Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-28 / 300. szám, szombat
www.ujszo.com UJSZO 2013. DECEMBER 28. Vélemény És háttér 7 A szlovák jobboldal kereszténydemokratái nem gondolkodtak el azon, mit üzen az új pápa Túl rövid a pápa árnyéka Miközben a személyes kisugárzását és a modem reklámszakma praktikáit egyaránt maximálisan kihasználó Ferenc pápa lett az év embere, Szlovákiában a Püspöki Konferencia december elején az elmúlt évtizedek legkeményebb pásztorlevelével hallatott magáról. RAVASZ ÁBEL A levélben a főpapok a nemi egyenlőség ideája, az abortusz és a szexuális szabadság ellen szólaltak fel, azokat a „halál kultúrájának” nevezve. Egyben arra is felszólították híveiket: csak olyan politikai erőkre adják voksukat, amelyek elutasítják ezt a fajta „kultúrát”. A kormányon lévő Smer persze magára vette a dolgot, és előbb Pavol Paška házelnök, majd Robert Fico is elítélően reagált a levélre. Nem is tehettek másként, hiszen a pártnak szüksége van a hívők szavazataira is. Sokkal aggasztóbb volt viszont az eleve súlyos identitás- zavarokkal küzdő jobboldal reakciója. Érdemben egyedül a KDH szólalt fel, és kiállt a levél tartalma mellett. A többiek - a számos kereszténydemokrata gyökerű párt parlamenten belül és kívül - csendben maradtak. Nem meglepő ez olyan erőktől, amelyek még ma is súlyosan konzervatív nézeteket vallanak az emberi kapcsolatokról és a szexualitásról. Ferenc pápa persze a szlovák jobboldalon is beszédtéma: de azért nem annyira, hogy a külsőségeken túllépve a jobbos politikusok abba is belegondolnának, mi az, amit az új pápa (és az új pápa sikere!) üzen a számukra. Abba, hogy a Vatikán már megértette, eddigi keményvonalas- ságával ott keresett ellenségeket, ahol nem voltak. Rendes embereket - rendezett életű homoszexuálisokat, felelős fiatal lányokat, együttérző családtagokat, saját morális iránytűjük által vezérelt embereket - idegeníteti el magától olyan ideológiák nevében, amelyek a Szentírás egy dogmatikus, a szokásjogon kívül semmi által nem alátámasztott, szűk értelmezésében gyökereznek. A katolikus egyház nem azt nézte, ki az, akinek jóka szándékai, hanem azt, hogy ki az, aki elítélhető. Ferenc pápa ígérete az ezen való túlhaladás, a nyitottság. A szlovák püspökök miatt nem aggódom. Ha Róma fordul, ők is fognak. A szlovák jobboldali politika már más kérdés. Történelmi adottság, hogy ebben az országban a rendszerváltás után a jobboldal állt a modernizáció, a haladás élére. De ez egy olyan adottság, ami akár meg is változhat. A Smer az elmúlt években elkezdte levetni a HZDS/SNS/ SDĽ-es múltterheit - bár még most is van rajta elégés egyre modernebb párt képét festi. Még mindig bűzlik a klien- telizmustól és az opportunista nacionalizmustól, ráadásul Fico elnökjelöltségével a jövője bizonytalanná vált, de rohamléptekkel távolodik a mečiarizmus szellemi örökségétől. Mindeközben a jobboldal, amely 1998 és 2006 között Mikuláš Dzurinda vezényletével egy európai minőség fenntartására volt képes, kezd belesüppedni saját provinciális hagyományaiba. Nem az osztódás a baj, hanem a regresszió. A ma szlovák kereszténydemokratái a múltba révednek ahelyett, hogy Ferenc pápában a kiutat látnák a zsákutcából, amibe belevezérelték magukat. Nemcsakapoli- tikai haszonszerzésről beszélek- bár kétségtelen, hogy az urbánus elitek egyre nehezebben szavaznak jobbra, lásd 2012-őt- hanem arról is, hogy morálisan mi a helyes. Biztos vagyok benne, hogy nem az a bezárkózás és dogmatizmus, ami a decemberi pásztorlevelet áthatja. JEGYZET Galambos elmélkedés IAMPL ZSUZSANNA il ablakpárkányra, mint itt, ez a galamb, amely éppen engem néz, és a függönyön keresztül lesném, mit csinálnak, hogyan élnek odabenn az emberek. Jó reggelt, galamb! Tur- békol egyet, mire odaszáll a párja, és begyüket kidülleszt- ve, fejüket apró mozdulatokkal jobbra-balra igazgatva, mint a fotós előtt pózoló modellek, már ketten figyelnek. Látnak egy nőt rózsaszín pongyolában. Gondolkodik, mit üzenjen az évvégén mindazoknak, akik olvasóként hetente megtisztelték a figyelmükkel. Eszébe jut az idei karácsony, ami ma már a múlté. Mindig élő pontyot szoktak venni, amit a férje dolgozott fel a lakótelepi kis konyhában. A nő csak a végeredményt látta, a szépen sorakozó patkókat, a levesnek való fejeket, a tiszta konyhát, de az idén, mivel felújított konyhája van, amit nem akart összevérezni, egyetértett azzal, hogy feldolgozott halat kellene venni. Csakhogy a környékbeli halárusok közül egyik sem nyújtott ilyen szolgáltatást. Végül kétségektől gyötörve, hogy helyesen cselekszik-e, vákuumosán csomagolt porciózott pontyot vett (biztosan döglött halból van, súgták az ablakon bekukucskáló asszonyi lelkek), s eldöntötte, hogy mivel nincs benne fej, káposztalevest fog főzni. Ahallevest egyébként sem nagyon kedvelik, de mivel a nagyi mindig ezt főzte, bár igazából maga se szerette, a nő is mindig ezt főzte. A káposztalevest viszont mindenki szereti. Akkor jött az első meglepetés. A fia, aki soha nem evett öt kanálnál több hallevest, kijelentette, hogy szó sem lehet káposztalevesről, ő karácsonykor hallevest szeretne, mert a családban ez a hagyomány, a nagyi is ezt főzte. Rohanás élő halért. Szerencsére a cseh halárusok négy euróért elintézték szegény halat, még csomagoltak is hozzá egy fejet pluszba. Aztán a nő nekilátott sütni. Akkor érte a másik meglepetés. Maga sem tudja hogyan, elkezdte sütni azt a süteményt, amit valamikor anyukája sütött. Minek sütöd ezt a bonyolult és drága süteményt, próbálta a nő mindig lebeszélni, persze hasztalanul. Aztán most ő is ezt süti. Mert a család szerint enélkül nem teljes a karácsony. Szentestén jött a harmadik meglepetés. A nő szokás szerint hagyományos eceteshagymás krumplisalátát készített, a lánya pedig majonézeset hozott. Miközben az asztalra tette, ez a fiatal modern nő néhány percig azon elmélkedett, müyen finom majoné- zes salátát szokott csinálni a jókai nagyi, s hogy bár az övé is nagyon jó, legalábbis szerinte (atöbbiekszerintis!), azért szívesen készítene olyat, mint a nagyié volt. Galambok, ez a folytonosság. Ezért (is) érdemes élni. (Egyébként finom volt a porciózott ponty). KOMMENTÁR Magyar anziksz, T3/14 SZOMBATHY PÁL Bartók Béla: Román népi táncok. A mű címéből a román szó kihúzva, nehogy a rendezvényen a kormányfő megnehezteljen. (Nyilván nem tette volna - mindez pusztán szolgalelkűség a négyzeten). Parlamenti fenyőünnepség pomósmúlt miatt nemkívánatos énekhang letiltásával; mintha Steindl Imre masszív épülete nem bírna el ennél nap mint nap százszor többet. Túlteljesítők. A másod- és harmadvonal mint a magyar közélet reprezentáns derékhada; retusálnak, beleírnak, kikerülnek, csendre intenek. Voltak korábban is számosán, ez emberfajta kitermelésében Magyarország változatlanuljobban teljesít. Mit érdemes felfesteni 2013 magyarországi képeslapjára: jellemző színeket, hangulatokat, tárgyakat, épületeket, gesztusokat, emberi vonásokat, közéleti tetteket? Szikrázva vitázó avagy süppedten rezignált a hangulat? Létezik-e valami nemzetnek mondott egység, kölcsönös tisztelettel, apró figyelmességekkel, a megértés, az együttműködés igényével? Valódi-e a gyűlölet, az indulat, a lényegtelen meg nagyon is lényeges sérelmekbe kapaszkodó távolságtartás, a magyar miés ők világa? Az évképen természetesen ott vannak az épülő stadionok, a nagybetűs Faluban fából ácsolt focikatedrális sziluettje - egy politikusi mánia körvonalai. És persze rajta lesznek a magyar aranyérmek (kezdve a vízipólósokkal), egy bőkezűbben támogatott sportélet termései. Aztán a felújított Zeneakadémia, az ötszázezredikként állampolgársági esküt tévő makulátlan és autonóm Böjté Csaba, a kétnyelvű Dél-Szlovákiáért küzdő mozgalmárok szellemesen átfestett helységnévtáblái. De oda kell kerülnie az ételosztásokkor kanyargó soroknak, a szegénység fel nem számolt jeleinek. Szeretnék látni a képen sokjámbor, tenni akaró egyházi embert, akik az új pápa szellemében élnek. És jó lenne látni a Ferenc kapitalizmusbírálatát elfogadó és átvevő magyar baloldaliakat, akik e helyett a globális pénzügyi rendszert simogatják. Kéne a képre kiegyezés, kézfogások, sok mosoly, önirónia - hiszen mennyire ösz- szekeveredtekbaloldaliság-jobboldaliságrégi ismérvei mára. Kevesebb orbánozást-gyurcsányozást, hivatásos rettegést, or- szágkipanaszolást, hatalmi dölyföt és közmeglopást kívánok jövőre: próbáljukmegszívbőljövően használni ajózan eszünket - ránk fog férni a választási évben, amely nem a végső sorsunkról, nem a századunkról, egyszerűen négy demokratikus év kormányzásáról dönt majd - ahogyan 24 éve történik. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Fájó karikatúrák Sötét hangulatú karikatúrákkal „emlékeztek a karácsonyra” fiatal művészek három éve véres polgárháború sújtotta Szíriában. Felidézték azokat a szörnyűségeket, amelyek több mint 126 ezer ember halálához és milliók elmeneküléséhez vezettek. Különösen fájdalmas Szedki al-Imám műve, amelyen a Mikulás szánjával a csülagos égen halad, fogata azonban rénszarvasok helyett harci repülőkből áll. Ajándékok helyett ráadásul robbanóanyaggal teli hordókat dob le. Ez közveúen utalás a grafikus szülővárosa, Aleppó bombázására, ami csak az elmúlt tíz napban több mint négyszáz emberéletet követelt, köztük száznál is több gyerekét. Egy másik rajz, Visszám al-Dzsa- zaíri munkája egy lesújtott Mikulást ábrázol, amint sírok sora előtt ül magába roskad- va, mert nincsenek gyerekek, akiket megajándékozhatna. A képhez mellékelt szöveg mindössze ennyi: A Mikulás és a Szíriái gyerekek. A. Var- deh rajzán fekete füstoszlopokból óriási karácsonyfa rajzolódik ki, alatta pedig emberek gyülekeznek az utcai romok között. A felhők felett egy kis csülag, a közelben repülőgép. „Bassár el-Aszad boldog karácsonyt kíván!” - olvasható a művész üzenete. Egyes művészek a zenét választották, hogy karácsonykor rávilágítsanak a gyerekek kilátástalan helyzetére. Az interneten hallható például a Jingle Bells című klasszikus dal átdolgozása, egy azóta fogságban meghalt hamai lázadó szerzeménye. (MTI) Pomparekord A földkerekség legpaza- rabb tűzijátékával kápráztatja el szilveszterkor a világot Dubaj, amellyel újabb Guin- ness-rekordot akar felállítani az extravagáns látványosságairól és világrekorder felhőkarcolóiról híres dúsgazdag arab emírség. Mint a helyi sajtó írta, 400 kilövőállásból 400 ezer pirotechnikai eszközt lőnek fel az új év első hat percében a dubaji partoknál fekvő mesterséges szigetekről. A világon még sehol nem lőttek fel egyszerre ennyi tűzijáték-rakétát. A látványosság költségeit nem fedte fel a sajtó. (MTI)
