Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-23 / 298. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 23. Vélemény és háttér 7 A karácsony nem a csomagoktól, a karácsonyfától, a terített asztal bőségétől válik ünneppé Kis karácsony, nagy karácsony Gyerekkorunkban lelkesen énekeltük a feldíszített fenyő körül a Kis karácsony kezdetű dalt. Lelkesen és gondtalanul. Szüléink mindent szépen elkészítettek, nekünk egy dolgunk volt, örülni és csillogó szemmel énekelni. Akkor még nem tudtuk, hogy lesznek kis karácsonyok. És egyre több a kis karácsony, a sovány, szegényes karácsony. AMBRUS ERIKA Ma ezt a "karácsonyi dalt énekelve kisebb bennünk a lelkesedés. Sokan összeszorult szívvel várják a karácsonyt, s nem a meghatódottságtól szorul össze a szív, hanem attól, hogy egyre kevesebb és kisebb csomagok kerülnek a karácsonyfa alá, néhol karácsonyfa sincs, s a bejgliben is egyre vékonyabb a mák- és a dióréteg. Pedig a gyerekekért, legalább értük meg kellene teremtenünk a mesés kis- és nagykarácsonyi hangulatot. De miből? Állunk tehetetlenül, keserűen. Hogy lehetne itt lelkesen énekelni? Mások szíve meg azért marad szomorú az ünnepben is, mert egyedül maradtak. Annyi mindenkit veszítettünk el az évek során, édesanyánkat, édesapánkat, férjünket, feleségünket, szeretteinket, barátainkat. Soha sehol nem érezzük annyira hiányukat, mint a karácsonyfás szobában Szenteste. Nem lehet a kiskarácsony-nagykarácsonyt énekelni, ha nincs kivel, mert ha egyedül énekeljük, nem szól elég tisztán, bizonytalan, hiteltelen a hang. Azt, hogy mennyi álmot, vágyat, tervet, nagy és világot rengető célokat kellett eltemetnünk, hogy a lelkesedést, életkedvet hányszor szaggatták meg bennünk, hogy belefásultunk a szélmalomharcba, már nem is soroljuk. Üresen, céltalanul, gondterhelten, nyűgösen karácsonyozunk. És ekkor - mint amikor a kisiskolás megért egy feladatot, s ennek szívből tud örülni, vagy amikor a feltaláló heuré- kát kiált - hasít belénk a felismerés: de hát a karácsony nem a csomagoktól, karácsonyfától, büszkén feszítő csúcsívektől és gömböktől, nem is az ünnepi terített asztal bőségétől, nem is a bejgli milyenségétől lesz ünnep. Még csak nem is attól, hányán álljuk körül a fát. Hanem attól a szeretettől és békességtől, amely nyomorúságunkból felemel, amely feledteti a kicsi csomagok, kevés töltelékű bejglik milyenségét, az a szeretet és békesség, mely hálás szívvel néz családunkra, az a szeretet és békesség, amely az egyedüllét fájdalmában is valahogy örömmel tölt el, az a szeretet és békesség, amit, akit úgy hívnak, Jézus Krisztus. Azon az első karácsony estén megszületett a Megváltó. Élete, halála, föltámadása az Isten bennünket mentő tervének valósága. Annak á tervnek, amely örök életet, üdvösséget, föltámadást hoz a földi léten túlra, s amíg itt élünk, a szeretet, békesség, azaz a hit-remény-sze- retet hármas ajándékát hozza el, hogy ne fájjanak a kicsi ajándékok és az egyre kisebb karácsonyfa, hogy ne legyen keserű a bejgli, hogy ne érezzük magunkat egyedül, hogy ünnepeljünk, hogy mégis, minden ránk rakódott feketeség ellenére úgy szóljon a kis karácsony, nagy karácsony, mint gyermekkorunkban. Lelkesen és gondtalanul. A szerző református lelkész Ipolypásztón (TASR/AP-felvétel) Betlehemezés 2013 JEGYZET Legális átverések JUHÁSZ KATALIN Az élelmiszer- termékekkel nem árt a gyanakvás a nagy karácsonyi sütés-főzés előtti időszakban sem, amikor mindenki bőszen vásárolja az alapanyagokat, de azért szeretne valamicskét megspórolni. Kenhető, sajtízű élelmiszer- ipari termék. Ez a sejtelmes meghatározás áll a háromszögsajtos doboz oldalán, mákszemnyi betűkkel. Ugyanott megtudható, hogy a szilárd alkotóelemek aránya 38%, ebből 25% a sajt. Ember legyen a talpán, aki ki tudja számolni, megér-e 1,20-atez az ízélmény. Vagy mondjuk, megtetszik a Masielko nevű termék barátságos ára, azt hiszi, vajat vásárol, pedig dehogy. A „ranný nápoj”, azaz a „reggeli ital” sem feltétlenül tejből készült, ha pedig olyan agyafúrt megfogalmazással találkozunk a csomagoláson, hogy „málna jellegű, joghurtízű készítmény”, máris megfontolandó a vásárlás. Résen kell tehát lenni, például érdemes ismerni azt az uniós szabályt, amely szerint a gyümölcs fotója csak akkor szerepelhet a csomagoláson, ha a termék valóban tartalmaz gyümölcsöt. Ha viszont aroma adja az ízt, a gyümölcs csak stilizált formában tüntethető fel, és kötelező ráírni a csomagolásra, ha a termékben aroma vagy egy százaléknál kevesebb gyümölcs van. A gyártók fantáziája egyébként irigylésre méltó. Elvezettel tanulmányozom az eufemizmus finom árnyalatait, például a joghurtospohara- kon mosolygó, rajzolt málnaszemeket, vagy az üdítőknél jól bevált „ivóié” és „nektár” meghatározásokat. Simán megengedett a palackozott csapvíz árusítása is ásványvíz gyanánt, ha valami ilyesmi szerepel a palackon: „ásványi anyaggal dúsított víz”. Ásványvíznek csak azt a vizet lehetne nevezni, amely föld alatti forrásból származik és ásványianyag-tartalma meghaladja az ezer milligrammot. Az ennél kevesebb ásványt tartalmazó vizet csak forrásvíznek nevezhetnék, „klórtól megtisztított, szódá- sított víz” meghatározást pedig még egyetlen flakonon sem láttam, pedig szakemberek szerint sok ilyen van forgalomban. A legügyesebb svindliket mégis a csokigyártók alkalmazzák. Ilyenkor, karácsony tájékán érdemes kerülnünk a „nugátos finomság”, „csoki ízű édesség” szókapcsolatokkal jellemzett termékeket. A szaloncukrok összetételének vizsgálatára is érdemes egykét percet szánni. Virsliből és szafaládéból pedig semmiképp sem a legolcsóbbat vásároljuk, mivel az csak nyomokban tartalmaz húst, annál több lisztet, zsírt, bőrt és egyéb húsipari hulladékot rejtenek el benne. Nem csak karácsonykor. KOMMENTAR Szeressétek egymást! LOVÁSZ ATTILA Képzeljenek el egy olyan közösséget, ahol a szabályokat betartják, a szabályok betartását a közösség értékeli, azok áthágását szankcionálja, gyermekeit e szabályrendszerre szoktatja. Ugyanez a közösség fontosnak tartja, hogy eközben miden tagja szabad legyen, s a szabályok betartása, az ún. fegyelem az egyén meggyőződéséből, ne pedig a szankciók miatti félelemből adódjon. Eddig a platóni ideák világa. Tökéletes társadalom, tökéletesen működő közösség márpedig nincs, vannak viszont közösségek, amelyek igyekeznek élhetők, működők és elfogadhatók lenni. Szlovákia sajnos nem ilyen közösség, nem ilyen társadalom. Szabályai vannak ugyan, de azokat legkevésbé a reflektorfényben álló ún. elitektartjákbe. A szabályok áthágása szankcióval jár ugyan, de a szankciók nem mindenkire vonatkoznak, főleg nem azokra, akik magasról tesznek a szabályokra. A közösség tagjainak egy része még mindig fegyelmezett, sőt, egy része meggyőződésből az. Még. A nagy okosok azt mondják, a gyermeket nem szabad fegyelmezni, inkább okos szóval kell oktatni, mert egyébként gátlásos, sikertelen, frusztrált lesz. Amíg a teljesítményről van szó, addig ez így is van. Amint viszont csínytevésről, a helyzet már más: a következmények nélkül maradó rossz cselekedet önző, gonosz, fegyelmezetlen, akarnok embereket nevel. Hogy a szankció mikor egyéniséget romboló, frusztráló, ergo helytelen, s mikor nevelő, óvó és tisztességre vezető, nehéz eldönteni. Nagyanyáink pszichológiai, analitikai, neveléslélektani szakkönyvek nélkül is képesek voltak rá. Ami ugyanis képessé tesz a megkülönböztetésre, az a szeretet. Kétezer éve a Megváltó örökül hagyott nekünk egy mondatot: Szeressétek egymást! S kétezer éve nem tudunk mit kezdeni vele. Társadalmunkban a szabályok alig működnek. Már nem az első nemzedék nő fel úgy, hogy látja: a szabályokat betartó ember a vesztes, a tisztesség jutalma a kudarc, a kiszámíthatóság lassan már nem értelmezhető kifejezés. Már nem az első nemzedék nő fel úgy, hogy látja: a szabályok betartásáért felelős intézmények maguk a szabályszegők, a hatalom nem igazgat, hanem uralkodik, a vezető nem tekintély, hanem akarnok. A szabálytisztelő társadalmakban, az élhető közösségekben is előfordul időnként, hogy megőrül valaki, „önként, kéjjel öl”, lop, garázdálkodik. De a szabályokat nem tisztelő közösségben törvényszerű az egyén kudarca. Nem védi tőle sem a szigor, sem a szeretet. A taxisgyilkos kamaszok tette talán a véletlen műve, bekattantak és öltek, de az is lehet, hogy nem. A szabályokkal visszaélő, az egyetemista lányt hét évig veg- záló hatalmasok eljárása viszont nem a véletlen műve. Kauzális nexust találni a kamasz gyilkosok és Maiina Hedvig közt lehet, hogy összeesküvés-elméletre hasonlít, de egy dolog biztos: annyi energiával, amennyit Hedvig vegzálásába fektetett rendőr, ügyész, bíró, szakértő, komoly bűneseteket lehetett volna megelőzni. S ha a gyűlölet helyett, amit közben felelős intézmények fröcsköltek országszerte, pozitív érzést, mondjuk tiszteletet sugároztak volna, talán nem jut eszébe három kamasznak ölni. Szeressétek egymást! - mondta az a megkorbácsolt, megalázott, leköpött, és végül megölt ember, akinek talán annyija sem volt, amivel meggyalázott testét betakarják, s mi nem tudunk, mit kezdeni az üzenettel. Érdemes hát elgondolkodni rajta. Holnap az ő eljövetelét ünnepeljük. FIGYELŐ Gulágokon Csang rokonsága Büntetőtáborokba küldték Észak-Koreában Kim Dzsong Un összeesküvés vádjával nemrég kivégzett nagybátyjának több száz rokonát - számolt be a Telegraph. Bár az észak-koreai diktatúrában megszokott, hogy az elítélt rokonságát is megbüntetik, korábbi mentora, Csang Szong Tek esetében a diktátor a szokásosnál is nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy a volt nagybácsi minden emlékét eltörölje. A belügyminisztérium fegyveresei szállták meg a rokonok által lakott városrészeket, százakat hurcoltak el, még a távolabbi hozzátartozókat is. Ilyen körülmények között még a fővárostól távol lakó rokonok sincsenek biztonságban. Csang kivégzése után a phenjani sajtóorgánumok több tízezer cikket távolítottak el internetes archívumaikból, a vezetés szándéka, hogy újraírja a történelmet, és minden cikket töröl, amelyben szerepel Csang neve. Az észak-koreai televízió által sugárzott dokumentumfilmekből már kivágták az összes felvételt, amelyen felbukkant, (hvg.hu)
