Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-18 / 294. szám, szerda
18 DlGlTÁLlA ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 18. www.ujszo.com Mindkét készülék megfelelő választás, bárki, aki nem keresi az extrém teljesítményt és a különlegesen egyedi minőséget, elégedett lesz velük Mit tud a Samsung Galaxy S4 Mini és HTC One Mini? Ahogy a Samsungra mindig is jellemző volt, a nyers erőben hisz, ez itt sincs másképp, a mobil ha nem is túl szép, de pörög (Képarchívum) Ha nincs lapátkeze, ha nem kizárólag weboldalákat olvasna és játszana a mobilján, ha fontos, hogy kényelmesen beférjen a zsebébe, de mégis szeretne tisztességes kivitelű, elfogadható teljesítményű okostelefont, akkor mit vesz? Eddig esélytelen volt az ügy, de idén a Samsung és a HTC is válaszolt erre a problémára. TESZT A korábbi években a csúcskategóriás okostelefonok kijelzője folyamatosan növekedett, és ezzel együtt a készülékek is terebélyesebbek lettek, még akkor is, ha a panel körül a káva egyre keskenyebb lett. Jelenleg ott tartunk, hogy pengevékony tepsik képviselik az okostelefonok krémjét, 1080p felbontású, 4,7-5 hüvelykes méretű kijelzőkkel. Nemmindenkinekjöttbe a képemyőméret-boom Ugyan a nagy kijelző használatát az internet- és közösségi- háló-függők, illetve a játékosok könnyedén megszokják, sőt, nagy átéléssel tudnak mesélni az előnyeiről, de rengetegen vannak, akiknek már nem praktikus ez a méret és nem is akarják megszokni. Egészen idáig ők alsóbbrendű vásárlónak számítottak a cégek szemében, hiszen a gyártók filozófiájában a kisebb kijelzős modellekhez sokkal gyengébb hardver, rosszabb minőségű anyagok és kevésbé kívánatos formaterv is járt. Talán a két évvel ezelőtti Sony Ericsson Xperia-sorozat volt ez alól kivétel, ahol a csúcshardver többféle, akár kisebb méretben is feltűnt. S4 és S4 mini - nem sokkal kisebb Mostani tesztünkben azt vizsgáljuk meg, hogy a nemrég bemutatott HTC One Mini, illetve a Samsung Galaxy S4 Mini hogyan viszonyulnak nagytestvéreikhez. Pusztán a specifikáció és a nyers tesztek eredménye alapján könnyen legyinthetnénk, hiszen a valamivel olcsóbb Minik nem kapták meg sem az 1080p felbontást, sem a legbrutálisabb processzorokat. Használat közben azonban ezek egyike sem okozott problémát, sőt, a visszafogottabb processzor üzemidő és melegedés szempontjából is meghálálta magát. A két zászlóshajóról az Új Szóban beszámoltunk, teszt is megjelent róla. Most kifejezetten arra vagyunk kíváncsiak, elegendő-e a prémium életérzéshez 2013-ban a Minik megvásárlása. HTC One Mini-a szépségbőlnem engedtek Már az előzetes képekből is látszott, hogy a HTC dizájban ezúttal nem tér el a fő modelltől, kevésbé rutinos szem számára messziről nehéz eldönteni, hogy a HTC One-t vagy a One Minit látja-e. Érdekes módon a One Mini magassága alig fél centiméterrel kevesebb, mint a One-é, a kényelmét leginkább az adja, hogy érezhetően keskenyebb és így jobban simul a tenyérbe. A nyurga készülék ráadásul 20 grammal könnyebb, ami már érezhető, ha hosszú ideig tartjuk kézben a mobilt. A borítás ugyan nem a One különleges faragott uni- body megoldása, viszont az alul-felül hangszórót és az alumínium hátlapot itt is megkapjuk. A One Mini fogása nagyon kényelmes, a keskeny kialakítás a mindennapokban mégjobb is lehet. Az első fontos különbség a kijelző: míg a One egy 4,7 hüvelykes 1080p-s SLCD3 panelt kapott, addig a Mini „csak” egy 4,3 hüvelykes 720p-s LCD2 megjelenítővel büszkélkedhet. Ha valaki látott HTC One X-et, akkor nagyjából azt, az egyébként kiváló képminőséget képzelje el, csak valamivel nagyobb pixelsűrűséggel a kisebb képátló okán. Senkinek egy szava sem lehet a Mini kijelzőjére, ne felejtsük el, a One kapcsán éppen azon morfondírozott mindenki, hogy kell-e egyáltalán az 1080p felbontás egy ekkora telefonhoz. A kijelző bevonatában viszont a később piacra kerülő One Mini nyer, arra már a Gorilla Glass 3 került, a nagytestvér még az előző generációval kellett beérje. Halványan a One X felett A kijelző mellett a másik sarkalatos pont a teljesítmény, a „minik” egyik legnagyobb hibája az elmúlt években az volt, hogy gyenge processzorral szúrták ki a középkategóriás modellek vásárlóinak szemét. Itt szerencsére nem ez történt, ugyanis a Qualcomm Snapdragon 400 rendszercsip bőven elegendő bármilyen mai mobi- los feladat teljesítményigényéhez. Tesztjeinkben a weboldalak betöltési idejében elhanyagolható különbségek adódtak, illetve a játékoknál is csak 1-2 másodperccel kell többet várni az indulásra, mint a vaskos Snapdragon 600 alatt. A felhasználók többsége valószínűleg soha nem fog panaszkodni a teljesítmény miatt. Az androidos ökoszisztéma sajátossága, hogy a csúcsmodellek mellett ma már erős a középkategória is, ezért a játékgyártók soha nem fognak elrugaszkodni nagyon, a tavalyi modelleken is kiválóan fut bármelyik csúcsjáték most is. A teszteredmények közül kettőt érdemes említeni: az AnTuTu 11 500, a Quadrant pedig 6300 körüli eredményeket produkál a One Minin, ami nagyságrendileg a Tegra 3-ra épülő HTC One X eredményeinek felel meg. Ugyanez a párhuzam más helyeken is megállja a helyét, a nyers erő alapján valóban a One X vetélytársa a One Mini, azonban a fejlettebb rendszercsip miatt a melegedéssel és a gyors merüléssel nem lesz annyi gond, mint a One X-nél. Az 1 gigabájt memória elegendő ahhoz, hogy az Android 4.2.2 és a Sense 5.1 megfelelően fusson és ne kelljen mindent folyamatosan új- ratölteni. A menük, a böngésző és a nem teljes képernyős alkalmazások között ugrálva a váltások és az animációk simák, feszesek. A fiat dizájn elveit követő új Sense-ből, ahogyan a One tesztjében is említettük, eltűntek a felesleges sallangok, többek közt emiatt is garantált a sebes működés. Persze widgetekkel teletömve itt is le lehet lassítani a rendszert, de ez igaz bármelyik eszközre. A fontos dolgok megmaradtak A szoftverezettség szinte teljesen ugyanaz maradt mint a One esetében, szerencsére itt sincs teletömve kötelező, de felesleges előtelepített programokkal a mobil, de például előre telepített Dropbox és a hozzá járó 25 gigabájtos tárhely van itt is. Kamerából is ugyanaz került a Minibe mint a One-ba, bár a sokat kritizált Ultrapixel megoldást nehéz lett volna tovább gyengíteni. Az alacsonyabb árat és alacsonyabb presztízst azonban meg kell spórolni valahol. Mi hiányzik? Az egyik legnagyobb érvágás, hogy a nem bővíthető belső háttértár mérete 16 gigabájt, amit zenével, játékokkal és fotókkal könnyű telepakolni. Szintén fájdalom, de valamiért itt megint kimaradt az NFC, sőt a One-ba épített infraport sem került be a kisebb modellbe. Emellett az akkumulátor is kisebb kapacitású, 1800 mAh-s, de a tapasztalataink szerint a készülék ezzel igen takarékosan bánik, egy-két napot is kibírhat azoknál, akik le tudnak mondani a közösségi oldalak folyamatos bújásáról. Samsung Galaxy S4 Mini-gyúróscsalád A Samsung nem érezte szükségét annak, hogy ennyire közel vigye az S4-et és az S4 Minit egymáshoz. Az alapvető di- zájnnyelv ugyan egyezik és ugyanaz az olcsó műanyag borításjár mindkét modellhez, de a Mini itt tényleg kicsi. Magasságra és szélességre is 1-1 centivel kevesebb, így viszont vastagabb lett. Az S4 Mini emiatt kissé tömzsi, tényleg egy középkategóriás mobil érzetét kelti és nem az sugárzik róla, hogy ez egy csúcsmodell, csak kisebb méretben. A kijelzőnél szintén óriási a különbség, az S4 5 hüvelykes 1080p panelje helyett a Mini csak 960x540-es felbontást tud felmutatni a 4,3 hüvelyken. És sajnos nemcsak a felbontás, hanem a kijelző reszponzivitá- sa is elmarad a nagytestvértől, valószínűleg ez egy raktársöprési akcióval egybekötött mo- dellfejlesztés volt. Cserébe viszont ez a telefon is egy Snapdragon 400 rendszercsipre épül, amiben a CPU egy két- magos 1,7 GHz-es Krait, a GPU pedig egyAdreno305. A HTC One Minihez hasonlóan itt is az tapasztalható, hogy mind az operációs rendszer moduljai, mint a böngésző, mind az alkalmazások simán futnak, nincs akadás, nincs extrém sok töltés. Az ott leírtak itt is érvényesek, természetesen a benchmark eredmények itt valamivel magasabbak, ami a processzor magasabb órajeléből következik. Ahogy a Samsungra mindig is jellemző volt, a nyers erőben hisz, ez itt sincs másképp, a mobil ha nem is túl szép, de pörög. NFC van, hőmérő nincs Az sem kritikus hiba, hogy a belső tárhely mindössze 8 gigabájt, hiszen itt van microSD bővítési lehetőség, egy nagyobb kapacitású kártya árát viszont így hozzá kell még számolni a vételárhoz. Az akkumulátor 1900 mAh-s és a Snapdragon itt sem éhes, a Galaxy S4 Mini jobb üzemidőt produkál, mint a One Mini, ráadásul az akkumulátora cserélhető. Az apróságokra azonban látszólag nem szeret odafigyelni a koreai gyártó, így mindkét kamera gyengébb, mint a nagytestvéré, hiányoznak az S4 szuperszen- zorai is, mint amilyen a hőmérő vagy a barométer. Ugyanakkor az S4 Miniben megmaradt az infraport és az NFC is, ami dicséretes. Szoftver tekintetében a Samsung sem változtatott sokat, a TouchWiz UI teljes pompájában díszeleg a kijelzőn, de értelemszerűen azok a lehetőségek kimaradtak, amik valamelyik hiányzó szenzorhoz kötődnek. Egyébként azonban a Samsung Appstól kezdve a saját jegyzetfüzeten át az életmódappokig szinte mindent megtalálunk itt is. Többek közt ennek köszönhető, hogy a 8 gigabájt belső memóriából csak 5 gigabájt szabad a felhasználónak. Nem kell lemondani az élményről Összességében mindkét készülék megfelelő választás, bárki, aki nem keresi az extrém teljesítményt és a különlegesen egyedi minőséget, elégedett lesz velük. Habár elsőre úgy tűnik, hogy a HTC a Minivel egy prémium kategóriás készüléket alkotott, a Samsung pedig inkább egy alsóbb kategóriát pipált ki, valójában nagyon hasonló dolog történt. Mindkét esetben az adott gyártó számára fontos szempontok domináltak a tervezésnél és a háttérben lévő, az átlagos felhasználó által nem érzékelhető dolgokban kompromisszumok születtek. Mindkét mobil LTE-képes, gyors és friss szoftverek (Android 4.2.2, ugyanaz, ami a csúcsmodelleken) vannak rajtuk. Talán az lehet furcsa majd a vásárláskor, hogy ez a felfelé húzás az árakban is érzékelhető. Bármilyen okból is választana valald egy 4,3 hüvelykes kijelzőjű mobilt, nem kell leadnia az életszerű felhasználói elvárásaiból. Amiért a vevők a Samsungot vagy a HTC-t szeretik, azt maximálisan visszaadja mindkét Mini. Fontos, hogy a gyártók meghallották a felhasználók segélykiáltásait, attól azonban még mindig messze vagyunk, hogy az autós világ Minijének prémium ékszerdoboz érzését kapjuk a kisebb kijelzőkön, (hw) Az egyik legnagyobb érvágás, hogy a nem bővíthető belső háttértár mérete 16 gigabájt, amit zenével, játékokkal és fotókkal könnyű telepakolni (Képarchívum)
