Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-18 / 294. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 18. Vélemény És háttér 7 A magyar termékenységi mutató 2010-ben a legalacsonyabb lett az Európai Unióban Magyarország jobban fogy Orbán Viktor február 22-i évértékelő beszéde: akisbabáknak kedvük támadt megszületni. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tegnapi közleménye: 2013 első tíz hónapjában Magyarországon 73 987 gyermek született, 2,3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. GÁL ZSOLT A magyar miniszterelnök beszédének jelmondata a „Magyarország jobban teljesít” volt, s ennek a jobb teljesítménynek az is része, hogy az új családi adórendszernek és gyermekjóléti intézkedéseknek is köszönhetően 2012-ben 90 300 gyermekjött világra, 2251-gyeltöbb, mint az előző évben. Orbán ezen felbuzdulva jelentette ki, hogy a kisbabáknak „kedvük támadt megszületni, mintha ők már tudnának valamit. Tudják, megállíthatatlanul jön a tavasz, a szűkmarkú jelen után felívelőt, derűsebbet, netán boldogabbat tartalmaz a jövő. Lehet, hogy 2013 valóban az emelkedés éve lesz, ahogy elterveztük.” Jött is szembe a valóság fala, és megint nagyot koppantak rajta a fide- szes fejek. Orbán belesétált abba a csapdába, hogy elhamarkodottan vont le következtetéseket és az átmeneti apró javulást mindjárt el is könyvelte politikája sikereként (holott az sok más dolog függvénye), sőt egyből misztikus trendfordulót faragott belőle. A politikai vezetéshez vagy rendszerhez kapcsolni - afféle sikerességi mutatóként - a születésszámot épp akkora badarság, mint a futballválogatott eredményeivel csinálni ugyanezt. Mert ebből például az is következne, hogy akkor a Rákosi- diktatúrában volt a legjobb. Objektívabban nézve a népesedési tendenciákat, a helyzet aggasztó. Az ún. termékenységi mutató (az egy anyára jutó átlagos gyerekszám) 2010-ben Magyarországon 1,25-re csökkent, ez volt a legalacsonyabb szint az EU tagállamaiban, s az utolsó helyezést 2011-ben is „sikerült megtartani”. Ahhoz, hogy a lakosság száma hosszabb távon (a migrációt nem számítva) ne csökkenjen, a termékenységnek legalább az ún. reprodukciós szint (2,1) körül kellene lennie. A helyzet 2012-ben ugyan némileg javult, de idén megint romlott. Ténykérdés, hogy Magyarország tartósan bennragadt az EU (és egyben a világ) legalacso- nyább termékenységű országainak csoportjában. Ez az elkövetkező évtizedekre további rohamos népességfogyást és gyorsuló elöregedést vetít előre (és akkor még nem beszéltünk a meglóduló kivándorlásról). A 2060- as 8,86 millióra becsült lakosságszám (Eurostat) a végén még túlzottan optimista prognózisnak bizonyulhat. Összehasonlításként, Csehországnak ugyanekkorra 10,47 milliós (a jelenlegitől alig kisebb) népességszámot jósolnak (pedig a kilencvenes évekig Magyarország népessége volt nagyobb). Csehországban (és Szlovákiában is) az ezredforduló mélypontjai után a termékenység jelentősen nőtt, 2008-ra 1,5 környékére emelkedett. Ez egyértelműen az ún. Husák-gyerekek népes korosztályához tartozó nők körében addig elhalasztott gyerekvállalással magyarázható (nem huszonévesen, hanem már 30 után hozzák világra gyereküket). Magyarországon szinte nyoma sincs ennek a jelenségnek és ez az utolsó népesebb generáció úgy fog kifutni a szülőképes korból, hogy átlagosan alig több mint egy gyermeke lesz. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója (Ľubomír Kotrha karikatúrája) BIZTOSÍTHATOM ÖNÖKET, HOGY RENGETEG JOBBNÁL JOBB JELÖLTÜNK VAN AZ ÁLLAMFŐI POSZTRA! JEGYZET Rendszerhiba VERES ISTVÁN Olyan ez az egész karácsonyi ajándékvásárlási mizéria, mint a kisebbségi kulturális támogatások. Rendszerhiba van mindkettőben. Mert ha minden évben mindenki az utolsó pillanatban jut hozzá a szükséges dolgokhoz (ami, ugye, igaz), akkor ott egyértelműen rendszerhiba van. Ha majd egyszer, évek múlva a világ- egyetem angyalfejedelmei (vagy a szlovák pártok) segítségével Szlovákiában elfogadják a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvényt, el kellene fogadtatni egy törvényt a természetes személyek hatáskörébe tartozó karácsonyi ajándékok beszerzésének körülményeiről is, hogy elejét vegyük a kapkodásnak, meg a többi kellemetlen tényezőnek, ami az ünnepi készülődést megelőzi. Mert rutinná válik ez is lassan, mint a fogmosás, vagy a szemét lehordása (de említhetnénk a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt vagy az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált, meg a Bíborpiros Szép Rózsa Országos Népzenei Vetélkedőt is). Ezt a rendszer- hibát az említett jogszabály elfogadásáig azzal hidalhatjuk át, ha semmit ajándékozunk karácsonykor. Annál is inkább, mert egy OECD-fel- mérés nemrég megállapította, hogy a legelgondolkodta- tóbb ajándék az emberek szerint a semmi, ugyanis aki megkapja, valószínűleg azonnal elkezdi tömi a fejét azon, hogy ezt vajon mivel érdemelte ki. Néhány hónapja már nyilvánvaló, hogy idén a legnépszerűbb karácsonyi ajándékok világranglistáját a tabletek, vagyis a táblagépek vezetik. Ezek a könyvméretű, lapos számítógépek, amelyekkel könnyen és gyorsan tudunk internetezni bárhol, ahol van térerő. Egy éve még arról írtunk, hogy a zokni pozíciója a karácsonyi ajándékok népszerűségi listáján megingathatatlan, idén viszont teljesen tarolnak a digitális készülékek: tabletek, fényképezőgépek, okostelefonok. A semmi viszont sokkal hasznosabb ajándék, több okból. Először is: nem kerül pénzbe, így annyi embert lephetünk meg vele, amennyit csak akarunk. Én a magam részéről a legtöbb földlakónak ezt szoktam ajándékozni. A semmi azért sem rossz választás, mert ha az ajándékozott személynek nem tetszik, vagy nem passzol a mérete, nem kell visszavinni a boltba, nem kell levinni a pincébe, elég, ha megfeledkezik róla. Ráadásul jövő karácsonykor ugyanúgy bevethető. KOMMENTÁR Letelt az idő MARIÁN LEŠKO A Smer elnöksége ma tárgyal arról, kit indítson a jövő évi elnökválasztáson és e sorok írójának meggyőződése, hogy Robert Fico lesz az. Először 20Í2 szeptemberében írtam ezt le, és azóta semmi sem történt, ami véleményem megváltoztatására késztetne. Ha Fico nem forgatná a fejében az államfői poszt megszerzését, már rég kijelentette volna, hogy 2012 márciusában akkora bizalmat kapott a választóktól, hogy egyszerűen nem hagyhatja ott a kormányfői széket. Csakhogy ez a kijelentés sosem hangzott el. 2012 januárjában Fico arról értekezett, hogy aki államfő akar lenni, annak „másfél-két évvel a választás előtt be kell jelentenie indulását és aztán keményen dolgozni”. És még hozzátette, hogy rögtön a parlamenti választások után (2012 márciusa) a Smer megnevezi jelöltjét, hiszen legerősebb pártként nem teheti meg, hogy nem indít senkit. Az a tény, hogy a jelöltet azóta sem nevezték meg, arról árulkodik, hogy Ficónak tartogatják a lehetőséget. Fico kénytelen volt halogatni a bejelentést, számára az utolsó lehetséges időpont erre a legkedvezőbb. Nem hagyhatta, hogy az ellenzék hónapokon át azt dörgölje az orra alá, hogy ilyen nehéz, válságos időkben a kormányfői székből gyáván elmenekül a puha elnöki bársonyszékre. Több politikai elemző és politológus is amellett tör lándzsát, hogy Ficónál számításba sem jöhet a legfőbb végrehajtói hatalom lecserélése az államfői posztra, hiszen csupán reprezentatív, „mosolymisi” funkcióról van szó. Ezek a számítások azonban figyelmen kívül hagyják Fico személyiségét, és azt az elszántságát, hogy még nagyon sokáig vezető politikai funkcióban akar maradni. Szemben Mečiarral, aki hatalommániás volt és fütyült arra, hogy a megbecsült államférfi glóriáját vonja a feje köré, Fico számára fontosabb a társadalmi elismerés és a presztízs, mint az a késztetés, hogy mindenáron mindenről ő döntsön. Fico azt is tudja, hogy ha nem távozik időben a kormányfői székből, előbb-utóbb óhatatlanul azon az úton indulna el, amelyet immár végigjárt Vladimír Mečiar és Mikuláš Dzurinda. Mindenképpen szeretné elkerülni, hogy a mindenható politikus pozíciójából kikopva fokozatosan jelentéktelen senkivé váljon, s erre ideális két elnöki ciklus a Grassalkovich-palotában. Ha politikáról van szó, illik mindenben kételkedni, de abban aligha lehet, hogy Fico nagyon szeretne államfő lenni. Az elmúlt hónapok nagy kérdése az volt, hogy erről a vágyáról le tudja-e beszélni a párt vagy nemet mondanak rá a szponzorai. Úgy fest, sem az egyik, sem a másik tábor nem akar ujjat húzni az ország jelenlegi legbefolyásosabb politikusával. Fico álma valószínűleg teljesül. De, ahogy Oscar Wilde mondta: A világon csupán két tragédia van. Az egyik az, ha valaki nem tudja megszerezni azt, amitakar, a másik az, ha megszerzi. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Az USA nem mond le a kémkedésről Az Egyesült Államok elutasítja, hogy egymás elleni kémkedést tUtó egyezményt írjon alá Németországgal - értesült a The New York Times. Az amerikai álláspontot Susan Rice nemzetbiztonsági tanácsadó közölte Berlinben folytatott tárgyalásain - írta a tekintélyes amerikai napilap egy meg nem nevezett német kormánytisztviselőre hivatkozva. „Áz Egyesült Államok nem akar precedenst teremtem” - mondta a német tisztviselő az újságnak. Németország mellett más országok is kezdeményeztek ilyen megállapodásokat Washingtonnal, miután két hónapja fény derült rá, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) valószínűleg lehallgatta Angela Merkel német kancellár mobiltelefonját. Német kormányzati források viszont cáfolták a The New York Times értesülését, és azt állították, hogy Berlin továbbra is várja Washington válaszát. Korábban a Der Spiegel hírmagazin írt arról, hogy a berlini kancellária már nem számít arra, hogy sikerül a német igényeknek megfelelő, az egymás iránti kémkedést tiltó kormányközi egyezményt kidolgozni. A Spiegel szerint ehelyett az várható, hogy az év végéig tető alá hoznak egy nyilatkozatot a titkosszolgálati együttműködés „új formájáról”. A lap úgy tudja, az amerikai szolgálatok vezetői megígérték, hogy átadják a német társszerveknek az Edward Snowden volt NSA- informatikus által lemásolt, de még nyilvánosságra nem került titkosszolgálati dokumentumok német vonatkozású információit. (MTI)
