Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-17 / 293. szám, kedd
18 Szín folk ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 17. www.ujszo.com Általánosan elfogadott hiedelem, hogy újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele a jövő évi szerencsénket is Szilveszteri és újévi népszokások Régi magyar hagyományok szerint a szilveszter és az új év első napjának szokásai összefonódtak. Közös céljuk az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak. ÖSSZEÁLLÍTÁS Az évkezdet napja hosszú történeti fejlemény eredménye. Az ókori Rómában március 1-jével kezdték az évet. Január 1-je a Julius Caesar-féle naptárreform után, i. e. 153-tól lett évkezdő nap, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. Az évkezdő újévi szokások nálunk éppúgy, mint más népeknél, főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban - így az év kezdetén - végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják ezek későbbi megismétlődését. Népszokások, babonák Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során megismétlődik. Ezért az emberek, hogy egész évben ne kerülje el őket a jó szerencse, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman, rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak. E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a „véledenből” is. Már a 18. században megjegyzi a tudós Bőd Péter, hogy újévkor fokhagyma-kalendáriumokat készítenek, melyekből az év ti-, zenkét hónapjának időjárására jósolnak. Például tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd. Áz óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Néha epikus eredetmondákat is fűznek ehhez a szokáshoz, például Hajdúszoboszlón azt mesélték, hogy az évbezáró lármázás a török háborúk idejére vezethető vissza. A szoboszlói asszonyok szilveszterkor összeverték a tepsiket, meghúzták a harangot, s az így keletkezett zajjal megrémítették, elűzték a törököket. Azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől. Évkezdő hiedelmek Az évkezdő hiedelmek között a táplálkozás babonáihoz ragaszkodnak. Több helyen disznót kell enni, mert az a házba túija a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az kikaparja a szerencsét. Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket is, melyekkel házról házra járnak az üdvözlők. Ilyen jókívánságokat minden télközépi ünnepen, karácsony előestéjétől egészen vízkeresztig mondhatnak. Néhány mai újévi népének már a 16. századi énekeskönyvekben is szerepel. Általánosan elfogadott hiedelem, hogy újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele a jövő évi szerencsénket is. Tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy onnan. Nem mindegy, hogy január elsején kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők szerencsétlenséget. Azt is jól meg kell gondolni, annak, aki ezen a napon baromfit evett, mert a csirke hátrafelé kapar, vagyis elkaparja a szerencsét. Aki halra áhítozott, annak a farkánál kellett elkezdenie a fogyasztást, nehogy elússzon a szerencséje, de egyes vidékeken nagyon szívesen látták üyenkor a halat az asztalon, mert pikkelye sok pénzt jelentett. A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel „nyújtani” a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel a szilveszterre készített összes ételt. Szerelemjóslás A szokások közül egyik legismertebb az ólomöntés volt, amikor a frissen öntött ólom formájából jósoltak a lányok jövendőbelijére. Eladósorban levő lányok közkedvelt foglalatossága volt a gombócfőzés. 13 gombócból párjuk nevét árulta el. Nem jövendőbelijükről, hanem a féij- hezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek. A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Ha a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztónak. Magyar babonák Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a lány, aki ezt megtalálta, a babona vétkor és pünkösdkor is - a tü- zeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal. A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani. A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható. mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük ugyanezt egész évben. Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhozkötöttség nyűgjét vonják magukra. Az év első napján lencsét volt szokás enni, hogy sok pénz érkezzen a házhoz. Ehhez társult még az is, hogy az éjfél elkonga- tása után néhány szem lencsét tettek zsebre. Gyakran került üyenkor az asztalra az újévi malac is, amely kitúrta a ház lakóinak szerencséjét, de jaj volt tizenkettőbe egy-egy férfinevet tartalmazó kis cetlit tettek a lehetséges jövendőbelik nevével, és amelyik gombóc először jött fel a víz tetejére, az rejtette a leendő férj nevét. Ha a gombóc üres volt, abban az évben a lány nem számíthatott komoly kérőre. A lányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő szerint férjhez ment a következő esztendőben. Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint „elszáll a tehén haszna”. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, hogy szaporodjanak. Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken - így húsAz új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja. Tilalmak Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt. Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük az egész évet. Szerencsehozó étkek Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malac- pecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Az egyébként értéktelennek tartott, olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek. A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele a lencse. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények - a köles és a rizs - is hasonlóan hoznak szerencsét. Szerezz be egy kis szerencsét! A patkó és a lóhere kultusza régi időkre nyúlik vissza. Régen az emberek úgy gondolták, ha patkót tesznek az állatok vályújába, megóvják őket a betegségektől. Más népek a hajókra és az ajtófélfájukra szögezték a szerencsehozó tárgyat. A cél minden esetben ugyanaz volt: védekezés a rossz szellemek és a balszerencse ellen. A kéményseprők mint a tűz őrzői gazdagságot hoznak, ha láttukra megfogjuk a kabátgombunkat. A patkó a holdsarlót szimbolizálja, és a népszokás szerint szavatolja a termékenységet. A lóhere elűzi a boszorkányokat és a rossz szellemeket. A malac gazdaggá teszi a ház népét. Ä csirke elkaparja a szerencsénket. A patkó szerencsehozó mivolta ahban rejlik, hogy régebben a lovat sokáig szent állatnak tartották. A hiedelmek szerint azonban csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak. „ A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, amely már a kereszténység megjelenése előtt is védelmet, a bajok elhárítását szimbolizálta. Valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá. (sze) ■ CTftFTanPSBI Szerkeszti: Grendel Ágota. Levélcím: Színfolk, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1 __________________________________________________________________Telefon: 02/59 233 442, e-mail: agota.grendel@ujszo.com________
