Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-14 / 291. szám, szombat
SZALON 2013. december 14., szombat 7. évfolyam, 50. szám KOMAROMI SZALON Honnan bújik elő és meddig ér a szélsőjobb? A kiemelt asztalnál Krekó Péter politikai elemző, Hunčík Péter pszichiáter és Tamás Gáspár Miklós filozófus. Az év utolsó beszélgetőestjén is telt ház volt a Révben. (Tóth Attila felvételei) Nézd, ki van itt! - idézte Timur Vermes Hitlert feltámasztó, a közelmúltban magyarul is megjelent szatirikus regényének címét a Komáromi Szalon idei utolsó beszélgetőestje, amelyen a szélsőjobb- oldali eszmék előretöréséről, a divatfasizmusról és - a megyei választások legmeghökkentőbb eredménye kapcsán - a Kotle- ba-jelenségről volt szó. Tamás Gáspár Miklós filozófussal, valamint Krekó Péter politikai elemzővel, a Political Capital vezetőjével Hunčík Péter pszichiáter beszélgetett. ÖSSZEFOGLALÓ Sokakat érdeklő témával zárta 2013-at a Sánta Szilárd egyetemi oktató és Gazdag József sportújságíró, lapunk munkatársa által szervezett „nulla költségvetésű” rendezvénysorozat. Ahogy az a közönség kérdéseinek teret adó részben kiderült, a nézőtéren képviseltette magát a helyi radikális jobboldal, a kettős állampolgárok külön kasztja, a liberális és neoliberális, a konzervatív és a nemzeti térfél is. Ugyanott voltak, egy légtérben, a Révben, bár - e sorok lejegyzőjének gyanúja szerint - nem okvetlenül ugyanazt hallották (értették). Ez itt a mi olvasatunk. Nem csak a szegények, nem csak a tudatlanok Mit tekintünk politikailag extrémnek? Milyen ideológiák jellemzik a radikális csoportokat? Melyek azok a társadalmi csoportok, képződmények, amelyek hajlamosak a szélsőségekre? Egyebek között ezekkel a kérdésekkel indított Hunčík Péter. Krekó Péter, a budapesti Political Capital intézet igazgatója úgy vélte, a „szélsőséges” relative fogalom, hiszen az ideológiák - és az elfogadottságuk - az idők folyamán átalakulnak. A demokratikus rendszerek kontextusában azokat a mozgalmakat szokás szélsőségesnek tekinteni, amelyek távolabb állnak a centrumtól, tagadják a demokratikus rendszert, esetleg a megdöntésére szervezkednek. A mai Európában a szélsőséges mozgalmak nagyon különbözőek; ha vannak közös jellemzőik, az az etnikailag definiált ellenség, a nacionalista ideológia, valamint az euroszkepszis. Emellett Európa számos országában érzékelhetően felerősödött a rendpárti igény, aminek hatására bizonyos kérdésekben a politikai centrum is eltolódik. A politika ugyanis keresletvezérelt folyamat: ahol erősödik a demokráciakritika, az idegenel- lenesség, a rendigény, megindul a versengés a szavazókért, a közép részéről is. Mint mondta, egész Európában érzékelhető a bizalmi deficit: egyre kevesebben hisznek a képviseleti demokrácia elveiben, egyre kevesebb tagja van a hagyományos pártoknak. A potenciális szavazók közül sokan úgy érzik, a politikusok hazudnak, csak elosztják egymás között a pénzt, nem beszélnek fontos problémákról. Ehhez képest a szélsőségesek tabudöntögetőkként, az igazság bajnokaiként állítják be magukat - ami roppant erős narratíva. Nem véletlen, hogy a lázadás attitűdjével különösen a fiatalokat hatékonyan képesek megszólítani ezek a mozgalmak. A politikai elemző azt is kifejtette, a szélsőséges mozgalmakat érintő kutatások gyakran tünetegyüttessé redukálják a fasizmust, ami téves megközelítés. A pszichológiai redukcio- nizmus - egyszerűsítve - például szexuális elfojtással, gyerekkori bántalmazással, családi problémákkal magyarázza a szélsőséges eszmékre való fogékonyságot. Szintén téves álláspont a gazdasági redukcio- nizmus, amely szerint a gazdasági válság termeli ki a szélsőségeseket. Krekó hangsúlyozta: ezek fontos tényezők, de nem kizárólagosak. A jóléti államokban is számos helyen megerősödött a szélsőjobb; Európában sokan azért szavaznak muszlimellenes pártokra, mert féltik a nemzeti és az európai kultúrát. Példaként megemlítette a Jobbikot is: az est vendégei által a tárgyalt szélsőjobboldali kategóriával azonosított magyarországi párt szavazóbázisának gerincét Krekó Péter szerint iskolázott, érettségizett, jó anyagi hátterű családokból származó fiatalok alkotják, azaz tévedés, hogy a szélsőségekre elsősorban a szegények, a tudatlanok nyitottak. Mi legyen velük? Dögöljenek meg... Tamás Gáspár Miklós a felvetett témán belül azt a kérdést tartotta relevánsnak, mi a legfeltűnőbb különbség a szélsőjobboldal két világháború közötti és mai előretörése között. Nézete szerint a két világháború között létezett egy hatalmas, erős, győzelmi esélyekkel rendelkező kommunista mozgalom, és egy ugyanilyen erős, győzelmi esélyekkel rendelkező szociáldemokrata munkásmozgalom. A fasiszta mozgalmak ezekkel szemben határozták meg magukat, ha úgy tetszik, a szélsőjobbos hatalomátvételek preventív akciók voltak a baloldallal szemben. Ma szélsőbal nem létezik. Virágzó baloldali teóriák vannak, mozgalom nincs. A mai posztfasiszták ellensége nem a Komintern, a Szovjetunió, a nemzetközi munkásmozgalom. A filozófus szerint a posztfasiszták csak fo- kozatilag különböznek a konzervatív, a nacionalista vagy - például a társadalmi újraelosztás kérdésében - a szociáldemokrata mozgalmaktól. S hogy ki ma az ellenségük? „Mára a munkásosztály és a polgárság is halott. A törésvonal nem a tőke és a munka között húzódik. A posztfasiszták a társadalom fő problémáját, a tőke-munka kontinuum és a többi eltartott közötti feszültséget használják ki. Ez utóbbiak azok az emberek, akik a modern technika fejlődésével feleslegessé váltak, nem termelnek reális javakat. Ők azok, akikre a mainstream sem akar költeni. Aszélsőjobb annyit tesz, hogy jól exponálja a legva- lósabb problémát: az értéket termelők, »az adófizetők«, a »jó emberek« eltartják a söpredéket - a munkanélkülieket, a romákat, a nyugdíjasokat, a gyerekeket, az értelmiségieket... Mi legyen velük? Dögöljenek meg... Hogy ez szélsőség? Ez a többség véleménye is. A szélsőjobb éles formában fogalmazza meg azt, amit a többség még nem mer kimondani” - magyarázta expresszív stílusban a filozófus. Hozzátette, a felvázolt problémára számos más válasz is kínálkozik: a szociáldemokrata válasz szerint úgy osszuk el a javakat, hogy mindenkinek jusson, senki ne haljon éhen; a konzervatív válasz szerint a gazdaság fejlődésével majd megoldódik a helyzet, majd jönnek a befektetők...; a posztfasisztáknak pedig igazuk van abban, hogy ebből semmi sem lesz. Az ő válaszuk tehát a következő: sokan vagyunk a meglevőjavakra, akiknek a viszontszolgáltatása valamilyen szempontból nem elégséges, azokat ki kell rekeszteni. Marian Kotleba győzelmének margójára S hogy mi lehet a fent elmondottak tanulsága Marian Kotleba közvéleményt sokkoló Besztercebánya megyei győzelme kapcsán? Krekó Péter úgy nyilatkozott: intézetüknek van egy szélsőjobboldali igényeket mérő nemzetközi indexe, amely Szlovákiában az intézményekkel szembeni bizalmatlanság és a kisebbségekkel szembeni előítéletek markáns erősödését mutatja. Mint mondta: meglepő, hogy Robert Fico személyében adott egy populista kormányfő, aki azokkal a témákkal operál, mint a szélsőségesek, de úgy látszik, nem tudta kielégíteni a rendpárti igényeket. A Political Capital igazgatója Grigo- rij Mesežnikov szlovák politológusra hivatkozva azt is elmondta: a Jobbik és Kotleba mozgalma között a legjelentősebb különbség, hogy míg a Jobbiknak erős értelmiségi holdudvara van, Kotlebáék „utcai harcosok” akik mögött nincs pénz, sem intellektus. Ez utóbbira pedig a sikerhez mégiscsak szükség van - még ha utóbb az ideológiát le is butítják a potenciális választók számára. Tamás Gáspár Miklós megfogalmazása szerint Kotleba döbbenetes sikert ért el egy amúgy jelentéktelen választáson, miközben a pártja nem volt sikeres. „A szavazók ezzel a mainstream pártoknak üzentek, amelyeknek meg kell nézniük, kik mennek el szavazni. Ez a középosztály, amelyet a félelmei vezérelnek. A *. választásokon az nyer, aki mond valamit a félelmünkre, vagy legalább védősáncot ígér körénk. Akinek válságtudata van. Hogy őrültségeket beszél, mellékes. A szavazók nem őrültek meg: valódi problémákra adnak embertelen vagy nem egészen őszinte választ” - mondta. Hozzátette: véleménye szerint korlátozott a szélsőjobb térnyerési lehetősége, nem ők hozzák majd a törvényeket, hanem azok a mainstre- amből, akik kompatibilisek a szélsőségesek által megfogalmazottgondolatokkal. (as)
