Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-12 / 289. szám, csütörtök
18 Iskola utca - hirdetés ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 12. www.ujszo.com Az olvasást népszerűsítették lpolyszakálloson Könyves kalandozások BESZÁMOLÓ Az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi hónapja alkalmából az ipolyszakállosi Alapiskola és Óvoda falain belül a szokottnál is nagyobb hangsúlyt fektettünk az irodalom, az olvasás megszerettetésére. A multimédiák térhódítása miatt a hagyományos olvasás rengeteget veszített népszerűségéből, ezért olyan olvasmányokat kerestünk a tanulóknak, melyek nem tartoznak ugyan a „kötelező” ifjúsági irodalom kanonikus művei közé, de teije- delmükkel, stílusukkal és főleg mondanivalójukkal felkeltették a diákok érdeklődését. Az 5-7. évfolyam Gyurkovits Tibor Üveggolyó c. novelláskötetét olvasta. A drámaian tömör, olykor humoros, időnként megható és szomorkás történetek hitelesen rajzolják meg a mai gyerekek belső világát. A 8-9. évfolyam tanulói Sue Townsend remek ifjúsági naplóregényébe merültek bele. A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója elsősorban fanyar humorával és sajátosan kamaszos látásmódjával hatott. Az olvasással töltött hónapot egész napos rendezvénnyel zártuk, melyre vendégeket is hívtunk. Az alsó tagozatosoknak a kulturális sokszínűség jegyében Babindák István költő mesélt roma meséket, majd a kialakult családias légkört megtartva N. Tóth Anikó írónő tartott felolvasással összekötött beszélgetést. A felső tagozatosoknak Gazdag József író, sportújságíró adott elő. Merész témaváltásokkal élve, de végig logikus összefüggések mentén kapcsolt össze focit, irodalmat, földrajzot és kultúrát. Közvetlen stílusával, élvezetes előadásmódjával és felkészültségével sikerült bevonnia a diákokat a beszélgetésbe. A folytatásban N. Tóth Anikó játékos kérdésekkel felmérte a fiatalok olvasási szokásait, majd olvasóvá és íróvá válásáról mesélt. Ezután a felső tagozatosok játékos versengése következett. Az elolvasott művekből összeállított tesztláp megoldásával bizonyíthatták, hogy figyelmes olvasók. Ezután kis jelenetek előadása következett, így hatékonyan alkalmaztuk a dramatizá- ció módszerét. Nagy sikere volt a népszerű televíziós kvízműsorok mintájára megrendezett, irodalmi kérdésekből összeállított számítógépes tudáspróbának is. A rendezvény sikere megerősítés számunkra, s arra ösztönöz, hogy további akciókkal folytassuk a megkezdett utat. Az olvasás megszerettetése nehéz és hosszadalmas folyamat, de érdemes belevágni. (F. P.) N. Tóth Anikó a gyerekek gyűrűjében (Fotó: IÁI) Megtanultam, hogy adni sokkal jobb, mint kapni, és megtanultam sokkal többet mosolyogni Önkéntes voltam Mauritiuson (Fotók: a szerző archívuma) „Üdvözöljük a paradicsomban! olvastam a feliratot. Köszönöm - gondoltam. „Üdvözöljük új, ideiglenes hazájában” - így lett volna helyesebben a felirat. Én ugyanis nem nászúira jöttem, mint a többi utas körülöttem. Nekem küldetésem volt - mosolyt csalni több száz szomorú sorsú gyerek arcára. SZALAI BARBARA Nekem, egy pozsonyi lánynak. Mauritius tényleg maga a paradicsom. Ez a kis szigetállam az Indiai-óceánban teli van gyönyörű strandokkal, luxushotelekkel, élményparkokkal és mosolygó emberekkel. „Az Indiai-óceán kulcsa és csillaga” - ahogy a helyi mottó emlegeti. Nekem azonban pont a másik arcát mutatta. Szegénység, erőszak, korlátozott lehetőségek. A ház, amely két hónapig az otthonom lett, meglehetősen rossz állapotban volt. Dohos, nyirkos, penészes falak, zuhanyzó helyett egy kis csap, amelyből nem folyt a víz, pókok, svábbogarak, patkányok, gekkók. Öten költöztünk be. Öt lány, aki szebbé akarta varázsolni a vüágot. Egy kanadai, egy indiai, egy angol, egy egyiptomi és én - összezárva, az előítéleteinkkel és a kulturális különbségekkel együtt. Életem egyik legszebb időszaka és leghasznosabb két hónapja kezdődött el. Minden reggel korán keltem, hogy bebu- szozzak az iskolába. Elszegényedett, testi és nemi erőszakot átélt gyerekeket tanítottam angolul és számítógépes alapismeretekre. Ha képesek voltak egyedül leírni egy szót helyesen, az számukra maga volt a csoda. Sokszor úgy éreztem, ők sokkal többet adnak nekem, mint én nekik. A szünetben együtt etMauritiusi tanítványaimmal tünk, sokat nevettünk és sírtunk. Lassan megismertem az összes szomorú történetet, ami a kicsi szívüket nyomta. Volt, akinek meghaltak a szülei, volt, akit addig vertek, míg maradandó sérüléseket szenvedett, volt, akit a saját szülei erőszakoltak meg, vagy akit kiskorú létére prostitúcióra kényszerítettek. Volt közöttük koldus, tolvaj és volt drogfüggő. Egyikük sem volt még 16. Igyekeztem nagyon odafigyelni mindegyikükre. Szerencsére már első nap megszerettek. „Sziasztok, Barbi vagyok!” - mutatkoztam be. „Barbi, mint a Barbie baba?” - nevettek. Az igazgatónő megkért, hogy vállaljak munkát a másik iskolában is, ahol még nagyobb problémákkal találtam szembe magam. Az odajáró gyerekek fogyatékossággal, lelki és viselkedési problémákkal küzdöttek. Angol nyelvet és táncot kezdtem tanítani. Amikor bemutatkoztam - okulva az előzőből-, Barbi helyett inkább Barbarát mondtam. Még nagyobb nevetés volt a reakció. Értetlenül néztem a tanárnőre, aki elmagyarázta, hogy helyi kreol nyelven a barbara tengeri uborkát jelent. Döntöttem: maradok inkább Barbi. Hét közben a két iskola között ingáztam, szombatonként egy kizárólag fiúk számára fenntartott árvaházat látogattunk a lakótársaimmal, vasárnaponként pedig élveztük a szabadságot. Buszra ültünk és két hónap alatt bejártuk az egész szigetet. Láttam a gyönyörű Bel Mart a luxusszállodáival, a szépséges Casela parkot, ahol tigrist simogattam, a Black River George Nemzeti Parkot, a La Vanille Crocodile Parkot, a lenyűgöző Chamarel-vízesést és a Hétszínű földet, amely a vulkanikus kőzeteknek köszönheti pompázatos színeit. Etettem óriásteknőst, kipróbáltam a zipline-t, ami nem más, mint száguldás három óriás szurdok fölött kihúzott drótkötélen. Helyi ételeket ettem helyi emberekkel az utcán, pár hét után szinte helybeliként kezelt még a buszsofőr is. Megismerhettem Mauritius igazi arcát, hétköznapjait. A turisták elkápráztatására szánt attrakciók és csillogás nélküli valóságot. A gyerekek tiszta, szeretetre éhes szívükkel és csillogó szemükkel sokkal nagyobb élményt jelentettek, mint bármilyen nemzeti park. Önkéntesként dolgoztam Mauritiuson. Pénzt nem adtak a munkámért, de hatalmas ajándékot kaptam: határtalan szeretetet. Megtanultam, hogy adni sokkal jobb, mint kapni, megtanultam sokkal jobban becsülni, amim van, és megtanultam sokkal többet mosolyogni. „Isten először megalkotta Mauritiusi, majd lemásolta és létrehozta az Édenkertď' - Rudyard Kipling VASÁRNAP Hogyan és hol juthat hozzá? * š ❖ Az egyedi asztali naptár korlátozod példányban még megvásárolható az alábbi települések élelmiszerboltjaiban: Ss £r B Dunaszerdaheiyi járás: Pódafa, Kisudvarnok. KJrályfiakarcsa, Kislúcs, Nagyszarva, Felsőpatony, Baka, Nyárad, Leg, Bacsfa, Olgya, Kispaka, llleshaza, Tárnok, Belvata, Tejfalu, Albar, Vasárut, Nyarasd, Alistál, Bodák, s B Mad, Vajka, Doborgaz •• ÍSStSJ Galántai és Sellyéi járás: Nagymácséd, Farkasd, Deáki, Királyrév, Pered, Vízkelet, Zsigárd, Kismácséd, Diószeg, Jóka, Kosút, Rété, Mocsonok, Vágtornóc Komáromi járás: Őrsújfalu, Búcs, Izsa, Pat, Dunamocs, Madar, Csallóközaranyos, Lakszakállas, Szilas, Ekel, Nemesócsa, Nagykeszi, Tany ❖ Megvásárolható a Családi Könyvklubnál: 0800/113 322 (a hívás ingyenes) Amíg a készlet tart!
