Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-09 / 286. szám, hétfő
6 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 9. www.ujszo.com KOMMENTÁR Surranópályán VERES ISTVÁN Úgy tűnik, jót tesz az MKP-nak, hogy nem része a szlovák parlamentnek. A pártban az utóbbi időszakban ugyanis mintha elkezdtek volna gondolkodni azon, hogyan is lehet megszólítani az embereket, a választókat. Berényiék fő üzenete ugyan továbbra is a 20 éve (majdnem) mindig bevált „szavazzatok ránk, mert mi vagyunk a legmagyarabbak”, viszont a kisebbségi kétpártrend- szerben ezt is el kell valahogyan adni. Ehhez pedig nagy löke- tet adhat a párt döntése, hogy önálló államfőjelöltet indít a jövőre esedékes választáson. A hétvégén kiderült az is, hogy Bárdos Gyulát,.vagyis olyan személyt, akit a hazai magyar mellett a szlovák választóközönség is legalább tizenöt éve ismer. Bárdosnak korábban felhánytorgattuk, hogy a legszűkebb pártvezetés tagjaként az utóbbi tíz év során nem igazán voltak emlékezetes villanásai (frakcióvezetőként tette a dolgát, aztán elment Csemad ok-elnöknek), most viszont talán éppen ebből a visszafogottságból kovácsolhat magának előnyt. A 2007 óta a nemzeti irányba elmozdult MKP vezető politikusai közül talán ő mondható a legmérsékeltebbnek, ami a szlovák választóknál jelenthet előnyt. A Hidat sem igazán bírálta (legalábbis nyilvánosan), így a Híd szavazói számára is elfogadható lehet. Bugárék számára így a legnagyobb feladat az államfőválasztás kampányában az lesz, hogy kitalálják, mivel tudják rávenni saját magyar választóikat arra, hogy ne Bárdosra, hanem Pavol Hrušovskýra szavazzanak. Szlovák jelölttel ugyanis a magyar választókat nem lehet eredményesen mozgósítani, ezt elmondta nem egy elemző. Magyarral viszont nagyon is - ezt a Híd megyeelnök-jelöltje, Nagy József is bebizonyította, egy hónapja ugyanis csak 150-nel szerzett kevesebb voksot Nagyszombat megyében Berényinél (ráadásul ha Ravasz József hamarabb és érthetőbben kinyilvánítja, hogy Nagyot támogatja, Nagy kerül a másodikkörbe) . De a szerencse novemberben az MKP-nak kedvezett (azért is, mert kevesen, és főleg idősek mentek el szavazni) , de saját államfőjelölt indításával úgy tűnik, ebből további előnyt tud kovácsolni magának. Persze Bárdosnak nincs esélye, de már annyi a jobboldali jelölt, hogy senki nem lehet biztos közülük a továbbjutásban. Bárdos indulása inkább a Híd-MKP versengésben jelenthet sokat, mert az MKP jelöltje már azzal teljesíteni fogja a célját, hogy ott lesz a hírekben meg az óriásplakátokon. Ha pedig a végén az MKP-ban összeszámolják, hogy a déli járásokban ki kire szavazott, megint kijelenthetik, hogy kis győzelmet arattak, mert többen voksoltak a magyarok közül Bárdosra, mint a Híd által támogatott Hrušovskýra. A Híd ebből a választásból már csak úgy jöhet ki jól, ha Hrušovský nyeri az egész elnökválasztást, vagy legalább bejut a második körbe. A lényeg, hogy bár a Híd van a parlamentben, az MKP surranópályán képes szert tenni olyan előnyökre, amelyek sokat dobhatnak a párt népszerűségi mutatóin. A tragédia pedig az, hogy megint egy olyan választás elé nézünk, amelyben a két párt külön kampányol majd. FIGYELŐ Brutális leépítés Osztály-, sőt iskola-összevonások, csoportos elbocsátások, bércsökkentést - ez vár a romániai óvodákra és iskolákra, mivel az oktatási tárca nem állja a fejkvóta fölötti többletfinanszírozást- írta az erdélyi Krónika. Például jelenleg átlagosan tíz gyerekkel foglalkozik egy óvónő, jövőre csak 25 fős csoportokat engedélyeznek. A kisebbségek kvázireprezentatív gittegyletében mindig a pénzosztásról volt a legnagyobb vita Az etnobiznisz diadala Két éve két egymást követő kisebbségi konferenciára hívtak, mindkettőn a kisebbségi sajtó és a kultúra gondjairól adtam elő. LOVÁSZ ATTILA Mindkettőn felsoroltam, mely folyamatok veszélyeztetik a magyar kisebbségi intézményeket és a sajtót, s a végére hagytam a figyelmeztetést: semmi sem veszélyezteti annyira a kisebbségi intézményi éš sajtóvilágot, mint áz etnobiznisz. S lön. Mert mindaz, ami most történik a hazai kisebbségek intézményesített működésében, a kormánybiztosi hivatalban, az nem más, mint az etnobiznisz diadala. Nem egyszer volt már olyan érzésem, hogy parázs viták nem a jogokról, alapelvekről, intézményi keretekről és működésről folynak a honi kisebbségek úgymond kvázireprezentatív gittegyletében, hanem elsősorban a pénzről. A leghosszabb és az érvelést tekintve legjobban előkészített diskurzus mindig akkor következett, amikor a pénzek elosztásáról volt szó. S most, ebben a pülanatban egyáltalán nem érdekel, vajon igazságos-e vagy sem a tavalyi, idei vagy jövő évi modell, mert egyik sem igazságos. A pénzelosztás ugyanis nem lehet igazságos, nem az a dolga. A pénzelosztás lett a kvázireprezentatív szerv igazi problémája. A kisebbségi jelentés csak a kezdet volt, szükség volt az elfogadására, lehet mutogatni, az összeállítás szempontjait pedig lehet normává emelni. „Vannak kisebb-nagyobb gondok, de egyébként minden rendben van itt” - ez lehetne a jelentés címe, s ide a rozsdás bökőt, ez is lesz a mondanivalója, legalábbis az elkövetkezendő néhány évben. Érdemi vita nem lesz, mert ugyan már, ki folytatná le? Az a szerv, amelynek tagjai a pénzen különböztek össze? Hogy korrektebb és az igazsághoz mégiscsak egy kicsit közelítőbb legyek: nem is annyira az összeve- szés, hanem a jelen folyamatok motivációja a pénz. Miért? Megszületett az a modell, amely szerint minden kisebbségnek egy szavazata van. Máris, azonnal, ott és helyben megszületett az a modell is, amely szerint minden kisebbségnek alanyijogonjár 25 ezer euró alaptevékenységre. Ami néhány kisebbség esetén nem más, mint annak egyetlen civil szervezete éves költségvetése két ember fizetésével - aki számolt már béreket, tudja, miről beszélünk. Az „output”, tehát az eredmény, a produktum nem érdekes. Fülérekért összegrun- dolható egy látványos kulturális rendezvény és egy kisebbségi sajtóorgánum, a többi pénz jó helyen van. Mindehhez jön a következő húzás: a kormányhivatal európai szabályozásra hivatkozva tavaly nem fizetett ki egy rakás támogatást, merthogy az állami segélynyújtásnak európai jogszabályi gátjai vannak. Majd jőve az európai magyarázat, hogy kisebbségi ügyekben ilyen korlátozások nincsenek. Lesz egyetlen terület, ahol a kereskedelmi szféra nem végezhet közszolgálatot - a kisebbségi kultúra. Senkit nem érdekel, a tavalyi lóvé nincs kifizetve, s ahogy elnézem, nem is lesz. Magyarázat nélkül. Majd a következő húzás: az új támogatási felhívás. Amely szerint kereskedelmi társulás nem kérhet. Abban az országban, ahol még jól menő vállalkozásokra is lehet dotációt kapni (a kisebbséginél mértékegységekkel nagyobbat) lesz majd egy (EGY!) terület, ahol a kereskedelmi szféra nem végezhet köz- szolgálatot - a kisebbségi kultúra. Hogy húsz éve képes rá, senkit nem érdekel. Az sem, hogy lopni, lenyúlni, nem rendeltetés szerint felhasználni pénzeket könnyedén lehet civil szerveződés révén is, talán még köny- nyebb is. Meg ezt a szabályt is meg lehet kerülni - ez sem érdekel senkit. Ami viszont érdekes: érintve csak magyar és ruszin aktivitások lennének - a magyar és a ruszin, valamint a roma képviselők nem szavazták meg az egy- szavazatos modellt. Nagyon paranoiásnak kell lenni ahhoz, hogy szándékosságot sejtsünk? Nos, az etnobiznisz kényelmes pénzszerzés, de nem célszerű és főleg: a kedvezményezett etnikum pont az etno- biznisznek köszönhetően jut legkevésbé a pénzéhez, lásd az elmúlt évek romaprojektjeit, azok aztán kirakatba valók e téren. És az etnobiznisz a kisebbségeket egymással szembeállítani is képes kicsi országunkban. S hogy most nem a magyar etnobiznisz a ludas? így van. Ettől még mindig az etnobiznisz maradt a kisebbségek legnagyobb veszélyeztetője - mondjuk, békeidőben. Az új ukrán zászló (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A tüntetők táborában konyha, tábori orvos és pap, és afganisztáni veteránokból álló őrség is van A kijevi tüntetések hangulata - koncertek, konyhák, kivetítő MTl-HÁTTÉR A technikai végletek jellemzik a kijevi tüntetők sátortáborát: szedett-vedett, falemezekből összetákolt barikádok, de remek képminőségű óriáskivetítő. Fémhordókban lobogó füzekből álló „fűtésrendszer”, de első osztályú elektromos hangosítás és világítás. A színpadokon a szónokokat zenekarok váltják, a koncerteken sokan táncolnak. Helye van a humornak is: például egy gigászi vonatjegyet mutattak fel az aktivisták a közönségnek, kirobbanó sikerrel: a jegy Moszkvába szól és Viktor Ja- nukovics ukrán elnök nevére állították ki. Janukovics azzal szabadította magára a népharagot, hogy november végén egyik pillanatról a másikra leállította a tárgyalásokat az Európai Unióval a társulási megállapodás megkötéséről és Moszkva felé fordult. Az ukránok jelentős része viszont „nem kér az orosz testvéri ragaszkodásból”, inkább Európával akar barátkozni. „Nem szeretem, ahogy ebben az országban élünk, Janukovics hatalmának szorításában. Országunk jövője most dől el” - idézte az AP hírügynökség Irina Hordát, egy 18 éves diáklányt, aki a tábor egyik konyháján segédkezik. A tábor jószerivel mindennel szolgál. Vannak konyhái, a lélek táplálását pedig egy önkéntes pszichológus segíti. Akinek az egyház kedvesebb, az is megtalálja a maga támaszát. „Támogatjuk ezeket az embereket harcukban a szabadságért, amelyet Isten minden embernek megadott” - mondja Jurij atya, az ukrán ortodox egyház papja egy jókora fakereszt mellett, amely a tábor imahelye. Van egészségügyi sátor is, a 49 éves Pavlo Vnyeszok orvos rendel benne. A legtöbben torokfájás és nátha miatt keresik fel. Vnyeszok külön gondot fordít arra, hogy önkéntesei a tábort járva rendre fertőtlenítsék a tüntetők kezét. A tisztálkodást a városházán intézik el a tüntetők. Sokan közülük ott is alszanak, vagy a közelben lévő koncertteremben és egy szakszervezeti épületben, amelyeket szintén birtokba vettek. A hatóság megpróbálta kiparancsolni őket az önkormányzat épületéből, ám a tüntetők a képviselők értésére adták, hogy a kijevi városháza a kijevi lakosokat képviseli, ennél fogva az épület a lakosságé. A tábornak biztonsági őrsége is van. Támadástól leginkább a rendőrség részéről tartanak, ezért háborús veteránok százai - köztük Afganisztánt megjártak - őrgyűrűt vontak a demonstrálok köré. „Eleven pajzs vagyunk a ro- hamrendőrőrökkel szemben, hogy ne ontsák gyerekeink vérét” - mondta az egyik veterán, aki terepszínű egyenruhában őrködik. És hogy meddig tart a tábori élet a fagyos időben? „Újévig, jövő tavaszig, nyárig, őszig. A szüleim és én a végsőkig kitartunk” - mondta a 18 éves tábori konyhalány.
