Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-07 / 285. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 7. Szalon 21 MEDIATER A felhúzhatós lány, avagy a cheshire-lecke A popkultúra számos területén megfigyelhető a Frankenstein- és a Pygma- lion-történet iránti vonzalom, ezeknek a teremtéssémáknak a remek ötvözése látható például Lady Gaga You and I című vi- deoklipjében. H. NAGY PÉTER Természetesen a sci-fi-írókat is régóta foglalkoztatja a mesterséges ember problémája. A klasszikus sci-fiben a robot (például Asimovnál), az új hullámban az android (például Dicknél), a cyberpunkban pedig a kiborg, illetve a különféle hardvereken futtatható szoftver, a mesterséges intelligencia (mondjuk Gibsonnál) nélkülözhetetlen eleme a történeteknek. A Mátrixban az embereket termesztik, a Felhőatlaszban klónozzák, majd reciklálják, a Prometheusban szereplő David (Michael Fassbender) mintapéldája-az emberi intelligenciával egyenértékű MI-nek - és a sor nagyon hosszan folytatható. Számunkra most egy olyan regény lesz fontos, amely a genetikailag módosított ember dilemmáját járja körül. Paolo Bacigalupi A felhúzhatós lány című biopunk regényében az új ember kérdése olyan kontextusban jelenik meg, melynek számos komponense egyben korunk problémája is. Tekintsük át ezeket röviden. Az energiaválság következtében a regény világában (a jövő Bangkokja) az energiát lendrugós dobtárakban tárolják, s ezeket mechanikus felhúzással működtetik. A ventilátorokat és a számítógépeket úgyszintén. A regény innen nyeri egyik központi alakzatát, a Terjeszkedés és. az Összehúzódás időszakainak váltakozására vonatkozó utalásrendszert. A globális felmelegedés következtében megemelkedett a tengerekés az óceánok vízszintje, a tengerparti nagyvárosok többsége eltűnt, víz alá került. Bangkokot gátrendszerekkel, zsilipekkel és szivattyúkkal védik. Az elnézett energiaszerződések és a szennyezési kvóták csereberélése miatt mindennapos a klímavétség. Nem véletlen tehát, hogy a regény egy másik központi metaforája a felhevü- lés és a lehűlés játéktere. Az ökoszisztéma felbomlása következtében a fajkihalás felgyorsult. Mindennaposak a járványok, az invazív fajok kiszorítják az őshonos élőlényeket. A regény egyik legfontosabb kérdése, hogy a genetika segítségével pótolhatók-e a kihalt fajok, abban az értelemben, hogy az új átveszi a régi helyét. (Erre vonatkozik a cheshire-lecke is, de erről később.) A genetikai hadviselés következtében a világ örökségét azok a magok jelentik, melyek magbankokban raktározódva biztosítják a genetikai változatosságot. A kalóriatársaságok az élelmiszeripar irányítására törnek, ezért megpróbálják megszerezni a génripperek által kreált új növények forgalmazása feletti monopóliumokat. A regény egyik cselekményszála egy génmanipulált gyümölcs utáni nyomozással veszi kezdetét, majd elvezet az akkori világ legprofibb géntechnológusához, Gibbonshoz. (Róla még lesz szó.) Ebben a közegben követjük nyomon a felhúzhatós lány történetét. A címszereplő egy gén- hekkelt ember, akinek a viselkedése a tervezettség és a kiszámíthatóság jegyeit mutatja (például engedelmes, mint egy kutya), de olyan rejtett tulajdonságai is vannak, melyek időnként előtörnek, felpörögnek (gyors reakciók, gyilkolási hajlam). Emikó meddő; mivel a bőrén csak apró pórusok vannak, lépten-nyomon túlhevül; felhúzhatósbaba-mozgása elárulja mesterséges mivoltát (ezért a helyiek démonként tekintenek rá); ugyanakkor gyönyörű. A regény narrátora így foglalja össze a helyzetet: „A felhúzhatósoknak nincs lelkűk. De nagyon szépek.” Sánta Szüárd Mesterséges horizontok című könyvében így ragadja meg Bacigalupi regényének lényegét: „Az új emberek léte az ember határaira kérdez rá. A regény a természetes és mesterséges oppozíció újragondolására sarkall a flóra és a fauna szintjén is.” Ez tökéletesen helytálló megállapítás, és alátámasztható az úgynevezett chesire-leckével. A műben a génrippelt Cheshire macskákról megtudjuk, hogy elterjedésük a természetes macskák kipusztulásához vezetett. A génmódosítás ebben az esetben egy olyan túlélőgépet eredményezett, amely kiirthatatlan- nak bizonyult. „A cheshire-lecke nélkül - mondja az elbeszélő - Emikó fajtájának lehetősége lett volna, hogy idővel a teljes emberiséget saját, fejlesztett verziójával szorítsa ki. Ehelyett genetikai zsákutca.” Bacigalupi műve azonban itt nem áll meg. A regény végén Gibbons találkozik Emikóval, és felvillantja neki, hogy a felhúz- hatósok következő generációját termékennyé teheti, ehhez elegendő a lány egyetlen hajszála. A szerző tehát kilátásba helyez egy olyan újragondolt Franken- stein-történetet, amelyben a rippelt DNS-sel előállított új ember - a cheshire-lecke alapján - kiszoríthatja a régit. Ezzel a megoldással Bacigalupi regénye olyan művekhez kerül közel, mint például Houellebecq Elemi részecskék című alkotása, amelyben ez embert egy bio- technológiailag létrehozott új faj váltja fel. Ezért A felhúzhatós lány emberképe nemcsak a sci- fi és a popkultúra kontextusára vonatkoztatható, hanem tá- gabb értelemben véve egy olyan poszthumán horizontra is, melynek az lehet az alaptapasztalata (és egyben jóslata), hogy nem csak úgy léphetők át a természet határai, hogy közben szörnyek keletkeznek. Inspirativ az a torzóban maradt örökség, melyet a „muszáj-Herculesek" kisebbségi heroizmusába belerokkant irodalomtudós hagyott ránk Zalabai-emlékkonferencia trópusokkal, facebookkal, ideológiával CSEHY ZOLTÁN A pozsonyi Comenius Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszéke és a Balassi Intézet hétfőn és kedden Zälabai Zsigmond-emlékkonferenciát rendezett a kritikus, irodalom- történész, író halálának 10., születésének 65. évfordulója alkalmából, mely a Fórum Intézet jóvoltából szerdán Zala- bai utolsó lakhelyén, Somorján folytatódott. Modellálható-e a költészet? Mekkora távlat kell ahhoz, hogy hitelesen szólhassunk egy-egy költői teljesítményről? Milyen modellekben szokás gondolkodni a magyar költészettörténetben? Miként futunk bele folytonosan (és örömmel) hol a történetiség, hol az annak hiányából fakadó hibákba? Ezek a kérdések képezték Margócsy István rendkívül szellemes, öniróniától sem mentes eladásának gerincét. A mindenkori „verstörténés” tudományos modellálása jóformán a kiradírozandó segédvonalak szerepére van kárhoztatva, s nemegyszer utólagos nézőpontból e rajzolgatás egyenesen komikus. Kulcsár Szabó Zoltán Paul de Man nem-fenomenális, egy gépszerű textualitás effektusaira visszavezetett fikciófogalom felől közelítve értelmezte Az olvasás allegóriái című irodalom- elméleti kulcsmű záró fejezetét. A két felvezető előadás a két központi témát is reprezentálta: a tanácskozás a líramodel- lekre és a trópusok, szóképek tanára összpontosított. A tematikus összefüggések alapján hármas csoportokra osztott gócpontok közül heves vitákat váltott ki a facebook, illetve az új médiák szerepe a szövegek létrehozásában, bemutatásában, a szerzői önreprezentációban. Vajon a blogkul- túra nélkül a Magvetőnél jelent- e volna meg Spiegelmann Laura legendás botránykönyve, melynek felütését sokan a magyar irodalom legmerészebb regényindításának tartják? El- végezhető-e a facebookon egy kötet közös megszerkesztése, illetve van-e esélye a közös műalkotásnak? Németh Zoltán, L. Varga Péter és Gaborják Ádám rendszerigényű, problémacentrikus megközelítése a „líraiság” és esztétikai ideológia, reprezentáció és (ál) identitás kettősében bontakozott ki. A metaforikus jelhasználat és adaptáció szekcióban Kuklis Katalin az adaptációelméletek gyakorlati aspektusait mutatta be, Fazekas Andrea egyebek mellett Kovács Magda metaforikus olvasatára tett kísérletet, Benyovszky Krisztián pedig Botcsinálta jelhasználat című előadásában egy Holmes-törté- netben szereplő bot szemantikája mentén bontotta ki a meta- fikciós metaforává nőtt tárgy „kiolvashatóságát”. A gyerekirodalmi szekció Máté Angi nyelvi leleményeinek játékos, a trópusok széles skáláját felvonultató grammatikai és retorikai kalandjaival indult (N. Tóth Anikó), majd a metalepszis alakzata hatékonyságának és tipologizálásra alkalmasságának felismerésével folytatódott (Petres Csizmadia Gabriella), és Kollár Árpád különösen innovatív gyerekkölté- szet-értelmezésével záróit, melyhez a példaanyagot Tolnai Ottó „gyerekkönyvei” szolgáltatták. Ez utóbbi előadás markánsan írta le a műfaj és a gyerekirodalmi beszédmód „retorikai pávatáncát” is. Devecseri Gábor „beinjekciózott”, morfium hatására kibom- ló kései, tragikus költészete, a verseiből kibontható költészetesztétika mellett (Polgár Anikó) Borbély Szilárd és Oravecz Imre életműve került terítékre a második nap második szekciójában: Száz Pál Nyéki Vörös Mátyás és Borbély szövegpárbeszédébe hallgatott bele, s az örökkévalóság üdvtörténeti értelmezhetőségét vizsgálta a Borbély-szövegekben: a pokol permanens tenyészetében érvényesülő jelenben minden gyilkosság halál nélküli, hiszen örökké tart, bevégezhetetlen, s Krisztus megölésének analógiája. Gorove Eszternél az emlékezés szerkezete, a múlt megidé- zésének módozatai, az identitásképző táj- és tárgyleírások, ezek poétikai vizsgálata volt hangsúlyos, amelyeknek köszönhetően létrejön Oravecz „privátvalósága”. Ehhez, a népiséget és a falu világát is újfent autentikus játékba hozó beszédmódhoz volt köthető Bedecs László előadása is, aki viszont az ideológiai megfontolásból gerjesztett és kinevelt népi irodalom közhelyretorikáját térképezte fel egyebek mellett Tőzsér Árpád és Bert ók László első köteteit vizsgálva, melyek a későbbi jelentős életműből gyakorlatilag kiíródtak. A neoavantgárd felértékelődése a tanácskozás egyik központi témájának látszott: Or- csik Roland Ladik Katalin-ér- telmezése a szocialista nőszerep destrukciója mellett a nyelv felszabadításában érvényesülő szervetlen metaforákra fókuszált. Cselényi László költészetének bartóld hídszerkezete, a formális és organikus szövegalkotás módozatai szintén előtérbe kerültek. A szlovák-magyar kulturális tér összefüggésrendszerét Hizs- nyai Tóth Ildikó érzékeltette, a nemzetcsúfolók népszerű barokk közköltészeti hagyományát Brutovszky Gabriella hozta közelebb a hallgatósághoz. Dusík Anikó a Zalabai-életmű recepciójára fókuszált: miközben a legjelentősebb Zalabai- mű, a Tűnődés a trópusokon című metaforaelméleti munka jelentékeny nemzetközi szakmai recepcióval rendelkezik, hazai viszonylatban épp ez él a legkevésbé a köztudatban, a helytörténész-szociográfus Za- labai recepciója például lényegesen jelentősebb. A tanácskozás eleven pulzá- lása, a viták lendülete és heve világosan mutatta, mennyire inspirativ az a torzóban maradt örökség, melyet a „muszáj- Herculesek” kisebbségi heroizmusába belerokkant, a közéleti ténykedés oltárán feláldozott, tudós Zalabai Zsigmond hagyott ránk. A kétnapos rendezvény Somorján folytatódott, ahol - hogy a portré és a meg- idézés valóban teljes legyen - a közéleti, a személyes emlékekben élő, a közösségéért cselekvő ember került előtérbe. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com Pillanatkép a pozsonyi konferenciáról ' (A szerző felvétele)
