Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)

2013-12-02 / 280. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 2. Sport 15 Ambros Martin, a győri női kézilabdacsapat spanyol vezetőedzője többet tanul a vereségekből, mint a győzelmekből „A védekezés a nagy bajnokok fegyvere” A 45 éves szakvezető játékosként és edzőként is nyert Bajnokok Ligáját (Somogyi Tibor felvétele) Hét éven át irányította a spanyol Itxako Navarra együttesét, amikor elfo­gadta a győriek ajánla­tát, s rögtön első szezon­jában BL-győzelemig ve­zette a zöld-fehéreket. A spanyol Ambros Martin számára kihívás Európa legjobb női kézilabda­csapatának kispadján ülni, játékosaitól minden nap tanul valamit. A 45 éves szakemberrel a Baj­nokok Ligájáról, az öltö­zői kommunikációról és a magyar életstílus fur­csaságairól is beszélget­tünk. BŐDT1TAN1LLA A Győr hét európai kupa­döntőt veszített el, mielőtt ön lett az edző. Nem félt egy ilyen elátkozottnak tűnő klubba jönni? Hogy féltem-e? Ugyan, de­hogy. Épp ellenkezőleg. Na­gyon lelkes voltam, hogy meg­ismerhetem ezt a klubot, a csa­patot, a játékosokat. Kihívás­nak tartottam ezt a munkát, az volt a célom, hogy minden nap tanuljak valamit. Szerintem si­került is. Az elmúlt évben min­den egyes napon, amikor lejöt­tem a csarnokba, tanultam va­lami újat, és ez sokat jelent a pályafutásom szempontjából. Rögtön az első idényében óriási sikert ért el a csapattal, megnyerte a Bajnokok Ligá­ját, amire a győriek már egy évtizede várnak. Ez nem az én érdemem, ha­nem sok összetevő eredménye. Elsősorban a játékosoknak kö­szönhető ez a diadal. Mind­annyian pontosan tudják, ho­gyan kell győzni, de most a leg­kisebb részletek is jól sikerül­tek. Korábban talán ezeket el­hanyagoltuk, de most erre is odafigyeltünk, és megnyertük a kupát. Mik voltak ezek a részle­tek? Például az, hogy minden pil­lanatban figyeljünk a,védeke­zésre, mert egyetlen kapott gó­lon is múlhat a siker. Vagy az, hogy meccsről meccsre halad­junk, egyszerre csak egy, az éppen előttünk álló feladatra koncentráljunk. A játékosok is többször elmondták, hogy érkezésével elsősorban a csapat védeke­zése változott meg, arra na­gyobb hangsúlyt fektet, mint a támadásra. Igen, ez így van. A csapatban rengeteg tehetséges támadójá­tékosunk van, vagyis azt keve­sebbet kell gyakorolnunk. A védelemre azonban nagyon oda kell figyelnünk. A közel­múltban sok gólt kaptunk egy- egy meccsen, és nem a kapusa­ink hibájából, mert rengeteg lövést megfogtak. Ezért a soron következő Magyar Kupa­meccsen az volt a célunk, hogy húsz alatt tartsuk a kapott gó­lok számát, és ez sikerült is. A szép támadásokat szeretik a szurkolók, jól mutatnak a tévé­ben, és meg is nyerhetsz egy meccset a jó támadójátékkal, de csak jó védelemmel lehet az élen végezni egy hosszú mér­kőzéssorozatban. A védekezés a nagy bajnokok fegyvere. A Győr fantasztikus őszt tudhat maga mögött, az NB I- ben csak egyszer kapott ki, és vezeti a tabellát, a Bajnokok Ligájában pedig százszázalé­kos teljesítménnyel, csoport­elsőként jutott a középdön­tőbe. Hogyan lehet folyama­tosan motiválni a játékoso­kat? Minden meccs fontos. Nem számít, ki az ellenfél, nem szá­mít, liga- vagy kupameccsről van-e szó, mindig a lehető leg­jobban akarunk játszani. Ez néha sikerül, és van, hogy nem, de a teljesítményünk akkor is elég ahhoz, hogy megnyeijük a meccset. Nem nehéz úgy nyer­ni, ha mindenki kiválóan ját­szik, de ugyanüyen fontos, hogy ne veszítsünk akkor sem, amikor szörnyen kézüabdá- zunk, nem mennek olyan jól a támadások, vagy sok a sérül­tünk. Ebben a szezonban egye­lőre az üyen meccseken is eredményesek voltunk. A Bajnokok Ligája közép­döntőjében a Krím Ljubljana, a Buducnost Podgorica és a Larvik lesz a Győr ellenfele. Mit szólt a csoporthoz? Ha meg akarjuk nyerni a Bajnokok Ligáját, mindenkit le kell győznünk, az már lényeg­telen, hogy az első csoportkör­ben, a középdöntőben, az elő­döntőben vagy a döntőben. Nagyon erős csoportunk van, a legutóbbi három év BL-győzte- se mellett ott a Krim, amely na­gyon megerősödött az utóbbi időben, tavaly pedig az elődön­tőig jutottak. Nagyon kemény lesz, de már várjuk, hogy összecsapjunk ezekkel a csapa­tokkal, megmutassuk, hogy mit tudunk, és megvédjük a cí­münket. Az elmúlt szezonban úgy tűnt, a Valcea elleni elődöntő nehezebb volt, mint aztán a Larvik elleni döntő... A BL-győzelemhez vezető úton az volt a legfontosabb meccs, amit elvesztettünk. (A Győr hazai pályán egy góllal kikapott a Valceától az elődön­tő visszavágóján, de mivel az első meccset két góllal meg­nyerte, továbbjutott - a szerk. megj.) Nem azért, mert ezután már biztosra vettük, hogy meg fogjuk nyerni a döntőt, hanem azért, mert azon a meccsen új- jászülettünk. Nagyon rosszul játszottunk, mégis fel tudtunk állni a padlóról. Újjászületés, ez a jó szó rá. A játékosaim nemcsak tehetségesek, hanem nagyon értelmesek is, ezért rengeteget tanultak ebből a mérkőzésből. Nagyon boldo­gok voltunk ez után a vereség után. A szezon egyetlen vere­sége volt számunkra a legna­gyobb győzelem. A jelenlegi Győr nemzet­közi csapat. Edzőként ho­gyan találja meg az egyen­súlyt a sokféle mentalitás kö­zött? Számomra nagyon hasznos, hogy ennyiféle mentalitást megismerhetek, a balkánitól a skandinávon át a dél-amerikai­ig. A legfontosabb azonban a csapategység és a vágy, hogy a vüág legjobbjai legyünk. Ha ez a hozzáállás megvan, akkor nem fontos, ki honnan jött. Já­tékosként én is egy soknem­zetiségű öltöző része voltam, lehet, hogy ez is segít a helyze­tet kezelni. A pamplonai San Antonio játékosaként Bajnokok Ligá­ját nyert. Hogyan segíti ez a tapasztalat edzőként? A vereségekből többet tanu­lok. Ha nyersz, elégedett vagy, de mindent azonnal el is felej­tesz. A győztes nem kezdi el elemezni, miért is nyert. Ezzel szemben a vesztes ki akarja de­ríteni, mi okozta a vereséget. Játékosként BL-t nyertem, de el is veszítettem egy döntőt, edzőként szintén (2011-ben a Martin által irányított Itxako kikapott a Larviktól a BL-finá- léban - a szerk. megj.), és ezek a meccsek óriási tapasztalatot jelentenek. Azóta jobban figye­lek a már említett apró részle­tekre, nemcsak a pályán, ha­nem azon kívül is. Edzőként mi a krédója? Játékosként azt vallottam, hogy ha nem dolgozom min­den nap keményen, akkor sen­ki sem vagyok. Napról napra jobb akartam lenni. Minden nap kihívás volt számomra. A testi adottságaim nem voltak ideálisak, sokat kellett harcol­nom, hogy szinten tartsam ma­gam, és egy európai élcsapat­ban játszhassak. Talán ez a krédóm: kemény munka min­den nap. Amikor Magyarországra érkezett, mit talált a legfur­csábbnak az itteni életstílus­ban? A nap ritmusát. Mindenki nagyon korán megy aludni, és nagyon korán is kel. Az ebéd és a vacsora is sokkal hamarább van, mint Spanyolországban. Most már a családom is itt van velem, úgyhogy most már ők is eszerint a ritmus szerint élnek. De ez az egyetlen kulturális furcsaság, ami nem igazán tet­szik. Külföldiként milyennek látja a magyar kézilabdát? Magyarországon óriási tra­díciója van ennek a sportnak, a szurkolók élnek-halnak a kézilabdáért. Ha kint ját­szunk, ha idegenben, min­denhová elkísérnek, biztat­nak. Ez mindjárt az elején el­kápráztatott. Ami pedig a já­tékot illeti, a magyar játéko­sok fizikálisán nagyon erősek, nagy erővel is lőnek. S vannak kivételes tehetségű kézilab­dázók, igazi sztárok. Ha pedig megvan a megfelelő erőnlét és a tehetség is, akkor az edzőnek viszonylag könnyű dolga van, elmondja, mit vár a csapattól, és a lányok végre is tudják ezt hajtani. Az érke­zésemet követő első héten még kicsit döcögött a kom­munikáció, de elég volt csak a táblára lerajzolnom néhány dolgot, nem kellett magyaráz­nom, elsőre meg tudták csi­nálni, amit kértem tőlük. Ezt igazán lenyűgözőnek találtam. Az öltözőben az angol a hi­vatalos nyelv? Általában igen, egy kis ma­gyarral fűszerezve. Ez is lehet a sikerünk titka. Senkinek sem az anyanyelve az angol, ezért mindenki nagyon figyel, ha va­laki beszél, és ez a fokozott koncentráció is segít. Jól tu­dunk kommunikálni, megvan már a saját nyelvünk, angol és magyar szavak keveréke, és remekül megértjük egymást. Mennyit tud már magya­rul? A kézüabdával kapcsolatos kifejezéseket ismerem. Az el­múlt év azért is volt különle­ges, mert minden nap magya­rul tanultam, nyelvórákra is jártam. Ebben a szezonban már nem tanulok olyan gyors ütemben, nem is sajátítottam el annyi új szót, ebben fejlőd­nöm kell. De ennek az is lehet az oka, hogy most már itt van velem a családom, és nekik szentelem az időmet. A nyelv- tanulás is érdekes tapasztalat egyébként, nyitottnak kell lennem, remek agytorna. Edzőként is hasznomra vált, hogy ilyen kemény agymunkát kellett végeznem. Mit gondol a magyar baj­nokság színvonaláról? Szerintem jelenleg a magyar NB I Európa egyik, ha nem a legerősebb bajnoksága. Ezt mutatja az is, hogy a klubcsa­patok rendre messze jutnak az európai kupákban. Ä váloga­tott is erős, tavaly bronzérmes lett az Európa-bajnokságon. A magyar kollégák hogyan fogadták önt a kispadon? Jól érzem magam, nem volt semmilyen konfliktusom. Min­denkivel jó viszonyban vagyok.

Next

/
Thumbnails
Contents