Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-07 / 285. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. DECEMBER 7. Vélemény És háttér 7 A Smer-kormányt azért kell kritizálni, mert rossz irányba tereli az ország gazdaságát A karantén határai Olvasom a jobboldali sajtót és nem hiszek a szememnek. Kaliňák belügyminisztert Kotlebához hasonlítják, mi több, Fi- cóhoz, aki „ugyanolyan szélsőséges”, sőt, mivel hatalmon van, még veszélyesebb is. Ha valami hozzájárul a szélsőjobb megerősödéséhez Szlovákiában, az pont a tények ilyen összemosása. RAVASZ ÁBEL Miért van az, hogy miközben Ficót kommunistázzák, a hozzá hasonlóan állambarát irányultságú Orbánt ritkán - sőt, ő maga kommunistázik? És fordítva: miért van az hogy Orbánt nácizzák, de a hozzá hasonlóan pragmatikus nacionalista Ficót soha - sőt, ő is nácizza Kotlebát? Azt hiszem, hogy ez a két ország eltérő perspektívájából adódik. Magyarországon a politikai teret mindig is a társadalompolitika és a szimbólumok határozták meg. A jobboldal alapkategóriája a nemzet, miközben a baloldalé az egyén. Ebben a leosztásban a gazdaságpolitikai eltérések másodlagossá válnak. A neoliberális Gyurcsány-rezsim „baloldali”, az államot feldagasztó Orbán- kormány Jobboldali”. Szlovákiában viszont elsősorban a gazdaságpolitikai tengely az, ami az emberek fantáziáját mozgatja. A jobboldal alap- kategóriája a verseny, a baloldalé az állam, és emellett a nemzetpolitika csak másodlagos fontosságú. A nacionalista Fico- kormány „baloldali”, a liberális Radičová-kormány jobboldali” jelzőt kapott. Ez a magyarországi skálával egyáltalán nem kompatibilis. Ezen a ponton válik érthetővé az említett kommentárok elhibázott perspektívája: Ficót államközpontú gazdaságpolitikája miatt a totalitárius kommunizmussal azonosítják, ami így közös nevezőre kerül Kotleba neonáci gyökereivel. Csakhogy a kommunizmust nem lehet gazdaságpolitikaként értelmezni! A kommunizmus egy társadalompolitikai elv, ami megvalósulásában gyökeresen alakítja át a gazdaságot is. De még senki nem lett kommunista attól, hogy az államban jobban bízik, mint a versenyben. Ahhoz egészen más típusú korlátok áthágására van szükség, amelyekhez egyébként Szlovákiában épp Kotleba van a legközelebb. Fico nem egy totalitárius ideológia képviselője, hanem a posztszocialista kapitalizmus gyengeségeinek haszon- élvezője. A németországi politika alapelve az, hogy mindenki potenciális partner, aki elfogadja és tiszteli a liberális demokrácia játék- szabályait. Aki nem, karanténba kerül, ahonnan nagyon nehéz kitörnie. Adódik a kérdés: karanténba kerülne-e a Smer Németországban? Aligha. Kotleba viszont - gyűlöletkeltő retorikájával - minden további nélkül ott lenne, már rég. Más kérdés, hogy hatalomra kerülve a radikálisok sokszor konszolidálódnak - részben mert több szavazót akarnak megszólítani, részben pedig mert megismerik az általuk addig kívülről lenézett komplex problémák valós arcát. Kodéba is lehet még standard politikus, de amíg nem válik azzá, az izoláció a mértékadó politikai erők kötelessége. A Smer- kormányt pedig a parlamenten belül, mint a liberális demokráciajátékszabályait elismerő erőt érdemes (és kell!) kritizálni amiatt, hogy rossz irányba tereli az ország gazdaságát. JEGYZET Gyárvárosi morzsa LAMPL ZSUZSANNA Tíz év múlva senki sem fog emlékezni erre a történetre, de azért leírom. Szokásos utam Komáromba. Az utolsó előtti megállón, amit velem együtt mindenki „závo- dy”-nak hív, leszállók a vonatról. Mi, akik a tanárképző karra igyekszünk, mindannyian ezt csináljuk. Anyai énem sikoltozik, amikor a fiatalok tömegesen vonulnak az úton, robogó bivaly kamionok és buszok társaságában, maradék énem viszont racionálisan tudomásul veszi, hogy itt más lehetőség nincs, s én is velük tartok. Nem mintha imádnám ezt a megállót. Füst, por, zaj, vas, rozsda, beton. Ilyenekjutnak eszembe a „závody” szóról. És rideg, visszhangzó csarnokok. Raktárak. Tócsákban álló olaj. A krimikben ilyen helyeken rejtőzik a gyilkos. Üldözésesjelenet ugrik be, golyók pattognak, de kikapcsolom, mert mellémlép két ifjonc, kötött téli sapkájuk az enyémhez hasonlóan mélyen a homlokukba húzva. Nagyot köszönnek. Jé, ezeket a hallgatókat nem ismerem, müyen illedelmesek! De az én sapkám talán túlságosan mélyen van, mert csak akkor veszem észre, hogy nem diákok ezek, hanem az én tisztelt Simon kollégáim. Szabolcs, a nyelvész és Attila, a történész. A vasúti menetrendet vitatják, ami a napokban újra változni fog, de gyorsan lezárják a témát, merthogy a menetrendeket folyton változtatják, az utasok pedig mindig elégedetlenkednek. Aztán, amikor megváltoztatják azt, amivel elégedetlenek voltak, akkor megint csak elégedetlenek. Vagyis nem érdemes erre sok szót pazarolni. Viszont egy pozitív változás mégiscsak lesz, mondja Szabolcs. Minden vonat meg fog állni a gyárvárosban. Azt mondja: GYÁRVÁROS! Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Esetleg üzem vagy gyártelep, de ez a gyönyörű, dallamos szó... És feledem a betont, darut, gyilkosokat. Fényözönben úszó loft lakást látok. A mennyezetről ipari lámpa lóg a masszív faasztal fölé, körülötte áttetsző akril- székek, három méter magas polcon csupa izgalmas könyv, kandalló, gyertyák, öntött betonpadló... De érzem, a lényeg a polcon van, valami mágnesként vonz oda, ez jobb, mint egy krimi, és akkor hirtelen meglátom, igen, az Attila az, nem a Simon, hanem egy másik, a József, és azt mondja, hogy Külvárosi éj... És jönnek az ő szavai, a sok ismerős szó, „mint az om- ladék, úgy állnak a gyárak”, „a bogárhátú dinamók hűvösen fénylenek”, „a raktár megfeneklett bárka, az öntőműhely vasladik”... Mikor is tanultuk? Nyolcadikban? S elhatározom, hogy ezentúl a gyárvárosba kérek jegyet, s nem baj, ha a kalauz csodálkozni fog, majd megtanulja ő is ezt a szót. Nem tíz év múlva, talán már holnap sem fog senki emlékezni erre a történetre, hiszen annyi fontos esemény zajlik körülöttünk. De az ilyen hétköznapi morzsáktól is függ, mi lesz (velünk) tíz év múlva. GLOSSZA Tízmillió egoista országa KISS TIBOR NOÉ Eljött a december, az advent, a karácsonyra való készülődés ideje. Ünnepi hangulatnak azonban nyoma sincs Magyarországon. Talán a szegénység miatt volna így? Lehetséges: egy nemzetközi felmérés szerint „a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázata” a magyar lakosság 32,4 százalékát érinti. Riasztó, hogy ez az adat a válság kitörése előtt (2008-ban) még „csak” 28,2 százalék volt, vagyis a növekedés szemmel látható. Abban azonban már nem lennék annyira biztos, hogy csupán a szociális problémák miatt nincs ünnepi hangulatban az ország. A legszomorúbb az, hogy minálunk a legalapvetőbb emberi értékeknek is egyre kevésbé van becsülete - a mindennapi életünk során látjuk, tapasztaljuk az utcán, a boltban, a lépcsőházban, s legfőképp a nyilvános internetes diskurzusokban, hogy mennyire hiányzik a másik iránti tisztelet, a türelem, az együttérzés, a megbocsátás. Minálunk népszerű rádiós műsorvezető kérkedhet azzal egy televíziós műsorban, hogy mennyire klassz volt a repülőgépek VIP-részlegén utazgatni, mert a légikísérők oda nem engedtek be csak úgy „akárkit”. Akárki alatt érthetjük magunkat is, a lakosság 95 százalékát, akinek soha nem lesz pénze VIP-részlegen repkedni a világban. A tiszteletlenséget csak tetézi, hogy a rádiós műsorvezető évtizedek óta abból él, hogy ezek az „akárkik” hallgatják a műsorait, röhögnek az ócska, harsány viccein. Igazán csak az lehangoló, hogy az „akárkik” között valószínűleg sokan vannak, akik maguk is jobban szeretnének VIP-részlegen utazni, mint akik szerint ez a mentalitás felháborító. De ne csak másokban keressük a hibát, nézzünk alaposan önmagunkba. A minap egy bankautomata előtt várakoztam, s az előttem álló hölgy legalább egy percig szöszmötölt a készüléknél. A sorban következő férfi már grimaszolt, kezdett bennem is felmenni a pumpa („sietek!”), amikor hirtelen kívülről láttam magamat. Egy perce várok valakire, s talán várnom kell rá még egy percet. Ez összesen két perc. Ennyi ideig kellett volna türelmesnek maradnom valakivel szemben, és nem sikerült. Mit mondjak, szégyelltem magam. Az már csak hab a tortán, hogy később valaki a mögöttem álló lányra is rászólt, mert az nem állt elég közel hozzám. Bank- automata-szkeccs, Magyarország, 2013. A mások iránti tisztelet, türelem (etc.) hiánya egyébként egyazon tőről fakad. Az emberi egoizmusból. Tízmillió egoista országa vagyunk, s ha nem vesszük észre magunkat, szép lassan megfojtjuk egymást. Ha ugyanis a mindennapi élethelyzeteket sem tudjuk intelligensen, a legalapvetőbb emberi normák szerint megoldani, akkor mennyi esélyünk van a politikum, a közügyek szintjén dűlőre jutni egymással, s együtt felépíteni egy sikeres országot? Semennyi. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Táncoltat a szlovák kormány A168 óra is felfigyelt és az Ifjú Szivek ügyére, a budapesti hetilap terjedelmes cikkben ismerteti az elmúlt hónapok történéseit, az igazgató leváltását és a pozsonyi magyar hivatásos táncegyüttes azóta is bizonytalan helyzetét. Rámutat, az Ifjú Szivek Táncszínház a szlovákiai magyarság meghatározó kulturális centruma lett, amely ugyanakkor a szlovákok körében is népszerű. Néhányan úgy vélik, az együttes Hontalanítás című produkciója miatt szállt rá a szlovák kormány az együttesre. A lap megszólaltatta Novák Ferencet, a Magyar Táncművészek Szövetségének tiszteletbeli elnökét, aki elmondta, a nemzetközileg is elismert Ifjú Szivek nem csupán a magyar, de a szlovák néptánc hagyományainak is őrzője, ezért sem érti a szlovák kormányzat lépéseit. Más szakemberek viszont éppen azt hangsúlyozzák: a társulat szlovák kultúrához való kötődése magyarázhatja, hogy Magyarország konzervatív médiája, illetve kormányzati kultúrpolitikusai sem mutatnak érdeklődést helyzetük iránt. További ok lehet, hogy az együttesnek egy értékes belvárosi ingatlanban van a székháza. Igor Federič, a szlovák kormányhivatal vezetője a 168 óra kérdésére azt válaszolta, a kormányhivatal nem tervezi a táncszínház székhelyének áthelyezését. A lap rámutat, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök romániai látogatásán nem találkozott ottani kollégájával, miközben Robert Ficóval kifejezetten jó kapcsolatot ápol. A budapesti hallgatás a szlovákiai magyar ügyekben, így az Ifjú Szivekében is e bimbózó viszony továbbizmosodásának lehet a záloga, (ú)- Nem kisfiam, jövőre is én jövök. A Gazdasági Óriással a felnőtteket bolondítják.
