Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-06 / 284. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013! DECEMBER 6. Vélemény És háttér 7 Az oktatásügy nem teljesít jól, de a miniszter legnagyobb gondja a kisikolák leépítése Ferde torony és ragtapasz A véletlen néha csodálatos dolgokat művel. Ha valaki megtervezné, akkor sem sikerülne jobban egymás mellé tenni két egymástól független, mégis sorsszerűén összefüggő eseményt. APISA-felmérés kihirdetésének és a közoktatási törvénymódosításának találkozása „fényesen” sikerült. LOVÁSZ ATTILA A PISA-felmérésről teljesen fölösleges filozofálgatni: a szlovákiai oktatásügy nem teljesít jól, és ami a legrosszabb, nem a jelenlegi eredmény a rossz, hanem a tendencia. Egy héten belül másodszor hívjuk segítségül Einsteint, aki megjósolta a technológiai fejlődés okán felnövő idióta nemzedéket. Nos, itt van! Az eredmények megjelenésének hetében tárgyalta és el is fogadta a szlovák törvényhozás a közoktatási törvény módosítását, amelyről olvasóink alapvetően azt tudják, hogy veszélybe kerültek a kisiskolák. A PISA-eredmények ellenére senki nem fújt riadót, senki nem csapott az asztalra és nem mondta, vissza a módosítást, annál, amiről tárgyalunk, itt sokkal nagyobb bajok vannak. Mert vannak. Mert a szövegértés hiánya vagy a matematikai gondolkodás - azaz az absztrakt gondolkodás egyik formájának - elsorvadása azt jósolja, a jövőben, egy, legkésőbb két emberöltő alatt lemaradunk, mások leköröznek, jobbak lesznek, mint mi. Történik ez akkor, amikor még mindig inkább másokat utolérnünk kellene, hiszen a lakosság immár két évtizede arról álmodik, hogy ausztriai szinten élhet. így nem fog. Művelt emberfők nélkül a társadalom lemarad. Most, amikor százezerszámra tartunk el képesítés és tudás nélküli, azaz elhelyezhetetlen munkanélkülieket, amikor teljes régiók szakadnak le már önmagukhoz, nem is a fejlett Európához képest, az oktatási tárca legnagyobb gondja, hogy öt eurót spóroljon a kisiskolák létszám- kereteivel való zsonglőrködés- sel. Pontosan úgy viselkedik, mintha az ügyeletes orvos a beszállított, erősen vérző embernek ragtapasszal kezelné a homlokmitesszerét. Akkor, amikor minden energiát a minőségi oktatásra kellene fordítani, az iskolák létszámot fognak hajkurászni vagy költözéseket menedzselni. Kinek jó ez? Ki kell mondani, hogy még annak a hatalomnak sem jó, amelyik a hatalmát az ostoba választóra építi. Mert ellene (is) fordul, csak közben rámegy két-három nemzedék, amely roszszabbul fog élni, mint ahogy élhetne. írtuk már itt, hogy nem a kassai autópálya a fontos. Nem! A fontos a művelt emberfő nevelésében jártas, jól megfizetett pedagógus. Azonnal. Itt és most. Ha tíz év alatt megváltozik a most periférián kullogó oktatásügy, akkor a művelt - s valószínűleg ennek okán szakképzett - nemzedékek majd építenek autópályát, gyorsvasutat. De ha mi autópályát építünk ahelyett, hogy a tanári kezdő alapfizetés minimum 1000 euró legyen, akkor az autópálya csak arra lesz jó, hogy a leszakadó régiókból könnyebb legyen Pozsonyba költözni - amíg a főváros egyáltalán képes újabb munkaerőt befogadni. Kell a kisiskola, mert ilyen a településszerkezet. Kell az iskola, mint intézmény, mert az atomizálódó világban a gyermek szocializálásában nélkülözhetetlen. Az iskolába csak a diákkal, és nem a megélhetési stratégiákkal foglalkozó, minőségi pedagógus kell, jó megfizetve, visszaadva társadalmi presztízsét is. Ez sokkal fontosabb, mint ezer kilométer autópálya, hát még az a nevetséges száz, amit nem bírunk botrány, baleset és árturbulencia nélkül felépíteni. Aki itt kozmetikai változásokkal foglalkozik (cinkosan összemosolyogva, hány magyar iskola szűnik meg, mert most már nem hiszem el, hogy ez nem cél), az az országot veszélyezteti, a gyerekek jövőjét tapsolja el és a szegénységbe kergeti a lakosságot. Ezzel a közoktatási törvénnyel nem lehet eredményeket elérni. Aki szereti a hazáját és nemzetét, semmilyen megfontolásból nem hajthatja tudatlanságba. És ha másra nem képes, menjen szakmunkásképzőbe. Olyanba, amit olyan nagyon forszíroz. KOMMENTAR A grimaszkirály pénzügyminiszter MOLNÁR IVÁN Szlovákia büszkélkedhet az eurózóna leggyorsabban növekvő gazdaságával - kiáltotta világgá Peter Kažimír pénzügyminiszter azt követően, hogy az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat e héten közzétette az idei harmadik negyedévre szóló gazdasági adatokat. Nos, a tény az tény: a 0,7százalékos éves növekedés valóban a legjobb adatnak számít az eurózónában. Ha azonban mélyebbre ásunk, Kažimírnak nem hogy büsz- kélkedésre nincs oka, de egyenesen elbujdoshatna szégyenében. Az Eurostat szerint a szlovák gazdasági növekedés szinte kizárólag annak köszönhető, hogy a nyugat-európai piacok keresletnövekedése miatt a szlovákiai cégeknek több megrendelése volt, mint korábban. Az itthoni állapotok azonban továbbra is lesújtóak, ami nem kis mértékben épp a Fico-kormány teljesen elhibázott gazdaságpolitikájával magyarázható. Populista, vállalkozóellenes lépései miatt a beruházók nagy ívben elkerülik az országot, csak az elmúlt egy évben a tizedével csökkentek a befektetések. Ugyanekkor csaknem 20 ezer vállalkozó jutott arra az elhatározásra, hogy már képtelen elviselni az újabbnál újabb terheket, a teljesen kiszámíthatatlan jogszabály-módosításokat, és egyszerűen visszaadta az engedélyét. Mindezt figyelembe véve nincs mit csodálkozni azon, hogy a munkanélküliek tömegeit tekintve az uniós élbolyban vagyunk. A kormány részéről ugyan már rengeteg hangzatos ígéret elhangzott a foglalkoztatottság növeléséről, egyelőre azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy egyre kevesebb embernek legyen munkája. Persze azok sem ujjonghatnak, akiknek van hol dolgozniuk. A statisztikai hivatal ugyan rendre arról számol be, hogy mennyivel nőttek a bérek, az emberek többségének azonban ez nem mond semmit, hiszen egy jelentős részük évek óta ugyanannyiért dolgozik - csak többet. E tekintetben a legbiztosabb mutató a kiskereskedők bevétele. Ezek szerint az elmúlt négy évben folyamatosan csökken a kiskereskedelmi forgalom, és ma már sokan az élelmiszer-vásárlást is kénytelenek visszafogni. Nem azért, mert egészségesen akarnak élni, hanem mert nincs pénzük. Ha egy ilyen helyzetben az ország pénzügyminisztere azzal büszkélkedik, hogy az eurózóna leggyorsabban növekvő gazdasága vagyunk, ne csodálkozzon, ha az emberek többsége melegebb égtájakra küldené. Hogy ezt mégsem teszik, csak azért van, mert tudják: Kažimír egzotikus utazásra menne és annak költségeit is az adófizetők állnák. Ráadásul az emberek egy része titokban, kissé perverz módon még szereti is a pénzügyminiszterünket, hiszen valamiben azért kiváló. A gazdaságpolitikája ugyan csapnivaló, grimaszait azonban a gumiarcúnak becézett amerikai színész, Jim Carrey is megirigyelhetné. Franciaországban már az összes politikai párt a „nép szavát" hallatja, a „nép nevében" szól, és elítéli a politikai eliteket A nép, az emberek, a polgárok - és a populista politika MT1-HÁTTÉR A Francois Hollandé vezette kormány iránti elégedetlenség egyre több francia politikust tol abba az irányba, hogy a 2014-es helyhatósági választások közeledtével anti- elitista retorikához nyúljon és a „nép szavát” hallatva próbálja megerősíteni pozícióját. A nép, az 'istenverte nép A Franciaországban egyre gyakrabban felcsendülő klasz- szikus populista beszéd sajátos célja szembeállítani az embereket a fennálló rendszerrel, amely törekvés elsősorban a gazdasági válsággal szembeni „kollektív tehetetlenség érzéséből”. Már a 2007 és 2012 között hivatalban lévő Nicolas Sarkozy is előszeretettel hangoztatta, hogy ő nem tartozik az elithez: „Én nem leszek a néppel szemben álló szűk elit jelöltje”. Egykori tanácsadója, a jobbközép Népi Mozgalom Uniójában (UMP) politizáló Henri Guaino ennél is tovább megy, és a „népszellemre”, a „nép szavára” hivatkozik. „Mi az emberi elit vagyunk” - fogalmazott nemrég Jean- Luc Mélenchon, a Baloldali Párt társelnöke, aki néhány éve megjelent, Mindannyiuknak mennie kell című kiáltványában polgári forradalomra buzdított. Kocsmaasztaltól vett politikai retorika Raphael Liogier, az Aix-en- Provence-i Politikatanulmányi Intézet tanára A populizmus, ami következik című művében „a kocsmai beszélgetések” szintjére korlátozódó retorikáról írt a politikában. Liogier szerint megjelenik a politikusoknak az a kategóriája, amely magát populistának mondja, és a nép szenvedéseinek, valamint a „bírálhatat- lan józan ész nevében” nyilvánul meg. A nép fia vagyok, nem politikus „Az országot működtető intézetek mindenhatónak állítják be a politikusokat, akik ugyanakkor képtelenek kézben tartani a gazdaságot” - magyarázta Nicolas Lebourg történész. Ennél fogva a politikában nagy a kísértés, hogy az ember rendszeren kívül állóként azonosítsa magát. Kitűnő példa erre Ségolene Royal, a Szocialista Párt első női elnökjelöltje, aki a 2007-es elnökválasztáson alulmaradt Nicolas Sarkozy- vel szemben. A képviselő asszony „kívülállósága” szemléltetéséhez Eugéne Delacroix francia művész híres festményét, a Szabadság vezeti a népet című képet hívta segítségül, és annak központi alakját, a „Szabadságot” megtestesítve tógában és francia zászlóval a kezében pózolt a Le Párisién című magazinban. Elvegyülni az emberek között A francia politikusok közül egyre többen választják a nép közé vegyülést az eddigi elszigeteltség helyett. Jean Lassalle centrista képviselő április eleje óta a francia nemzetgyűlés épületétől elindulva már közel 5 ezer kilométert tett meg gyalog országjáró körútja keretében. Az összesen 6 ezer kilométeresre tervezett menet célja a honfitársak segítségével a „minket körülvevő világ közönyének” legyőzése, és a francia forradalom panaszfüzeteinek mintájára „a remény füzeteinek” összeállítása. Rouban szerint a mai Franciaországban a populizmus már nem csak a szélsőjobboldali Nemzeti Front kiváltsága, az összes politikai pártot hatalmába kerítette. A Nemzeti Front pedig már az ideológiai semlegességet hirdető „se jobb, se bal” szlogent, a rendszert és az intézményeket elutasító szólamokat kínálja mintaként. „Ha lemondanánk a pártokról és intézményekről a népi bölcsesség javára, az minden bizonnyal az elképzelhető legnagyobb zűrzavarhoz vezetne” - zárja írását a francia AFP hír- ügynökség Lebourg szavait idézve.
