Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-06 / 258. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 6. Vélemény És háttér 7 Saját emberei feneke alól húzná ki a széket a Smer a megyerendszer átszervezésével Mint mindig Emlékezetes mondat hagyta el Viktor Cser- nomirgyin egykori orosz kormányfő száját egy sikertelen reformkísérlet után: A legjobbat akartuk, de úgy sült el, mint mindig. Ugyanezt mondhatjuk el a közigazgatási reformunkról is. MARIÁN LEŠKO Az első Dzurinda-kormány idején Viktor Nižňanský kormánybiztos igazán jó reform- tervezettel állt elő: decentralizálás, természetes régiókra épülő megyerendszer, az állami jogkörök átruházása az önkormányzatokra. A reform teljesen megváltoztatta volna az állam- igazgatási berendezkedést. Csakhogy a parlament 2001- ben egy annyira kibelezett változatot fogadott el, hogy az átfogó reformtervekből nem maradt semmi, csak adminisztratív átszervezés, amit bármikor helyettesíthetne egy újabb adminisztratív átszervezés. A16 vagy 12 természetes régióra épülő megyerendszer helyett (amelyet a lakosság is a sajátjának érzett volna) az akkori ellenzéki pártokkal (HZDS, SNS és a Smer akkori egyetlen képviselője) összefogva két kormánypárt, a Migaš-féle SDĽ és a Hamžík-féle SOP 8 megye létrehozását szavazta meg. Mesterségesen létrehozott adminisztrációs területi egységek jöttek létre, melyeknek semmi közük a természetes földrajzi régiókhoz. Ez azonban csak a probléma együk része, a másik, hogy a reform teljesen értelmét vesztette. A megyék nem kaptak olyan jogköröket, hogy a régióban beindíthassák a szociális és gazdasági fejlődést. A megyefőnök és a megyei képviselő- testület nem igazgatja az adott régiót, csupán biztosítja annak működését és a lakossági szolgáltatások egy részét: elvileg rendben tartja a másod- és harmadosztályú utakat, középiskolákat hoz létre (vagy éppen szüntet meg), biztosítja a szociális otthonok, kórházak stb. működését. Mindezt bármelyik más hivatal is elláthatná. A számok nem hazudnak, így hűen tükrözik, mekkora a meA megyei reform adminisztratív átszervezéssé silányult, amit bármikor helyettesíthetne egy újabb átszervezés. gyék súlya az ország irányításában, és megmutatják azt is, hogy súlyuk egyre csökken. 2008-ban a kormány 12 milliárd euró felett rendelkezett, a megyék 1,12 milliárd eurós keretből gazdálkodtak. Öt év alatt érezhető változás állt be. A kormány idén 17 milliárd euró sorsáról dönt, a megyéknek be kell érniük 1,06 milliárddal. Arra hivatkozva, hogy a megyei önkormányzatok nem tudtak kellő legitimitást szerezni a választókból (tíz emberből csupán kettő vesz részt a választásokon), a Smer kiötlötte, hogy megszünteti a jelenlegi megye- rendszert. Ami kivitelezhetetlen terv, mert a megyerendszer működtetése az alkotmányban van lefektetve. Ami kivitelezhető - a megyék számának csökkentése, amit Robert Fico kormányfő már meglebegtetett. Ezért lehetséges, hogy a hétvégi választás lesz az utolsó, amikor a nyolc megyében az urnákhoz járulhatnak a szavazók. Persze, ez még korántsem biztos. Ha a Smer mind a nyolc megyében megnyeri a választást, a megyei káderek foggal-körömmel ragaszkodni fognak az eddig, ,jól bevált rendszer” fenntartásához. És valóban: miért fogna a Smer olyan átszervezésbe, amellyel a saját embereinek feneke alól húzná ki a széket? A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora- Beszélgessünk buszmegállókról, kamionokról, privatizációról, a fizetésemről... Esetleg munkahelyekről? (Peter Gossónyi rajza) „Háborúk és katasztrófák után szokták elvenni az emberek pénzét" Tizedet vetnének ki a válság megoldására ÖSSZEÁLLÍTÁS Bár még csak ötlet szintjén, de új javaslattal rukkolt elő az IMF az euróövezeti válság megoldására: ne csak az államok, de a polgárok maguk is járuljanak hozzá az euróövezeti adósság rendezéséhez. A Welt am Sonntag című lap szerkesztősége az IMF legutóbbijelentésében egy olyan megoldás vázlatára bukkant, amelynek értelmében egyszeri tíz százalékos adót kellene kivetni az európai polgárok megtakarításainak nettó, azaz a magánadósság feletti részére. Az euróövezeti adósság ennek köszönhetően egy csapásra a 2007-es szintre esne vissza. GDP-arányosan az euróövezeti államadósság akkor 66 százalékon állt, szemben a 2012-es 91 százalékkal. Németország esetében ez annyit jelentene, hogy a 2007-es GDP-arányos állam- adósság visszaállításához 576 milliárd eurót kellene visszafizetni. A Bundesbank adatai szerint 2007 és 2012 között a német polgárok megtakarításai 551 milliárd euróval, bő ötezer milliárd euróra emelkedtek. Az IMF elképzelésének megvalósítása megfosztaná a német polgárokat vagyongyarapodásuk nagy részétől. A magánvagyonok kényszeradóztatása egyértelmű izgalmat keltett - írta a Der Standard. A bécsi lap szerint az IMF javaslatára adott eddigi reagálásokból arra lehet következtetni, hogy ehhez aligha lesz hozzájárulás. A lap szerint a takarékbetétekben elhelyezett pénz jelenleg is veszteséges befektetésnek tekinthető. Az egy napra elhelyezett betétek átlag 0,4 százalékkal kamatoznak, az inflációs ráta pedig ennél magasabb. Az osztrákok pénzének csaknem fele takarékszámlákon hever. Stephan Schulmeister, az osztrák Wifo intézet gazdaság- kutatója sincs jó véleménnyel a „kényszeradóról”. „Ilyen műveletet háborúk vagy katasztrófák után végeztek, hogy teljesen új kezdetet tegyenek lehetővé” - emlékeztetett. (MTI, VG) GL0SSZA Mozgósításra várva VERES ISTVÁN Gondolkodom, mit csináljak a hétvégén. A szüretnek vége, a nagyobbik kert kipucolva, felszántva, és mivel a jelek szerint esni fog (Vissy Károly halála óta már a meteorológusoknak sem hiszek), kirándulni sem megyünk. Több ismerős említette, hogy szombaton megyei választások, ismét lehetőség nyílik, hogy bebiztosítsuk néhány közéleti személyiség mellékkeresetét a következő négy évre. Megyünk, hát hogyne mennénk, ha már megkaptuk a választójogot, nem maradunk tétlenül otthon, mint a birkák - hallom többektől. Bár csak én is közietek lehetnék, meg ilyesmi, gondolom magamban, aztán eszembe jut, mit mondtak pár hete a politikusok: csak semmi kapkodás meg izgalom, ők majd mindenkit szépen mobilizálnak. Viszont amikor ezt írtam, kedd volt, ma meg már szerda, holnaptól kampánycsend, én meg még mindig nem érzem, hogy mobilizálva lennék. Persze ez az én hibám is, mert nem voltam képes venni a fáradságot, és nem mentem el egy kampányrendezvényre sem, hiába tuméztatták pártjaink Lakodalmas Lajost, Jolly&Suzyt, Csocseszt, az Ergót, Radies Gigit, Mága Zoltánt, meg a többieket. Na jó, egy kampányakción önhibámon kívül mégis sikerült megjelennem. Pedig csak kifutottam pár dologért a pozsonyi Miletič piacra, de nem tudtam elkerülni, hogy telerakjanak hűtőmágnessel, reklámszatyorral meg prospektusokkal. Még biciklis fényvisszaverő szalagot is adtak, rajta a karikázandó személyek nevével. Gulyást viszont csak az kapott, aki megvárta a „szentbeszédet”. Jól jártak tehát a vargányahegyek mögött ücsörgő cigányasszonyok, kicsit legalább felmeiegítette őket a gulyás. Nekem meg maradtak az óriásplakátok, de sajnos hiába autóztam végig a Dunaszerdahelyi, Komáromi meg az Érsekújvári járást, csak azt láttam, hogy sok ember áll egymás mellett a plakátokon, és mindegyik távoli és felismerhe- tetlen. Lehúzódni meg emiatt mégsem fogok. Szomorú lettem, amikor tudatosítottam, hogy a pártok kifizetik a rengeteg pénzt az óriásplakátokért, amelyek gyakorlatilag használhatatlanok, mert ha kettőnél több arc kerül a reklámfelületre, azt az ember egyszerűen nem látja, pláne a suhanó autóból. Aztán még szomorúbb lettem, mert rájöttem, hogy ezekre a derék emberekre idén is csak azért érdemes szavazni, amiért az elmúlt húsz évben: mert magyarok. Erről megint eszembe jutottak a birkák, akik ha választójogot kapnának, bizonyosan a birkajelöltekre adnák a voksukat, mégpedig azért, mert ők is birkák. Persze példálózhatnánk más állatokkal is (a birka jelentéstöltete kicsit pejoratív), mondjuk a vegetáriánus piranhával (Tometes camunani), amelyet néhány hete fedeztek fel Amazonjában. Szóval a végén lehet, hogy úgy döntök, nem leszek piranha, mobilizá- latlanul is elmegyek, és bekarikázok néhányjelöltet, mert mégiscsak ez a felelősségteljesebb hozzáállás. (Ezt az utolsó mondatot persze nem gondoltam komolyan.) FIGYELŐ Kínai siker, nyugati pánik Ankara határozatlanságát is sikerként értékeli a Global Times című kínai napilap, miután Törökország a napokban bejelentette, hogy meghosszabbítja a rakétavédelmi rendszerére kiírt tender kiértékelését. Teszi ezt annak ellenére, hogy korábban már győztesként nevezte meg a kínai ajánlatot. A török vezetést emiatt heves bírálatok érték Washington, illetve a NATO és az EU részéről, mondván, Ankara választása komoly kockázatot jelent a szövetségesek számára. A kínai lap ugyanakkor sikerként igyekszik beállítani a helyzetet, s azt hangsúlyozza, még ha a kínai vállalat a törökökre nehezedő nyomás miatt végül el is veszíti ezt az üzletet, már bizonyította, hogy a HQ-9 rakétavédelmi rendszer versenyképes terméke a kínai hadiiparnak. A korábbi döntést a NATO-tag Törökország árulásaként élték meg a szövetségesek, hiszen a HQ-9 az amerikai Patriot és az európai Aster 30 rendszert előzte meg. Ám mind Washington, mind Brüsszel elég befolyással rendelkezik ahhoz, hogy Ankarát rábírja döntése megváltoztatására. ,A kínai siker pánikot keltett a Nyugatban, ami a kínaiak önbizalmát növeli” - fogalmaz a kommentár, s megjegyzi, az üzlet leállítása egy- szer-kétszer sikerülhet, de ez nem tarthat örökké. A török védelmi miniszter szerint a kínai ajánlat mellett a közös gyártás, a technológiai transzfer ígérete és az alacsony ár szólt. A 3,4 müliárd dolláros üzletről Törökországban kiszivárogtatták, hogy a tenderen orosz vállalat egyáltalán nem vett részt, s hogy a kiírás feltételei között szerepelt a NATO-rend- szerekkel való kompatibilitás. (MTI)
