Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-26 / 275. szám, kedd
114 OLVASÓNAPLÓ FOCITIPP ■ 2013. NOVEMBER 26. www.ujszo.com Csak egy kapitány van... Del Piero mesél. De nem úgy, ahogy egy focistától elvárnánk. Kevesebb sztorizgatás, több filozófia. Alessandro Del Piero levele a Juventus-drukkerekhez: Semmi sem lehet jobb, mint nyolc scudetto mint a feljutás a Serie B-ből mint egy (reméljük, két) Olasz Kupa mint négy Olasz Szuperkupa mint egy Bajnokok Ligája mint egy Európai Szuperkupa mint egy Interkontinentális Kupa mint az a Fiorentinának lőtt gól mint egy gól a Del Piero-szögből mint egy gól Tokióban mint a könnyeim mint egy gól Bariban mint kapásból gólt sarkazni a derbin mint gólt lőni az Elnök úr emlékére mint kiölteni a nyelvemet az Inter ellen mint egy gólpassz Dávidnak mint a 187. gólom mint egy gól Németországban mint Berlinben lenni mint a Frosinonének lőtt gól mint a Serie B gólkirályának lenni mint a Serie A gólkirályának lenni mine amikor állva tapsol a Bernabeu mint 704 meccs fekete-fehérben mint 289 gólt szerezni mint belőni a bajnoki címet jelentő szabadrúgást mint az Atalanta ellen szerzett gól mint a többi rekord mint a 10-es mez Del Piero felirattal mint a csapatkapitányi szalag. Semmi... csak az, amit tőletek kaptam ez alatt a 19 év alatt. Boldog vagyok, hogy együtt mosolyogtatok, szurkoltatok, sírtatok, énekeltetek és üvöltöttetek velem. Egyetlen szín sem lesz számomra ragyogóbb, mint a fekete és a fehér. Valóra váltottátok az álmomat, sok más mellett ma csak annyit akarok mondani: KÖSZÖNÖM NEKTEK! Mindig veletek: Alessandro nak, sőt több annál, ahogy neki A hogy a cím is utal rá, a Játsszunk még! nem önéletrajzi könyv. Azt csak akkor fogja megírni, ha befejezte aktív pályafutását, és nagyon reméljük, az még odébb van. Del Piero 19 év és 704 meccs után hagyta el „szíve hölgyét”, a Juventust, s jelenleg az ausztrál Sydney FC csapatában szerepel. A 2012/13-as szezonban csapata házi gólkirálya lett, 14 találattal. Játsszunk még! Olaszországban a sokadik utánnyomásnál tart a Játsszunk még!, amely mára több mint 150 ezer példányban kelt el. Ez is azt mutatja, hogy nem csak a focistáknak szól. Felsorol tíz értéket (tehetség, szenvedély, barátság, küzdeni tudás, becsület, szépség, csapatszellem, áldozat, stílus, kihívás), s ezek adják a könyv alapját - tíz fejezetben ír róluk és önmagáról. Olykor filozofikusan mesél egyes témákról, olykor pedig egy sztorin keresztül mutatja be azokat. Az egyik legemlékezetesebb anekdotája a becsülethez fűződik a Perugia ellen, 10 perccel a meccs vége előtt csapattársa, Gianluca Pessotto visz- szaadta a labdát az ellenfélnek egy rosszul megítélt bedobás után, pedig a scudettóért hajtó Juve 1-0-s hátrányban volt... Az ellene felhozott doppingvádakról, a Calciopoliról és a torinói búcsúról viszont csak érintőlegesen beszél, érdemleges információk nélkül, ami kissé csökkenti a könyv értékét. Önismeret A könyv fontos témája az önismeret, Alessandro Del Piero három arcát ismerhetjük meg. 1. A kölyökét, aki már kisiskolás korában tudta ugyan, hogy focista szeretne lenni, de nem merte kimondani, mert a „futball nem is igazi munka, csupán egy játék”. A labda iránti szeretete azonban minden előítéletet legyőzött. Reggeltől estig kergette a labdát szülővárosa, San Vendemiano utcáin. Sötétedés után pedig odahaza, a szobában folytatta a gyakorlást, „egy szivacslabdát rugdosott a széknek, miközben rádióközvetítést adott saját meccséről”. 2. A 24 éves futballistáét, aki 1998-ban, pályája csúcsán súlyos térdsérülést szenvedett. Ekkorra már nyert olasz bajnokságot, Bajnokok Ligáját és Interkontinentális Kupát is. A sérülés után pedig nyolc hónapig lábadozott. 3. Végül az „új” Del Pieróét, aki az udinei sérülés után született meg, s aki már nem gondolta magát legyőzhetedennek és sebezhetet- lennek. Mindhárom Alex gondolatait, kételyeit megismerhetjük. Megtudhatjuk, miként élte meg a kudarcokat, a sikereket, a másodosztályt, a gólkirályi címeket, a távozást, s mit gondol a karrierje befejezéséről, az utolsó meccsről, amely még el sem jött számára. „C’é solo un capitano” Azaz: csak egy kapitány van. Del Piero igazi vezére volt a Juventusis több volt a Juventus egy klubnál: „A Juve nekem nemcsak egy focicsapat, hanem a beteljesült vágyálom.” Ennek az állításnak az igazát személyesen is tapasztalhattam, a 2011/12-es szezonban ott voltam a Cagl i ari-Juve n tus mérkőzésen, melynek a végén a Juve a Calciopoli utáni első scudettóját nyerte meg. Del Piero nem kapott szerepet a meccsen, de mint vezéregyéniség akkor is jelen volt. A csapat érdekét a sajátja elé helyezte, nem mérgelődött, inkább a pálya széléről űzte, hajtotta és látta el tanácsokkal a társakat, s olyan önfeledten ünnepelte a bajnoki címet, mintha ő lőtte volna a mindent eldöntő gólt... A lessandro del Piero könyve nem életrajz, annak még nem jött el az ideje, Del Piero egyelőre játszani akar. A Játsszunk még! afféle fuveskönyv - egy futballista gondolatai a számára legfontosabb tíz értékről, mert a tízes az ő száma. Kiskorában még nem merte beleírni a „Mi leszek, ha nagy leszek?” iskolai fogalmazásba, hogy futballista akar lenni - ezt a választ a tanító nénik általában nem szeretik. A gyerekkori elfojtás meghatározó trauma lehetett, világhírű futballistaként azonban Del Pierónak már nem kell attól tartania, hogy bármelyik mondatába beleköt a tanító néni. A 39 éves játékos megkésett fogalmazása érdekes olvasmány, még akkor is, ha helyenként közhelyekbe csúszik. (Az vesse rá az első követ, aki még nem csúszott közhelyekbe; olyanokkal is megesik az ilyesmi, akiknek az írás a kenyerük.) Del Piero ugyanis sokszor szokatlan hasonlatokkal lepi meg olvasóit (a tehetség olyan, mint parkolóhelyet keresni egy nagyvárosban, ha elég kitartó az ember, előbb-utóbb csak felbukkan egy), néha pedig meglepően filozofikus (az élet legnagyobb talányai a kreativitás és a fajdalom). S bár könyve nem életrajznak készült, a sok-sok felidézett epizódból kerek kép alakul ki a játékosról, aki a Juventus egyik legnagyobb legendája. Del Piero elmélkedő típus, szeret széttárt karral feküdni a fűben (mezőn vagy futballpályán, egyre megy), nézni az eget, rendezni a gondolatait. A Játsszunk még! ilyen elmélkedések összegzése. A szerző olykor ellentmondásba is keveredik önmagával, de ettől nem lesz ellenszenves, épp fordítva: ez igazolja az őszinteségét. Del Piero tudja, hogy fontos az alázat, de nem tagadja, hogy mérges, ha csak a cserepadon kezdhet, s ha jó képet vág is ehhez, az nem önuralom, hanem „kegyes hazugság a csapategység érdekében”. Azt sem próbálja bemesélni olvasóinak, hogy még soha nem dobta fel magát a pályán, viszont csodálattal és tisztelettel szól csapattársáról, aki a bajnoki címről döntő mérkőzésen is visszaadta a labdát az ellenfélnek, amikor a bíró tévesen ítélt meg egy bedobást. Szeretnék jobb ember lenni - írja többször Del Piero, és elmeséli, mennyire elszégyellte magát, amikor hazaállított egy kétajtós Egy futballista füveskönyve Kinek ajánljuk: ✓ Juventus-drukkereknek ✓ fiatal focistáknak ✓ a rendhagyó sportkönyvek szerelmeseinek Kinek nem ajánljuk: ✓ sorozatgyilkosoknak ✓ Zlatan Ibrahimovicnak sportkocsival, s az apja kiállt a garázsból, hogy az ő autója beférjen. E gesztus hirtelen rádöbbentette, mennyire visszás, hogy szülei egy életen át gürcöltek egy Fiatén, ő pedig fiatal csillagként olyan autót vásárol, amibe nem tudja mindannyiukat beültetni. Élete nagy fájdalma, hogy korán elvesztene az édesapját. „Hiába volt pénzem, nem tudtam megmenteni” - írja keserűen, majd azt elemzi, hogyan változtatta meg a pénzhez való viszonyát (is) ez a tapasztalat. Amikor az általános fütballista- erényekről ír, Del Piero sokszor egyes szám második személyre vált. Mintha önkéntelenül is a követőihez szólna, a futballistapalántákhoz, akik arra keresik a választ, hogyan birkózzanak meg az edzések és mérkőzések kihívásaival - az alattomos ellenfelekkel, a kemény edzőkkel, a döntő fontosságú tizenegyes terhével. S míg az igényesebb irodalomhoz szokott olvasók talán fanyalognak (amint azt egy könyvesblogger megjegyezte, Del Piero jobb futballista és jobb ember, mint amilyen író), a fiatal focisták pontosan megkaphatják ettől a könyvtől, amire szükségük van. A lényeg: Játsszunk még! Ne legyenek kétségeink, mihelyt befejezte a fogalmazást, Del Piero is rohant a pályára. Bőd Ti tanilla Alessando Del Piero: Játsszunk még! Fordította: Sarkadi Zoltán; Akadémiai Kiadó, Budapest, 2013, 172 oldal, 2900 forint. Kedves Olvasó, új rovat indul a Focitippben, afféle sportos olvasónapló, amelyben a futballal foglalkozó kiadványok - önéletrajzok, biográfiák, interjúkötetek, történeti áttekintések, évkönyvek - kerülnek terítékre. Olvassunk együtt! Mészáros György
