Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-26 / 275. szám, kedd
Pep jobb, mint Klopp: hengerelt a Bayern München a Bundesliga csúcsrangadóján 12-13. oldal 2013. november 26., kedd, IX. évfolyam, 47. szám Octavio Ocampo mexikói festő Forever Always című képe Magyar badar (éljen a dada!) Nyelvtanóra jön, kedt ves Olvasó, szövegolvasás és -értelmezés, ún. close reading. Hozzávalók: a Nemzeti Sport november 22-i száma és egy csipetnyi józan ész. Szemináriumunk apropója, hogy Kenyeres Imre kitálalt a sportnapilapnak. Kicsoda ő? Három évig a magyar válogatottnál dolgozott, Egervári Sándor jobbkezeként; s most hozza a szoftvereket és a statisztikákat, s azt magyarázza, hogy a bukaresti 0-3 és az amszterdami 1-8 ellenére igenis fejlődtünk, és nem is keveset! A szó Kenyeres Imréé, fogadják szeretettel! Eleinte sokat tanakodtunk azon, hogy mindezt [értsd: a fejlődést] hogyan valósítsuk meg... A konklúzió az volt, hogy a magyar játékosok is képesek ugyanany- nyit futni, mint a legjobbak. Felvetődött bennünk, hogy ha ezen a téren nincs lemaradásunk, akkor hol van. [Ó, kérem, megannyi Sherlock Holmes a szakmai stábban! Ha tudunk futni, akkor hol lehet a lemaradás? Fogas kérdés, igaz? Szurkolunk hősünknek, hogy rájöjjön!] Beleástuk magunkat az UEFA által minden rangos világverseny után kiadott szakanyagba, s logikusnak tűnt, hogy a trendet követve a sok futásra épülő labdabirtoklást és támadásvezetést kell erőltetnünk, lehetőleg úgy, hogy a legtöbb támadást lövéssel fejezzük be [Értik, igaz? Prolicences firtballguruink beleássák magukat a szakirodalomba, és rájönnek, hogy a támadások végén lőni kell, lehetőleg a kapu irányába... Az ilyen tömény szakértelem lenyűgözi az embert... Nincs valami Einstein-díj kéznél? Felterjeszthetnénk rá a stábot.] Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk úgy fejleszteni a csapatjátékunkat, hogy minél többet és minél pontosabban passzoljunk [így van, kiváló példa erre Guzmics Ri- chárd pontos passza a román Markának a bukaresti meccsen]. Az újabb mérések ezen a téren is fejlődésről tanúskodnak! [Ezen a téren is, és más téren is, szóval tulajdonképpen minden téren fejlődtünk, ez csodálatos!] A bukaresti mérkőzésen a románok 81 százalékban passzoltak pontosan, mi 82-ben, s a 174párharcból ők ugyanúgy 87-et nyertek meg, mint mi. [Akkor viszont nincs mese, azonnal szólni kell a FIFA-nak, hogy ez a legrosszabb esetben is egy ikszes meccs volt, legyenek szívesek törölni a ránk nézve megalázó, s a fentiek tükrében súlyosan igazságtalan 0- 3-as végeredményt.] Tiszta lelkiismerettel álltunk fel a kispadról, meggyőződésem, hogy a válogatott több területen is előrelépett. [Hát persze. Minden területen, lásd fönt.] Lassan tehát minden visszatér a régi kerékvágásba, a fiitballszakma is megnyugodott, sőt: olykor ellentámadásba lendül. Pintér Attila például kikérte magának Szalai Adám kritikáját, Guzmics Richárd pedig úgy érzi, bizonyította, hogy lehet rá számítani. Nos, igen. Akárcsak Devecse- rire, aki az öngólját leszámítva elégedett volt az amszterdami teljesítményével, az 1- 8 ellenére... Picit túl van dramatizálva a helyzet - magyarázta Király Gábor nem kell itt semmit elölről kezdeni. Tényleg, minek is kellene... Csak így tovább, fiúk, bátran előre a bukaresti és az amszterdami úton, hiszen majdnem kijutottunk a világbajnokságra, legalábbis a diósgyőri Elek Ákos szerint, aki amondó, ha nem ebben a csoportban szerepelünk, akár csont nélkül is kijuthattunk volna a vébére. Nehéz megmondani, melyik lett volna az ideális, a belga/horvát/szerb, a német/svéd vagy a spanyol/francia csoport, de végül is mindegy, mert Elek szerint futyörészve, „csont nélkül” téptünk volna szambázni Rióba, szóval csocsesz! Nem tudom, mit csapolnak Telkiben, de a mentális fejlődés az utánpótlás- játékosoknál is egyre nyilvánvalóbb. Az Ausztriától elszenvedett 4-2-es vereség után Radó András, a magyar U21-es válogatott szombathelyi sztárja így nyilatkozott: Felőröltek minket az osztrákok, de ettől függetlenül azt gondolom, taktikusan és jóljátszottunk... Nekünk is adódtak helyzeteink a második félidőben, ha azok bemennek, akkor megint egy másik meccsről beszélünk. Aztán megkaptuk az egyenlítő gólt, utána meg a többit, de ettől függetlenül nagyon jó mérkőzést játszottunk. Ismételjük meg Radó szavait. Hogyan játszottunk? Taktikusan és jól. Akkor hogyan lehetett 4-2-es vereség a vége? Mert kaptunk egy gólt, utána meg a többit... Persze lehet, hogy csak viccelnek. Guzmics, Devecseri, Radó, mindany- nyian. Talán humoristák. Szombathelyi dumaszínház. Vagy költők, és szavaik nem a valóságról, hanem egy képzelt világról szólnak, vagy még arról sem, nem szólnak egyáltalán semmiről, véleden- szerűen generált mondatok, megannyi dadaista nyelvi műalkotás (Sprachliches Kunstwerk). S ahogy lapozgatom a múlt heti Nemzeti Sportokat, megakad a szemem a Tatabányáról is menesztett Csertői Aurél önérzetes nyilatkozatán: Magyar edző is tudna edzést vezényelni a Barcának! Hirtelen nem tudom eldönteni, kit kellene elsőnek értesíteni: az elmegyógyintézetet, hogy itt valakik futballedzőknek hiszik magukat, vagy a szabadalmi hivatalt, hogy bejegyeztessük a „verbális futball” nevű magyar találmányt, a labdarúgás egyetlen olyan válfaját, amelyben még mindig világelsők vagyunk. Gazdag József
