Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-25 / 274. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 25. Sport - hatvanéves a 6:3 15 6 érdekesség az évszázad mérkőzéséről Hatvan éve, 1953. november 25-én játszották az évszázad mérkőzését: a magyar Aranycsapat a londoni Wembley-ben 6:3-ra legyőzte Angliát. A jubileum alkalmából hat érdekességet gyűjtöttünk össze a mára legendává lett meccsről 1 látási engedélye is télién A londoni találkozó öt- I lete az 1952-es helsinki olimpia döntője után merült fel Stanley Rousban, az angol szövetség elnökében, ám a hivatalos meghívóra fél évet várni kellett. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány előzetesen a beleegyezését adta, hogy pályára lépnek a szigetországi szövetség fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezett meccsen, de természetesen tárgyalnia kellett erről Rákosi Mátyással. A pártvezér leszidta a szakvezetőt, hogy nem volt joga lekötnie a meccset, és megkérdezte tőle, mi lesz, ha kikap a csapat. Sebes azt felelte, hogy ez előfordulhat, de garantálja, hogy nem okoznak csalódást, és a következő évben sor kerül egy budapesti visszavágóra. Ezután Rákosi az áldását adta a találkozóra, ám állítólag előtte még engedélyt kért Sztálintól is. 2 Sebes angel labdát bezatett Tíz nappal a londoni ■ meccs előtt a Népstadionban rendezett első válogatott találkozón csak 2:2-t játszottak a magyarok a svédekkel, ráadásul Puskás büntetőt hibázott. Walter Winterbottom angol kapitány lekicsinylőén beszélt a magyarokról, kijelentette, még tizenegyest sem tudnak rúgni. Ekkor fütyülte ki először és utoljára a közönség az Aranycsapatot. Puskásék mentségére szolgál, hogy az összecsapást a Sebes által hozatott angol labdával játszották, amely jóval nehezebb volt a megszokottnál, a Wembley-ben viszont így már Puskas (10-essel) gólöröme Anglia-Magyarország 3:6 (2:4) 1953. november 25., Wembley Stadion, 100 ezer nezo. Játékvezető: Leo Horn (holland). n_ochnH Szerzők: Sewell (15.), Mortensen (370, W (57, U-esbol), ill. Hidegkúti (1, 21, 53.), Puskas (24, 28.), Bozsik (50.). , .. angliA' Merrick-Ramsey, Johnston, Eckersley-Wnght, Dickinson-Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell Robb. Szövetségi kapitány: Walter Wint^°*om' MAGYARORSZÁG: Grosics (74. Geller)-Buzanszky, Lorant, Lantos-Bozsik, Zakarias-Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. Tartalékok: Várhidi, Kovács I, Sándor, Csordás. Palotás, Tóth M. nem érte meglepetés a magyar csapatot. Sebes egyéb húzásokkal is próbálta felkészítem csapatát a londoni körülményekre (ködgéppel imitálta a várható időjárást, a Wembley-vel megegyező méretűvé alakíttatta az edzőpályát). Remek döntés volt a magyar kapitány részéről az is, hogy a svédek elleni kudarc után elvitte a népharag elől a fiúkat: a londoni összecsapás előtt öt napra Párizsba utazott az együttes, ahol edzőmeccsen 18:l-re elpáholta a Renault cég csapatát. A legnagyobb gondot a gólok számlálása okozta Buzánszkyéknak, akik így jó hangulatban érkeztek az angol fővárosba. 3 Kitett gtsitek helyen óiitis Sebes Gusztáv meg- ■ lepte az angolokat azzal, hogy a fedezet Zakariás a védőket segítette, míg a középcsatár Hidegkúti hátravonva játszott. A magyar válogatott a világon elsőként 4-4-2-es felállásban szerepelt, amit később sikerrel alkalmaztak a brazilok. A hagyományos WM-rendszerben (3-2-5) szereplő vendéglátók középhátvédje, Johnston végig Hidegkútit kereste, aki hátulról indulva három parádés gólt lőtt. Abban az időben kötött posztok voltak, de a magyar csapat ebben is újított. Czibor balszélső létére a jobbszélen szaladt el, Puskás balösszekötő létére a jobbösszekötő helyén volt, s a labdát a felejthetetlen hátrahú- zós csel után úgy csavarintotta a sarokba, hogy a kapus és a kapufa között épphogy elfért. m Hidegkúti volt fi a legjobb „Talán élete legjobb ■ ■ formájában játszott” - értékelte a mesterhármast elérő Hidegkúti Nándor teljesítményét a Népsport, amely nem fukarkodott a jelzőkkel: „Fáradhatatlanul küzdött, ragyogó labdákat adott társainak, veszedelmesen lőtt és a fejelés terén is kitűnt.” A magyar csatár volt a hetedik olyan játékos (öt skót és egy német futballista után), aki három gólt rúgott az angoloknak, az évszázad mérkőzése óta pedig ez csak négy labdarúgónak sikerült: a jugoszláv Alekszandar Petakovicsnak 1958-ban, a perui Juan Seminariónak 1959-ben, a holland Marco van Bastennek az 1988-as Eb-n, tavaly pedig a svéd Zlatan Ibrahimovicnak, aki egy barátságos meccsen felül is múlta Hidegkútit, ő egyedüliként négyszer talált az angol hálóba. Magyar eím az Evening Staadardbaa A 6:3 megrázta az an- ■ goi sajtót. Az Evening Standard aznap este magyar címmel közölt cikket a meccsről: „Micsoda csapas” (így, ékezet nélkül) - állt öles betűkkel a fekvő angol kapus képe alatt. A Times „a futballistenek alkonyáról” írt: ,A magyarok történelmet írtak azzal, hogy földön, levegőben és taktikában egyaránt megverték Angliát.” Áradozott a Daily Mail is: „Az angol játékosokban csalódott közönség bámulattal adózott a magyarok lenyűgöző labdaművészetének. Húsz éve nem láttak olyan labdarúgást Angliában, mint amilyent a magyarok bemutattak, akik klasszisokkal múlták felül az angolokat.” A meccsnek a nemzetközi sajtóban is óriási visszhangja volt. „Ami nem történt meg 90 évig, arra most elég volt 90 perc. A magyaroknak elegendő volt egy félóra, hogy a szó szoros értelmében megsemmisítsék a brit oroszlánt’ - írta a Corriere Dello Sport, a Rudé právo pedig arra biztatott: „A csehszlovák labdarúgásnak fel kellene használnia a magyarok tapasztalatait.” Hatszú nercet írtak róla „Költők, írjatok ver- I seket!” - kiáltotta az éterbe emlékezetes közvetítése végén Szepesi György, és szavai következményeként hatszáz vers érkezett a Népsport szerkesztőségébe. A diadalt akkoriban munkával is illett ünnepelni, országszerte „6:3-as műszakokat” szerveztek, ahol a dolgozók „minden eddigi teljesítményüket felülmúlva” több száz százalékkal teljesítették túl a terveket. A „hathárom” kultusza ma is él, született róla dal („4:2 a félidőben, a végén 6:3” - énekli Hobo az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” dallamára), film (6:3, avagy Játszd újra, Tut- tü, a főszerepben Eperjes Károly és Kern András), rengeteg könyv, újságcikk, de van Aranycsapatmozdony és hathármas borospalack is. A Magyar Labdarúgószövetség 1993-tól a magyar labdarúgás napjaként ünnepli november 25-ét, az Aranycsapat még ma is élő két tagja, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő pedig a Nemzet Sportolója. Összeállította: Szabó Zoltán és Bőd Titanilla A magyar csapat (balról, vízszintesen): Orosia, Geller, Buzánszky, lantos, Bozsik, Lóránt, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor + 3 résztvevő visszaemlékezése Buzánszky Jenő „Azt sem tudták, hol lakik a jóisten” Grosics Gyula „Nem egyeztettem a cseréről” Mm JI« Szepesi György „Biztos voltam a győzelemben” „Londoni megérkezésünkkor nagy felhajtásra számítottunk, de csak az angol szövetség titkára várt ránk. Puskás viccesen meg is jegyezte: „Gyerekek, ezekberezeltek, s lefújták a meccset.” A rendezők csak egy nappal a mérkőzés előtt engedtek be bennünket a Wembley-be, ám ez sem zavart minket. Hidegkúti már a 45. másodpercben a hálóba lőtt, s akkor sem ijedtünk meg, miután kiegyenlítettek a hazaiak. Úgy szétziláltuk őket, hogy azt sem tudták, hol lakik a jóisten. Csak szegény Grosicsnak fájdult meg a háta, amiért háromszor is a hálóba kellett viszszanyúlnia a labdáért. És hogy a 6:3 hatása mennyire erős, ezt bizonyítja, hogy 1998-ban meghívott minket - Puskást, Hidegkútit, Grosicsot és engem - egy milliomos Torontóba, aki úgy kezdte a beszédét: 1953. november 25-én én is ott voltam a Wembley-ben - a pályán. Nézünk egymásra, vajon ki lehet ez az ember? Erre hozzáteszi: mint labdaszedő. Őmár erre is halladanul büszke, hogy labdaszedőként ott volt az évszázad mérkőzésén” - mesélte lapunknak Buzánszky Jenő, aki hozzátette, reméli, még egy ideig nem szólítja magához Gábriel arkangyal. „Nem volt megbeszélve, hogy kapuscsere lesz a végén. Ezért is haragudott rám többek között Sebes Gusztáv, mert soha nem egyeztettem vele, de minden olyan mérkőzésen cseréltem az utolsó 15-20 percben, amelyen biztos volt már a magyar csapat győzelme. Akkor még csak sérülés esetén lehetett kapust cserélni, hát el kellett játszani, mennyire fáj a vállam meg a könyököm... Ä meccs után amúgy a közös vacsorán ott volt egy kilencvenes éveiben járó bácsi, aki úgy kezdte a mondandóját: „Tisztelettel köszöntőm az Osztrák-Magyar Monarchia sportküldöttségét. ..” Életében nem látott valószínűleg futballmeccset. Oldalba bökték, megsúgták neki: „Sir, hát az Osztrák-Magyar Monarchia már 1919-ben megszűnt.” Nem zavartatta magát, de aztán már úgy mondta, kedves magyar küldöttség... A bankett után olyan köd volt, hogy kézen fogva araszoltunk az első metróállomásig - de kit érdekelt ez akkor? Boldogok voltunk, ez nem volt lényeges” - mesélte az évszázad mérkőzéséről Grosics Gyula az Új Szónak adott interjújában. ,Amikor a meccs reggelén lementem a Cumberland Hotel éttermébe, Sándor Csikar azzal fogadott: „Jézusom, Gyuri, elment a hangod!” Na, több se kellett a csapatnak, Öcsi máris fújta, két tojás- sárgája cukorral, gyorsan bekanalazni. Aztán a többiek sorolták, hogy a nagymamájuk erre milyen receptet használ. A végén a pincérek őszinte döbbenetére 10 pohár cukros tojássárgáját kellett elfogyasztanom, de szívesen tettem, mert látszott, hogy ez is eltereli a fiúk figyelmét a nagy feszültségről. Én biztos voltam benne, hogy győzünk. Meg lehet nézni az akkori rádióújságot. Annyira biztosra mentem, hogy tíz nappal korábban betetettem a műsorba a délutáni közvetítés esti ismétlését. Nem terveztem el, mit fogok mondani, a mikrofon előtt jól tudtam rögtönözni. A sokat emlegetett „AH right, Mr. Wright!”- ot sem találtam ki előre. Imádom a humort, de nekem nincsen humorom. Kivéve, ha a mikrofon előtt álltam. Ott teljesen átalakultam. Transzba estem” - mesélte a 6:3-ról a riporter Szepesi György Búcsú a mikrofontól című könyvében.
