Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-21 / 271. szám, csütörtök

KF.RT ÉS I inVARlIÍ iWÉJ 2013. november • www.ujszo.com Bffl Allatfarm reggel és este is etetni kell az állatot, ünnepnapon is. Nem véletlen, hogy mára már nem minden család­ban vállalják ezt a robotot. Aki mégis megóhajtja a házi disznóhúst, de nem vállalja a hosszú hónapo­kig tartó kötöttséget, az rendszerint nyár közepén 60-80 kilós sertést vásárol, és azt hizlalja fel decem­berre kétszáz kilósra. Még gyakoribb, hogy megveszik az élő állatot és levágják. Egyre több olyan „brigád" van, akik a vágást, az állat tisztítását, perzselését, feldarabolását vállalják, így a tulajdonosra csak a hurka, kolbász, disznósajt készítése, son­kák formázása, a húsok rendezése marad. Világszerte számos sertés­fajtát tenyésztenek. Neve­zetes, ősi jellegű magyar disznófajták a szalontai, a bakonyi, a lengyel (vagy hegyi) disznó, a tüskés szőrű erdélyi sertés és a mangalica. A BÉKÉSEN KÉRŐDZŐJUH A hazai juhfajták őse a vad arkal juh, melyet ükapáink a gyapjáért, húsáért és tejhasznáért tartottak. Manapság is alapvetően haszonállatként tartják számon, bár terjed hobbi­állatként való tartása is. Kérődző állat, szinte a füvön is megél, könnyen szaporodik. Tartásához csak szalmára, szénára, legelőre és egy száraz is­tállóra van szükség. Azon­ban amikor csak tehetjük, engedjük ki a legelőre, ugyanis a gyeplegelő a juhtartás alapja. Néhány országban (pl. Angliában) télen is ott tartják őket, csak biztosítanak nekik egy helyet, ahová behú­zódhatnak az eső elől). Ha kedveskedni szeretnénk az állatnak, adjunk neki répát, nagyon szereti. A kérődzőknek szükségük van a rostos takarmányra, ezért télen feltétlenül szük­séges széna vagy szalma etetése. Szerkezettel bíró, ún. struktúrrost hiányá­ban leáll a kérődzés és a bendőműködés, s az állat elpusztul. A BŐVEN TEJELŐ KECSKE A kecskéről úgy tartották valaha, hogy a szegény em­ber tehene. Mostoha körül­mények között is tartható, rendkívül élénk, érdeklődő, a környezetéhez kiválóan alkalmazkodik. Az egyik legjátékosabb haszonálla­tunk. A kecskegida (vagy gödölye) talán a legkedve­sebb fiatal háziállat. A kecske, akárcsak a juh az egyik legrégebben háziasított állatunk. A gazdasági haszonállatok között egyedi a mindent hasznosító képessége. Nagy területet bejár, mozgásigénye is óriási. Testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll. Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre, bőre ipari nyers­Havi tipp Tegyenek az álla­tok ivóvízébe egy kis almaecetet - jobb lesz az állat étvágya, nő a napi súlygyarapodás, baromfinál javul a tojástermelés, optimalizálja az emésztőfolyama­tokat, nyomelem és magas B-vi- tamin tartalma roboráló hatású; tartalmazza az esszenciális aminosavakat, tökéletesíti a fehérje beépülé­sét, antioxidáns hatása van, korri­gálja az esetleges takarmányozási hibákat, elősegíti a hasznos bélfló­ra kialakulását, használatával megelőzhető az ivóvízben a káros mikroorganizmu­sok elszaporodá­sa is... és sorol­hatnánk... (buszesz) anyag. Még a trágyája is értékes. Napi 2-3 kg szárazanyagot igényel. Az egyféle takarmányt hamar megunja. Tegyük változa­tossá étrendjét különféle kerti gyommal, gyümölcs­csel, desszert gyanánt pe­dig konyhai maradékokkal is kedveskedhetünk. Téli időszakban réti szénával, takarmányszalmával és takarmányrépával etessük. (hazialatteol) H áztájiban a kifejezetten tojás- vagy hústermelésre kitenyész­tett tyúkfajták tartási és takarmányozási igényei meghaladják a biztosítható szintet. Ház körüli tartásra a vegyes hasznosítású fajták, illetve ezek keresz- tezettjei alkalmasak. A tojáshozamuk nem éri el a tojóhibridek termelését, viszont igénytelenebbek, és nagyobb testalkatuk révén magasabb húshozamot biztosítanak. Háztáji körülmények között a mostohább tartást legjobban az őshonos fajták viselik el. A tetszetős, különleges tollazatú és alkatú egyedek betegsé­gekkel szembeni ellenálló­képessége kisebb. A tollas lábú tyúkokon könnyebben megtelepednek a külső élősködők. A kotlásra hajlamos fajtát természetes keltetésre is alkalmazhat­juk. A vegyes hasznosítású fajták egyes tyúkjai nagyon jó kotlósok. A tojáster­melésre nemesített fajták kotlási hajlama rossz. AZ IDEÁLIS baromfiól A baromfiólat a kertben szellős, szélvédett helyen helyezzük el, ahol nyáron az állatok árnyékot is találnak. Az egyszerű ól ké­szülhet fahulladékból vagy maradék téglából is. A bel­ső falakat vakoljuk simára, hogy a repedésekben az élősködők (atkák és tetvek) ne találjanak búvóhelyet. A tisztíthatóság végett az ól padlóját öntsük ki beton­ból. Alomként száraz avart, fűrészport, szalmát vagy más száraz növényi hulla­dékot használhatunk. Az elhasznált alom más szer­ves hulladékkal vegyesen remekül komposztálható. A baromfiól kisebb ajtaja közvetlenül a kifutóra nyílik. A kifutót és az ólat védjük a ragadozók ellen. Gondosan tömítsük az aj­tókat, nyílásokat, éjszakára pedig zárjuk el állatainkat! A kifutót erősebb drótháló­val védhetjük oldalról és fe­lülről. A kifutóban állataink kapirgálási, és porfürdőzési igényeiket is kielégíthetik. Érdemes nagyobb területet elkeríteni részükre, ahol egy állatra legalább 1-2 négyzetméter jut. A tyúkok szívesen csipegetnek zöldet, ezért időnként sza­badon engedhetjük őket. Sötétedéskor az állata­ink visszahúzódnak. A szabadban tartott baromfi természetes viselkedése az, hogy éjszakára fákon, bokro­kon telepszik meg. Ezt az igényt ülőru- dak behelye­zésével elégíthetjük ki (pl. létra vagy rudakkal sűrűn ellátott bakok). Az ülőrúd- igény állatonként 20-30 centiméter, a területigény állatonként egyharmad négyzetméter. HA KÖZELÍT ÁTÉL A téli hideg beálltával igye­kezzünk az ólat melegebbé tenni. Jól alkalmazható a trágyadeszka, mellyel csökkenthetjük az álla­tok éjszakai tartózkodási helyének térfogatát. így jobban be tudják melegíte­ni a térséget, nem éri őket alulról közvetlenül a hideg, és a takarítás is könnyebb. Az ólat tartsuk melegen, de vigyázzunk, hogy a levegő ne legyen párás, mert az egészségtelen. Hideg idő­ben felesleges a baromfit kiengedni. A baromfiólba tegyünk friss homokot, amiben kapirgálni, fürdeni is tudnak. Télen igen jó megoldás az ólban a szal­ma. Ügyeljünk arra, hogy állandóan langyos ivóvíz áll­jon az állatok előtt. Délben, napos időben, a kifutóba kiengedhetjük az állatokat. Ha hó vagy sár van kint, nyissuk ki az ólak ablakait, hogy a napfény közvetlenül érhesse az állatokat. ETETÉS TÉLEN Télen a takarmányozásra is nagyobb gondot kell fordítani. A téli hideg hónapokban cél­szerű a takarmány egy részét melegen adni. A daraféléket meleg, főtt burgonyával keverjük össze. A zöldpótló takarmányok etetése is fontos. A répafélék etetésekor ügyel­jünk arra, hogy fagymentes állapotban kerüljenek az álla­tok elé. Célszerű a csíráztatott gabonamagvak etetése is, a tojáshozam növelésére igen jó hatással vannak. Gáspár Julianna agrármérnök A házi baromfiállomá­nyunk elindítására vagy felfrissítésére a kisállatvásárokon és a piacokon tudjuk a szüksé­ges állományt beszerezni. Másik lehetőség, ha közvetlenül a tojástermeléssel foglalkozó ter­melőtől vesszük át a kitojt állatokat. Néhány hétig tartó pihenés és tollváltás után még egy évig tisztes­ségesen tojnak. A vidéki udvar elkepzelhetetlen kapirgáló aprójószág nélkül Baromfitartás a háztájiban A háztáji baromfitartás mindennapi elfoglaltság­gal jár. Egy kis figyelemmel és kevés szabadidővel könnyen megoldható feladat. Igazán megéri, hogy naponta legyen friss, megbízható minőségű tojá­sunk és húslevesnek való jószágunk! Hidegben felesleges a tyúkokat kiengedni. A baromfiólba tegyünk friss homokot, amiben kapirgálni, fürdeni is tudnak.

Next

/
Thumbnails
Contents