Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-21 / 271. szám, csütörtök
KF.RT ÉS I inVARlIÍ iWÉJ 2013. november • www.ujszo.com Bffl Allatfarm reggel és este is etetni kell az állatot, ünnepnapon is. Nem véletlen, hogy mára már nem minden családban vállalják ezt a robotot. Aki mégis megóhajtja a házi disznóhúst, de nem vállalja a hosszú hónapokig tartó kötöttséget, az rendszerint nyár közepén 60-80 kilós sertést vásárol, és azt hizlalja fel decemberre kétszáz kilósra. Még gyakoribb, hogy megveszik az élő állatot és levágják. Egyre több olyan „brigád" van, akik a vágást, az állat tisztítását, perzselését, feldarabolását vállalják, így a tulajdonosra csak a hurka, kolbász, disznósajt készítése, sonkák formázása, a húsok rendezése marad. Világszerte számos sertésfajtát tenyésztenek. Nevezetes, ősi jellegű magyar disznófajták a szalontai, a bakonyi, a lengyel (vagy hegyi) disznó, a tüskés szőrű erdélyi sertés és a mangalica. A BÉKÉSEN KÉRŐDZŐJUH A hazai juhfajták őse a vad arkal juh, melyet ükapáink a gyapjáért, húsáért és tejhasznáért tartottak. Manapság is alapvetően haszonállatként tartják számon, bár terjed hobbiállatként való tartása is. Kérődző állat, szinte a füvön is megél, könnyen szaporodik. Tartásához csak szalmára, szénára, legelőre és egy száraz istállóra van szükség. Azonban amikor csak tehetjük, engedjük ki a legelőre, ugyanis a gyeplegelő a juhtartás alapja. Néhány országban (pl. Angliában) télen is ott tartják őket, csak biztosítanak nekik egy helyet, ahová behúzódhatnak az eső elől). Ha kedveskedni szeretnénk az állatnak, adjunk neki répát, nagyon szereti. A kérődzőknek szükségük van a rostos takarmányra, ezért télen feltétlenül szükséges széna vagy szalma etetése. Szerkezettel bíró, ún. struktúrrost hiányában leáll a kérődzés és a bendőműködés, s az állat elpusztul. A BŐVEN TEJELŐ KECSKE A kecskéről úgy tartották valaha, hogy a szegény ember tehene. Mostoha körülmények között is tartható, rendkívül élénk, érdeklődő, a környezetéhez kiválóan alkalmazkodik. Az egyik legjátékosabb haszonállatunk. A kecskegida (vagy gödölye) talán a legkedvesebb fiatal háziállat. A kecske, akárcsak a juh az egyik legrégebben háziasított állatunk. A gazdasági haszonállatok között egyedi a mindent hasznosító képessége. Nagy területet bejár, mozgásigénye is óriási. Testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll. Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre, bőre ipari nyersHavi tipp Tegyenek az állatok ivóvízébe egy kis almaecetet - jobb lesz az állat étvágya, nő a napi súlygyarapodás, baromfinál javul a tojástermelés, optimalizálja az emésztőfolyamatokat, nyomelem és magas B-vi- tamin tartalma roboráló hatású; tartalmazza az esszenciális aminosavakat, tökéletesíti a fehérje beépülését, antioxidáns hatása van, korrigálja az esetleges takarmányozási hibákat, elősegíti a hasznos bélflóra kialakulását, használatával megelőzhető az ivóvízben a káros mikroorganizmusok elszaporodása is... és sorolhatnánk... (buszesz) anyag. Még a trágyája is értékes. Napi 2-3 kg szárazanyagot igényel. Az egyféle takarmányt hamar megunja. Tegyük változatossá étrendjét különféle kerti gyommal, gyümölcscsel, desszert gyanánt pedig konyhai maradékokkal is kedveskedhetünk. Téli időszakban réti szénával, takarmányszalmával és takarmányrépával etessük. (hazialatteol) H áztájiban a kifejezetten tojás- vagy hústermelésre kitenyésztett tyúkfajták tartási és takarmányozási igényei meghaladják a biztosítható szintet. Ház körüli tartásra a vegyes hasznosítású fajták, illetve ezek keresz- tezettjei alkalmasak. A tojáshozamuk nem éri el a tojóhibridek termelését, viszont igénytelenebbek, és nagyobb testalkatuk révén magasabb húshozamot biztosítanak. Háztáji körülmények között a mostohább tartást legjobban az őshonos fajták viselik el. A tetszetős, különleges tollazatú és alkatú egyedek betegségekkel szembeni ellenállóképessége kisebb. A tollas lábú tyúkokon könnyebben megtelepednek a külső élősködők. A kotlásra hajlamos fajtát természetes keltetésre is alkalmazhatjuk. A vegyes hasznosítású fajták egyes tyúkjai nagyon jó kotlósok. A tojástermelésre nemesített fajták kotlási hajlama rossz. AZ IDEÁLIS baromfiól A baromfiólat a kertben szellős, szélvédett helyen helyezzük el, ahol nyáron az állatok árnyékot is találnak. Az egyszerű ól készülhet fahulladékból vagy maradék téglából is. A belső falakat vakoljuk simára, hogy a repedésekben az élősködők (atkák és tetvek) ne találjanak búvóhelyet. A tisztíthatóság végett az ól padlóját öntsük ki betonból. Alomként száraz avart, fűrészport, szalmát vagy más száraz növényi hulladékot használhatunk. Az elhasznált alom más szerves hulladékkal vegyesen remekül komposztálható. A baromfiól kisebb ajtaja közvetlenül a kifutóra nyílik. A kifutót és az ólat védjük a ragadozók ellen. Gondosan tömítsük az ajtókat, nyílásokat, éjszakára pedig zárjuk el állatainkat! A kifutót erősebb dróthálóval védhetjük oldalról és felülről. A kifutóban állataink kapirgálási, és porfürdőzési igényeiket is kielégíthetik. Érdemes nagyobb területet elkeríteni részükre, ahol egy állatra legalább 1-2 négyzetméter jut. A tyúkok szívesen csipegetnek zöldet, ezért időnként szabadon engedhetjük őket. Sötétedéskor az állataink visszahúzódnak. A szabadban tartott baromfi természetes viselkedése az, hogy éjszakára fákon, bokrokon telepszik meg. Ezt az igényt ülőru- dak behelyezésével elégíthetjük ki (pl. létra vagy rudakkal sűrűn ellátott bakok). Az ülőrúd- igény állatonként 20-30 centiméter, a területigény állatonként egyharmad négyzetméter. HA KÖZELÍT ÁTÉL A téli hideg beálltával igyekezzünk az ólat melegebbé tenni. Jól alkalmazható a trágyadeszka, mellyel csökkenthetjük az állatok éjszakai tartózkodási helyének térfogatát. így jobban be tudják melegíteni a térséget, nem éri őket alulról közvetlenül a hideg, és a takarítás is könnyebb. Az ólat tartsuk melegen, de vigyázzunk, hogy a levegő ne legyen párás, mert az egészségtelen. Hideg időben felesleges a baromfit kiengedni. A baromfiólba tegyünk friss homokot, amiben kapirgálni, fürdeni is tudnak. Télen igen jó megoldás az ólban a szalma. Ügyeljünk arra, hogy állandóan langyos ivóvíz álljon az állatok előtt. Délben, napos időben, a kifutóba kiengedhetjük az állatokat. Ha hó vagy sár van kint, nyissuk ki az ólak ablakait, hogy a napfény közvetlenül érhesse az állatokat. ETETÉS TÉLEN Télen a takarmányozásra is nagyobb gondot kell fordítani. A téli hideg hónapokban célszerű a takarmány egy részét melegen adni. A daraféléket meleg, főtt burgonyával keverjük össze. A zöldpótló takarmányok etetése is fontos. A répafélék etetésekor ügyeljünk arra, hogy fagymentes állapotban kerüljenek az állatok elé. Célszerű a csíráztatott gabonamagvak etetése is, a tojáshozam növelésére igen jó hatással vannak. Gáspár Julianna agrármérnök A házi baromfiállományunk elindítására vagy felfrissítésére a kisállatvásárokon és a piacokon tudjuk a szükséges állományt beszerezni. Másik lehetőség, ha közvetlenül a tojástermeléssel foglalkozó termelőtől vesszük át a kitojt állatokat. Néhány hétig tartó pihenés és tollváltás után még egy évig tisztességesen tojnak. A vidéki udvar elkepzelhetetlen kapirgáló aprójószág nélkül Baromfitartás a háztájiban A háztáji baromfitartás mindennapi elfoglaltsággal jár. Egy kis figyelemmel és kevés szabadidővel könnyen megoldható feladat. Igazán megéri, hogy naponta legyen friss, megbízható minőségű tojásunk és húslevesnek való jószágunk! Hidegben felesleges a tyúkokat kiengedni. A baromfiólba tegyünk friss homokot, amiben kapirgálni, fürdeni is tudnak.
