Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-16 / 267. szám, szombat
14 INTERJÚ PRESSZÓ 2013. NOVEMBER 16. www.ujszo.com Nem panaszkodhatom M agyarországon szokássá vált, hogy a pop és rock egykori lázongó ifjai állami kitüntetéseket kapnak. Nem is olyan régen Demjén Ferenc és Kovács Ákos szintén Kossuth-díjat vehettek át. Állami kitüntetésben részesült a közelmúltban Szikora Róbert is. Az R-Go frontembere a magyar érdemrend polgári tagozatának a lovagkeresztjét vehette át. Az X-Faktor mentora úgy véli, megéri dolgozni, hiszen a tehetség utat tör magának. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de sokan mondják, hogy manapság politika is van a kitüntetések mögött. Osztja ezt a véleményt? Ez a vélemény három éve fogalmazódott meg. Különösebben nem is akarok foglalkozni vele. Soha nem foglalkoztatott, hogy egy kitüntetést az éppen hatalmon lévő kormány adja. Ami engem illet, azt gondolom, megérdemeltem ezt az elismerést és jogosan kaptam. Ha belegondolunk, Demjén Ferenc is későn kapta meg a Kossuth-díjat, mert még ma is több generációt szórakoztat. En 1974 óta vagyok a színpadon, akkor csadakoztam az akkori Hungária zenekarhoz. Ennek megfelelően innen számítom a pályafutásom kezdetét is. A színpadról nézve mennyit változott a világ? Emlékszem rá, hogy a szocialista világban édesanyámat, aki a vasútnál dolgozott, behívták a főnöki irodába, és hosszú perceken keresztül arról faggatták, hogy miért nem lép be a pártba. Örülök annak, hogy én már egy nyugod- tabb korban nőhettem fel. Nem volt dzsungelharc az életben maradásért. Mindenki akarta a „szabadságot”, mindenki utazni akart, mindenki vágyott a szabad gazdaságra, de nem így, ahogyan alakult. Szikora Róbert az X-Faktor egyik mentora. Milyen ez a munka? Ezt én egyáltalán nem nevezném munkának. Csodálom azt a rengeteg tehetséges fiatalt, a tehetségkutató versenyek résztvevőit. Számomra teljesen meglepő, hogy hiába érik szinte egymást a kereskedelmi tévék tehetségkutatói, mindig sok új tehetség tűnik fel. A sok feltűnő tehetség közül egy szakember meg tudja állapítani, hogy melyikük tud majd, akár negyven évig is az éneklésből megélni? Ez teljesen leheteden. Senki nem lát előre, senki sem tudja, mi lesz pár év múlva. Ha már Dem- jénről beszéltünk, róla sem mondta volna senki, hogy ekkora sztár lesz. Azt ugyanakkor lehetett látni rajta, hogy konokul és imádattal csinálta azt, amit szeretett. Ennél a szakmánál hatalmas alázatra van szükség. A média a fellegekig is képes felemelni egy-egy tehetséget, de egy idő után aztán elengedi. Aki nem életképes, és nem igazi tehetség, beesik a süllyesztőbe. Ön annak idején sportolónak készült, de feladta. Jó döntés volt? Bízom benne, hogy igen. Valóban, gyerekként sportolni akartam, serlegeket szerettem volna nyerni. Állítólag jól teniszeztem, sokra vihettem volna. Volt nagy kedvence, ideálja, aki befolyásolta a döntésben? Mint mindenkinek abban a korszakban, nekem is a Beatles volt a nagy kedvencem. Milyen érdekes az élet. A Hungáriával volt olyan korszakunk, amikor Beades-dalo- kat játszottunk, és belebuktunk. Talán nem hiszi el, de akkoriban
