Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-15 / 266. szám, péntek

20 Régiósport UJSZO 2013. NOVEMBER 15. www.ujszo.com Érsek Róbert immár a dorogi birkózóklub színeiben remekel Nem érdemeltek 4:1-es vereséget az ímelyiek Udvardon (Diák)olimpiai bajnok Naszvadról Érsek Robi (kékben) ellenfelét támadja (Képarchívum’ Négy hazai válasz a vendégek találatára ÚJSZÓ-ÉRTESÜLES Naszvad/Cegléd/Dorog. A tizenöt esztendős naszvadi bir­kózó, Érsek Róbert az elmúlt hét végén felfelé ívelő pályafutása eddigi legnagyobb sikerét érte el. Cegléden kötöttfogásban magyar diákolimpiái bajnoki címet szerzett a 100 kilós súly­csoportban. Vajon hogy került a naszvadi szabadidőközpont mellett működő birkózóklubban nevelkedett tinédzser déli szom­szédaink rangos viadalára? „A magyarok sportfejlesztési prog­ramjának jóvoltából hetente lá­togatjuk a tatabányaiak és a do­rogiak edzéseit, valamint a Ba- csa Ferenc által felügyelt edzői továbbképzést. A közös gyakor­lások során állapodtunk meg a Dorogi Nehézatlétikai Club ve­zetőivel Érsek Robi átigazolásá­ról. Tehetséges védencünk ugyanis az alapiskola elvégzése után válaszút előtt állt. El kellett döntenie, hogy melyik taninté­zetben folytatja a tanulmányait, hol tudja csúcsszinten folytatni a birkózást. Erre a magyar sport­barátainknál, nevezetesen a do­rogiaknál láttuk biztosítottnak az ideális feltételeket. A dorogi sportiskola növendéke az egyik legsikeresebb magyar birkózó­tanodában, a sportág fortélyai­nak jeles tudora, Lévai Zoltán irányításával készül az újabb nagykihívásokra”-tájékoztatat- ta lapunkat Érsek Robi klubvál­tásáról Gál János, a naszvadiak klubelnöke és trénere. A szeptember elsejétől im­már a dorogi sportiskolát láto­gató, s a helybeli fekete gyé­mántok sikereiért küzdő fiatal tehetség további pozitívumok­kal is érvelt. „Otthon nehéz volt megfelelő képességű edzőpart­nert találni, Dorogon viszont olykor tíz egyenrangú ellenfél­lel is megmérkőzhetek. Szeren­csém van, hiszen az osztályfő­nököm, Kismóni János is jeles birkózómúlttal rendelkezik, szumóban pedig világbajnoki címet szerzett. Az átállás, a beil­leszkedés nem volt zökkenő- mentes. Nem könnyű egyeztet­ni a tanulást, ások edzést és ver­senyt. De én szeretnék jó birkó­zóvá válni, ezért a problémák­kal is megküzdök”- fogadko- zott a dél-szlovákiai sportoló. A nagy konkurenciára való tekintettel diákolimpián bajnoki címet szerezni Magyarországon nagy elismerést jelent. „Álmom­ban sem gondoltam volna, hogy a döntőig jutok, s magam mögé utasítom a magyar élmezőnyt. A fináléban a ceglédi óriással kel­lett megküzdenem, aki a viadal előtt súlyproblémával küzdött, 109 kilóról fogyasztott le. Én vi­szont a mérlegelésnél csupán 92 kilót nyomtam. Súlycsoportom­ban egyébként tizenhármán csa­táztunk az elsőségért”- elevení­tette fel a viadalt Robi, aki tele­fonon gyakran kér tanácsot egykori mesterétől. „A tehetség sikereire már nálunk is felfigyel­tek, s a szlovák kadettválogatott edzőtáborozására is meghívták. Szerintem többre vihetné, ha a jövőben magyar színekben ver­senyezne. Szlovákiában mosto­ha körülmények uralkodnak sportágunkban, nem látom az alagút végét”- vázolta fel a jö­vőképet Gál János. (ái) Udvard/ímely. Zsinórban negyedik vereségével zár­ta az őszi idényt az ímelyi futballcsapat a nyugat­szlovákiai IV. liga délkeleti csoportjában, és mind­össze hat pontjával az utolsó előtti, 15. helyen te­lel. Ezúttal Udvardon ka­pott ki 4:1 -re a sok fiatal­ból álló alakulat. ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS „Ilyen gyenge őszünk még nem volt. Húsz éve dolgozom a fociban, de nem emlékszem ha­sonló szereplésre - állapította meg a bajnoki zárás után Bacigál Mihály ímelyi klubtitkár. - És nemcsak a táblázaton elfoglalt helyünkre gondolok, hanem a lá­tott teljesítményre is célzok. Me­netközben tapasztaltuk, hogy baj van, edzőváltással is próbálkoz­tunk, de ez sem segített. Hiába gyúrjuk a motort, ha nincs több benne. Télen erősítenünk kell, már most elárulhatom, hogy to­vábbra is a szeptemberben érke­zett Adolf Višňovský marad az edző. Kár, hogy megszerzése után már nem sikerült játékoso­kat is hoznunk, mert időközben lejárt az átigazolási időszak.” Az ímelyiek a jövő csapatát építik, Udvardon sem okoztak csalódást. „Az utolsó tíz-tizenöt percen kívül szoros volt a meccs, a végeredmény nem tükrözi a valóságot - folytatta Bacigál Mi­hály. -Vezettünk is, s az első fél­időben jobbak voltunk a labda­tartásban, csak hát a focit gólok­ra játsszák. Aztán szünet után jött a tizenegyes, s vezettek a ha­zaiak. Mi pedig tovább próbál­koztunk, miközben két zicce­rünk is kimaradt: előbb Simo­nies lőtt fölé, majd jobbszélsőnk lövését a kapus hárította. Nem sikerült a hajrá, és a jó meccsen kikaptunk.” Keresztúri Attila, az udvardi- ak edzője utólag sem titkolja, hogy tartott az ímelyiektől, ami a mérkőzésen be is igazolódott. „Nagyon jó foci volt. Nem érde­meltek 4:l-es vereséget a ven­dégek - dicsérte az ellenfelet a vendéglátók szakvezetője. - Ók az utolsó percekre elfáradtak, minket meg megmentett kapu­sunk, Alaksza. 2:l-nél két hely­zetük is volt a vendégeknek, amiből könnyen gól lehetett volna. Jól játszanak az ímelyiek, szép, kombinatív focit láttunk tőlük, de nem effektívek. Kicsit sajnáltam is őket. Pedig a veze­tést is megszerezték, amire mi négyszer válaszoltunk. Az volt a szerencse, hogy góljuk után tíz perccel már egyenlítettünk. A nézőknek is tetszett a teljesít­ményünk, ezen az úton kellene folytatnunk tavasszal is. Előtte, télen azonban erősítésre szoru­lunk, hogy célkitűzésünknek megfelelően az első hatban végezhessünk.” Az őszi idény után - a hatodik gútaiaktól három ponttal lema­radva - a tizenegyedik helyen zártak az udvardiak. (jmk) > írjanak > Hívjanak > Jelentkezzenek A Régiósport elérhetőségei: H Új Szó szerkesztősége, Régiósport Lazaretská 12 814 64 Bratislava 1 © 0908/794 266 @ ujszo@ujszo.com Rólunk, nekünk készül ez a sportoldal Veszélyben a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága Révész átadná a váltóbotot Nyolcat kaptak a csataiak, teljesen szétesett csapat benyomását keltették Felsőtúri gólparádé - Nagy-triplával ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Felsőtúr/Csata. Megszé­J. MÉSZÁROS KÁROLY Sorsdöntő hetek, hónapok várnak a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Baj­nokságára. Miközben kistestvé­re, az alapiskolások Diákolim­piája második felvonására ké­szül, s elődjére, amely a Cseh­szlovákiai Sport Vándorserle­géért folyt 1967 és 1973 között, már alig emlékszik valaki, most a megszűnés veszélye fenyegeti a közel húsz éve rendszeresen megrendezett gimnáziumi ver­sengést. Mi történt? Révész Ferenc, a bajnokság megálmodója, elindítója és évek óta koordinátora szep­tember elsejétől már nem tanít az ipolysági magyar gimnázi­umban. Három éve nyugdíjban van, s ősztől már nem kapott órákat az iskolában. Ezzel vég­érvényesen kiszorult eddigi szerepköréből. Nem gimnázi­umi tanár szervezné a gimná­ziumok bajnokságát. A tanév kezdetén szokásos leveleket sem küldte szét. Helyette azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy tegyünk egy utolsó kísér­letet, és lapunk hasábjain szó­lítsuk meg a gimnáziumokat. Akik nem tudnák, azoknak ér­demes megemlíteni, hogy 1994-ben, amikor az ipolysági bölcsőből elindult a bajnokság, az Új Szó volt az első, amely beszámolt róla, s azóta lapunk rendszeresen figyelemmel kí­sérte a két évtized eseményeit. Legtöbbször jómagam írtam történéseiről. Nem meglepő tehát, ha most is e hasábokon jelennek meg először a vészjós­ló sorok. „Három éve megkértem több magyar gimnáziumot, köztük a komáromi Selye-gimit, a Duna- szerdahelyi Sportgimnáziumot és más tanárok előtt is elmond­tam, hogy nyugdíjas vagyok, és valakinek szeretném átadni a bajnokság váltóbotját. Hogy megmaradjon a folytonosság - érvel Révész. - Eddig tizenki­lenc kiírás zajlott le. Már tavalyi levelemben is megírtam: egyre nehezebb életben tartani a gimibajnokságot. Egyelőre ön­kéntes jelentkező nem akadt. Ha ezután sem lenne, idén még megpróbálom, nagy nehézsé­gekkel ugyan, de valahogy megszervezném, mert teljesen kívülálló lettem a gimnázium­ban. De mi lesz azután?” Egy-egy verseny szervezését még elvállalja bármelyik iskola. Jobb azonban, ha van egy em­ber is, akinek a kezében össze­futnak a szálak. Révész a duna- szerdahelyi sportgimire vagy a komáromi Selye János Gimná­ziumra gondolt elsősorban. Onnan valakire. Határozott vá­laszt, visszajelzést egyik intéz­ményből sem kapott eddig. Azt mondja, még nincs késő, mert tavaly is csak decemberben volt az első verseny, aztán télen és tavasszal a többi. „Elsősorban azoknak a gim­náziumoknak szeretnék üzen­ni, amelyek rendszeres résztve­vői voltak a bajnokságnak - tolmácsolta felhívását Révész Ferenc. - Arra kérem a testneve­lő kollégákat, az igazgatókat, hogy mégegyszer gondolják vé­gig, miként tudnák kivenni ré­szüket a versenyszervezésből, s ha van használható ötletük a ki­alakult helyzet megoldására, forduljanak hozzám. Mert ve­szélyben van a Szlovákiai Ma­gyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága! November végéig jelentkezzenek. Úgy vélem, a Selye-gimnázium felkarolhatná a bajnokságot, ők minden sportágban indulni szoktak, testnevelőből is ott van a legtöbb... Eddig volt egy ka­pocs, amely a gimnáziumok vi­lágához kötött, szeptembertől ez eltűnt az életemből. Jó lenne, ha valaki november végéig át­venné tőlem a váltóbotot, s to­vább vinné a koordinátori mun­kát. Szervezés és egy kis odafi­gyelés az egész.” Hagyjuk, hogy feledésbe me­rüljön magyar gimnáziumaink egyetlen bajnoksága, vagy fel­karolja valaki, és lesz folytatása a következő években is? Ez itt a kérdés, amelyre egyelőre nincs megnyugtató válasz. gyemto, 8:2-es vereséggel tá­voztak a csataiak ellenfelüktől, ami azt is jelenti, hogy a lévai területi focibajnokság I. osztá­lyának utolsó előtti lépcsőfo­kán állva továbbra is a kiesés egyik fő várományosai. A felső­túriak viszont győzelmükkel kiharcolták a hetedik helyet, ami alapján indulhatnak a téli teremfocigálán. Igen gyorsan kirajzolódott, hogy ki lesz az úr a pályán, hi­szen a vendéglátók már a má­sodik percben betaláltak Jakab Norbert kapujába. Igaz, az el­Szokatlan esemény történt a felsőtúri mérkőzésen az ol­dalvonalnál. Az első félidő hajrájában, 3:0-s állásnál néhány vendégszurkoló trá­gárságokkal becsmérelte Marsai Zorán csatai edzőt, aki labdarúgóként is pályára lépett. A tréner nem bírta idegekkel a piszkálódást, megrángatta a játékteret kö­rül vevő korlátot, majd a kultúrálatlanul viselkedő nézők felé rohant. Később leült a kispadra, s maga he­lenfél is próbálkozott Szabó, Struhár Tibor és Balog révén, de nem sok sikerrel. A szurko­lók meg egyszercsak azt vették észre, hogy a hazaiak 6:0-ra el­húztak a szebb napokat is meg­élt Garam-partiaktól. „Csatáraink szinte minden helyzetüket értékesítették, el­sősorban a nemrég még a II. li­gás lévai ifiben szereplő Nagy Gábor jeleskedett a gólgyár­tásban, aki mesterhármast ért el. Az ellenfél teljesen szétesett csapat benyomását keltette. Többet vártunk tőle, mivel ko­rábban jobbára megszoronga­tott bennünket” - vélekedett Varga Attila felsőtúri edző. lyett cserejátékost küldött a pályára, „Szomorú, hogy akad egy kompánia, amely mérkőzésenként kipécéz egy-két játékost, akit ocs- mány módon szapul. Már hosszabb ideje Struhár Tibor csapatkapitány és Marsai Zorán a célpont, pedig mindketten a csatai csapat meghatározó egyéniségei. Struhár például a palástiak ellen három, a Nová Dedina ellen pedig négy alkalommal vette be az ellenfél hálóját, A vendégeket érthetően sok­kolta az eredmény, és a muta­tott játékkal sem voltak elége­dettek. A gyorsabb focit bemu­tató fiatalokkal szemben nem­igen tudták felvenni a harcot, s a lelkesedés is hagyott kívánni­valót maga után. „Á felsőtúriak rögtön az első támadásból hasznot húztak, a villámgyor­san bekapott gól pedig való­sággal sokkolt bennünket. Saj­nos a harmadik találat utáni perpatvar teljes egészében megbontotta a csapategységet, nem akadt, aki felrázza a társakat” - értékelte a vendé­gek teljesítményét Takács Ist­ván csapatvezető. (áb) Marsai pedig negyvenhárom évesen a szűk keret miatt nemegyszer csak becsületből játszik, és tökéletesen telje­sít. Természetesen az edző kirohanása is elítélendő, ám a szóban forgó ellendrukke­rek magatartása megbotrán­koztató és ízléstelen” - fej­tette ki véleményét a nem mindennapi esetről egy neve elhallgatását kérő csatai törzsszurkoló. Marsai Zorán nem kívánt állást foglalni az ügyben.(áb) Becsmérelték Marsait, dühében lerohant a pályáról

Next

/
Thumbnails
Contents