Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-14 / 265. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 14. Vélemény És háttér 7 Berényi nem akar konfrontálódni Mikušsal, valószínűleg a régi partnerrel vezetné a megyét Megyei mellékhadszínterek Lefutott dolog a megyei választások második fordulója Nagyszombat megyében, jelenleg azért folytat taktikai csatát a Híd és az MKP, hogy a másikat minél rosszabb fényben tüntesse fel. MÓZES SZABOLCS Jövő szombaton Tibor Mikuš megnyeri a megyeelnök-vá- lasztás második fordulóját. Ezen mit sem változtat az, hogy kik és mennyire fogják támogatni Berényi Józsefet. A megyei önkormányzatok bevezetése óta ez a negyedik regionális választás, eddig egyszer sem sikerült a szlovák választókat megszólítania a második körbe kerülő magyar jelöltnek. Miért pont most sikerülne, amikor például már a KDH jelezte, senkit sem támogat a továbbjutók közül. Mikuš előre ihat a medve bőrére és ennek fő oka az, hogy maga Berényi sem nagyon szeretné legyőzni őt. És ez tökéletesen érthető. Egyrészt az eddig leírtakkal Berényi is tökéletesen tisztában van, másrészt esélye - inkább csak elméleti - akkor lehetne, ha totális mozgósító kampányt „rendelne el”. Ez viszont totális konfrontációt feltételezne Mikušsal - azzal a megyefőnökkel, akivel az MKP együtt kormányzott az elmúlt nyolc évben. Berényiék a kampány során többször hangoztatták, hogy gyümölcsöző együttműködést folytattak a Smerrel és a megyeelnökkel. Hogy valóban az volt-e - vagyis pozíciójukhoz és lehetőségeikhez mérten menynyit sikerült kialkudniuk a déli régiók számára -, nem jelen írás tárgya, ám tény, hogy ellenzékben ennyit sem kapott volna a Dunaszerdahelyi, valamint a Galántai járás. Most pedig adott a helyzet: annyi smeres és MKP-s jutott be a megyei parlamentbe, hogy Mikuš győzelme esetén újra összeállhat a koalíció. Berényiék számára így valószínűleg a kérdés úgy hangzik: megéri-e energiát és főleg pénzt ölni egy reménytelen harcba, járulékos hatásként pedig kissé megmérgezni a viszonyt a korábbi - és potenciális jövendőbeli - megyei koalíciós partnerrel, vagy hagyni az egészet a fenébe, minimális kampány után kötelező körként letudni a második fordulót, s aztán új, Smer-MKP koalíciót tető alá hozni? Evidens, hogy Berényi a második verziót részesíti előnyben. A hivatalosan Berényi támogatásáról szóló MKP-Híd tárgyalások, illetve levelezgeBerényi szeretné ízlelgetni az évek óta várt sikert, minél tovább tárgyalgatna - valójában a semmiről. tés tétje így nem maga a jelölt megsegítése, hanem a másik fél feletti taktikai győzelem elérése. Az, hogy a középen elhelyezkedő választók szemében szimpátiát vívjon ki a párt, s ehhez együttműködésre késznek kell tűnnie. Az ilyen típusú csatározásban pedig nagy tapasztalata van mindkét félnek. A Híd ebben a helyzetben két célt követ. Egyrészt, hogy nagylelkűnek, együttműködésre késznek tűnjön - bejelentette, hogy támogatja Berényit, felajánlotta hirdetőfelületeit, ami semmibe sem fáj a pártnak, viszont az MKP számára akár több tízezres költséggel is járna, ha ki szeretné használni. Másrészt a Híd célja, hogy minél hamarabb lezáija a történetet. Bugárék számára a kínos szombati eredmények után jobb lenne, ha már holnap másról szólnának a hírek. Ezért gyors egyeztetéseket sürget a két párt között, megyei szinten. Berényi célja pont fordított: szeretné ízlelgetni az évek óta várt sikert, minél tovább tárgyalgatna - valójában a semmiről -, ha lehet, akár a legmagasabb szinten, széles mosollyal fogadná a „megvert Bugárt” az MKP székházában. Függetlenül attól, hogy mindeddig azt kommunikálta: pártja decentralizált, a vezetés semmiről sem dönthet, még a Szöllös-típusú orbitális kisiklásokat sem tudja elnöki szintről kezelni. JEGYZET Alapvető emberi jog PÉTERFl SZONYA A szlovák püspöki konferencia ismét kezdeményezte a fogamzásgátló szerek beszerzésének további nehezítését. A katolikus egyház tulajdonképpen a rendszerváltás óta azon ügyködik, hogy az abortusztörvény módosuljon: magyarán, ne legyen olyan egészségügyi intézet, ahol elvégeznék a terhességmegszakítást. Annak idején a KDH által jelölt és a VPN által támogatott egészségügyi miniszter (Alojz Ra- kús) szinte biztos volt abban, hogy a rendszerváltás utáni nagy össznépi eufóriában a lakosság rábólint a szigorításra. Nem így történt, az érintettek felháborodva tiltakoztak, azt hangsúlyozva: joguk van eldönteni, világra hozzák-e gyermeküket vagy sem. Bár a törvény nem módosult, néhány év elteltével az egyház elérte, hogy több egészség- ügyi intézetben - nem csupán az egyház által működtetettekben - nem végeznek terhességmegszakítást, az orvos lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadja a beavatkozás elvégzését. A katolikus egyház most a fogamzásgátló szerekhez való hozzáférhetőséget kívánja megnehezíteni. Mégpedig úgy, hogy lesznek (vannak) patikák, ahol a tulajdonos, a gyógyszerész, ugyancsak lelkiismereti okokra hivatkozva, nem rendeli meg, illetve nem adja ki az „antibébi” tablettákat. Persze a városokban, ahol sok a gyógyszertár, ez nem jelent gondot, ám miért, milyen jogon kényszeríti az egyház a nőket arra, hogy körülményesebben jussanak hozzá a számukra fontos tablettákhoz? Az emberben óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés: vajon tényleg ez a legégetőbb társadalmi kérdés, amelyre a püspöki konferenciának összpontosítania kell? Miért nem téma Bezák püspök leváltása és jövője? Netán az, hogyan lehetne az egyház vagyonából hathatós segítséget nyújtani a hazai szegényeknek? Tényleg a fogamzásgátlással kell foglalkozniuk a korosodó püspököknek? Nemrég maga Ferenc pápa vetette fel, hogy a fogamzásgátlással az egyházaknak kevesebbet kellene foglalkozniuk. Mellesleg, az ENSZ szerint a fogamzásgátláshoz, illetve más családtervezési módszerekhez való hozzáférés (az abortusz nem tartozik ide) törvényes, kulturális vagy gazdasági úton való akadályozása sérti a nőkjogait. A lényeg ugyanis az: egy kívánt és tervezett gyerek a világ bármely szegletében jobb esélyekkel indul, mint a muszájból született társa. KOMMENTAR Éhezők viadala KOCUR LÁSZLÓ A hipermarketekben már karácsony van, vélhetően a kisebbségi kulturális szervezetek is kifizethetik karácsonyi ajándék gyanánt a hitelezőiket, vagy kivehetik saját konyhapénzüket a már lezajlott projektek költségvetéséből (bár feleségük konyhapénzével már többen nagy dolgokra voltak képesek e hazában). A kisebbségi kultúrák vesszőfutása paradox módon a nacionalista bugrisok négyéves országlását követően felálló Radiéová-kormánnyal kezdődött, és az elmúlt napok történéseit látva még eltart egy darabig. Kincstári optimizmusnak helye nincs. 2011 -ben jogtechnikai okok miatt késett a támogatások kifizetése. 2010júniusa után hegyek vajúdásával állt fel a főleg pénz- és kisebbségi kérdésekben éjszakába nyúló érdekegyeztetések és viaskodásokután döntő kabinet, és csak decemberben tudta elfogadni a pályázati pénzek odaítéléséről szóló törvényt. A j anuár végén kiírt pályázatokat az eredeti tervek szerint júniusban kezdték volna Idfizetni, őszre sikerült. 2012-ben az előző évi kormánybukás, az emiatt bizonytalanná váló költségvetés, majd a kisebbségi miniszterelnökhelyettesi poszt felszámolása és a kisebbségi kormánybiztosi hivatal kialakítása miatt keletkezett vákuum késleltette a kifizetést, melyet decemberre épphogy csak sikerült realizálni, bár ez sovány vigaszt jelentett azoknak, akik emiatt kénytelenek voltak lemondani a rendezvényüket. Idén akár már flottul is mehetett volna a dolog, de a kisebbségi kormánybiztos június 5-én lemondott, Igor Federič, a kormányhivatal vezetője pedig nem törte össze magát a kiutalások felgyorsítása érdekében, melyekből így nem egy esetben valóban karácsonyi ajándék lett. A 20L4-es év pedig eleve nem sok jót ígér. Egyrészt csökkent a kisebbségi kultúrákra fordítható keretösszeg, másrészt megváltozott elosztásának módja is, a magyarok kevesebbet kapnak. Az pedig kimondottan barátságtalan lépés, hogy a kormány kisebbségi bizottságában nem arányosan lesznek képviselve a nemzetiségek, minden nemzetiség csak egy tagot delegálhat. Míg az előző években a támogatások kései kifizetését - bár ez nem mentség az állam számára - valóban az átszervezések miatti, sokszor kaotikus viszonyok számlájára írhatjuk, addig az idei csúszásban, illetve abban, ahogy a kormányzat általában a kisebbségi témákat kezeli, az elemi rosszindulatot vélhetjük felfedezni. A kisebbségi kultúra állami támogatására - hacsak nem akarunk visszatérni az első republika előfizető-gyűjtő rendszeréhez - szükség van, hiszen az, szemben a többségi kultúra néhány szegmensével, sosem lehet piacképes. Mindez nem valami állami kegy, a 458 467 magyar is éppúgy fizet adót, mint a többségi társadalom. Akormány viszont az identitásmegőrzés terén kiemelten fontos kisebbségi kulturális rendszer szisztematikus kiéheztetésére rendezkedettbe. 2016-igvan mandátuma, ha nem teszünk valamit, meg is csinálja. FIGYELŐ Másfél millióan kitántorogtak Látványos hiba volt az EU- szabályok által lehetővé tett átmeneti korlátozások nélkül beengedni Nagy-Britan- niába a közép-kelet-európai új uniós tagállamok munka- vállalóit - írta Jack Straw, a brit Munkáspárt egyik legtekintélyesebb veterán politikusa, aki a 2004-es EU-bőví- tés idején külügyminiszter, volt. A Lancashire Telegraphban közölt cikkében úgy fogalmaz, hogy a lemondás a bevándorlási korlátozásokról ,jó szándékú politika volt, amelyet elfuseráltunk”. „Az egyik látványos hiba, amelynek magam is részese voltam, az volt, hogy feloldottuk az átmeneti korlátozásokat az EU-ba 2004 közepén felvett kelet-európai országokkal, például Lengyelországgal és Magyarországgal szemben” - írta Straw. Elismerte, értéktelennek bizonyult az az egyébként alapos kutatásra épített brit belügyi előrejelzés, amely évi 5-L3 ezerre taksálta az új EU-tagál- lamokból Nagy-Britanniába érkező munkavállalók várható számát, 20L0-ben a bevándorlás ezekből az országokból már megközelítette a negyedmillió főt. Nagy-Bri- tannia volt a legnagyobb olyan nyugati EU-tagország, amely 2004-ben a lehetséges átmeneti korlátozásokkal nem élve azonnal megnyitotta munkapiacát a nyolc új közép-kelet-európai ország előtt. A londoni Demos kutatóműhely tanulmánya szerint a 2004-es EU-bővítés utáni hét évben 1,5 millió munka- vállaló érkezett a keleti tagállamokból, egymillióan tartósan letelepedtek, s „ez volt a legnagyobb békeidőbeli nép- vándorlás az európai történelemben”. (MTI)- Ugyan, uraim, még nem volt olyan disznó, amelyik elájult, mikor meglátta a moslékos vályút.
