Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-13 / 264. szám, szerda

16 Horgász - hirdetés ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 13. www.ujszo.com KELETI VIZEKEN XII. Bodrogközi Horgászkupa Nagyon szép időben, megfelelő feltételek mellett, mégis kissé csalódottan és bosszúsággal kezdődött október 12-én a bodrogszerdahelyi horgászegyesület által szervezett XII. Bodrogközi Horgászkupa második fordulója a Szőlőske ha­tárában lévő Patkó-tónál. Történt ugyanis, hogy a résztve­vők csak a helyszínen tudták meg, hogy a tavasszal Sáros­patakon megrendezett első forduló eredményei eltűntek a számítógépből. A kellemetlen hír tudatában a versenyzők abban egyeztek meg, hogy azé a csapaté lesz a vándor­serleg, amelyik ezen a napon lesz a győztes. A hét csapat négyfős legénységének délelőtt 10 órától négy órán keresz­tül kellett várnia az örömteli pillanatra. A kellő türelem, a megfontoltság és a helyes taktika megválasztása ezúttal a Csányi János, Nagy Péter, Pribula Béla és a Timko Mihály alkotta bodrogszerdahelyi négyes végső sikerét hozta. A Bodrog-partiak mögött a miskolciak, illetve a nagykaposiak végeztek. Egyéniben is a bodrogszerdahelyiek jeleskedtek. Csányi János csapattársát, Nagy Pétert és a miskolci Hideg Anikót utasította maga mögé. „Az első forduló eredménye­inek ismerete hiányában, bi­zonyára mind a csapat, mind az egyéni verseny végkimene­tele másképpen alakul. Ada­tok nélkül viszont fölösleges találgatásokba bocsátkozni. Ami a csapatversenyt ületi, Miskolc és Nagykapos között több, mint valószínű, hogy a CIPS-pontok döntöttek vol­na” - fejtette ki véleményét Vemárszky Gyula, az orszá­gos sporthorgász bajnokság legfelsőbb osztályában sze­replő nagykaposiak vezetője, a többiek egyetértése mellett. Kellemes, baráti hangulatban telt el ez a gyönyörű őszi nap, egy tanulság azonban most is beigazolódott: a papírra ír­tak sok esetben időtállóbbak, mint a modem technika vív­mányai. (pan) EREDMÉNYEK: Csapat 1. Bodrogszerdahely, 30 920 gr. 2. Miskolc, 20 140 gr. íT Nagykapos Maver, 16 580 gr. 4. Királyhelmec 5. Sárospatak 6. Nagykapos Colmic i7 Sátoraljaújhely \ Egyéni 1. Csányi János, 14 140 gr. 2. Nagy Péter, 6580 gr. (bodrogszerdahelyiek) 3. Hideg Anikó, 6500 gr. (Miskolc) A SÉF AJANLASAVAL Süllőszelet paprikásán, pórés polentával ■ Bio SLNEČNICOVÝ OLEJ panenský A otók: Kanovits Gábor) A rovat támogatója a Biišlak v Dunatőkés - Dunajský Klátov Hozzávalók 4 személyre ■ 4x12 dkg süllőszelet ■ 3 kápia paprika ■ 12,5 dkg kukoricadara ■ 1 db póréhagyma ■ 0,51 tej ■ 4 dkg parmezán sajt ■ 0,5 dl Sungarden csilis olaj * só Elkészítése A süllőszeleteket besózzuk és teflonos palacsintasütőben ro pogósra sütjük. A paprikát 250 °C hőfokon 20 percig süljük, majd jeges vízbe tesszük és lehúzzuk a bőrét. Összemixeljük és a halhoz tálaljuk. A polentához felforraljuk a tejet, összekeverjük a kukori­cadarával. Ha kifakad, hozzá­adjuk a póréhagymát, az olajat és a parmezánt. Formázzuk és serpenyőben pirítjuk. Bindics Imre a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa horgászati és vadászati kellékek Bős, Mlynársky rad 250. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 325 052 Vásárát, Fő utca 111. (Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 Nem elég kibágerozni egy nagy gödröt, a horgásztavak is lehetnek vonzók Tó mint tó ­azért van különbség köztük Előtérben a győztes bodrogszerdahelyi csapat volna bérelni, és a nádas men­tén horgászni! Ha semmit se fogunk, akkor is szebb lett volna a napunk. Azóta természetesen - ha a véletlen úgy hozta - horgásztam egyszer-kétszer horgásztavon, de az élő vízzel, a romlatlan ter­mészettel, a folyóval egyik sem említhető egy lapon. Ha már tó, akkor legyen régi, nem „rekesz­tett”, amit időnként lehalász­nak, hanem titokzatos, a termé­szetben levő tó legyen a célpont. Ahol meg kell keresni a halat, s ahol nem telepítenek kétheten­te, hogy minden bedobásra öt perc múlva kapás legyen. Az ilyen pecának nem sok köze van az igazi horgászathoz. Per­sze, nem akarom kárhoztatni az általam csak műanyag tónak nevezett intézményeket, hiszen azoknak is megvan a létjogo­sultságuk. Kisunokát, ifjú gyer­meket például nem biztos, hogy azonnal a legnagyobb dzsum­bujba tanácsos vinni, hogy az­tán este lázasan szedegessük belőlük a kullancsot, borogas­suk a tövis szaggatta sebeket. A hallal való megismerkedés, az első fogás megismételhetetlen izgalma itt is megtörténhet. De a továbbiakban nem kell lera­gadni. Nem titok, hogy a horgász­tatás (de csúnya szó!) ma már elég jól jövedelmező vállalkozás lehet, hiszen a horgászok tábora egyre nagyobb. De ha már vala­ki úgy dönt, hogy horgásztavat nyit, azért illenék néhány dolog­ra ügyelnie. Kevés ember számá­ra vonzó a mértani pontossággal megtervezett vízforma (kocka­tó), vagy az egymástól két mé­ternyire sorakozó stégek látvá­nya, ahol a horgászok egymás szerelékét akasztgatják, pláne halfogáskor. Nem árt persze, ha van hová behúzódni egy eset­leges hirtelen vihar elől, de ne rakjuk teli a partot kunyhókkal, fedelekkel. Az sem szerencsés (bár mindenki halat fogni jön), hogy hektáronként több tonna ponty tülekedjen a vízben, mert a mértéktelen halsűrűség is csökkenti a fogás titokzatossá­gát. Nem kell feltétlenül minden dobással fejbe találni egy ha­lat. S végül: nincs lehangolóbb látvány, mint egy két-három focipályányi kibágerozott gö­dör, amely körül nincs semmi. Az ilyen gigantikus fürdőkádat messziről elkerüli a természetet kedvelő ember. (Kövi) (Fotók: Somogyi Tibor) dombba szurkált, meglehetősen büdös) kukoricával is ellátott bennünket, hogy biztos legyen a fogás. Fogtunk is annyi kárászt, hogy a mérlegelés után vagy tíz kilót visszazuhintottunk a vízbe, s csak egy halászlére való meny- nyiséget vittünk el. Na, itt aztán volt minden, amit a kényelmes horgász megkíván! Padok, ló­cák, faházikók, kockalapokkal kirakott ösvény a tó körül, ke­rékpáron suhanó „kiszolgáló személyzet”, aki barackpálinká­tól etetőanyagig, presszókávé­tól önetetőig bármire felvette a rendelést, és percek alatt hozta. Magyarán: a hátsó felünket is fényesen tartották. Estefelé, ha­zafelé ballagva, vágyakozó pil­lantásokat vetettem a magyar tengert övező gyönyörű nádas­ra, és felsóhajtottam: bizony, inkább egy csónakot kellett A horgászat a legtöbb em­ber számára elsősorban a természetről szól. A pihe­nésről. Igaz, szép szám­mal akadnak, akiknek tel­jesen mindegy, milyen környezetben ülnek végig órákat, csak halat fogja­nak. A többségnek azért nem mindegy, hogy suho­gó nyárfák alatt, vagy be­tonkockákon nyikorgat- ják a széket. ISMERTETŐ Számtalanszor fordult elő, hogy elautózva egy szép ma­gyarországi horgásztó mellett, barátom nekem szegezte a kér­dést: miért nem jövünk el ide egyszer? Olyan szép ez a víz! Ci­vilizált, rendezett, a végében sü- tögetésre alkalmas tűzhely van, a bejáratnál büfé, ahol kávét és némi harapnivalót is kapni, némi nádas is körbelengi. Mi pe­dig állandóan a gazos folyópar­ton csörtetünk, a ruhaszaggató sűrűben, ahol alig találni tiszta placcot. Miért idegenkedem a horgásztavaktól? A válasz, amilyen egysze­rű, olyan bonyolult. Próbálom barátomnak elmondani, mi a lényege számomra a horgászat­nak. Elsősorban az érintetlen természet, amiből manapság, sajnos, egyre kevesebbet találni. Aztán a titok, ami nem egyenlő azzal, hogy besuhintom a sze­reléket a tó közepébe, és várom a kapást. Egy-egy bokorsor, be­dőlt fa nyújtotta haltartó hely, medertörés, folyóparti kövezés, langó, záráson átzúduló vízso­dor sokkal nagyobb izgalmat nyújt, mint a kitaposott, sokak által látogatott helyek. Talán két évtizede is megvan annak, hogy baráti társasággal a Balatonon nyaralva kedvet Civilizált, de természetesnek tűnő környezet Vajon ki szeretne itt horgászni? kaptunk egy kis pecára. Ám a hatalmas, ismeretlen vízen való szerencsétlenkedés kockázatát nem akartuk vállalni, úgy dön­töttünk, hogy rászánunk egy napot a közeli horgásztóra. A család, akinél voltunk, sűrűn ajánlgatta a horgásztavat, a bácsi még különleges (trágya­MP130011

Next

/
Thumbnails
Contents