Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-13 / 264. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 13. Vélemény és háttér 7 Egy esélyt megérdemelnének a történelmi régiók a mečiari vagy a kommunista felosztás helyett A 3 + 1-es blöffben bízva Nem kellett sokáig várni a megyei választások után, hogy a szlovák kormányfő előrukkoljon a megyék redukálásának ötletével. Ne hagyjuk azonban becsapni magunkat a számmágiával. GÁL ZSOLT Valószínűleg csupán álca ez a hatáskörök és a velük járó pénzeszközök elvonásának leplezésére, és az újabb centralizációra, ha egyáltalán a Smer- ben komolyan veszik a dolgot. Várható volt, hogy Fico az alacsony részvételt ürügyként felhasználva újra előveszi a megyék számának csökkentésére vonatkozó 3 + 1-es tervét. S mindezt a szokásos módon olcsó populizmusba csomagolja: túl sok a megye meg a képviselő, csökkentsük a számukat és spóroljunk rajtuk, elvégre az emberek sokadszor tették nyilvánvalóvá, hogy nem érdekli őket a dolog. Az egész, ahogy az már Fico terveivel lenni szokott, több helyen is sántít. Először is már soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha a megyei önkormányzati rendszer a történelmi régiókkal indul és nem a Mečiar-féle területi felosztással. De azért még mindig megérdemelne egy esélyt a történelmi régiókat figyelembe vevő területi elrendezés, miközben a Smer a mečiari meg a kommunista felosztás közötti düem- mát erőlteti, s ebben partnerre lel néhány ellenzéki erőben (Matovič, Sulik?). Mindenesetre tény, hogy 3 + 1-es felosztás esetén a megyék nem közelebb, hanem még távolabb kerülnek a polgároktól. Másodszor, egyáltalán nem biztos, hogy a kevesebb megye kevesebb kiadást és alkalmazottat jelentene, különösen nem a Smer rendezésében. Kaliňák közigazgatási reformja (ESŐ) ennek egyik ékes példája lehet. Harmadszor, lehet, hogy az egészet nem is gondolják koA megyék újrafelosztása csak elterelő hadművelet lenne, az igazi cél a központosítás, a hatáskörök visszavétele lehet. molyán, ez is csak egy újabb programpont Fico elnökválasztási kampányában, aztán el lesz felejtve. Elvégre túl sok párttag lett megyeelnök meg képviselő, nem rúghatják ki alóluk a széket. Ha azonban mégis komolyan gondolják a tervet, az nagy rizikót jelent. Mert akkor aligha elégednek meg a megyék számának csökkentésével, ez valószínűleg csak az elterelő hadművelet, az igazi cél a hatáskörök és a hozzájuk járó pénzeszközök elvonása a megyéktől és vissza-központosítá- sa országos szintre. A még nagyobb centralizáció még nagyobb hatalmat adna a kormánynak és gyakorlatilag a megyei szintű önkormányzatiság végét jelenthetné. Ez a 3 + 1 igazi veszélye, s ezért jobb lenne, ha kiderülne, hogy az egész csak blöff, része a populista kampánynak, aztán mehet a süllyesztőbe. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Bevallom, egyszer dolgoztam egy hónapig. De fiatal voltam, meggondolatlan, és nagyon kellett a pénz. (Peter Gossónyi rajza) Odáig fejlődtünk, hogy egyesek képesek jogszabályt alkotni a teregetésről Szimpátiateregetés VERES ISTVÁN Vannak ügyek, amelyekben elengedheteden, hogy a külhoni magyar közösségek szolidárisak legyenek egymással. A székelyzászló-botrány kapcsán pár hónapja az erdélyieknek minden bizonnyal óriási segítség volt, hogy néhány felvidéki településen is kitűzték a naposholdas lobogót. De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy Székelyföldön az évek csupán pi- tyókahámozással, muroksze- déssel, fuszulykaválogatással, zakuszkafőzéssel meg zászló- lengetéssel telnek, itt van egy sokkal durvább ügy. Durvább, mint a zászló-ügy, ugyanis ott az önkormányzatokat piszkálták, ebben a mostaniban viszont a jogszabályok már az emberek legintimebb szférájába gázolnak bele sáros bakanccsal. Ami sáros, ki kell mosni. Ez a kijelentés nem köthető semelyik nagy gondolkodóhoz, de az elmúlt évszázadok és ezredek során azért a lelke mélyén mindenki elismerte, hogy megkérdője- lezhetetíen sarokigazságról van szó. A székelyföldi Sepsiszent- györgy képviselő-testülete viszont nemrég hozott egy rendeletet, melynek értelmében nem hogy tilos a városban nyilvánosan látható helyre teregetni a mosott ruhákat, de még pénzbírságot is kaphat, aki mégis oda tereget, ahová nem szabad. A lógó ruha rontja a városképet - szól az indoklás. 2013-ra tehát odáig fejlődtünk, hogy egyesek képesek jogszabályt alkotni a teregetésről. Ez a létezésnek egy olyan szintje, ahonnan a következő stáció már biztosan a mindenki számára elérhető hétvégi űrkirándulás (félpanzióval és a Tejútra néző erkéllyel). A legfájóbb az egészben, hogy nem valami posztkommunista mócsingoskodásról van szó. Kiss Noémi ezzel kapcsolatos tárcájában úja, hogy tudomása szerint Luxemburg egyes városaiban szintén fontolgatnak üyen tiltást, ugyanezzel az indokkal. A teregetés a kultúra fontos része, jegyzi meg Kiss Noémi. Szerinte a kiteregetett ruhák beszélgetni is szoktak. „Itt élnek még, mondja a pulóver, itt alszanak, mondja a párnahuzat, van mit enni, állítja az abrosz, dolgozni járnak, beszéli a mosott zokni és az olajos nadrágszár.” És valóban, a kiteregetett ruha a tanyasi udvaron és a nagyvárosi lakótelepen is a progresszió, a mindennapok körforgásának szerves és egyedi tanújele. Képzeljük el, mi történne, ha nálunk is hoznának egy olyan rendeletet, mint Sepsiszent- györgyön, és teregessünk minél láthatóbb helyekre. A buzgóbbak csoportos szimpátiate- regetéseket is rendezhetnek főtereken, parkokban, autópályák leállósávjaiban. Annyit biztosan elérnek veje, mint a székely zászló kitűzésével. KOMMENTAR Ügynöksztori MARIÁN LES KO Egyetlen országban sem történhetnek meg olyan dolgok, mint nálunk. „Szlovákiában ez így van” - a híres mondatot a mečiari korszak egyik nagy privatizálója, az SNS akkori elnöke, Víťazoslav Móric csak úgy mellékesen vetette oda az újságíróknak, és nem is tudta, hogy az egyik legpontosabb diagnózist állított fel erről 2011-ben Jozef Drag, a hatszoros visszaeső bűnöző, a lakásmaffia feje a bírósági tárgyalásán közölte a tisztelt bírósággal, hogy már bocsánat, itt valami félreértésrőlvan szó, mértőbi- zony rendőr, 2008-ban vették fel a testületbe, és csak a felettesei utasításai szerint járt el. Ez az alvilági figura tehát már két évvel ezelőtt világgá kürtölte, hogy Robert Kaliňák belügyminiszter személyesen vette őt fel a rendőrség kötelékébe. ,„Az identitásom megváltoztatása után különféle kiképzéseken vettem részt és beépített ügynökként kezdtem dolgozni a különleges műveleti osztály számára” - jelentette ki Drag. A titokzatos műveleti osztály a hírszerzési feladatokat látja el a rendőrségnél. Szerte a világon bevett dolog a bűnüldöző szerveknél, hogy egy titkos ügynök valódi személyazonosságának megváltoztatásával beépül az alvilágba, csak Szlovákiában van fordítva: a bűnözőből lesz „beépített” hivatásos rendőr, a belügyminiszter döntése nyomán. Hogy ez abszurdum, tudja minden laikus, de a mi bűnüldözőink és a főnökük csak akkor jöttek erre rá, amikor már késő volt. A többszörös visszaeső bűnöző Drag jelentette feletteseinek amit a „különleges műveleti osztály ügynökeként” megtudott a telekmaffia dolgairól. Csakhogyjómaga tovább folytatta bűnözői tevékenységét, a 14 tagú lakásmaffia főnökeként négymillió eurós kárt okozva az átvert ingatlantulajdonosoknak. Ezekben az ügyekben állították bíróság elé fővádlottként, míg a telekmaffia ügyeiben koronatanúként szerepel. Robert Kaliňák belügyminiszter és emberei komoly slamasz- tikába kerültek. Az ügyész és a bíróságok azt firtatj ák, Drag valóban rendőr volt e. Azt nem mondhatják, hogy nem volt, mert Dragnak bizonyítékai vannak erről. A belügyminisztérium azonban azt sem erősítheti meg, hogy rendőr volt, mert azzal beismerné, hogy maga a belügyminiszter sáros ebben az ügyben, mert csakis személyesen ő dönthet arról, hogy olyan embert vegyenek fel a rendőrség kötelékébe, aki nem teljesíti az ehhez szükséges feltételeket. De ez még nem minden. Drag „ügynök” a bíróságon kijelentette és az újságíróknak is elmondta, hogy a pénzből, amit bűncselekmények elkövetésével szerzett, a rendőrfőnököknek is adott. Állítása szerint a mostani országos rendőrfőkapitánynak, Tibor Gašpamak is. Mindenütt világraszóló botrány kerekedne egy ilyen ügyből, kivéve Szlovákiát - itt majd szépen elül az ügy és a múlt homályába vész. Mint oly sok minden. AszerzőaTrend hetilap politikai kommentátora az államról. FIGYELŐ Beismerés élő adásban Mind több korábbi magas beosztású vagy jól ismert személy vall színt bűneiről a kínai állami televízióban, amivel politikai szakértők szerint a kínai vezetés kíván példát statuálni. A kamerák előtt színt vallók sorát nyár közepén Liang Hung, a brit GlaxoSmithKline (GSK) gyógyszergyártó cég egykori vezérigazgató-helyettese nyitotta meg. Liang - még mielőtt a nyomozás lezárult volna és ítélet születik - bevallotta: vállalata lefizette az orvosokat, hogy a cég gyógyszereit írják fel a betegeknek. Augusztusban a kockázatkezelőként tevékeny brit Peter Humphrey került képernyőre, aki éveken át kínai állampolgárok személyes adatait értékesítette piackutató cégeken keresztül. Humphrey kétségbeesett arccal magától a kínai kormánytól kért bocsánatot. Októberben az ország egyik befolyásosabb mikroblogolója, Charles Hszüe .jelentkezett be” cellájából, akit prostituáltak szolgáltatásainak igénybevétele miatt vettek őrizetbe. Hszüe úgy fogalmazott: internetes népszerűsége miatt elbízta magát, úgy gondolta, a jog felett áll, és felelőtlen gondolatokat tett közzé mikroblog- ján. A vallomás a kínai kormány internetes pletykák letörését célul kitűző kampánya közepén került adásba. A bűnök televízióban való bevallása sokéves „gyakorlat” Kínában, ezzel kapcsolatos beszélgető- és valóságshow is létezik. Korábban ismeretlen embereket, s nem a befolyásos vezetőket állították kamerák elé. A tévében megjelenő személyek és témák gondos válogatása a programok irányítottságát mutatja, a kormány kampányait erősíti. (MTI)
