Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-13 / 264. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 13. Vélemény és háttér 7 Egy esélyt megérdemelnének a történelmi régiók a mečiari vagy a kommunista felosztás helyett A 3 + 1-es blöffben bízva Nem kellett sokáig várni a megyei választások után, hogy a szlovák kormányfő előrukkoljon a megyék re­dukálásának ötletével. Ne hagyjuk azonban becsapni magunkat a számmágiával. GÁL ZSOLT Valószínűleg csupán álca ez a hatáskörök és a velük járó pénzeszközök elvonásának lep­lezésére, és az újabb centrali­zációra, ha egyáltalán a Smer- ben komolyan veszik a dolgot. Várható volt, hogy Fico az alacsony részvételt ürügyként felhasználva újra előveszi a megyék számának csökkenté­sére vonatkozó 3 + 1-es tervét. S mindezt a szokásos módon olcsó populizmusba csomagol­ja: túl sok a megye meg a kép­viselő, csökkentsük a számukat és spóroljunk rajtuk, elvégre az emberek sokadszor tették nyil­vánvalóvá, hogy nem érdekli őket a dolog. Az egész, ahogy az már Fico terveivel lenni szokott, több he­lyen is sántít. Először is már so­ha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha a megyei önkor­mányzati rendszer a történelmi régiókkal indul és nem a Mečiar-féle területi felosztás­sal. De azért még mindig meg­érdemelne egy esélyt a törté­nelmi régiókat figyelembe vevő területi elrendezés, miközben a Smer a mečiari meg a kommu­nista felosztás közötti düem- mát erőlteti, s ebben partnerre lel néhány ellenzéki erőben (Matovič, Sulik?). Mindeneset­re tény, hogy 3 + 1-es felosztás esetén a megyék nem köze­lebb, hanem még távolabb ke­rülnek a polgároktól. Másodszor, egyáltalán nem biztos, hogy a kevesebb megye kevesebb kiadást és alkalma­zottat jelentene, különösen nem a Smer rendezésében. Kaliňák közigazgatási reformja (ESŐ) ennek egyik ékes példá­ja lehet. Harmadszor, lehet, hogy az egészet nem is gondolják ko­A megyék újrafelosztása csak elterelő hadműve­let lenne, az igazi cél a központosítás, a hatás­körök visszavétele lehet. molyán, ez is csak egy újabb programpont Fico elnökválasz­tási kampányában, aztán el lesz felejtve. Elvégre túl sok párttag lett megyeelnök meg képviselő, nem rúghatják ki alóluk a széket. Ha azonban mégis komolyan gondolják a tervet, az nagy rizi­kót jelent. Mert akkor aligha elégednek meg a megyék szá­mának csökkentésével, ez valószínűleg csak az elterelő hadművelet, az igazi cél a ha­táskörök és a hozzájuk járó pénzeszközök elvonása a me­gyéktől és vissza-központosítá- sa országos szintre. A még na­gyobb centralizáció még na­gyobb hatalmat adna a kor­mánynak és gyakorlatilag a megyei szintű önkormányzati­ság végét jelenthetné. Ez a 3 + 1 igazi veszélye, s ezért jobb len­ne, ha kiderülne, hogy az egész csak blöff, része a populista kampánynak, aztán mehet a süllyesztőbe. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója- Bevallom, egyszer dolgoztam egy hónapig. De fiatal voltam, meggondolatlan, és nagyon kellett a pénz. (Peter Gossónyi rajza) Odáig fejlődtünk, hogy egyesek képesek jogszabályt alkotni a teregetésről Szimpátiateregetés VERES ISTVÁN Vannak ügyek, amelyekben elengedheteden, hogy a kül­honi magyar közösségek szoli­dárisak legyenek egymással. A székelyzászló-botrány kapcsán pár hónapja az erdélyieknek minden bizonnyal óriási segít­ség volt, hogy néhány felvidéki településen is kitűzték a napos­holdas lobogót. De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy Szé­kelyföldön az évek csupán pi- tyókahámozással, muroksze- déssel, fuszulykaválogatással, zakuszkafőzéssel meg zászló- lengetéssel telnek, itt van egy sokkal durvább ügy. Durvább, mint a zászló-ügy, ugyanis ott az önkormányza­tokat piszkálták, ebben a mos­taniban viszont a jogszabályok már az emberek legintimebb szférájába gázolnak bele sáros bakanccsal. Ami sáros, ki kell mosni. Ez a kijelentés nem köthető semelyik nagy gon­dolkodóhoz, de az elmúlt év­századok és ezredek során azért a lelke mélyén mindenki elismerte, hogy megkérdője- lezhetetíen sarokigazságról van szó. A székelyföldi Sepsiszent- györgy képviselő-testülete vi­szont nemrég hozott egy ren­deletet, melynek értelmében nem hogy tilos a városban nyil­vánosan látható helyre tere­getni a mosott ruhákat, de még pénzbírságot is kaphat, aki mégis oda tereget, ahová nem szabad. A lógó ruha rontja a vá­rosképet - szól az indoklás. 2013-ra tehát odáig fejlődtünk, hogy egyesek képesek jogsza­bályt alkotni a teregetésről. Ez a létezésnek egy olyan szintje, ahonnan a következő stáció már biztosan a mindenki szá­mára elérhető hétvégi űrkirán­dulás (félpanzióval és a Tejútra néző erkéllyel). A legfájóbb az egészben, hogy nem valami posztkom­munista mócsingoskodásról van szó. Kiss Noémi ezzel kap­csolatos tárcájában úja, hogy tudomása szerint Luxemburg egyes városaiban szintén fon­tolgatnak üyen tiltást, ugyan­ezzel az indokkal. A teregetés a kultúra fontos része, jegyzi meg Kiss Noémi. Szerinte a ki­teregetett ruhák beszélgetni is szoktak. „Itt élnek még, mond­ja a pulóver, itt alszanak, mondja a párnahuzat, van mit enni, állítja az abrosz, dolgozni járnak, beszéli a mosott zokni és az olajos nadrágszár.” És va­lóban, a kiteregetett ruha a ta­nyasi udvaron és a nagyvárosi lakótelepen is a progresszió, a mindennapok körforgásának szerves és egyedi tanújele. Képzeljük el, mi történne, ha nálunk is hoznának egy olyan rendeletet, mint Sepsiszent- györgyön, és teregessünk mi­nél láthatóbb helyekre. A buz­góbbak csoportos szimpátiate- regetéseket is rendezhetnek fő­tereken, parkokban, autópá­lyák leállósávjaiban. Annyit biztosan elérnek veje, mint a székely zászló kitűzésével. KOMMENTAR Ügynöksztori MARIÁN LES KO Egyetlen országban sem történhetnek meg olyan dolgok, mint nálunk. „Szlovákiában ez így van” - a híres mondatot a mečiari korszak egyik nagy privatizálója, az SNS akkori elnöke, Víťazoslav Móric csak úgy mellékesen vetette oda az újságíróknak, és nem is tudta, hogy az egyik legpontosabb diagnózist állított fel erről 2011-ben Jozef Drag, a hatszoros visszaeső bűnöző, a lakás­maffia feje a bírósági tárgyalásán közölte a tisztelt bírósággal, hogy már bocsánat, itt valami félreértésrőlvan szó, mértőbi- zony rendőr, 2008-ban vették fel a testületbe, és csak a felet­tesei utasításai szerint járt el. Ez az alvilági figura tehát már két évvel ezelőtt világgá kürtölte, hogy Robert Kaliňák bel­ügyminiszter személyesen vette őt fel a rendőrség kötelékébe. ,„Az identitásom megváltoztatása után különféle kiképzése­ken vettem részt és beépített ügynökként kezdtem dolgozni a különleges műveleti osztály számára” - jelentette ki Drag. A titokzatos műveleti osztály a hírszerzési feladatokat látja el a rendőrségnél. Szerte a világon bevett dolog a bűnüldöző szerveknél, hogy egy titkos ügynök valódi személyazonosságának megváltoz­tatásával beépül az alvilágba, csak Szlovákiában van fordítva: a bűnözőből lesz „beépített” hivatásos rendőr, a belügymi­niszter döntése nyomán. Hogy ez abszurdum, tudja minden laikus, de a mi bűnüldözőink és a főnökük csak akkor jöttek erre rá, amikor már késő volt. A többszörös visszaeső bűnöző Drag jelentette feletteseinek amit a „különleges műveleti osztály ügynökeként” megtudott a telekmaffia dolgairól. Csakhogyjómaga tovább folytatta bűnözői tevékenységét, a 14 tagú lakásmaffia főnökeként négymillió eurós kárt okozva az átvert ingatlantulajdonosok­nak. Ezekben az ügyekben állították bíróság elé fővádlott­ként, míg a telekmaffia ügyeiben koronatanúként szerepel. Robert Kaliňák belügyminiszter és emberei komoly slamasz- tikába kerültek. Az ügyész és a bíróságok azt firtatj ák, Drag valóban rendőr volt e. Azt nem mondhatják, hogy nem volt, mert Dragnak bizonyítékai vannak erről. A belügyminisztéri­um azonban azt sem erősítheti meg, hogy rendőr volt, mert azzal beismerné, hogy maga a belügyminiszter sáros ebben az ügyben, mert csakis személyesen ő dönthet arról, hogy olyan embert vegyenek fel a rendőrség kötelékébe, aki nem teljesíti az ehhez szükséges feltételeket. De ez még nem minden. Drag „ügynök” a bíróságon kijelentette és az újságíróknak is el­mondta, hogy a pénzből, amit bűncselekmények elkövetésé­vel szerzett, a rendőrfőnököknek is adott. Állítása szerint a mostani országos rendőrfőkapitánynak, Tibor Gašpamak is. Mindenütt világraszóló botrány kerekedne egy ilyen ügyből, kivéve Szlovákiát - itt majd szépen elül az ügy és a múlt homá­lyába vész. Mint oly sok minden. AszerzőaTrend hetilap politikai kommentátora az államról. FIGYELŐ Beismerés élő adásban Mind több korábbi magas beosztású vagy jól ismert személy vall színt bűneiről a kínai állami televízióban, amivel politikai szakértők szerint a kínai vezetés kíván példát statuálni. A kamerák előtt színt vallók sorát nyár közepén Liang Hung, a brit GlaxoSmithKline (GSK) gyógyszergyártó cég egykori vezérigazgató-helyettese nyitotta meg. Liang - még mielőtt a nyomozás lezárult volna és ítélet születik - be­vallotta: vállalata lefizette az orvosokat, hogy a cég gyógy­szereit írják fel a betegeknek. Augusztusban a kockázatke­zelőként tevékeny brit Peter Humphrey került képernyő­re, aki éveken át kínai állam­polgárok személyes adatait értékesítette piackutató cé­geken keresztül. Humphrey kétségbeesett arccal magától a kínai kormánytól kért bo­csánatot. Októberben az or­szág egyik befolyásosabb mikroblogolója, Charles Hszüe .jelentkezett be” cellá­jából, akit prostituáltak szol­gáltatásainak igénybevétele miatt vettek őrizetbe. Hszüe úgy fogalmazott: internetes népszerűsége miatt elbízta magát, úgy gondolta, a jog fe­lett áll, és felelőtlen gondola­tokat tett közzé mikroblog- ján. A vallomás a kínai kor­mány internetes pletykák le­törését célul kitűző kampá­nya közepén került adásba. A bűnök televízióban való be­vallása sokéves „gyakorlat” Kínában, ezzel kapcsolatos beszélgető- és valóságshow is létezik. Korábban ismeretlen embereket, s nem a befolyá­sos vezetőket állították kame­rák elé. A tévében megjelenő sze­mélyek és témák gondos válo­gatása a programok irányí­tottságát mutatja, a kormány kampányait erősíti. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents