Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-09 / 261. szám, szombat

14 INTERJÚ PRESSZÓ ■ 2013. NOVEMBER 9. www.ujszo.com Teljesen gyógyultnak érzem és tartc T avaly decemberben kés alá kellett feküd­nöd, mert végbélrákot diagnosztizáltak ná­lad. Lassan egy év telt el a betegséged, műtéted óta. Gyak­ran látni mostanában a televízióban is. Meggyógyultál? Hogy vagy? Igazán jólesik az érdeklődésed, de biztosat egyelőre nem mondhatok. Orvosaim szerint legalább öt év kell ahhoz, hogy a beteget gyógyulná nyilvánítsák. Annyit bizton mondhatok, hogy én teljesen gyógyultnak érzem és tartom magam. Hetente kétszer járok orvoshoz, mondhatom, szigorú orvo­si ellenőrzés alatt állok. Orvosaim tá­jékoztatása alapján és az eredmények ismeretében mondhatom: remélem, hogy megúsztam. zel járt hozzám a kaszás, elvégre a rák sajnos még nem mindenkinél gyógyítható. Igazán jó lenne, ha vég­re a mai orvostudomány megtalálná ennek a betegségnek a valódi ellen­szerét, és sok-sok ember menekülhet­ne meg a haláltól és az azt megelőző kegyeden szenvedéstől. Talán kicsit érzelemcentrikusabb lettem. Eddig is szerettem és becsütem a családomat, de ezek az érzések, érzelmek még erő­sebbek, emberibbek lettek. Nem vágyom arra, hogy a kétféle Havast összehasonlítgassák. Megváltoztatott a betegség? Gondolom, hogy igen. Állítólag kö­A televízió képernyőjén is szelí- debbnek tűnsz. Jól látom? Lehet, hogy öregszem. De inkább az, hogy az egyik kereskedelmi tévécsa­tornán elindult a Voks című politikai választási műsorom, amely egy ko­moly közéleti műsornak is nevezhe­tő, és nem illenék bele, ha a nézőkkel éreztetném a saját véleményemet is. Ezért is tűnhetek „szelídebbnek”. Ha már a politikát hoztad szóba, tudsz pártatlan maradni a műso­rodban? Van, amikor nagyon nehéz, hiszen mindenkinek megvan a saját véle­ménye és nézete. Ilyenkor, ha nehe­zen is, de túlteszem magam rajta, és az esedeges „rossz” válasszal, amely a riportalanytól érkezik, nem hergelem magam. Ilyenkor tesz igazán jót az, hogy a műsoraimra és a készülésemre mindig nagy figyelmet fordítok. Ha azt akarom, hogy a legkülönbözőbb politikusok is eljöjjenek hozzám, nem engedhetem meg magamnak, hogy szubjektív legyek, és esedeg elijesszem őket. Nem is értem azokat a kollegá­imat, akik szinte állandóan perben vagy haragban állnak valakivel egy- egy rosszabbul sikerült riport miatt. (A szerző felvé Nagyjából harmincnégy éve ve a médiában, de durva vagy elu vélemény a munkámról nem érk vagy nem tudok róla. Azt pedig, GADANYI JANOS (1896-1960) II.

Next

/
Thumbnails
Contents