Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-09 / 261. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 9. Vélemény És háttér 7 A fásultságot kihasználó farkaskutyás „vállalkozóknál" mindenki jobb Közellenségek Henrik Ibsen 1882-es da­rabja, A közellenség - a magyar közegben inkább A hazaáruló címmel is­mert - politikai témát boncolgat, és a berlini Schaubühne am Lehni- ner Platz idei előadásá­ban a kontextus megvál­toztatásával üzenete még aktuálisabbá válik. RAVASZ ÁBEL Thomas Stockmann, egy kisváros fürdőorvosa rájön, hogy a közösség egyetlen po­tenciálját jelentő fürdő vize mérgező. A fő konfliktus az, hogy a polgármester, Peter - nem mellesleg Thomas testvé­re - megpróbálja eltussolni az ügyet, mondván beláthatatlan következményekkel járna, ha a sajtó megszellőztetné a dolgot, a fürdővendégek elmaradná­nak, és milliós fejlesztésekre lenne szükség, amit - a szerző­dés előnytelensége miatt - nem a nagybefektetők, hanem a he­lyiek fizetnének. A sajtó kez­detben Thomas oldalán áll, de mivel a kiadó Aslaksen egyben a háztulajdonosok érdekszer­vezetének vezetője, Peter az adóemelés rémével a maga ol­dalára tudja állítani. A főszer­kesztő Hovstad és munkatársa, Billing kezdetben harcias - itt forradalmi - retorikájuk elle­nére végül szintén beadják a derekukat, meghajlanak Peter érvei és a városháza presztízse előtt, sőt, haszonszerzési re­ménnyel Thomas ellen fordul­nak. Az, hogy a víz valóban mérgező, senkit nem érdekel. Thomas elkeseredésében fó­rumot hív össze, ahol már nemcsak a fürdőről, hanem a korrupt társadalmi viszonyok­ról is beszél és változást, forra­dalmat követel. A lakosok azonban ellene fordulnak és elkergetik a színről. A slussz­poén? Thomas apósa, ebben a rendezésben a terepgatyás- farkaskutyás helyi vállalkozó Kiil felvásárolja a botrány miatt értékét vesztő fürdő részvénye­it, és Thomasnak ördögi alkut ajánl: vonja vissza a mérgezés­ről szóló tanulmányát és meg­Nem ők azok, akiket érdemelnénk, de ha nagyon jó a csillagok ál­lása, talán felülemel­kednek önmagukon. kapja a részvényeket. A darab végén Thomast látjuk, kezében a részvénycsomaggal, döntése kétséges. Ibsen darabja ma bármilyen közösségi cselekvés nehézsé­géről, sőt lehetetlenségéről szól. De a berlini társulat fel­dolgozása nem hagy kétséget afelől, hogy ha senki nem lép, akkor a kutyás ember, a darab egyetlen igazán önző alakja, a környezetét semmibe vevő „vállalkozó” nyer. Nem melles­leg: az ő gyára mérgezi a vizet. Hát éppen ezért kell elmenni választani, újra és újra. A fá­sultságot kihasználó kutyás fickónál mindenki jobb: jobb a kompromisszumaiban saját magát elvesztő Peter, a falnak menő és onnan visszapattanó Thomas, az opportunista As­laksen is. Bennük legalább ke­veredik az önzés az ideállal, az emberi gyarlóság az emberi nagysággal. Nem ők azok, aki­ket érdemelnénk, de ők korunk és társadalmunk termékei, akik kényszerpályákon mozogva futnak bele pofonokba, érnek el sikereket, korrumpálódnak és néha - ha nagyon jó a csilla­gok állása - talán még felül is emelkednek önmagukon, hogy valami jót tegyenek választói­kért.- Elszórtan szavazás várható. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET „Gyüttmentek” dilemmája JUHÁSZ KATALIN Hiába keresgél­tem az interne­ten, nem talál­tam olyan sta- tisztikát, amely a saját megyé­jükön kívül dol­gozó, tanuló, albérletben, kol­légiumban lakó polgárokat venné számba. Ezek a válasz­tókutazni kényszerülnek, ha élni kívánnak alkotmányos jo­gukkal. Azt sem tudni, közü­lük hányán követik az állandó lakhelyükön zajló eseményeT két, ismerik-e az ottani jelöl­tek választási programját. De meg merem kockáztatni, hogy sokan közülük nincsenek kép­ben, hogy az otthonuktól távol töltött évek számával egyenes arányban távolodnak el a helyi ügyektől. Nem érzik sajátjuk­nak annak a megyének a prob­lémáit, amelynek nyilvántar­tásában állandó lakhelyük alapján szerepelnek. Ha veszik is a fáradságot, hogy haza­utazzanak, nem igazán tudják reálisan felmérni az ottani helyzetet, hacsak nem értekez­tek rokonaikkal, barátaikkal, vagy nem böngészik rendsze­resen a helyi sajtót. És mivel ez a tevékenység elég sok időt vesz igénybe, tényleg nem várható el tőlük, hogy eseten­ként több száz kilométer meg­tétele után felkészülten lépje­nek az urnához. Az a hely, ahol ideiglenes jel­leggel élnek - a főváros, vagy egy másik megyében található egyetemi központ - pedig leg­több esetben idegen számuk­ra, nem tartják otthonuknak annyira, hogy érdeklődjenek az ottani közügyek iránt. Nem ismerik a helyi megyeielnök­jelölteket és képviselőjelölte­ket, azaz akkor sem tudnak felkészült választópolgárhoz méltó döntést hozni, ha egy­két éve már állandó lakhellyel rendelkeznek az adott megyé­ben, és személyi igazolvá­nyukban ez a lakhely szerepel. Ezért sokan közülük nem men­nek el szavazni. Vagy ha még­is, azokra szavaznak, akiknek a neve legalább távolról isme­rősen cseng számukra. Akiket gyakran látnak a televízióban, akiknek a szórólapjait naponta megtalálják a postaládájuk­ban, akiket a szomszédok, a kollégák ajánlanak. Vagy akik az általuk preferált politikai párt színeiben indulnak. Ott­hon is arra a pártra szavazná­nak, ezért egyértelmű, hogy „idegenben” is így tesznek. Nincs szándékomban befolyá­solni senkit, csupán azt bátor­kodom javasolni nagyon hal­kan, hogy akinek eddigi tevé­kenységét nem igazán ismerik, annak nevét ne karikázzák be, az utólagos kellemetlen meg­lepetéseket elkerülendő. A megyei választások eredmé­nye ugyanis komoly gazdasági és társadalmi kérdéseket is be­folyásol, és ha hozzá nem értő politikusok kerülnek döntési helyzetbe fontos ügyekben, nem igazán lehet sikeres ez az ország. A döntéshozók kivá­lasztása nagy felelősség. Ezért én, a „gyüttment”, aki nemrég került egyik megyéből a má­sikba, még nem tudom, válla­lom-e ezt a felelősséget... VENDÉGKOMMENTÁR Kinek jelentettek Orbán lehallgatói? SERES LÁSZLÓ „Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd szobá­ban a takarítónő az őrület határát súrolja. ” (Boncz Géza) Mert lehallgatták Orbán Viktort, ne legyen semmi kétség. Ha a magyar külügyminiszter azzal turnézik a tévékben, hogy „tisztázni kell”, történt-e ilyesmi, dacára annak, hogy semmi je­le, akkor biztosra vehetjük, hogy bizony a mi miniszterelnö­künk is áldozatává vált az arrogáns szuperhatalom határ- és gátlástalan adatszerzési mániájának. Az implicit üzenet itt persze az, hogy Orbán Viktor is van annyira fontos tényező, mint AngelaMerkel, az ő véleményére, telefonjaira is kíváncsi Amerika, pedig ő legutóbb is nyíltan közölte velük: ne azt néz­zék, miket mondok majd, hanem hogy miket csinálok. (Lehet, hogy ezért hallgatták le?) Nem véletlen mindenesetre, hogy az ügyben Orbán Viktor konzultálni hívta a frakciók vezetőit. „Azt sem tudni, valaha is teljes képet kapunk-e arról, hogy kit hallgattak le és milyen információkat szereztek” - közölte Mártonja János, „de ezt az igényt fel kell vetni”, ebben is mi­lyen igaza van, nem leszünk információs gyarmat, mi a teljes autark... nemzeti függetlenség talaján állunk, innen folytat­tunk győztes szabadságharcot az EU ellen, de most már ha kell, Amerika ellen is. Ha valakit le akarunk hallgatni, CD- kkel vagy álvideókkal meg akarunk zsarolni, azt el tudjuk in­tézni magunk, semmi szükségünk a külföldre. Miközben fél Európa azzal van elfoglalva, politikai mene­dékjogot adjon-e a titkos kódokért saját volt kollégáit is átve­rő, a putyini Oroszországban szemmel láthatóan remekül el­éldegélő Edward Snowdennek, Budapesten szépen kiderül, hogy új dimenzióval bővült az NSA-botrány. A parlament nemzetbiztonsági tagjának fideszes tagja, mellesleg a párt szóvivője legalábbis közölte: „a lehallgatások kapcsán nem­csak adat- és információgyűjtésre, hanem a politikai befo­lyásszerzésre irányuló, kül- és biztonságpolitika területét is érintő gyanú merült fel.” Hogy ez mire alapozódik, annak taglalására már nyilván nem terjed ki a szóvivő mandátuma, nem, az a mandátum csak rejtélyes félinformációkra és sunyi utalásokra elég. Ha viszont bizonyíték kell, arra itt a Magyar Nemzet: „az ame­rikai diplomácia figyelmét egyébként már korábban felkeltet­ték a magyar belpolitikai események.” Nahát, komolyan. Fel­keltették? A diplomáciáét, nem is a titkosszolgálatokét? Hal­latlan. Meg hogy a követség találkozik néha magyar politiku­sokkal, és megpróbál információkhoz jutni tőlük? Az ész megáll, de a Magyar Nemzet számára ez már a „politikai befo­lyásgyakorlás részének volt tekinthető.” Aki ilyet tesz, nyilván Orbánt is képes lehallgatni. F ogalmunk sincs, miért tennének ilyet, a Nemzeti Együttműködés Miniszterelnöke nemcsak le­gendásan híve az erős Európának, de mélyen elkötelezett az egyéni szabadság, a jogállam és a piacgazdaság értékei iránt is, teljesen fölösleges aggódni miatta. Hogy miért hallgatták le Orbánt? Hát azért, hogy az így el­nyert információkat továbbadják az ellenzéknek - sugallja halál komolyan a pártállamközeli napilap, amelytől mindig is távol állt a hazudozás, a provinciális szemlélet és az őrület határának súrolása: „Balliberális köröknél landolhatott azoknak az Egyesült Államokat érintő lehallgatássorozat ré­szeként gyűjtött információknak egy része, amelyek kapcsán a magyarországi politikai befolyásszerzés gyanúja is felme­rült - tudta meg a Magyar Nemzet”, amely nem is igen leple­zi, kikre gondol: Gyurcsányra és Bajnaira, akik amerikai pénzeket is be tudtak csatornázni. Márpedig ez formál-logi- kailag úgy néz ki, hogy ha lóvét kaptak az amerikaiaktól, ak­kor titkos információt is kaptak tőlük, nyilván. Őrület. De nincs benne rendszer. A szerző a hvg.hu munkatársa FIGYELŐ ség ifjúsági szervezet tagjai a napokban fedezték fel. A ko­ronát ábrázoló részt kitörték és fekete szövetet tettek a he­lyére, ugyanilyen módon a ki­rály pajzsáról eltüntették a magyar címert is. Aszövetség tagjai felháborodtak a látot­takon és „diplomáciai jegy­zéket” írtak a magyar kor­mánynak, amelyben fellépé­sét sürgetik. (ú) Szent Korona helyett kucsma Román kucsmát tettek Szent László fejére a Szent Korona helyett a nagyszebe­ni katolikus nagytemplom egyik festettüveg-ablakán - ez az állapot a Ceausescu-re- zsim óta változatlan, a ma­gyarországi Váralja Szövet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents