Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-08 / 261. szám, péntek (260. szám)
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 8. Vélemény És háttér 7 Mikor fog a gyalogpolgár állami túlkapás miatt akkora kártérítést kapni, mint a főbíró Százötvenezer Az egyénnek el kell tűrnie a rendőri intézkedést, a rendőri felszólításnak eleget kell tennie, ha pedig jogaiban sértve érzi magát, akkor a beavatkozást követően tehet panaszt. Ez áll a rendőrségi törvényben, a rendőrrel szembeni ellenállás pedig már bűncselekmény. LOVÁSZ ATTILA Az intézkedő bűnüldöző és az állampolgár kapcsolatának legegyszerűbb megközelítése után persze csámcsoghatnánk azon, vajon el kell-e az állampolgárnak tűrnie, ha a rendőr indokolatlanul erőszakos, amivel esetleg a renitens egészségét veszélyeztetheti. Arról is elfilozofál- gathatunk, vajon hány feljelentés, panasz után következett be az, hogy a rendőrség legalább bocsánatot kért, ha nem éppen méltányosan járt el. Tudomásul vehetjük, hogy az eseteket feltáró bizottságoknak, horribile dictu a bíróságoknak néha hónapjai, évei vannak, hogy kicentiz- zék az ügyet, pontosan felmérjenek minden körülményt, az intézkedő rendőrnek viszont néha a másodperc töredéke alatt kell döntenie, hiszen jobbára nem az angolkisasszonyokkal szemben lép fel. Feltehetjük azt a kérdést is, mennyire kell eltűrnie Maiina Hedvignek azt a - most már hajszának látszó - intézkedéssorozatot, amelynekkezdeményező- je az ügyészség. S ha kiderül, hogy igazságtalanul hurcolják meg már hetedik éve, vajon milyen kártérítést követelhet. Milyen kártérítést követelhet majd Tom Nicholson, ha kiderül, hogy az őt érintő, mostanság sűrűn kiszivárgó lehallgatási átiratok állami intézmények termékei. Merthogy a lehallgatási töredékek éppen azt hitetik el az egyszeri olvasóval, hogy Nichol- sonnak jó kapcsolatai voltak alvilági figurákkal. Ugyanúgy legitim a kérdés, vajon mennyit ér a dunaszerdahelyi rendőri túlkapás, amelyre mindmáig nem jött magyarázat, s amelynek áldozata egy 19 éves, nem erősza- kosűrukker volt (csak kicsit verték félholtra, ugye?). S mekkora a kártérítés olyankor, ha szellemi fogyatékost vágnak be egy cellába, aki nem ön- és közveszélyes, s akinek, bármit cselekszik, rendelőben a helye, nem cellában - ezt a szepsi rendőri beavatkozás kapcsán kérdezhetjük. S vajon mi volt a következménye annak a ronda esetnek, ahol rendőrök aláztak meg, vet- kőztettek le és filmeztek - egyébként bűncselekményt elkövető - kamaszokat. Tévedés ne essék, a rendőri munka egyik „mellékterméke” a rossz döntés, hiszen a döntéseket pillanatok alatt kell meghozni. A bűnüldözés, lett légyen annak akár ügyészi vagy bírói része, nem ma született bárányokkal foglalkozik, nem köny- nyű eldönteni, mikor ildomos és mikor nem szabadságjogokat korlátozni. Nem a rendőröket szívatjuk mi itt, az ügyészséget sem. Végzik a dolgukat, s közben hibáznak. Ha nagyot hibáznak, felelősöket kell találni, tanulságokat levonni, és igen, esetenként kártérítést megállapítani. Ez így van rendjén. Csak azzal nincs valami rendjén, hogy az ügyészség (tehát nem a „megátalkodott” újságírók, vagy politikai ellenfelek) igazolta, hogy a főbíró telefonon beszélt az albán maffiafőnökkel, s emiatt az ügyészség most kártérítést köteles fizetni a főbírónak. Nem is a kártérítéssel, hanem a méltányossággal volna némi bajunk. Merthogy az ösz- szeg 150 ezer euró. Átlagbérből élő állampolgárnak (átlagbért a dolgozók több mint 60 százaléka nem is kap) ezért 178,5 hónapig kell dolgoznia, ami 14 év és nem egész tíz hónap. Bruttóban. Jó, az ember becsülete érhet ennyit: elhisszük, ha az első gyalogpolgár állami túlkapás miatt ekkora kártérítést kap. Addig viszont az efféle döntések a lakosság jogérzékének teljes elferdüléséhez vezetnek. Mert ne feledjük, a tétel, mely szerint a jognak és az igazságnak nem sok köze van egymáshoz cinikus, gonosz és jogászokhoz méltatlan tétel, egy valódi szabad államban még viccnek is rossz. JEGYZET Legyünk éberek! LAMPL ZSUZSANNA #1 Hűséges olvasó telefonált. Feldúlt hangon ecsetelt egy mondhatni kollektív tapasztalatot. A csalló- közi falucskában, ahol lakik, termékbemutatót tartottak. Az olvasó okos nő, átlát a szitán, de nyugdíjas, volt ideje, hát elment. Végső soron megérte, mert kapott egy vasalót. Nem is azért telefonált, hogy rossz a vasaló (bár már arra is volt példa az ilyen termékbemutatóknál, hogy az ún. aján- dékcsakegyszerműködött, aztán irány a szemét), hanem azért, hogy a sajtó erejével hív- jukfelafigyelmetarra, müyen veszélyes tevékenységet folytat ez a cég. Az úr, aki a bemutatót tartotta (a nevét tudjuk, legalábbis azt, amelyen bemutatkozott), bombasztikus belépő- velkezdte. Megkérdezte, aje- lenlevőkközül hányán szednek gyógyszereket. Amint az várható volt, szinte mindenki, és nem is egyféle gyógyszert. Erre az úr elkezdte ecsetelni az or- vosságokkároshatását, egé- szenodáigmenve, hogy ezek okozzáka betegségeket és az emberekhalálát. Mindezt érzékletesen és hihetően adta elő, érzékenyebb lelkek talán már látták is magukat a gyógyszereknek köszönhetően a koporsóban. Mitkellteháttenni? Tette fel a kérdést a halálra vált nyugdíj asoknak. Ki kell dobni a gyógyszereket! Mert van más lehetőség! Ezalámpa! Sitt kezdődött a termékbemutatója. Ha valaki azzal a lámpával lámpázza magát, annakbiztos, hogyjavulni fog az állapota, sőt, meg is gyógyul! Ugye, j ókat nevethetnénk ezen az orvostudományi szempontból durván dilettáns szónoklaton, ha mások is nevetve mentek volna haza, kezükben a vasalóval (azért továbbra is kitartok amellett, hogy „ingyen” vasalónak „híg a leve”). Csakhogy olvasónk elmondása szerint nem ez történt. Többen kijelentették, igaza volt az úrnak. Agyógyszerek tényleg tönkretesznek, s ők tényleg abbahagyják a szedésüket. Hazamegyek és mindet kidobom, mondta felbuzdulva és meggyőződéssel egy asszony, aki magas vérnyomásra, szívre és még ki tudja, mire szed orvosságot. Az olvasót pedig másnap reggel felhívta egy hölgy (a nevét tudjuk, legalábbis azt, amelyen bemutatkozott), s elkezdte győzögetni. Akövetkező reggel szintúgy. Akkor az olvasó leordította, felhívott engem, és elment a körzeti orvoshoz is, hogy tájékoztassa, miféle egészségügyi propaganda pusztított a faluban. Ázzál kezdtem, hogy ez kollektívtapasztalat. A falu neve tetszőlegesen helyettesíthető, hiszen ezek a különösen veszélyes szélhámosok feltehetőleg településről településre járnak. Kihasználják, hogy a beteg ember a szalmaszálba is kapaszkodik. Ez mélységesen gonosz dolog, nincs az a vasaló, amelyjóváteheti. De csak a mi hiszékenységünkön múlik, garázdálkodhatnak-e. KOMMENTAR Árnyékbokszolás MOLNÁR IVÁN Meghozta gyümölcsét a kormány adócsalók elleni harca - büszkélkedett a héten Robert Fico. A kormányfő a pénzügyi tárca friss adataira hivatkozik, melyek szerint az adóhivataloknak az elmúlt két hónapban 210 millió euróval nagyobb összeget sikerült behajtaniuk a tervezettnél. Fico szerint ez a vállalkozókkal szembeni szigorúbb fellépésnek köszönhető, ezt a nézetét azonban még saját pénzügyminisztere sem osztja. Peter Kažimír őszintén bevallotta: egyelőre halvány elképzelésük sincs, miért nőttek az adóbevételek, leginkább a gazdaság fokozatosanjavuló teljesítményéről lehet szó. Ha a miniszter még ennél is őszintébb lenne, bevallhatná, hogy az adóbevételek még gyorsabban nőhetnének, ha a kormány nem ellenségként kezelné a vállalkozókat. Az alapprobléma teljesen vüágos. Az Ernst & Young könyv- vizsgáló társaság héten közzétett elemzése szerint az adóbehajtás szempontjából Szlovákia az Európai Unió egyik legrosszabbul teljesítő állama. Az adóelkerülések és adócsalások miatt kiesett összeg 2011-ben csak az áfa esetében meghaladta a 2,7 milliárd eurót, ami az ország össztermékének 4 százaléka. Ha ezeket sikerült volna kiküszöbölni, a 2000 és 2011 közötti időszakban évente átlagosan csaknem a harmadával nagyobb adóbevétele lehetett volna az országnak. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy ha az adóbehajtás hatékonysága szempontjából Szlovákiának legalább az uniós átlagra sikerülne feltornásznia magát, kiegyenlített költségvetése lehetne. Nem csoda, hogy a kormány mindent elkövet az adóbevételek növelése érdekében. A probléma csupán az, hogy ezúttal is rossz irányba indult el. A Fico-kabinetre jellemző módon most is csak az ellenséget látja a vállalkozókban, az adóbevételek növelését így elsősorban szigorított ellenőrzésekkel és a vállalkozókra hárított újabbnál újabb kötelességekkel próbálják növelni, ami teljesen elhibázott szemléletmód. Az Ernst & Young is rámutatott arra, hogy a vállalkozóknak alapvetően nem áll érdekükben az adóelkerülés, szívesebben választják a becsületes befizetést a jogi kiskapuk keresése helyett. Ehhez azonban érezniük kell, hogy a kormány partnerként, és nem ellenségként tekint rájuk. A könyvvizsgáló társaság szerint az adóelkerülések felszámolásának leghatékonyabb és hosszabb időtávon is fenntartható módja az, ha a vállalkozókra nem raknak feleslegesen nagy adó- és adminisztratív terheket, ha az állam kiszámítható vállalkozói környezetet teremt, s nem változtatja hónapról hónapra a jogszabályokat. Ilyesmire azonban egy olyan párttól, mint a Smer, nem igazán számíthatunk. Amíg ugyanis a baloldali populista tömörülést a pártvezér által kitalált ellenségekkel folytatott harc miatt isteníti szavazói jelentős része, nem várhatók tőle ésszerű intézkedések. FIGYELŐ Börtönben temették el Priebkét Egy olasz börtön temetőjében temették el Erich Priebkét, a háborús bűnökért elítélt egykori SS-tisztet - írta a La Repubblica. Az olasz napilap azt nem tudja, melyik város melyik börtönéről van szó. A sír csak egy szám alapján azonosítható, a számot pedig csak Priebke hozzátartozói és néhány beavatott tudja. így akarják elkerülni, hogy a sír neonáci zarándok- hellyé váljon. Korábban Olaszországban és külföldön is több helyszínen megtagadták a tömeggyilkosságért elítélt háborús bűnös végső nyugalomra helyezését, attól tartva, hogy sírhelye szélsőségesek emlékhelye lesz. A százéves korában, október 11-én elhunyt egykori SS- tisztre 1998-ban életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki a második világháborús Olaszország egyik legsúlyosabb tömegmészárlásában, 335 olasz civilnek 1944-ben, Róma mellett végrehajtott meggyilkolásában játszott szerepéért. Priebke a büntetését házi őrizetben töltötte Rómában. (MTI) Magyarok kizárva Ékszerüzletbe keres alkalmazottat a romániai Szat- márban egy kisvállalkozás, amelynek vezetője nem csak a jelentkezők nemét és korát illető feltételeket szabott, apróhirdetésében az is szerepel: „magyar nemzetiségű személy kizárva” - írta a Szatmári Friss Újság. A lap szerkesztői az egyik Szatmár megyei, nagy példányszámú román napilapban megjelent hirdetésre figyeltek fel. Az ügy kapcsán a diszkriminációellenes tanácshoz fordult az RMDSZ, mert a hirdetés kirekesztő, és sérti a magyar közösséget. (szú)
