Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-02 / 255. szám, szombat
o N C/3 Fegyelem és akaraterő 14. oldal 2013. november 2., szombat, 7. évfolyam, 44. szám » A Szent András-temető halottjai • Albrecht Sándor (1885-1958) zenész • Csató Pál (1804-1841) író, publicista, a Kisfaludy Társaság tagja • Jetting Károly (1730-1790) utazó, diplomata, a pozsonyi Robinson • Könyöky József (1829-1900) régész, restaurátor, tanár • Lamár Ignác (1897-1967), alias Schöne Náci • Manderla Rudolf (1884-1968) pozsonyi mészáros, nagyvállalkozó • Meszlényi Jenő (1814-1900) honvéd ezredes • Ortvay Tivadar (1843-1916) történész • Palugyay Jakab (1819-1886) szállodás, vendéglős • Rigele Alajos (1879-1940) szobrász • Rónay Jácint (1814-1889) püspök • Július Satinský (1941-2002) színész Halottak napja előtt a pozsonyi Szent András-temetőben jártunk. Még csak egy-két helyen égtek a mécsesek, pár sírhoz hoztak virágot. Ma gyertyafényes est lesz a sírkertben, a meghitt hangulatot majd a közeli görögkatolikus templomból kiszűrődő ének fokozza. Az emberek elhunytjaikra emlékeznek. A régi temető - amelyet a 70-es évek megaloman tervei alapján parkosítani akartak, de ez szerencsére csak részben sikerült — rég megtelt, és ma már csak ismert személyiségek földi maradványait temetik ide. 2002-ben például itt talált örök nyugalomra Július Satinský színész, humorista, aki a Duna utcai fiúk közt a legismertebb volt. Sírjánál mindig van virág, most is sárga krizantém árulkodik arról, hogy nem feledkeztek meg róla. Sírjától pár lépésre nyugszik egy másik legendás pozsonyi, a Schöne Náci, avagy Lamár Ignác. Félbolond figura lehetett, aki mindig fekete frakkban, cilinderKolmár József sírja (A szerző felvételei) nagydíjat is nyer. Neki köszönhette, a mai Carlton Szálló egyik elődje, a Zöldfa Szálloda, csakúgy, mint a vaskutacskai vendéglő is, hogy igazán népszerű lett. Utóbbi sajnos szintén 1970-ben esett a szocializmus áldozatául, pedig még a 60- as években is a letűnt korok szép, meghitt világát idézte, és micsoda snicliket kínáltak ott... Nem illendő temetőben a földi lét örömeiről mélázni, de a snidiről egy másik neves pozsonyi nagyvállalkozó, Rudolf Manderla mészáros juthat az eszünkbe, aki az 1935-ben befejezett első pozsonyi toronyház, a Manderla tulajdonosa volt. Ő is itt van eltemetve. Az egyik legrégebbi sír Jetting Károlyé, a pozsonyi Robinsoné, aki 1790-ben hunyt el. Síremléke homokkőből készült, amelybe egy háromárbocos vitorlást véstek bele, talán ez is jelzi, hogy kalandos életet élt. A lexikonok szerint eljutott Bécsbe, majd Londonba, onnan Szenegálba indult, de 1773 januárjában egy sziget közelében hajótörést szenvedett. Jettinget többi társával együtt elfogták, és rabszolgákként dolgoztatták őket. A Révai lexikon szerint „az év végével visszakerült Londonba, és kinevezték konzulnak Marseille-be. Útjában török fogságba esett, melyből kiszabadulván, 9 hónapig élt egy lakadan szigeten. Londonba kerülve örökséghez jutott, s visszatért Pozsonyba.” Síremlékére ráférne a felújítás. A Szent András-temetőben nyugszik Albrecht Sándor, a pozsonyi zenei élet jelentős képviselője, Bartók barátja és Kolmár József is, aki viszont Petőfi barátja volt. 1843-1844-ben a nagy költővel együtt másolta szorgalmasan az országgyűlési tudósításokat. A 1848-as szabadságharcosok közül Meszlényi Jenőt, Kossuth Lajos sógorát, valamint Rónay Jácintot is itt temették el. Rónay élete gazdag és eléggé kalandos volt, de tele volt ellentmondásokkal - bencés szerzetes létére a darwinizmust hirdette, Kossuth fiait éppúgy tanította, mint később Rudolf trónörököst és Mária Lujzát. Baráti kapcsolatba került Kossuthtal, és Pozsonyban, már nyugdíjas évei alatt gyakran látogatta meg őt lányával együtt Erzsébet királynő. Ha az András-temetőben bolyongunk, mindenképp gondolnunk kell Rigele Alajosra is, aki sok szép szobrot hagyott a világra és e temetőre is. O alkotta például az itteni Eysner-síremléket és Anton Keusch építész sírboltját. 1940-ben a híres pozsonyi szobrászt szintén ide temették. Urbán Gabriella réi járta a belváros utcáit. Ö a légi otthonban halt meg 1967-ben, de 2007-ben szeretett városában újratemették. Emk'tettük, hogy a 70-es években átalakították az eredetileg 1778-ban alapított egyik legrégebbi pozsonyi temetőt. Egy részét a Karadzsics utca bővítése miatt „levágták”, néhány sírt áthelyeztek, néhányat felszámoltak - több magyar és német fehratú sír eltűnt, és jó pár nemesi család sírboltja is áldozatul esett az átrendezésnek. így került el eredeti helyéről a Csáky család és Palugyay Jakab sírja is. Palugyay híres szállodatulajdonos és vendéglős volt, aki 1900-ban a párizsi világkiállításon Chateau Palugyay borával még
