Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-04 / 231. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 4. Vélemény és háttér 7 Első számú kampánytéma lett a kórház-privatizáció a megyei választások előtt Magán vagy állami? Kampánytéma lett a megyei kórházak privatizációja. Nem csoda. Egy hónappal a regionális választások előtt akarnak magánosíta- ni néhány kórházat, ami önmagában necces, az utolsó pillanatban az egyszeri választó bizony nem a közérdeket látja e lépésben. Mégis fontos kérdés: a kórház magánkézbe vagy köztulajdonba való-e. LOVÁSZ ATTILA Nem egyszer írtuk már le, hogy felejtsük el a szamaritánus hozzáállást - az egészségügy hatalmas biznisz, a fegyverkereskedelem után a világon a második legnagyobb. A gyógyszer- iparban, amit már inkább gyógyítási technológiák iparának nevezhetnénk, dollármilliárdok röpködnek, az egészségügyi intézmények hálózatában szintúgy. Vannak országok, ahol az emberek pontosan ismerik az egészség árát, mert fizetnek keményen, vannak országok, ahol megszokták, megszoktuk, hogy közpénzekből, látszólag ingyen folyik a gyógyítás, de az biztos, hogy mindkét modellben, sőt azok kombinációiban is hatalmas pénzek vannak. Az egészségügy iparág, lehet finnyás- kodni, ejnye-bejnyézni, hogy az egészség nem eladó, de az iparág üzemeltetőinek ettől nem lesz könnyes a szeme. Az egészségügy biznisz. Ebben a tekintetben tehát nem az az érdekes, hogy szamaritánus, önzetlen segítséget kapunk-e, vagy szolgáltatást a pénzünkért, mert minden modellben szolgáltatást kapunk. De nem mindegy, milyen pénzért, és ez a szolgáltatás magas színvonalú, drága technológiákat alkalmazó tevékeny- ség-e, amely a ráolvasástól és a kuruzslástól (mert hányán hajlandók azért is fizetni, ugye?) nagyon távol áll. A kórházak tulajdonosi rendezésében két komoly veszélyre kell figyelni. Az egyik az állami és megyei kórházakkal kapcsolatos: az adott intézmény vezetői, és sokszor szakmai irányítását is végző emberei a mindenkori politika függvényében töltik be posztjukat. Egyszerűen ilyen viszonyok közt élünk, az állami kórház dolgaiba mindig beleszól az aktuális egészségügyi kormányzat, a megyeibe pedig a megyei. Ezen túl a köztulajdonban lévő kórházban „a más pénzét” költik, nem a sajátjukkal gazdálkodnak - ez a válasz arra, miért gazdálkodnak sokszor nagyon is rosszul. A „más pénzének” elverésekor pedig nagyon is egoista módon születhetnek korrupt és klientelista döntések, megint nem kell a szomszédba menni ilyen tapasztalatért. A magánkórház ezzel szemben ugyanazt tartja szem előtt, mint minden egyéb vállalkozás. A vállalkozás egyetlen értelme ugyanis a profittermelés. A vállalkozás nem arra van, hogy közfeladatokat lásson el, hanem szolgáltat. Közfeladat esetében közpénzekért nyújt szolgáltatást, azt rendesen és profitorien- táltan számlázva. A profit az a szó, amellyel a politikusok szeretettel ijesztgetnek minket - hiszen nem az egészség a fontos, hanem a jövedelem. Nos, a két forma között csak az a különbség, hogy a magántulajdonos szemrebbenés nélkül vallja be, hogy profitorientált, a köztulajdonos viszont minderről úgy vélekedik, mint a szüzességi fogadalommal vagdalkozó prosti. Tehát hazudik. Mert profit ott is van, csak éppen nem az intézményben, hanem a reá rakodó szolgáltatásokban, sokszor csodálatosan összehangolt szervezésben. Az olvasó láthatja, a szerző a magántulajdonban lévő intézmények mellett teszi le a vok- sot, hiszen a magánintézmény ugyanazt a biztosítási pénzt használja, mint a köztulajdonban lévő, de lehet, hogy sokkal hatékonyabban. Ha Skandináviában, az ottani korrupciós index alapján élnénk, nem ezt gondolnám, de Szlovákiában élünk, ahol minden „köz-” előtaggal kezdődő szó mögött a mindenkori koncot kell látni. Mindemellett egy választott testület és tisztségviselő ne akarjon egy hónappal mandátuma lejárta előtt privatizálni, mert az bűzlik. Nagyon, nagyon bűzlik, a csókosoknak való odaígérés akár borítékolható is. Ezért nem szabad megtenni. A privatizáció viszont legyen akár első számú kampánytéma: a választó meg eldöntheti, hogy a köznek hisz-e vagy e sorok írój ának. (Peter Gossónyi rajza)- A privát betegem, ismerem a befektetőjét. JEGYZET Egri bikavér LAMPL ZSUZSANNA Ha két ember ugyanarról beszél, nem biztos, hogyugyanazt érti alatta. Miroslav Disman cseh szociológus az ötvenes években egy nagyon szegény faluban kutatott. Elképedt, amikor megtudta, hogy mindenki Egri Bikavért iszik, mert drága volt. Végül azzal magyarázta ajelenséget, hogyezekazembereklegalább az ivásban próbálják tartani a luxusszínvonalat. Elméletét megosztotta a plébánossal, aki percekig tartó nevetés után elmondta, hogy a lakosok a legolcsóbb lőrét isszák, s azért nevezik Egri Bikavérnek, mert másnap úgy fáj tőle a fejük, hogy bőgnek, mint a bika. Amikor sok nemzeti kisebbség beszél ugyanarról, biztos, hogy nem ugyanazt érti alatta. Ezt legutóbb egy hete tapasztaltam, amikor a kisebbségi bizottságülésén szavazásra került a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló jelentés. A magyarok huszonhat oldalas kommentár- és javaslatcsomagot fűztek hozzá, s azt kérték, hogy ajelentést csak ezek be- dolgozásautánfogadjukel, vagy legalább ajelentés mellék- letébenszerepeljenek. Ezzel szemben a többi kisebbség- egyruszinképviselőtleszámít- va, akinek szinténvoltak lé- nyegesjavaslatai-folyamato- san mellébeszélt. Első körben jött a diplomatikus mellébeszélés. Ezt kommunikációs kurzusokon tanuljákazok, akiknek nincs rá veleszületett tehetségük. Lényege, hogy sose mondj nemet, hanem azt, hogy „igen, egyetértek, nagyon jó, de...” Tehát: amagyarokjavaslatai nagyonjók, nagyon hasznosak, mondták többen, de ajelentést így kellene elfogadni, ahogyan van. Ezt követte a kritikus meg- jegyzésekköre, melyekközüla legkritikusabb az volt, hogy változtatni kellene a jelentésben látható temérdek grafikon színein, mert néha összemosódnak. Az utolsó előtti menetet a körbelihegés körének nevezném. Akisebbségek elmondták, hogy milyen hiper- szuper ajelentés, látszik, hogy szakszerű, tele van grafikonnal, adattal, köszönettel tartozunk ezért a minőségi munkáért. Azutolsó körismert: ajelentést a magyarokon és két ruszinon kívül a többikisebbség egyöntetűen megszavazta. S ha két kisebbségbeszél ugyanarról? Egy elégnagy kisebbség megkérdezte tőlem, hogy a magyaroknak mi bajuk van mindig azzal, hogy a kisebbségek nem államalkotó tényezők. Elmeséltem neki egy történetet. Ismerősöm magához vette idős, beteg apját, aki, amíg bírta, minden lehetséges módon támogatta a fia családját. Egyszer meglátogattam őket, s a fia az idős úrjelenlété- benakövetkezőtmondta: „az apu már nálunk lakik”. Az apa majdnem sírva fakadt, mire a fia elszégyellte magát, és kijavította: „velünklakik”. Mert a „nálunk” azt jelenti, hogy vendég vagy, a „velünk” pedig azt, hogy ez itt a tied is, itthon vagy. A kisebbség nem értette. Rosszul magyaráztam? KOMMENTÁR Az emberszerető vezér MOLNÁR IVÁN Az emberi viselkedés biológiai alapjait kutató humánetológia egyik megalapítója, Irenáus Eibl-Eibesfeldt már évtizedekkel ezelőtt tudományos módszerekkel is bebizonyította, hogy az túlzott emberszeretet is rengeteg bajt okozhat. A naiv emberszeretet szerinte már rengeteg nemzetet sodort szerencsétlen helyzetbe, amire főként akkor került sor, ha az emberbaráti erényeket ideologizálják és politikai programot faragnak belőlük. Az osztrák szakember a fél világot bejárta a kutatásaihoz, ám ha ma vállalkozna hasonlóra, lényegesen könnyebb dolga lenne. Egyszerűen csak felülne a Bécs és Pozsony között közlekedő első autóbuszra, és felkeresné a szlovák kormányhivatalt. Robert Ficónál jobb kutatási alanyt ugyanis keresve sem találna. A szlovák kormányfő már a saját minisztereivel sem szívesen osztozik a dicsőségen, célja, hogy a választók egyedül őt tekintsék a dolgozó szlovák nép megmentőjének. A legfrissebb példa a minimálbér emelése, az ezzel kapcsolatos színjátékot látva bizonyára Eibl-Eibesfeldt is megnyalná mind a tíz ujját. A munkaügyi tárca eredetileg nagyjából 8 eurós növelést javasolt, a kormányfőnek azonban „sikerült kiharcolnia”, hogy több mint 14 euróval nőjön a minimálbér. Ajavaslatot e héten a kormány elfogadta, és ha a parlament is rábólint, jövőre nagyjából 210 ezer ember bruttó bére az idei 337,70 euróról 352-re nő. Fico most a nép megmentőjének szerepében tetszeleg, a megjátszott emberszeretetével azonban épp az ellenkezőjét éri el. Szloválda gazdasága nem államilag irányított tervgazdaság, ahol megszabhatják a cégeknek, hogy hány embert kell foglalkoztatniuk. Márpedig a minimálbér mostani emelése elsősorban a legszegényebb régiókban működő, alacsony végzettséggel rendelkező embereknek munkát adó vállalkozásoknak okoz majd elviselhetetlen terhet, s képtelenek lesznek újabb munkaerőt felvenni. Sőt, újabb elbocsátási hullám kezdődhet, amineka levét újra csak a legelesettebb családok isszák meg. A vállalkozók ráadásul egyre több embert fogla- koztathatnak majd feketén, miközben az így dolgozók az eddiginél is kisebb bevételre számíthatnak. A választók egy része persze még mindig azt állíthatja, hogy Fico az ő érdekükben teszi mindezt, csak azok a fránya vállalkozók tesznek mindig keresztbe. A végeredmény azonban ettől nem változik: a minimálbér ésszerűnél nagyobb emelésével a kormány csak tetézi a bajt. Ha így folytatja, a humánetológiáról szóló szakkönyvekben hamarosan Szlovákia is az eltúlzott, ideológiai alapú emberszeretet negatív példái között szerepelhet. FIGYELŐ Úriember nem fizet... Hivatalával fizettette ki a közúti bírságok beszedésért felelős francia nemzeti hivatal vezetője az ellene kiszabott bírságokat - írta a Médiapart internetes újság. Je- an-Jacques Debacq két és fél éve irányítja azt a nemzeti ügynökséget, ahol központilag szedik be a közlekedési szabálysértések miatt kiszabott bírságokat, a radarokkal rögzített gyorshajtástól a tilosban parkolásig. A Médiapart bizonyítékkal rendelkezik arról, hogy Debacqot hivatali kocsijával, egy Peugeot 508-sal legalább tucatszor megbüntették. A bírságokat, összesen. 700 eurót, a munkahelye, azaz az államkincstár fizette be a hivatalnak. Az ominózus szabálysértések este és hétvégén, a hivatalvezető munkaidején kívül történtek, például amikor Nor- mandiában járt víkendezni. Ilyenkor ugyanis nem a sofőrje, hanem maga a prefektus vezette a hivatali járművet. A szabálysértésről szóló dokumentumokban az szerepel, hogy „a gépkocsi vezetője beazonosíthatatlan”. A csalás célja az volt, hogy a prefektus ne kapjon büntetőpontokat a jogosítványába a szabályok áthágása miatt. A belügyminisztérium belső vizsgálatot rendel el. (MTI) Lecsapott a Moszad? Likvidálták az iráni számítógépes hadviselés vezetőjét - írta a The Telegraph című londoni lap. Utoljára szombaton látták élve az iráni kiber- háborús egység parancsnokát, Modzstaba Ahmadit. Holttestét Teherántól északnyugatra, egy erdős területen találták meg - írta az iráni Forradalmi Gárdához közeli internetes hírportál. A rendőrség parancsnoka szerint ketten vettek részt meggyilkolásában, és motorkerékpárról adták le a lövéseket. Izraelben vezető hírként jelent meg az újabb iráni likvidálás. Iránban 2007 óta öt atomkutatóval és a ballisztikusraké- ta-program vezetőjével végeztek ismeretlen tettesek. A teheráni rezsim az izraeli külföldi hírszerzést, a Moszadot vádolja az akciókkal. (MTI)
