Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)

2013-10-31 / 254. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 31. Vélemény És háttér 7 Berényinek meg kéne szólalnia, hiszen korábban személyesen vett részt a táblasrófolásban Decentralizáció = fejetlenség? Visszanyalt a Magyar Koa­líció Pártja idején végbe­vitt decentralizáció a Ma­gyar Közösség Pártjában. KOCUR LÁSZLÓ A napokban két olyan helyi csinovnyiknak sikerült országos ismertségre szert téve negatív kontextusban tematizálni az egész MKP-t, akiknek létezésé­ről korábban csak családjuk és szűkebb pátriájuk tudott. Hisz - most már! - ki ne ismerné Szöl- lös „iskolabezáró” Jánost, és Ju- rás „azonnalírtamaközútkezelő- nek” Gábort, s aki őket pár hó­nappal megelőzte, a komáromi Szabó „drágaakétnyelvűség” Bélát. Az alaphírt valószínűleg egyik név kapcsán sem kell kö­zölni, hisz azonnal vezető hírré léptek elő a fősodorbeli médiá­ban, a közösségi médiát pedig rég nem látott shitstorm borítot­ta el, főleg a peredi táblacsere esetleges büntetőjogi következ­ményeiről szóló híreket követő­en. Olyan emberek Facebook- üzenőfalán is látni ezzel kapcso­latos tartalmakat, akik korábban csak kiskutyákat és Youtube-vi- deókat osztottak meg. A két­nyelvűség cool. Amit Mága Zol­tánnak, Vadkerti Imrének és Csocsesznek együtt sem sikerült elérni a kampányrendezvénye­ken, azt könnyűszerrel megol­dotta a megyei alelnök és az al­polgármester: az MKP újra aktí­van jelen van a közbeszédben. Gondolom, más sem hiányzott nekik a megyei választások előtt két héttel... Szöllös ügyének van egy álta­lános érvényű, rendkívül elszo­morító üzenete is, s álljon itt ez önbírálatként is: szemben a par­lamenttel, a szintén müliókról döntő megyei közgyűlések annyira nincsenek a sajtó nagyí­tója alatt, hogy megeshet, egy augusztusi, sorsdöntő szava­zásból csak októberben lesz ügy, görbe tükör ez az egész felvidéki magyar sajtónak. Ami viszont pártspecifikus, az az utólag fel­csapó, most nevén nem neve­zendő matériának az eltakarítá­sa. Ez viszont spin doctorokért kiált. A pártvezetés napokig hallgatott, a megyei vezetés pe­dig - nem tudni, hogy az orszá­gos központtal egyeztetve-e - kiadott egy olyan sajtónyilatko­zatot, amelyről legfeljebb annyi lehet az olvasó véleménye utó­lag, hogy bár ne tette volna. Az is rendkívül szerencsétlen volt, ahogyan a felső vezetés izmozni próbált, személyi következmé­nyeket helyezve kilátásba, aztán rá kellett jönnie: csak ajánlást fogalmazhat meg, de a képvise­lőjelölt tisztségeiből való el­mozdítására nincs eszköze. Az­az egy, a párt számára emblema- tikus terület, az anyanyelvi okta­tás terén történt faux pas (vagy ez több annál?) maradt követ- kezményeknélkül. Ugyanígy nehezen hihető, hogy az ugyan más megyében, de Peredtől csak egy járással ar- rább korteskedő Berényi József­hez nem jutott volna el a tábla­Ki ne ismerné most már Szöllös „iskolabe­záró” Jánost, és Jurás „ azonnali rtamaközút- kezelőnek” Gábort? ügy híre, hisz függetlenül attól, hogy most Nagyszombat megye­főnöki székéért kampányol (bár tegnap döbbenettel olvastam, hogy második szeretne lenni, hasonló szellemű nyilatkozatot mondjuk Usain Bolttól nem hal­lottunk a moszkvai atlétika-vb előtt, botor módon én azt hit­tem, nyerni szeretne), úgy vé­lem, pártelnökként azért egy­két meleg szót mondania kellett volna gyorsíró beosztottja kap­csán. Vagy azt, hogy ez egy tör­vénytisztelő fickó, és álljon pél­daként minden MKP-s hivatal­nok előtt; vagy azt, hogy amit Jurás Gábor produkált, az a szervilizmus iskolapéldája, és más MKP-sok ne csinálják. De ha már Berényi a táblasrófolásban korábban maga is tevőleges sze­repet vállalt, mindenképp mon­dania kellene valamit. E kézirat nyomdába adásáig nem mon­dott, pedig a párt számára az emblematikus kétnyelvűség te­rén történt ballépés. A megyei választások azt is je­lentik, hogy a párt olyan képvise­lői is reflektorfénybe kerülnek, akik eddig egyáltalán nem kap­tak sajtónyilvánosságot, vagy csak a helyi lakájmédiában. Az MKP parlamenten kívüli párt­ként beszűkülő kommunikációs terét egy személy, a pártelnök töltötte ki, ő vált a párttartalmak fő megjelenítőjévé. Arozsnyói és a peredi példa egyaránt azt mu­tatja, hogy az alsóbb szinteken megmutatkozó káderhiány, il­letve a helyi politikusok (kom­munikációs) felkészületlensége egy decentralizált pártszerke­zetben könnyen a fejetlenség látszatátkeltheti. KOMMENTAR Fontossági sorrend LOVÁSZ ATTILA Két évig terjedő börtönbüntetést emleget a vágsellyei rendőrkapitány a peredi helységnév­tábla - bizonyára renitens és igenis pozitíve provokáló - cseréje kapcsán. A „szabál az szabál”, ennyi jár ezért, ha a táblaügyet lopás­nak minősítjük - no jó, de akkor egy gyermek élete mégis mennyi? Miért ez az összehasonlítás? Mert Nyitrán egy gyermekélet­ről volt szó. Távol álljon tőlem, hogy szenzációhajhász mó­don fejeket követeljek, de ha valami egy és ugyanazon napon történik, és mindkét ügynek jogilag releváns következmé­nyének kellene lennie, akkor az egyszeri polgár számára ez üzenet: az egyik ügyben ennyi, a másikban annyi. Ha egy­más mellé állítom a két esetet, akkor az egy napon érkező in­formációk alapján a gyermekélet veszélyeztetése leváltás, a tábla ellopása két év. Nem így van, de ÍGY NÉZ KI! S a tény, hogy mindez hogy néz ki, a társadalom nagyon komoly kór­képét mutatja. Miért is? Nyitrán egy kiskölyök kórházba kerül, s a helytelen kezelés eredményeként majdnem a kaszás veszi gondozás­ba. Történik ez többek közt azért, sőt, még súlyosbítja is a helyzetet, hogy a gyerek kórlapját „módosították”. A gyere­ket átvevő klinikai szakember nem kapott megfelelő tájékoz­tatást az eddigi kezelésről, és így - ad absurdum - akár meg is ölhette volna a pácienst, pl. antagonista gyógyszerek vá­lasztásával. Nem így történt, hála az égnek, de rímhányó Romhányi dr. Bubója óta tudjuk, hogy „ha páciensed minden gondoskodásod ellenére mégis meggyógyul, abban a sze­rencsének is keze lehet.” A nyitrai kórház felelős orvosai közvetlenül veszélyeztettek egy emberéletet. A kórház mindezért felelős, aláírási jogú igazgatója leváltja az ügyért felelős főorvost. Ennyi, merthogy ebből több nem lesz, is­merve az igazgató kapcsolati tőkéjének egy részét. Magyarfaló Slota barátunk hótt hülye részegen vezet - nem először-s így, mondjon, ki mit akar, közvetlenül veszélyez­teti polgártársai életét. Lehet, hogy megússza. Közintézmé­nyek sorából sikeresen hordták ki talicskával a közpénzt (szakmai kifejezés: tuneling). Következmények nélkül. Az egykori kihordók ma köztiszteletben vénülő polgárok, né- hányan a szó legszorosabb értelmében celebek. Ezek után hasonlítsuk össze, hogy müyen gyorsan rohan ki rendőr, hi­vatalnok, hatóság bárhová. Magyar tábláért azonnal, gyer­mek életének veszélyeztetése esetén csak a sajtó masszív nyomására, gorilláskodás esetében ímmel-ámmal. Ha ez nem társadalmi kórkép, akkor már semmi sem az. Az állam lényege az igazság. Ezt a naiv mondatot egy szlovák politikus mondta. Ki is nevették páran. Pedig így van. Ha ér­dekeinket csak ököllel, erővel és kapcsolati tőkével tudjuk érvényesíteni, akkor nem beszélhetünk sem civilizált társa­dalomról, sem jogállamról. Akkor itt vadkelet van. A bűnüldöző szervek alapvető feladata, hogy ne legyen. De akkor illik strasbourgi ítéleteket is olvasni (Soltész-ügy), illik elmagyarázni, miért jogsértő bírók tömegének erkölcstelen beadványát nyüvánosan véleményezni (Lipšic kontra Sopo- liga), s illik elmondani, hogy két darab helységnévtábla le­szerelése a társadalom számára miért veszélyesebb, mint egy gyermek életének veszélyeztetése egészségügyi intéz­mény munkatársainak linksége okán. Mert ha minden úgy van rendben, ahogy van, akkor a felnövekvő nemzedékek az ököljogra rendezkednek be: a pofont meg az kapja majd, aki soha semmivel nem szolgált rá. A vasárnapi elnökválasztással végleg lezárult a Szaakasvili-korszak - mennyire rózsás a helyzet tíz évvel a forradalom után? A grúz helytartó - egy milliárdos kezében a kaukázusi ország JARÁB1K BALÁZS Bár a vasárnapi grúziai el­nökválasztás a papírforma sze­rint alakult, mégis hatalmas a változás. Lezárult egy korszak, a Misa Szaakasvili fémjelezte rózsás forradalom utáni tíz év. Örökségének felszámolása már atavalyi, a tulajdonképpeni vál­tozást hozó parlamenti válasz­tások után elkezdődött és gőz­erővel folytatódik. A Bidzina Ivanisvili által gründolt Grúz Álom mozgalom vasárnap be­teljesítette a politikai célt, a Szaakasvili rendszer végleges leváltását. A többi pedig már történelem. Annyi bizonyos hogy a min­denki által különcnek tartott Szaakasvilinek sikerült megvál­toztatni az országot az elmúlt tíz évben: Grúzia demokratiku­sabb, nyitottabb, kevésbé kor­rupt, Európa felé forduló, de egyúttal nacionalistább és vallá­sosabb is. Az itt is erősödő tradi­cionalizmus egyelőre jól megfér Európával. Misának és csapatá­nak sikerült a grúz hatóságok re­formja is, a polgárok felé fordu­lás és a szabályok betartása nap mint nap meglepetést okoz a posztkommunista államok mű­ködéséhez szokott embernek. A változásnak azonban ára is volt: nem sikerült munkát adni a grú­zok több mint felének, vagyis a polgárok jó része tarthatta ma­gát a változások vesztesének. A rendszert pedig egyre inkább a jól fizetett rendőrség tartotta fent, a bíróságok pedig a vádlot­tak 99,9 százalékát találták bűnösnek, így Grúzia európai rekorder a börtönök telítettsé­gét illetően. Nem csoda, hogy a grúzok mindössze 20 százaléka tartotta Szaakasvili munkáját hasznosnak mandátuma letel­tekor, s több mint harmaduk vallja, hogy a változást hozó par­lamenti választások után már kevésbé fél (az államtól). Azonban Bidzina Ivanisvili je­lenlegi kormányfő sem kevésbé excentrikus személy. Emlék­szem, mi jutott eszembe tíz évvel ezelőtti, első grúziai utam során, amikor megpillantottam akkor épülőfélben levő palotáját. Pon­tosan Grúzia egykori uralkodói­nak impozáns vára mellett épí­tette nem kevésbé impozáns és teljesen modem rezidenciáját. Akkoriban jótékonykodásáról volt ismert, de mindenki csak hallott róla, nem lépett a nyilvá­nosság elé. Márpedig az az em­ber, aki ide építi palotáját, előbb- utóbb a politikai hatalmat is át akarja venni - mondtam a taxis­nak anno. Máig nem tudni, pontosan min veszett össze Misa és a re­formjait eredetileg nagy össze­gekkel támogató Bidzina. Hogy az utálat mára nagy és általános, azt Bidzina nyilatkozatai bizo­nyítják - Szaakasvili és társai társadalmi bázisának teljes fel­számolása a cél. Az elnökválasz­táson vasárnap a Grúz Álom je­löltje, a politikában idáig kevés­sé ismert egyetemi rektor, Giorgi Margvelasvili nyert 60 száza­lékkal, ám Szaakasvüi jelöltje, David Makradze is szerzett 20 százalékot. Ez úgy is értelmez­hető, hogy mindenki nyert, ám ha Bidzina tartani akarja magát korábbi ígéretéhez és lecsukja Misát (is), hiszen megszűnik ál­lamfői mentelmi joga - akkor Grúzia sokat veszíthet. (Amikor tavaly a Grúz Álom megnyerte a parlamenti választásokat, azon­nal több addigi vezető beosztású hivatalnokot őrizetbe vettek.) Az biztosnak tűnik, hogy Bi­dzina lemond miniszterelnöki funkciójáról és saját kezűleg je­löli ki utódját (vasárnap óta pedig az államfő is az ő embe­re) . Nagy kérdés, hogy „vissza­vonulása” után milyen szerepet akar betölteni, egyelőre a civil társadalom részeként szeretné a mindenkori hatalmat ellen­őrzése alatt tartani. Mivel Bi­dzina vagyona az ország bruttó össztermékének negyven szá­zalékát teszi ki, egyfajta látha­tatlan helytartóként továbbra is kézi vezérléssel fogja Grúzi­át irányítani. Ez pedig sokkal inkább nevezhető „tradicioná­lisnak”, semmint európai kor­mányzásnak.

Next

/
Thumbnails
Contents