Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-31 / 254. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 31. Vélemény És háttér 7 Berényinek meg kéne szólalnia, hiszen korábban személyesen vett részt a táblasrófolásban Decentralizáció = fejetlenség? Visszanyalt a Magyar Koalíció Pártja idején végbevitt decentralizáció a Magyar Közösség Pártjában. KOCUR LÁSZLÓ A napokban két olyan helyi csinovnyiknak sikerült országos ismertségre szert téve negatív kontextusban tematizálni az egész MKP-t, akiknek létezéséről korábban csak családjuk és szűkebb pátriájuk tudott. Hisz - most már! - ki ne ismerné Szöl- lös „iskolabezáró” Jánost, és Ju- rás „azonnalírtamaközútkezelő- nek” Gábort, s aki őket pár hónappal megelőzte, a komáromi Szabó „drágaakétnyelvűség” Bélát. Az alaphírt valószínűleg egyik név kapcsán sem kell közölni, hisz azonnal vezető hírré léptek elő a fősodorbeli médiában, a közösségi médiát pedig rég nem látott shitstorm borította el, főleg a peredi táblacsere esetleges büntetőjogi következményeiről szóló híreket követően. Olyan emberek Facebook- üzenőfalán is látni ezzel kapcsolatos tartalmakat, akik korábban csak kiskutyákat és Youtube-vi- deókat osztottak meg. A kétnyelvűség cool. Amit Mága Zoltánnak, Vadkerti Imrének és Csocsesznek együtt sem sikerült elérni a kampányrendezvényeken, azt könnyűszerrel megoldotta a megyei alelnök és az alpolgármester: az MKP újra aktívan jelen van a közbeszédben. Gondolom, más sem hiányzott nekik a megyei választások előtt két héttel... Szöllös ügyének van egy általános érvényű, rendkívül elszomorító üzenete is, s álljon itt ez önbírálatként is: szemben a parlamenttel, a szintén müliókról döntő megyei közgyűlések annyira nincsenek a sajtó nagyítója alatt, hogy megeshet, egy augusztusi, sorsdöntő szavazásból csak októberben lesz ügy, görbe tükör ez az egész felvidéki magyar sajtónak. Ami viszont pártspecifikus, az az utólag felcsapó, most nevén nem nevezendő matériának az eltakarítása. Ez viszont spin doctorokért kiált. A pártvezetés napokig hallgatott, a megyei vezetés pedig - nem tudni, hogy az országos központtal egyeztetve-e - kiadott egy olyan sajtónyilatkozatot, amelyről legfeljebb annyi lehet az olvasó véleménye utólag, hogy bár ne tette volna. Az is rendkívül szerencsétlen volt, ahogyan a felső vezetés izmozni próbált, személyi következményeket helyezve kilátásba, aztán rá kellett jönnie: csak ajánlást fogalmazhat meg, de a képviselőjelölt tisztségeiből való elmozdítására nincs eszköze. Azaz egy, a párt számára emblema- tikus terület, az anyanyelvi oktatás terén történt faux pas (vagy ez több annál?) maradt követ- kezményeknélkül. Ugyanígy nehezen hihető, hogy az ugyan más megyében, de Peredtől csak egy járással ar- rább korteskedő Berényi Józsefhez nem jutott volna el a táblaKi ne ismerné most már Szöllös „iskolabezáró” Jánost, és Jurás „ azonnali rtamaközút- kezelőnek” Gábort? ügy híre, hisz függetlenül attól, hogy most Nagyszombat megyefőnöki székéért kampányol (bár tegnap döbbenettel olvastam, hogy második szeretne lenni, hasonló szellemű nyilatkozatot mondjuk Usain Bolttól nem hallottunk a moszkvai atlétika-vb előtt, botor módon én azt hittem, nyerni szeretne), úgy vélem, pártelnökként azért egykét meleg szót mondania kellett volna gyorsíró beosztottja kapcsán. Vagy azt, hogy ez egy törvénytisztelő fickó, és álljon példaként minden MKP-s hivatalnok előtt; vagy azt, hogy amit Jurás Gábor produkált, az a szervilizmus iskolapéldája, és más MKP-sok ne csinálják. De ha már Berényi a táblasrófolásban korábban maga is tevőleges szerepet vállalt, mindenképp mondania kellene valamit. E kézirat nyomdába adásáig nem mondott, pedig a párt számára az emblematikus kétnyelvűség terén történt ballépés. A megyei választások azt is jelentik, hogy a párt olyan képviselői is reflektorfénybe kerülnek, akik eddig egyáltalán nem kaptak sajtónyilvánosságot, vagy csak a helyi lakájmédiában. Az MKP parlamenten kívüli pártként beszűkülő kommunikációs terét egy személy, a pártelnök töltötte ki, ő vált a párttartalmak fő megjelenítőjévé. Arozsnyói és a peredi példa egyaránt azt mutatja, hogy az alsóbb szinteken megmutatkozó káderhiány, illetve a helyi politikusok (kommunikációs) felkészületlensége egy decentralizált pártszerkezetben könnyen a fejetlenség látszatátkeltheti. KOMMENTAR Fontossági sorrend LOVÁSZ ATTILA Két évig terjedő börtönbüntetést emleget a vágsellyei rendőrkapitány a peredi helységnévtábla - bizonyára renitens és igenis pozitíve provokáló - cseréje kapcsán. A „szabál az szabál”, ennyi jár ezért, ha a táblaügyet lopásnak minősítjük - no jó, de akkor egy gyermek élete mégis mennyi? Miért ez az összehasonlítás? Mert Nyitrán egy gyermekéletről volt szó. Távol álljon tőlem, hogy szenzációhajhász módon fejeket követeljek, de ha valami egy és ugyanazon napon történik, és mindkét ügynek jogilag releváns következményének kellene lennie, akkor az egyszeri polgár számára ez üzenet: az egyik ügyben ennyi, a másikban annyi. Ha egymás mellé állítom a két esetet, akkor az egy napon érkező információk alapján a gyermekélet veszélyeztetése leváltás, a tábla ellopása két év. Nem így van, de ÍGY NÉZ KI! S a tény, hogy mindez hogy néz ki, a társadalom nagyon komoly kórképét mutatja. Miért is? Nyitrán egy kiskölyök kórházba kerül, s a helytelen kezelés eredményeként majdnem a kaszás veszi gondozásba. Történik ez többek közt azért, sőt, még súlyosbítja is a helyzetet, hogy a gyerek kórlapját „módosították”. A gyereket átvevő klinikai szakember nem kapott megfelelő tájékoztatást az eddigi kezelésről, és így - ad absurdum - akár meg is ölhette volna a pácienst, pl. antagonista gyógyszerek választásával. Nem így történt, hála az égnek, de rímhányó Romhányi dr. Bubója óta tudjuk, hogy „ha páciensed minden gondoskodásod ellenére mégis meggyógyul, abban a szerencsének is keze lehet.” A nyitrai kórház felelős orvosai közvetlenül veszélyeztettek egy emberéletet. A kórház mindezért felelős, aláírási jogú igazgatója leváltja az ügyért felelős főorvost. Ennyi, merthogy ebből több nem lesz, ismerve az igazgató kapcsolati tőkéjének egy részét. Magyarfaló Slota barátunk hótt hülye részegen vezet - nem először-s így, mondjon, ki mit akar, közvetlenül veszélyezteti polgártársai életét. Lehet, hogy megússza. Közintézmények sorából sikeresen hordták ki talicskával a közpénzt (szakmai kifejezés: tuneling). Következmények nélkül. Az egykori kihordók ma köztiszteletben vénülő polgárok, né- hányan a szó legszorosabb értelmében celebek. Ezek után hasonlítsuk össze, hogy müyen gyorsan rohan ki rendőr, hivatalnok, hatóság bárhová. Magyar tábláért azonnal, gyermek életének veszélyeztetése esetén csak a sajtó masszív nyomására, gorilláskodás esetében ímmel-ámmal. Ha ez nem társadalmi kórkép, akkor már semmi sem az. Az állam lényege az igazság. Ezt a naiv mondatot egy szlovák politikus mondta. Ki is nevették páran. Pedig így van. Ha érdekeinket csak ököllel, erővel és kapcsolati tőkével tudjuk érvényesíteni, akkor nem beszélhetünk sem civilizált társadalomról, sem jogállamról. Akkor itt vadkelet van. A bűnüldöző szervek alapvető feladata, hogy ne legyen. De akkor illik strasbourgi ítéleteket is olvasni (Soltész-ügy), illik elmagyarázni, miért jogsértő bírók tömegének erkölcstelen beadványát nyüvánosan véleményezni (Lipšic kontra Sopo- liga), s illik elmondani, hogy két darab helységnévtábla leszerelése a társadalom számára miért veszélyesebb, mint egy gyermek életének veszélyeztetése egészségügyi intézmény munkatársainak linksége okán. Mert ha minden úgy van rendben, ahogy van, akkor a felnövekvő nemzedékek az ököljogra rendezkednek be: a pofont meg az kapja majd, aki soha semmivel nem szolgált rá. A vasárnapi elnökválasztással végleg lezárult a Szaakasvili-korszak - mennyire rózsás a helyzet tíz évvel a forradalom után? A grúz helytartó - egy milliárdos kezében a kaukázusi ország JARÁB1K BALÁZS Bár a vasárnapi grúziai elnökválasztás a papírforma szerint alakult, mégis hatalmas a változás. Lezárult egy korszak, a Misa Szaakasvili fémjelezte rózsás forradalom utáni tíz év. Örökségének felszámolása már atavalyi, a tulajdonképpeni változást hozó parlamenti választások után elkezdődött és gőzerővel folytatódik. A Bidzina Ivanisvili által gründolt Grúz Álom mozgalom vasárnap beteljesítette a politikai célt, a Szaakasvili rendszer végleges leváltását. A többi pedig már történelem. Annyi bizonyos hogy a mindenki által különcnek tartott Szaakasvilinek sikerült megváltoztatni az országot az elmúlt tíz évben: Grúzia demokratikusabb, nyitottabb, kevésbé korrupt, Európa felé forduló, de egyúttal nacionalistább és vallásosabb is. Az itt is erősödő tradicionalizmus egyelőre jól megfér Európával. Misának és csapatának sikerült a grúz hatóságok reformja is, a polgárok felé fordulás és a szabályok betartása nap mint nap meglepetést okoz a posztkommunista államok működéséhez szokott embernek. A változásnak azonban ára is volt: nem sikerült munkát adni a grúzok több mint felének, vagyis a polgárok jó része tarthatta magát a változások vesztesének. A rendszert pedig egyre inkább a jól fizetett rendőrség tartotta fent, a bíróságok pedig a vádlottak 99,9 százalékát találták bűnösnek, így Grúzia európai rekorder a börtönök telítettségét illetően. Nem csoda, hogy a grúzok mindössze 20 százaléka tartotta Szaakasvili munkáját hasznosnak mandátuma leteltekor, s több mint harmaduk vallja, hogy a változást hozó parlamenti választások után már kevésbé fél (az államtól). Azonban Bidzina Ivanisvili jelenlegi kormányfő sem kevésbé excentrikus személy. Emlékszem, mi jutott eszembe tíz évvel ezelőtti, első grúziai utam során, amikor megpillantottam akkor épülőfélben levő palotáját. Pontosan Grúzia egykori uralkodóinak impozáns vára mellett építette nem kevésbé impozáns és teljesen modem rezidenciáját. Akkoriban jótékonykodásáról volt ismert, de mindenki csak hallott róla, nem lépett a nyilvánosság elé. Márpedig az az ember, aki ide építi palotáját, előbb- utóbb a politikai hatalmat is át akarja venni - mondtam a taxisnak anno. Máig nem tudni, pontosan min veszett össze Misa és a reformjait eredetileg nagy összegekkel támogató Bidzina. Hogy az utálat mára nagy és általános, azt Bidzina nyilatkozatai bizonyítják - Szaakasvili és társai társadalmi bázisának teljes felszámolása a cél. Az elnökválasztáson vasárnap a Grúz Álom jelöltje, a politikában idáig kevéssé ismert egyetemi rektor, Giorgi Margvelasvili nyert 60 százalékkal, ám Szaakasvüi jelöltje, David Makradze is szerzett 20 százalékot. Ez úgy is értelmezhető, hogy mindenki nyert, ám ha Bidzina tartani akarja magát korábbi ígéretéhez és lecsukja Misát (is), hiszen megszűnik államfői mentelmi joga - akkor Grúzia sokat veszíthet. (Amikor tavaly a Grúz Álom megnyerte a parlamenti választásokat, azonnal több addigi vezető beosztású hivatalnokot őrizetbe vettek.) Az biztosnak tűnik, hogy Bidzina lemond miniszterelnöki funkciójáról és saját kezűleg jelöli ki utódját (vasárnap óta pedig az államfő is az ő embere) . Nagy kérdés, hogy „visszavonulása” után milyen szerepet akar betölteni, egyelőre a civil társadalom részeként szeretné a mindenkori hatalmat ellenőrzése alatt tartani. Mivel Bidzina vagyona az ország bruttó össztermékének negyven százalékát teszi ki, egyfajta láthatatlan helytartóként továbbra is kézi vezérléssel fogja Grúziát irányítani. Ez pedig sokkal inkább nevezhető „tradicionálisnak”, semmint európai kormányzásnak.
