Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-30 / 253. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 30. Vélemény és háttér 7 A tátrai tigris sztorija bizonyítja, nem lehetetlen a siker, de azt is, hogy minden elrontható A tigris tényleg 15 évig él Másfél évtizede alakult meg az első Dzurinda-kor- mány, nagyjából innen számíthatjuk a „tátrai tigris” születését. Az enciklopédiák szerint a (természetben élő) tigris élettartama ritkán haladja meg a 10-15 évet. Nos, szomorúan konstatálhatjuk, hogy a tátrainak sem adatott több. GÁL ZSOLT Az első nagy tanulság az, hogy szinte semmi sem lehetetlen: a Közép-Európa fekete lyukának (Madeleine Albright) tartott kis Szlovákia 4 év alatt ledolgozta a visegrádi szomszédokkal szembeni hátrányát a reformokban és az euro-at- lanti integrációban, a következő 4 évben pedig a régió éllovasává vált. 1998-ban, a Mečiar- korszak végnapjaiban kevesen fogadtak volna arra, hogy Szlovákia a többi tagjelölttel együtt csatlakozik 2004-ben az Európai Unióhoz, hogy a V4-ek közül elsőként fogja bevezetni az eurót, arra meg pláne nem, hogy mind 2007-ben, mind 2001 és 2010 között átlagosan az EU leggyorsabban növekvő gazdasága lesz, a pozsonyi régió meg bekerül az unió tíz legfejlettebb térsége közé (a vásárlóerő-paritáson számolt bruttó hazai termék alapján). Sőt, sokan azt sem gondolták akkor, hogy a Mečiar-korszak végnapjait éljük. A második tanulság az, hogy a nehezen megszerzett pozíciót (mert kemény munkával és sokszor fájdalmas változásokkal értük el) viszonylag könnyen el lehet tékozolni. A tátrai tigris kimúlt, Szlovákia idáig főleg a 2002 és 2006 közötti jobbközép kormány reformjaiból élt, de ez nem tarthatott örökké. Pláne nem úgy, hogy 2006 óta egyetlen komolyabb reform sem volt, sót a korábbiak gyengítése zajlott, és tavaly már szisztematikus rombolásba ment át (az egységes adó megszüntetése, a második nyugdíjpillér több mint megfelezése stb.). A harmadik tanulság az, hogy ezeket a sikereket sokféle, gyakran széthúzó, folyton egymással veszekedő kormánypártokkal is el lehet érni. 1998 és 2002 között a „koalíciók koalíciója” kormányzott, amely az egész demokratikus spektruAz istenadta nép többsége amióta ez a kis állam létezik, a reformellenes populista, nacionalista erőkre szavaz. mot magába foglalta a baloldaltól a liberálisokon keresztül a magyar párton át a keresztény- demokratákig. Mandátuma leteltével a szerencse is a reformok iránt leginkább elkötelezett kormánypártok mellé állt: 2002-ben a szavazatok alig több mint 42 százalékával megszerezték a parlamenti többséget. A reformellenes oldalon 13 százaléknyi szavazat veszett el, a mandátumot nem szerző, az 5%-os küszöb alatt maradó párocskákra adott voksok. Ezek fele annak köszönhető, hogy Slo- ta meg Malíková (háľ Istennek) összevesztek. A negyedik tanulság az, hogy hosszú távon nem lehet a szerencsére építeni, előbb-utóbb a többség akarata érvényesül (lásd 2006,2012), s az istenadta nép többsége amióta ez a kis állam létezik, a reformellenes populista, nacionalista erőkre szavaz. Itt tartunk most, és a társadalom többsége továbbra sem ért egyet ezzel a gondolat- menettel és aligha akar ilyen tanulságokat levonni. De már akkor is megérte, ha mi levonhatjuk. Nyugodj békében, tátrai tigris. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója (Ľubomír Kotrha karikatúrája) ŐSZINTE RÉSZVÉTEM. JEGYZET Józsi és a rizling VERES ISTVÁN Ki gondolta volna, hogy az MKP és a Híd megyeelnökje- löltjeinek Nagyszombat megyében van egy olyan közös nevezőjük, ami akár kettejük jövőbeni együttműködését is megalapozhatja. Pedig Berényi és Nagy személyiségének részhalmaza nem merül ki abban, hogy mindkettejüket Józsinak hívják. Korábban az Új Szó, majd a hét elején a Bumm hírportál is interjúkat közölt velük terveikről, ambícióikról, egyebekről. Az első kérdésekből kiderült, hogy mindent másként képzelnek a megye jövőjét illetően, és még abban sem értenek egyet, hogy pozitív vagy negatív fejlemény-e a dunaszerdahelyi kórház előtt nemrég felújított parkoló. Berényi szerint jó, hogy végre elkészült, Nagy szerint rossz, hogy mostantól fizetni kell érte. Azt is másként látják, hogy az egyes járások felújított úthálózatának aránya mennyire volt kedvező a Galántai és a Dunaszerdahelyi járás szempontjából. A ki mit eszik, olvas, néz és milyen háziállatot tart típusú kérdések alagútjában viszont már látjuk a reményt adó fényt. Ezekben a válaszokban ugyanis mindkét jelölt önként bevallja, hogy a borok közül a rajnai rizlinget issza a legszívesebben. Hoppá. Hivatalos pártirányvonal, MKP és Híd ide vagy oda, ez azért nem kevés. Mert ha még azt nyilatkozták volna, hogy az oiaszrizlinget szeretik, hát istenem, magyar ember szeresse is. Na de. a rajnait? Félreértés ne essék, nincs semmi baj a rajnai rizlinggel, de alighanem mindenki érzi, mekkora véletlen kell ahhoz, hogy két megyeelnökjelölt éppen ezt a fajtát említse kedvencei között. Ha tehát az interjúkban a Be- rényitől és Nagytól idézett, kötelezően pozitív hangvételű kampányszöveget nem számítjuk, kijelenthetjük, hogy a legfontosabb kérdésben ugyanazon az oldalon állnak. Ez pedig nagyon jó és reményteljes. Mert megyeelnök nagy valószínűséggel egyikükből sem lesz, de így legalább majd elbúslakodhatnak a választások után egy üveg rajnai rizling mellett, és beismerhetik egymásnak, hogy azért nem tudtak megegyezni a megyei választások előtti együttműködésről, mert nem is akartak. KOMMENTAR Babiš, az államférfi MARIÁN LEŠKO Andrej Babiš sikerével a cseh választásokon egy olyan politikai probléma érkezett meg a közép-európai térségbe, amellyel az Egyesült Államokban már 1953-ban szembesültek. Erwin Wüson, a General Motors vezére elhatározta, hogy védelmi miniszter lesz. Amikor a szenátusi bizottság egyik tagja feltette neki a kérdést, nem tartja-e összeférhetetlenségnek, hogy nagyvállalkozóként egy Uyen fontos állami tisztséget töltsön be, Wilson a következő, azóta is sokat idézett mondattal válaszolt: „Évek óta úgy gondolom, hogy ami jó az országunknak, az jó a General Motorsnak is, és fordítva”. Azóta sok év telt el, és a demokratikus országok többségében megtapasztalták, hogy a dolog nem ennyire egyszerű. Csehországra ez még csak most vár. Néhány évvel ezelőtt Babišnak még nem lett volna esélye betömi a nagypolitikába, mostanra azonban a cseh választók hagyományos pártokból való kiábrándultsága elérte a kritikus szintet. Alternatívákat kerestek, mert ahogy Václav Bélohradský filozófus írta, „a választó mindig hagyja magát meggyőzni, hogy a régi problémákat csak új »személyiségek« tudják megoldani, akik (látszólag) kívülről érkeznek a politikába”. Az objektivitás kedvéért el kell ismemi, hogy az a termék, amit az ANO és Babiš formájában sóztak a cseh választók nyakába, hihetetlenül profi módon lett eladva. így az ANO elnöke a választási eredmények ismeretében joggal formálhat igényt minimum a pénzügyminiszteri posztra. Babišsal az a gond, hogy médiamágnásként és az Agrofert cégcsoport vezéreként jómaga lesz a megtestesült összeférhetetlenségi konfliktus a miniszteri bársonyszékben. Azok a döntések, amelyeket meghozna az ország érdekében, nem feltétlenül lennénekjók cégei számára, és fordítva. Az Agrofert a vegyiparban és az élelmiszeriparban érdekelt, és az összeférhetetlenségi konfliktus a cseh állam európai uniós politikáját is érintené. A cseh sajtó már figyelmeztetett, hogy Babiš mezőgazdasági-élelmiszer-ipari konszernje hatalmas uniós dotációkhoz fér hozzá. Babiš a gazdasági hatalmát politikaira tudta váltani, hiszen simán meg tudott fizetni olyan külföldi tanácsadó cégeket, amelyek amerikai elnököket és brit kormányfőket segítettek a győzelemhez. Most pedig politikai hatalmát gazdasági érdekeinek érvényesítésére tudja majd felhasználni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ország legnagyobb lapkiadó vállalatának tulajdonosaként szinte korlátlanok lesznek a lehetőségei, felmerül a kérdés, hogy a cseh politika és a közélet egyáltalán ellenőrzése alatt tudja-e tartani Babiš ténykedését. Silvio Berlusconi példája jól mutatja, könnyű egy nagy- vállalkozót és médiamágnást beengedni a nagypolitikába, de annál nehezebb kitessékelni onnan. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Menetelés és • i rr • r / időjárás Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke sajtónyilatkozatot tett közzé az időjárás és a székely menetelés csillagászati összefüggéseiről. „Az, aki erre a napra időzítette a székely nép nagy megmozdulását, rendkívül bölcsen, nagy tudás birtokában, vagy isteni ihlet alatt döntött. Ezen a napon ugyanis a reggeli fényes napsütésben az égen ezüstösen csillogott a hold is. Létezhet-e ennél alkalmasabb nap a cselekvésre annak a népnek az érdekében, amelynek zászlaját a nap és a hold ékesíti? Az Úr kegyelmi időjárással adott jelet az Ő székely-magyar népének. Ezért azt mondom: ettől arra, Isten segedelmével a székely nép önrendelkezési harca feltartóztathatatlan lesz.” (MVSZ) A szegénység fokozatai Tavaly a magyar lakosság csaknem fele élt olyan háztartásban, ahol a szegénység valamilyen formája jelen volt - derült ki a Tárki felméréséből. 17% volt, jövedelemszegény”, 19% „munkaszegény”, 37% pedig súlyosan nélkülözésben élt (több családban a szegénység mindhárom formája jelen volt). A szegénység határának az átlagjövedelem 60 százaléka alatti jövedelmet tekintik. A Tárki kutatása szerint 2012-ben ez alatt a határ alatt élt a magyarok 17 százaléka, ami a legmagasabb a rendszerváltás óta. A súlyos anyagi nélkülözés azokat a háztartásokat jellemzi, ahol a jólét kilenc eleméből (például a személy- gépkocsi birtoklása, az évente egy hét nyaralás vagy a megfelelő fűtés) legalább négy hiányzik. (MTI)
