Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-26 / 250. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 26. Szalon 21 KOMÁROMI SZALON „Az ám, hazám”, avagy költészet az agoráról Fontos-e ma a közéleti és/vagy politikai költészet? Milyen szerepe lehet egy ország mentális állapotának a karbantartásában? Egyebek között erről esett szó a Komáromi Szalon „Az ám, hazám!” című csütörtöki estjén a Révben. Aki kérdezett: Sánta Szilárd. Aki válaszolt: két magyar író, költő, a műfaj közismert művelője, Erdős Virág és Kukorelly Endre. ÖSSZEFOGLALÓ Erdős Virág: „Mint a pap, aki minden vasárnap kiáll a templomban, és elmondja, mit tart fontosnak. Ez felelősség, ami megbénítja az embert." (Képarchívum) Egyikük sem elefántcsonttoronyba zárkózva nyilatkoztat ki erkölcsi imperatívuszokat; ki- sebb-nagyobb mértékben mindketten megmártóztak a politikában. Erdős Virágot például a Milla-tüntetéseken ismerték meg tömegek, valószínűleg olyanok is, akikhez a kortárs irodalmi folyóiratok, friss verseskötetek nem jutnak el. Kukorelly Endre a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőjeként két és fél évet töltött a Tisztelt Házban. Utóbb lemondott mandátumáról. A Komáromi Szalon beszélgetős estjén nem tűnt kiábrándultnak: ,A politikai költészet kifejezést használom, és szeretném, ha a fogalom megtisztulna, szép jelentést kapna. A politika eredetileg a polisz ügyeinek intézését jelentette. A görögöknél a szabad polgár az otthonából kilépett az agorára, és elkezdett a köz ügyeivel foglalkozni. Arisztotelész szerint ehhez bátorság kell. Úgy gondolom, az állampolgárnak ma is egyfajta kötelessége időről időre kilépni az agorára. Mindenkit arra biztatnék, hogy próbálja ki. A költészet pedig par excellence politikai dolog: ha kilépek a közönség elé, ha publikálok, már politikai tettet hajtottam végre, és vállalnom kell ennek az ódiumát is. A szövegemet beletettem a közös térbe, ahol az nem tud nem politikai életet élni” - magyarázta álláspontját Kukorelly. Majd úgy fogalmazott: ma a művészetnek semmilyen funkciója nincs, kevesen értik. Pedig minden műalkotás egyfajta térkép - elmondja, hogyan éljünk, hogyan gondolkozzunk. Egy tökéletes világban, ahol megvannak a szükséges erőforrások, a kultúra „életvezetési tanácsadó” lenne, de ma nem így működik. „Mint a pap, aki minden vasárnap kiáll a templomban, és elmondja, mit tart fontosnak. Ez felelősség, ami megbénítja az embert” - válaszolta Erdős Virág arra a felvetésre, milyen tapasztalat volt a verseivel átpolitizált térben kiállnia a tömegek elé. A költő arról is beszélt, egy ideje úgy érzi, újra kell fogalmaznia szerepvállalásait, és meg kell válaszolnia magának a kérdést: dolga-e a költőnek politikai kérdésekkel foglalkozni. ,A mentségemre azt szoktam mondani, hogy a közéleti verseimben ugyanúgy a saját indulataimmal, dühömmel foglalkozom, mint ha személyes témákról szólnék. Ugyanakkor úgy érzem, nem elég írni, ki is kell állni az emberek elé, s ezáltal kaptak a verseim más szerepet, jelentőséget. De hogy miként hat ez a kontextus a szövegekre, hogy önmagukban megállják-e a helyüket, az majd 100 év múlva derül ki, amikor felvirágzik kis hazánk...” - jegyezte meg Erdős Virág, akinek közéleti versei A Trabantfejű Nő (2011) és az Ezt is el (2013) című kötetben, valamint a Népszabadságban olvashatók. A költészet ...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellűiét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjelnappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér' is jutna, szar se jusson, ha cigány... (Részlet Erdős Virág Na most akkor... című verséből) Kukorelly Endre: „ Úgy gondolom, az állampolgárnak egyfajta kötelessége időről időre kilépni az agorára. Mindenkit arra biztatnék, hogy próbálja ki." szerepéről szólva úgy vélekedett: az emberekben nagy az éhség, hogy a művészet megfogalmazza mindazt, ami az életben fontos. Annyira hangosan kell kiabálni, hogy azt ne lehessen nem meghallani. „Mindannyiunkban van olyan ambíció, hogy változtassunk valamin”-tette hozzá. Az est programjából nem hiányzott a felolvasás, és volt kortárs költészeti kvíz is, amely leginkább azt mutatta meg: hosszú az út, míg a mai költők mai versei sokat idézett klasszikus sorokká érnek, (as) Látod, azon a pádon él ■■ az a nagykabátos ember. $ f A szagát elhordja a szél. A szél minden szagot elver. A nejlonzacskóit maga köré pakolja szorosan. Emberszag. Az ember szaga. Látod, egy ember, szaga van. Föláll, elindul, nem tudom hova. Kihúzni a telet a Népköztársaság utón. Vagy megint Andrássy, lehet. (Kukorelly Endre: Nyugodt Szív) VÁLOGATOTT MESÉK SZÜLŐKNEK Csipkerózsika hosszú álma, Piroska és a farkas talalkozasa POLGÁR ANIKÓ „Az egysíkú tápláléktól egysíkú lesz a lélek” - állapítja meg a csupán szórakoztató vagy ismereteket közlő, az ember belső problémáinak megértését nem segítő, gyermekeknek szánt művekről a 20. század egyik legismertebb gyermekpszichológusa, a tündérmesék pszichoanalitikus mélységeit, gyógyító hatását kutató Bruno Bettelheim (1903-1990). A tárgyban írt legismertebb művének (angolul 1976-ban jelent meg először) Kúnos László által készített magyar fordítását immár nyolcadik kiadásban veheti kézbe az olvasó. Bettelheim elemzései hozzásegítenek ahhoz, hogy megértsük, mi játszódik le a gyermeki lélekben a mesék befogadásakor, ugyanakkor a mesék rejtett tartalmainak a tudatalattira kifejtett hatását is bemutatja. Jancsi és Juliska története például a pszichoanalitikus értelmezésben a szülőktől való gyermeki függés megszűnésére, a gyermekek önmagukra találására, valamint az orális mohóság veszélyeire utal. Piroska és a farkas meséje a szerető szülő/nagyszülő átváltozásait is segít megértetni a gyerekkel, aki a nagymamát és a nagymama ruháit felöltő farkast vagy az anyát és a gonosz mostohát ugyanazon lény átváltozott formájának látja. Ha a máskor kedves nagymama mérgesen kiabálni kezd, a gyermek ezt ijesztő farkassá változásként észleli, a megnyugodott nagymama pedig a farkas eltűnését, a jóságos nagyszülő visszavál- tozását jelenti számára. A tudattalan mélységeit freu- di alapokon vizsgálva a legtöbb népmesének szexuális jelentéssé is van. A farkas a csábító férfi, Piroska hozzá intézett kérdései (miért olyan nagy a füle, a szeme, a szája?) pedig azért érintik az érzékszerveket, mert „a serdülő ezeken keresztül igyekszik megérteni a világot”. Szexuális mögöttes tartalommal magyarázható, hogy miért nem falja föl a farkas rögtön Piroskát, amikor először találkozik vele, s miért lesz második találkozásuk színtere a nagymama ágya (Gustav Dóré illusztrációján, mely a kötet borítójára került, Piroska be is bújt a farkas mellé az ágyba). Csipkerózsika hosz- szú álma Bettelheim szerint a serdülő lányok első menstruáció utáni magukba fordulására utal, a mindent befonó csipkerózsa tüskéi pedig a túl korai szexuális élményektől védik meg őket. Igazat adhatunk Bettelheim- nek abban, hogy a klasszikus mesék leegyszerűsített és megszelídített változatai, „a felszínes szórakoztatást szolgáló filmes és televíziós adaptációk” megkerülik az egzisztenciális problémákat, s ezáltal nem járulnak hozzá a gyermek mélyebb önmegismeréséhez, nem segítik abban, hogy megbékéljen félelmeivel és vágyaival, s nem kínálnak megoldásokat a gyerekeket gyakran tudat alatt kínzó problémákra. Feltűnő ugyanakkor, hogy Bettelheim a műmese semmilyen formájában nem lát a népmeséhez hasonló értékeket. Kékszakáll története például, mivel állítólag „Perrault találta ki, nincs közvetlen előzménye a népmesékben”, csupán lélektani finomság nélküli tanmese, mely nem érhet fel a „valódi mesékkel”. Példáiból kitűnik, hogy a Grimm testvérek feldolgozásait azért tekinti valódiaknak, mert ősi és népi eredetűek, s a sok évszázados csiszolódás révén váltak alkalmassá a rejtett tartalmak közlésére. Bettelheim viszolyog a tanmeséktől és a tanmesékhez sorolt ai- szóposzi fabuláktól is, melyek szerinte a nyüt moralizálás miatt nem hathatnak ugyanolyan erővel a gyermeki lélekre. A népi és a művi, az eredeti és a stilizált elválaszthatósága azonban a Grimm-mesékben sem ilyen egyszerű, az aiszóposzi mesék explicit tanulságai pedig mindig korfüggők és utólagosak, akárcsak Perrault meseátdolgozásainak mondanivalója. A modern vagy kortárs meseirodalom legnagyobb alkotásai (magyar vonatkozásban például Lázár Ervin meséi) ugyanúgy hozzásegíthetik a gyermeket, hogy eligazodjon érzelmeiben, hosszabb távon pedig megtalálja az élet értelmét, mint a legmélyebb értelmű népmesék. Ezért látjuk Bettelheim értelmezéseit mélyen elgondolkodtatónak, ugyanakkor túlságosan egyoldalúnak is. Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Corvina, Budapest, 2013. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
