Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-26 / 250. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2013. OKTOBER 26. ÉVFORDULÓ 15 »Exkluzív felvétel Robert Capa hangjával Előkerült egy exkluzív hang- felvétel, amelyen az utókor először hallhatja Robert Capa hangját. A fotótörténet egyik legjelentősebb, magyar származású haditudósítójával 1947-ben készített interjút a fotóművész születésének 100. évfordulója alkalmából a New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központ és a Libération című francia napilap kedden tette közzé honlapján. A WNBC Gerda Taro felvétele Cápáról amerikai rádióban készült 23 perc 35 másodperces angol nyelvű felvételen Robert Capa - akit a műsorvezetők Bobnak szólítanak - az életrajzáról megjelent kritikákról, a Szovjetunióban John Steinbeckkel tett utazásáról, az egyik leghíresebb képéről, a spanyol polgárháborúban 1936-ban készült A milicista haláláról és a póker iránti szenvedélyéről beszél. (MTI) Wh&í+g. Liter ► egacélozni "▼ .......... ■ N * GADÁNYI JÁNOS (1896-1960) Diákéveit az I. világháború megszakította, katonaként megsebesült. Gyógyulása után érettségizett, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. 1923-ban szerzett művészi és tanári diplomát. Mestere anyai nagybátyja, Vaszary János volt. 1927-ben eljutott Párizsba, ahol a kor legnagyobb francia mestereinek munkáit eredetiben is tanulmányozhatta. Még ugyanebben az évben kiállítást rendezett Frankfurt am Mainban, majd megnősült. A '20- as években lezárult művészetének első szakasza, az útkeresés, a tájékozódás, a lassú önmagára találás korszaka. Kezdetben Kernstock és köre, a „Nyolcak", majd Kassák folyóirata, a „Ma” köré csoportosuló konstruktív festők törekvései, valamint Vaszary és a párizsi festők színgazdagsága hatottak egyéni stílusának alakulására. 1920-tól kezdve szerepelt kiállításokon. Képeit Rippl-Rónai javaslatára 1925-ben díjazta a Szinyei Társaság, ez volt Gadányi életében művészetének egyetlen és utolsó hivatalos elismerése. Első önálló hazai kiállítását 1930-ban rendezte. Tagja a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT), alapító tagja az Új Művészek Egyesületének (UME). Reprezentatív magyar kiállítások alkalmából képei gyakran szerepeltek külföldön. „Gadányi 1946-48 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Jogtalan eltávolítása, nyugdíjazása és az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítása után (1948) visz- szavonultan dolgozott. 1946 és 1953 között Békásmegyeren élt. 1953-tól haláláig budai műtermében folytatta munkáját. Gadányi a XX. századi magyar festészet egyik meghatározó, mindvégig a maga útját járó egyénisége volt. özép- kori erőd "V— Hiteles mértékegység —V— Robert Capa, a legnagyobb hadifotós századik születésnapjára Elég közel menni A normandiai partraszállás (Fotók: sita/ap, képarchívum) rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel - intették egykoron a spártai anyák csatába menő fiaikat. Minden idők legnagyobb hadifotósa, Robert Capa ezt így módosította: „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. E hitvallás egyben korának lenyomata is: amikor még nem ismerték a nagyközönség körében gumiobjektívnek nevezett transzfokátort, amivel a távoli tárgyak is közeibe hozhatók, akkor a fotósnak csak egyetlen választása volt: oda kellett menni a sűrűjébe. Robert Capa ezt pontosan tudta, ezért mindig elég közel volt: végigfotózta a spanyol polgárháborút, a japánok kínai invázióját, a második világháború hadszíntereit, az első arab-izraeli háborút, végül az indokínai összecsapást. Feje körül fütyültek a golyók, ő maga fütyült a golyókra. Mindig elég közel ment és mindig megúszta. Aztán egy alkalommal tájképet kívánt készíteni. Ez lett a veszte. Budapesten született száz évvel ezelőtt, 1913. október 22-én, Friedmann Endre néven. Szülei szabóként dolgoztak, édesanyja, Berkovits Julianna Hermina, Nagykaposról került a fővárosba. Hárman voltak fivérek, közülük öccse Cornel Capa néven szintén világhírű fotós lett. Már gimnazistaként megismerkedett Kassák Lajos baloldali körével. Az egyik tüntetés alkalmával letartóztatták, és csak azzal a nyomatékosított felszólítással engedték szabadon, hogy sürgősen távozzon az országból. Nem vette tréfára a dolgot: az érettségi letétele után a budapesti Madách Gimnáziumban, 1931 júliusában először Bécsbe, majd Prágába, ezt követően Berlinbe utazott. Ekkor még csak hobbiból fotózott. Újságírást kezdett tanulni, de egyre inkább tornyosultak a nyomor viharfelhői a feje fölött. Ahhoz, hogy el tudja magát tartani, munkát vállalt a Dephot ügynökségnél, ahol laboránsként dolgozott. Itt tapasztalta meg, hogy a fényképezésből meg is lehet élni. Első publikált felvételeit 1932-ben az emigrációban élő Lev Trockijról készítette, a politikus koppenhágai előadása alkalmából. A weimari Németország forrongott a múlt század harmincas éveinek elején: sorra alakulnak a kisebb-nagyobb bal- és jobboldali pártok, mígnem 1933 elején a választásokon a legrosszabb formáció, a náci párt győz. A következő évben, a fasiszták hatalomra kerülését követően, Friedmann Endre jobbnak látta Párizsba költözni. Itt ismerkedik meg Gerta Pohoryllével, tanítómesterével, későbbi munkatársával és élete nagy szerelmével, akinek menekülnie kellett Németországból. Endre és Gerta első, sorsdöntő találkozásukkor egy pillanat alatt egymásba szeretnek. A már ismert, három évvel idősebb fotósnő a szerelmét munkatársává fogadta, előbb tanítani kezdte, majd hamarosan alkotótársakká váltak. Arról, hogy milyen fontos mindkettejük számára ez a kapcsolat, minden idők egyik legszebb szerelmi fotója tanúskodik: a kávéházban készült felvételen úsznak a boldogságban, Gerta átszellemült mosollyal néz maga elé, Endre odaadóan, arcán túláradó érzelmekkel nézi őt. A szerelmesek évődve kitalálnak egy történetet, hogy a 21 éves Endre voltaképpen Párizsba vetődött amerikai szárriporter. Ehhez persze megfelelő nevet kell választani. Mivel barátai, ráme- nőssége miatt, már Budapesten a cápa becenevet ragasztották rá, elhatározzák, hogy ezután Robert Cápaként fog. mindenkinek bemutatkozni. Odetük zsenialitását az adja, hogy Franciaországban jól ismert a kor amerikai sztárrendezője, Frank Capra, így a szakmabeliek arra is gondolhatnak, hogy a betűhiány arra szolgál, hogy megkülönböztesse magát az ifjú titán az idősebb „rokontól”. A névváltoztatási ödet annyira megtetszik Gertának, hogy a Párizsban alkotó fiatal japán művész, Taro Okamata után ő meg Gerda Taro lesz a későbbiekben. Az ödet bejött: a baloldali francia Regards hetilap tudósítóként kiküldte őket a spanyol polgár- háborúba, ahonnan csak úgy ontották a jobbnál jobb képeket. 1936. szeptember ötödikén készült a világhírt meghozó Robert Capa- felvétel, A milicista halála, amelyet a francia VU magazin szeptember 23-ai számában publikáltak Ekkor figyeltek fel rá az amerikai Life magazin szerkesztői, akik e képe mellett néhány továbbit is leközöltek A sors úgy akarta, hogy Capa és Taro felhődén boldogsága ne tartson túl soká: a brunete-i visz- szavonuláskor a spanyol polgár- háborúban, 1937. július 26-án Taro megpróbált felkapaszkodni az egyik, katonákat szállító teherautóra, eközben megcsúszott, s a figyelmeden sofőr nekifarolva a közeli fának halálra sebezte. Gerda 27. születésnapján, augusztus 1-én búcsúztatta Robert Capa élete legendává vált nagy szerelmét a párizsi Pére-Lachaise temetőben, több tízezer baloldali francia tüntető részvéte mellett. A normandiai partraszállást megelőző időben Robert Capa az Észak-Afrikában, később Szicíliában harcoló amerikai katonákról tudósított. Felvételeivel akkora sikert ért el, hogy az 1944. június 6-ai partraszállásnál ő volt az egyeden fotós, akit az első vonalba engedtek. Egy karcolás sem esett rajta, miközben hat tekercs filmet használt el, összesen százhat kockát exponált. Dél körül sikerült kialakítani a hídfőállást a szárazföldön, ekkor az első kórházhajóval, a sebesültekkel együtt visszatért Portsmouth-ba, innen a Life londoni irodájába vezetett az útja, ahol a filmtekercseket az akkor 18 éves laboránsra, Larry Burrowsra, a későbbi híres hadifotósra bízta, miközben a jól végzett munka örömével elment aludni. A lelkes fiatal munkatárs annyira kíváncsi volt a képekre, hogy előhívás után a szárítóban a szokásosnál magasabb hőmérsékletet állított be, hogy minél előbb megtekinthesse a szenzációszámba menő negatívokat. Vesztére: a hő leolvasztotta az emulziós réteget, aminek következtében mindössze nyolc felvétel maradt meg teljes egészében, további három kocka egyes részei még felhasználhatóak voltak, a többi szinte teljesen megsemmisült. A Life magazin ezért végül is csak tíz fotót tudott a lap június 19-ei számában leközölni, azokat is „enyhén éleden” megjelöléssel. Capa egy életen keresztül bánta, hogy kiadta kezéből az exponált tekercseket, amelyek a megismételhetetlen, egész kiállításnyi képanyagot tartalmazták. Olyannyira szívére vette a szerkesztői megjegyzést, amely azt is sugallhatja, hogy az ő hibájából nem sikerültek a felvételek, hogy életrajzi művét Emlékeim a háborúból - kissé elmosódva címen jelentette meg. Békeidőben Capa nagykanállal habzsolta az életet, szeretett jól élni, imádta a nőket, ők is rajongtak érte. Leghíresebb szeretője Ingrid Bergman volt. E kapcsolatról - úriemberhez méltóan - soha senkinek egy szót sem ejtett, a világ tudomására a svéd színésznő hozta, életrajzi művében. Azóta lánya, Isabella Rossellini, azt is elárulta, hogy több, édesanyjának küldött szerelmes levelet őriz a sztárfotóstól. Capa a háború után, 1947-ben barátaival együtt megalapította a Magnum fotóügynökséget. Egyik fotókiállításuk megszervezésére utazott 1954-ben Japánba, amikor utolérte őt a Life felkérése: ha már úgyis Ázsiában van, ugorjon át felvételeket készíteni az épp kiszélesedő francia-vietnami háborúról. A sorsdöntő május 25-én egy francia ezreddel gyalog indultak el felderítő útra a laoszi határvidéken. Útközben a katonákat, a leégett, kifosztott falvakat és a temeteden halottakat fotózta. Pár perccel délután három óra előtt felkapaszkodott egy kis dombra, hogy látképet készíthessen a pusztasággá vált környékről. A parancsnok hasztalan figyelmeztette: halálos veszély fenyegeti. Capa nem ijedt meg, hiszen hozzá volt szokva a tűzvonalhoz, különben sem lőtt rá senki. Rosszul tette: taposóaknára lépett, amely felrobbanva azonnal megölte. Még 41 éves sem volt. Robert Capa pedig halhatadan képeiben máig utolérheteden hadifotósként él közöttünk, akihez mérhető csak egy volt: élete nagy szerelme, Gefda Taro, aki ugyancsak fiatalon és hozzá hasonlóan a harctéren vesztette életét. Ozogány Ernő —M f 1 III IIM Ml í«« í« Robert Capa és szerelme, a 27 évesen elhunyt Gerda Taro A milicista halála