Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-22 / 246. szám, kedd
12 LAPSZEMLE FOCITIPP 2013. OKTOBER 22. www.ujszo.com Huszti: Hülyítés... „Nem szimpatikus nekem az a légkör, ami a csapat körül kialakult, a svédországi Eb-selejtező pedig végérvényesen rádöbbentett, nem tetszik az az út, amelyen járunk. [...] Fura, hogy Hajnal Tamást, akinek eddigi teljesítményét Németországban nagyra értékelik; Vanczák Vilmost, aki évek óta alapember Svájcban; vagy éppen Huszti Szabolcson akit minden állomáshelyén megbecsültek, olyanok helyettesítenek, akik a gyengébb színvonalú magyar bajnokságban szerepelnek. Én nem fogok visszatérni az NB I-be, nem igazolok a Videotonba, hogy sztenderd válogatott lehessek. Alig vártam, hogy kikerüljek külföldre, és azt tanácsolom minden magyar focistának: amint lehetősége van, igazoljon ki, mert ég és föld a különbség a hazai és a külföldi labdarúgás között. {...] Én mindig híve voltam a pozitív hozzáállásnak, éveken át hangoztattam, az eredményhez szüksége van a válogatottnak a szurkolók és a média felől érkező támogatásnak, de ami most zajlik, annak köze sincs a realitáshoz. Az hülyítés. Az nevetséges. Simán kikaptunk SvédországHuszti Szabolcs ban, de dicsérjük az első félidőt, miközben momentumunk sincs - a házigazdáknak pedig ziccerei egymás után. A meccset közvetítő riporter dicshimnuszokat zeng a produkcióról, egekbe emel játékosokat, a stúdióban ülő szakkommentátorok pedig fényezik az edzőt, és fejlődésről beszélnek. Szerencsével, kínkeservesen megverjük Moldovát, és elégedetten értékelünk.” Huszti Szabolcs nyílt levele 2010 szeptemberében, amikor lemondta a válogatottságot. Szaki: Ne hülyítsük már egymást... ,A szurkolókat évek óta átverjük. Olyan terveket szövünk, amelyek nem reálisak. Pályafutásom alatt még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki kiállt volna a kamerák elé, és őszintén elmondta volna az igazat. A mi labdarúgóink zömükben a másodosztályokban futballoznak, esedeg Hollandiában, Oroszországban vagy az NB 1-ben. Ha nincsenek olyan játékosaink, akik a legjobb bajnokságokban futballoznának hétről hétre, ne várjunk csodát. Majd ha német, olasz, spanyol és angol csapatok kapkodnak a magyar játékosok után, akkor lehet esélyünk kijutni egy világ- eseményre. Addig nem! Megnézte bárki is az amszterSzalai Ádám dami mérkőzés kapcsán a két válogatott játékoskeretének az összetételét, ki hol fútballozik? Értékekben, tapasztalatban ég és föld a különbség, össze sem lehet hasonlítani a két együttest. Itt az én példám. Tizenhat évesen mentem ki külföldre, idehaza sorra rugdostam a gólokat, elhittem magamról, hogy milyen marha jó játékos vagyok, aztán amikor kikerültem Stuttgartba, rám néztek, és csak any- nyit kérdeztek: veled mi a gond, fiam? Egy évig egy percet sem játszottam az ifibajnokságban. A legnagyobb különbség a gyerekek nevelésében van. Olyan szinten le vagyunk maradva a fiatalok tanításában, a futballisták képzésében, hogy azt elmondani sem lehet Nem attól lesz valaki jó edző, mert elvégzi a kéthetes edzőképzést, esetleg elmondhatja magáról, hogy évtizedek óta ezt a szakmát űzi. A labdarúgás rengeteget változott az elmúlt harminc esztendőben. A magyar edzőknek kutya kötelességük lenne megnézni, hogyan működik mindez a nyugati nagy kluboknál. Mondjanak két, de akár csak egy olyan magyar játékost, aki évek óta topcsapatokban fútballozik. Vagy egyeden olyan tehetséget, akit ez a magyar közeg az elmúlt húsz évben kinevelt. De akár egyetlen olyan csapatot, amely a Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában folyamatos résztvevő lenne. És a legfontosabb: mondjanak egy magyar edzőt, aki az elmúlt évtizedben Európában bármit is letett az asztalra. Na ugye... Igenis voltak súrlódásaim Egervári Sándorral. A magyar válogatottnál nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan kapitányunk legyen, aki elmondja, hogy nagyjából mit szeretnénk játszani, a másik felét pedig ránk bízza, mondván, profi játékosok vagyunk, oldjuk meg. Ilyen nincsen! Mainzban közepesnél gyengébb játékoskeretünk volt, de olyan szakmai háttér állt mögöttünk, úgy a fejünkbe verték a taktikát, hogy középszintű együttessé fejlődtünk. Kérem, ne hülyítsük egymást! Hogy nekem 25 évesen, nem tudom hány válogatottsággal a lábamban kell ideülnöm és ezeket elmondanom, pontosan tükrözi a magyar focinkat.” Szalai Ádám sajtótájékoztatója a hollandiai vereség után, 2013. október 14-én. Egy futballka1 Mit kifogásolt Huszti Szabolcs három éve? Mit hiányol Szalai Ádám ma? Miért vág Tagja-e a futballrendszernek a Csányi lemondását követelő Deutsch Tamás? Milyen ország az, ahol SHE 0 0 HUN % ássj 1% ’Í jÄ - % H v ■ * ■ <!* í \ I ^ FERENC GYURCSÁNY «* PRÍMÉ MJWrSTER HUNGARY fi* M. Ki a felelős? Orbán? Csányi? Gyurcsány? (A svéd televízió emlékezetes bakija 2010 őszén.) Orbán futballja: az álmoktól az agyrázkódásig A kormánypárti politikusok és sajtómunkások most úgy viselkednek, mintha a szégyen sportági belügy volna, és az egész rendszer nem egyeden ember felelődén szédelgésének terméke, akinek a környezetében a jelek szerint nem akadt senki, aki megkérdezte volna: milyen orhvg.hu szag az, ahol semmi egyéb nem épül, csak futballstadion? A Videoton tulajdonosa mondta, miután csapata júliusban kiesett egy nevesincs montenegrói alakulattal szemben a kupaselejtező előselejtezőjében: „Ez a gyors kiesés egy váradan lórúgással ért fel számomra.” A következőt pedig a magyar kormányfő nyilatkozta az Indexnek néhány nap késéssel azt követően, hogy a válogatottat bucira verték Hollandiában: „Az eredmény számomra felér egy agyrázkódással. Még nem hevertem ki.” Legfőbb ideje, hogy tulajdonos, mecénás, jóakaró, csókos, meg az összes fufballközeli színező most már térjen magához, és ne hülyítse se saját magát, de legfőképpen a közvéleményt: nem vagyunk sehol. Az európai alsó régióban tanyázunk, de önmagában ez nem szégyen, mert a sportban alulmaradni nem szégyenkérdés. A szégyen az a kormányzati rangra emelt néphülyítés, amelyikbe pontosan úgy fér bele az eszelős stadionépítés, mint a kormányfő konyhafilozófiája a futball mibenlétéről: „a futball kifejezi nemzetünk legnagyszerűbb tulajdonságait, mint például a sajátos észjárás, bátorság, cselvetés”. Ezt követte a bukaresti zakó. De még korábban úgy nyilatkozott, hogy „a futball az a sportág, amit a magyaroknak találtak ki”. Mitől zuhant magába Garancsi és Orbán, mit figyeltek korábban, amikor különböző stadionpáholyokban derűsen szotyoláz- tak, de főleg mit láttak, amikor a pályát nézték? Ha kimegyek a pályára, technikailag képzeden, akaratgyenge játékosokat látok, tucadégiósokat, akik idejük javarészét alighanem tetkószalo- nokban meg a fodrászatokban tőink. Nem igaz, hogy ha más kimegy, mást lát. Ami rémséges: az újságírók egy jelentős része is azt látja, amit az ország aktuális vezetői látni akarnak, és pontosan azt gondolják, amit az ország aktuális vezetői a futball- ról gondolnak. [...] Csakhogy ez az egész egyszer véget ér, mert nem lehet a végtelenségig hadováim. Ahogy a mai magyar fútballról kiderült, hogy üres, és a rá épített légvár nem több mint, olcsó trükk. A szabadságharcról, hogy nyomnak minket, hogy globalista összeesküvés áldozatai vagyunk és a többi. Ez itt véget ért. Kicsit nehéz lesz majd elszámolni a kongó stadionokkal (ha egyáltalán felépülnek), a sportágba ölt milliárdokkal, mert, hogy az út járhatadan, és ezt már nem csak hülye, kilóra megvett ballib újságírók mondják (pl. én), hanem legutóbb már a válogatott nagyreményű középcsatára, Szalai Adám is. Kovács Zoltán, hvg.hu (A szerző az Elet és Irodalom főszerkesztője) Milyen ország az, ahol semmi egyéb nem épül, csak futballstadion? Kezdődhet a régi nóta: miért beteg a magyar futball? Nem beteg. Már nincs. Isapor és hamu. Mi változik mostantól? Semmi. (Vincze András, Nemzeti Sport) Ria, ria, kálvária! Hiába önti a Fidesz- kormány a költségvetési milli- árdokat Orbán Viktor kedvenc sportágába, a magyar futball színvonala még az európai középmezőnytől is távolodik. A magyar futballváiogatott hollandoktól elszenvedett 8-1-es veresége után felháborodás és düh lett úrrá az internetes kommentelőkön. Utóbbi nemcsak a válogatott focistáit és a meccs után lemondó Egervári Sándor szövetségi kapitányt, hanem Orbán Viktort is elérte. A miniszterelnök szemére vetették, hogy más, rászoruló területek helyett miért éppen a kilátástalan és nézők nélküli magyar futball infrastruktúráján akar javítani a sokmilliárdos stadion- építésekkel. Ebben a helyzetben a fútball- ügyekben előszeretettel nyilatkozó Orbán inkább hallgatott, csupán a vereség után három nappal mondott annyit, hogy a 8-1 felért számára egy agyrázkódással. Több Fidesz- potentát ugyanakkor szinte azonnal nekiment az MLSZ-t vezető Csányi Sándor OTP- vezérnek. Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója és Wintermantel Zsolt fideszes képviselő, Újpest polgármestere is Csányi lemondását követelte, Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő pedig Csányi mellett Vági Mártont, az MÉSZ főtit- kárát vádolta azzal, hogy „át- láthatadanul osztogatják el az utánpótlásakadémiák fejlesztésére biztosított költségvetési forrásokat”. [...] Az azonban visszatetsző, hogy a Csányi lemondását nagy hangon követelők is illusztris tagjai a magából minőséget kitermelni képtelen honi fútballrendszemek. Kocsis például az FTC elnökhelyettese. A Fradi hamarosan új stadionba költözhet, ráadásul amióta Kubatov az elnök, dől a pénz a megerősített csapathoz - eredmény azonban egyelőre ott sincs. EP-képviselő- sége mellett Deutsch az MTK elnöke is, amelynek futballcsapata kieső helyen tanyázik a nem túl acélos magyar első osztályban... Kelemen Zoltán, HVG
