Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-22 / 246. szám, kedd
8 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 22. www.ujszo.com KOMMENTÁR A közélet bajai NAGY ANDRÁS Míg Szlovákiában a nyakunkon lévő megyei választás legnagyobb botránya várhatóan a közöny lesz, a jövőre esedékes elnökválasztás egyetlen kérdése pedig maga Robert Fico, Magyarországon már rég elindult a 2014-es parlamenti választási kampány, minden eddiginél brutálisabb elemekkel fűszerezve. Bennünket ez a választás közvetlenül nem érint, hiszen elvileg mi nem szavazhatunk, elenyésző lehet a kettős szlovák-magyar állampolgárok száma, ezért van remény, hogy a kampány hozzánk nem fog begyűrűzni. Mert az MKP-Híd, vagy a szlovák jobboldal-baloldal vitái gyermekded homokozói perpatvarok ahhoz képest, amivé a magyarországi kampány kezd fajulni, már most, fél évvel a választások előtt. Holnap az 1956-os magyar forradalomra kellene emlékeznie a magyar nemzetnek, méltósággal, tisztelettel, hiszen a huszadik századi magyar történelem egyik, ha nem a legfontosabb dátuma ez. Ezzel szemben mindkét politikai oldal saját, rövid távú céljainak hangoztatására, számháborúsdira degradálja az ünnepet, és mivel már kampány van, az emlékezés helyett a másik oldal megalázása a cél. Az elmúlt hónap a bajai választás kapcsán megmutatta, hogy Magyarországon már egy egyszerű, időközi helyi önkormányzati választást sem képesek tisztességesen véghezvinni, egy vidéki város egyetlen önkormányzati székéért is képesek olyan harcot folytatni, amelyben gyakorlatilag minden módszer megengedett. Jelen pillanatban nincs egyértelmű bizonyíték, hogy ki vásárolt szavazatokat Baj án, de egy biztos: Magyarországon 24 évvel a rendszerváltás után a két politikai oldal eljutott oda, hogy egy szavazókörzetért, amelyben talán összesen 300 ember szavazott, képesek egymást teljesen bemocskolni. Az emberekpedig kezdik teljesen elveszíteni a tiszta választásokba vetett hitüket. Az 1998-as szlovákiai választások idején részt vettem az Občianske oko elnevezésű civil szervezet munkájában. A cél az volt, hogy független megfigyelőként kövessük a választásokat, mert félő volt, hogy a HZDS megpróbálja meghamisítani az eredményeket. Akkor, a legkeményebb mečiari időszakban, talán ennek a nyomásnak is szerepe volt abban, hogy Mečiarék végül nem engedték meg maguknak, hogy elcsalják a választást, vagy komolyabb módon befolyásolják azt. Később éveken átjártuk a balkáni országokatés a volt szovjet tagállamokat, hogy nemzetközi megfigyelőként segítsük és felügyeljük az ottani választások tisztaságát. Eszembe sem jutott volna akkor, hogy tíz év múlva akár Magyarországon is valami ilyenre lehet szükség. Bár egyelőre hivatalosan senki nem beszél erről a lehetőségről, szinte biztos vagyok benne, hogyrövid időn belül fel fog merülni, hogy nagyobb számú nemzetközi megfigyelői csoportot hívjanak Magyarországra, mert az ország politikai elitje egyszerűen képtelen önmaga megoldani ezt a problémát. Ez viszont óriási blamázs lesz. FIGYELŐ Függetlenségért rezsicsökkentés A skótok energiaszámláinak 5%-os csökkentését ígéri a kormányzó Skót Nemzeti Párt, ha sikeres lesz a skót függetlenné válásról szóló jövő szeptemberi népszavazás. A párt hangsúlyozza: nem rövid távú intézkedésről, hanem „valós és tartós” rezsicsökkentésről van szó. „A függetlenség lehetővé teszi, hogy skót problémákra skót megoldásokat alkalmazzunk, elérve, hogy az energiaszolgáltatók szociálisan felelős módon viselkedjenek a kiszolgáltatott fogyasztókkal” - mondta Nicolas Sturgeon, a skót kormány alelnöke. (MTI) Aki odaballag, jutalmat is kap Több magyarországi iskolában arra buzdítják a diákokat, hogy vegyenek részt a kormány október 23-i megemlékezésén, és többnyire „kis ötöst” ajánlanak fel a részvételért. Mindezt alátámasztja egy felháborodott szülő Nép- szabadsághoz eljuttatott e- mailje, amelyben gyermeke osztályfőnöke arra buzdítja diákjait, hogy két kis ötösért vegyenek részt egy megemlékezésen. A levél első soraiból még az derül ki, hogy „bármilyen megemlékezés” választható, később azonban a pedagógus útmutatót ad. Elsősorban állami rendezvényeket ajánl, a kormány hivatalos ünnepségének honlapjára pedig külön felhívja a figyelmet. Mindemellett felajánl egy harmadik kis ötöst is annak, aki magyar zászlót is visz magával a megemlékezésre. A szülő elmondta, az osztályfőnök eddig mindig neki írt e-mailt, ezt a levelet azonban érdekes módon közvetlenül a gyerek címére küldte el. (nol) Kisiskolás hibák és osztályon aluli politizálgatás a rozsnyói gimnázium osztályrésze A zavar iskolapéldája Végül csak lett személyi következménye a rozsnyói magyar gimnáziumi oktatás veszélybe kerülésének. Igaz, nem olyan, amüyet az MKP üzenetei alapján sejteni lehetett: a párt rozsnyói járási elnöksége mondott le azért, mert jövőre nem nyílhat magyar első osztály. TOKÁR GÉZA Az a testület gyakorolt önkritikát, amelyik gyakorlatilag semennyire sem felelős a botrányért, miközben a párt megyei erős embereinek pozíciója változatlanul stabil. Az ügy, amelynek vélhetően lesz még folytatása és visszhangja, komoly szerkezeti gondokat jelez, még úgy is, hogy nem boncolgatjuk az egyének erkölcsi felelősségét. A rozsnyói ügy rámutatott, hogy az MKP-n belül is alapos átgondolásra szorulhat a párt központosítása. Egy megyei szinten erős beágyazottsággal bíró jelöltet annak ellenére sem lehetett visszaléptetni a listáról, vagy rábírni a következtetések levonására, hogy a párt országos elnökségének és járási szervezetének a bizalmát is elveszítette. Ezzel viszont kiderült az is, mennyire összehangolatlan az MKP kommunikációja. Ha a párt vezető tisztviselői is tudatában voltak annak, hogy Szőllős János elmozdít- hatatlan, érthetetlen, miért helyezték kilátásba pár napos hallgatás után a személyi következményeket a rozsnyói gimnázium ügye kapcsán. Végezetül kommunikációért felelős szakemberekért kiált az az arrogáns - a legrosszabb magyarországi politikai hagyományokra emlékeztető - nyilatkozat is, amelyben az MKP Kassai Kerületi Tanácsa a Hídra próbálta kenni a felelősséget. Az MKP szerkezetének és működésének átgondolását vetik fel a várható következmények is, ugyanis Kassa megyében rövid távon biztosan meggyengül az MKP támogatottsága és belső szervezettsége is. Ezek után végképp nehéz megmagyarázni a szavazóknak, miért fontos a megyei választásokon való részvételük. Különösen azért, mert a botrány a hagyományos megyei mozgósító témák egyikét, az iskolák fenntartását és megmaradását érinti, így aztán végképp nehéz megmagyarázni a szavazóknak, miért fontos a választásokon való részvételük. A rövid távú következmények azonban csak a kisebbik bajt jelentik. Lehet, cinikusan hangzik, de válsághelyzetek időnként minden pártnál előfordulnak, nem lehet azokat mindig elkerülni, ám az ilyen esetek kezelésére léteznie kell valamiféle forgatókönyvnek. Ilyen terv lehetne például, hogy a megyei szerveket ráncba szedi az MKP valamelyik erős embere, aki népszerű és megfelelő autoritással is bír az adott régióban - személyesen veszi kézbe a dolgokat és menti a menthetőt, főként hogy éppen kam- pányidőszakbanjárunk. Az utóbbi években viszont a párt kommunikációja egyszemélyessé vált, a pártelnök irányába tolódott el, Berényi Józsefnek pedig most érthető módon a nagyszombati megyefőnöki választások jelentik a prioritást. A hatalmi vákuum pedig ezekben az esetekben, ha nincs egy csapat, megbosszulja magát. Nevezzük politikailag korrekt megoldásnak. (Peter Gossónyi rajza) Legyen liberális vagy jobboldali, szegény avagy képviselő-csemete - tartja a markát Ingyenebéd potyautasoknak - Budapestről HORBULÁK ZSOLT Nincs ingyenebéd, mondják a liberális közgazdászok. A kijelentés arra vonatkozik, hogy semmi sincs ingyen, a költségeket valakinek mindig ki kell fizetnie. A közgazdaságtan azért ismeri ezt a kifejezést, potyautasjelenségnek nevezi. A pontosság kedvéért le kell szögezni, hogy ez a szűkebb értelmű fogalom azt fejezi ki, hogy valaki anélkül élvezi más személy erőfeszítéseinek a hasznát, hogy részt vállalna a költségekben. A modem, történeti távlatból nézve szociális és szolidáris államokban jellemzőek az „in- gyenebédek”. Talán a legjobb példa az ingyenes felsőoktatás. A tandíjmentességet a nyugati jóléti államok egyik vívmányának tartják, melynek segítségével sikerült kialakítani a tudásközpontú társadalmat. Az ingyenebédnek ezt a formáját a lakosság túlnyomó része előremutatónak és megőrzendőnek tartja. A potyautas kérdésben ellenben alig találni olyat, aki például egyetértene azzal, hogy az is részesüljön teljes szociális ellátásban, aki maga egyáltalán nem fizet járulékot. Az ingyenebéd kérdése jelentős részben vallási, párt-hovatartozási és világnézeti kérdés, és nagy szerepet játszik a hagyomány is. Nem mindegy, hogy a támogatás jelentős része a közép- és a felső osztálytól származik önkéntes formában, vagy az állami újraelosztás jut el a befizetőktől a kedvezményezettekig. A közép-kelet-európai társadalmak egyik jelentős gondja az is, hogy keresik az ideális arányt a szolidaritás és az öngondoskodás között. Persze a vita legmeghatározóbb paramétere az állam gazdasági ereje, de ugyanúgy itt is fontos a tradíció. A szocializmus évtizedei sokakba beleégették a „nekem ez jár” elvárást. A kérdés a felvidéki magyarság esetében talán még komolyabb, ugyanis itt az ingyenebéd különféle formáit egy másik ország, pontosabban egy másik ország adófizetői gazdálkodjék ki. Ha az utóbbi szűk huszonhárom év kifizetéseit vesszük figyelembe, forintban számolva legalább tizenegy, ha nem tizenkét jegyű összegről beszélhetünk. Az az érdekes helyzet alakult ki, hogy legyen valaki ádáz ellensége az aktuális magyar politikának, higgyen a liberalizmusban, netán a kommunizmusban, legyen szegény avagy képviselő-csemete, tenyerét kérőn fordítja a magyar- országi pénzforrások felé. A magyarországi ingyenebédért való marakodás immár bő húsz éve a felvidéki magyarságnak is sajátja, a támogatások így sok esetben inkább viszályt szítanak, mintsem a megmaradást szolgálnák.
