Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-17 / 242. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 17. Kultúra 13 Denis Villeneuve Fogságban című filmje drámai helyzetektől feszült, véresen komoly krimi Elszánt apa harca a gyerekéért A detektív (Jake Gyllenhaal) és a kislánya után magánnyomozásba kezdő apa (Hugh Jackman) (Fotó: Bontonfilm) A Fogságban izgalmas, dús mozi. Két kislány eltűnéséről és a hollétüket felderítő nyomozásról szól. A történet az első kockától az utolsóig teli van feszültséggel, egyetlen pillanatra sem enged lazítani, logikusan egymásra épülő helyze- tekkel-eseményekkel manipulál, s ettől hihető. TALLÓSI BÉLA Az első jelenetsorral - egy szarvas kilövésével, fagyos-havas erdőben - vészterhesen sejtelmes hangulatot alapoz meg a film. Atmoszférájában mindvégig intenzíven megmarad a nézőre egyre nyomasztóbb súllyal rátelepülő baljós rejtélyesség. Soha semmi sem történik a bűnügy felgöngyölítésében úgy, hogy a rejtelmes eltűnést fokozatosan megvilágító mozzanatok egyértelműek legyenek. A néző, mintegy döntőbíróként, minden egyes új fejleménynél kénytelen véleményt formálni. Saját erkölcsi meggyőződése alapján eldönteni, hogy helyesen cselekszenek-e a szereplők, illetve, hogy a vázolt helyzetben, miként cselekedne saját maga. Ez a Fogságban című krimi egyik pozitívuma, ami kiemeli az átlagos produkciók sorából, hogy ítélkezésre aktiválja a nézőt. Olyan megítélésre ösztökéli, amellyel önnönmagát méri fel, hogy esetlegesen, elvben mennyire megengedő az agresszivitásban. Meddig képes tűrni, elviselni az önbíráskodás agresszivitáson alapuló módját. Denis Villeneuve rendező krimije ugyanis azt a kérdést teszi fel a nézőnek: milyen messze menne el, hogy megvédje a családját. Keller Dover (Hugh Jack- man) olyan helyzetbe kerül, hogy meg kell küzdenie hatéves kislánya életéért, aki barátnőjével együtt eltűnik. A nyomok egy közelben parkoló rozzant lakókocsihoz vezetnek. Akcióba kezd a rendőrség, letartóztatja a sofőrt, Alex Jonest (Paul Dano), aki mentálisan visszamaradott, a gyerekek szintjén kommunikál. A nyomozást vezető detektív, Löki (Jake Gyllenhaal) bizonyítékok hiányában szabadon engedi őt. Dover szemében azonban Jones marad az egyetlen „nyom”, amely (aki) a két eltűnt kislányhoz vezet. Dover elrabolja őt, s rábeszéli a másik kislány apját, hogy puhítsák meg, szedjék ki a titkát. Kínkeserves vallatásnak vetik alá, FILMKOCKA Fogságban ■ Eredeti cím: Prisoners * Szlovák cím: Zmiznutie ■ Színes, amerikai krimi, 153 perc, 2013 ■ Rendező: Denis Villeneuve ■ Forgatókönyvíró: Aaron Guzikowski ■ Operatőr: Roger Deakins ■ Szereplők: Hugh Jackman, Jake Gyllenhaal, Paul Dano, Viola Davis, Maria Bello, Dylan Minnette, Terrence Howard A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. miközben magánnyomozásukat titkolják Löki elől. Ázott, fagyott, dermedtséget árasztó, téliesen csupasz természeti környezetben (hol esik, hol havazik) játszódik a sztori; tökéletes aláfestés a nyomasztó bűnügyhöz. Villeneuve krimije nemcsak az átláthatatlan esettel tud vérfagyasztóan hatni, hanem bombasztikus figuráival is - köszönhetően az őket életre keltő színészeknek. Szuperlatí- vuszokban emlegetik Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal alakítását, ám ugyanúgy elképesztően hiteles a visszamaradott fiú alakja, és hús-vér figurák a másik eltűnt kislány szülei is. Nemkülönben a gyilkos, aki mindvégig ott van az események sodrában, s aki ámulatba ejtő kaméleoni átváltozással hökkent meg. De személyénél is meghökkentőbb a sorsa, amely bűntettre ösztönözte. Élettörténete magyarázza, miért tűnik fel gyakran a filmben a keresztmotívum. Erősen lehangoló, de gondolkodásra ösztönző film ez, több sima kriminél, aminek egyébként remek. Forgács Miklós drámaíróként Grendel Lajos egyik korai novelláját használta trambulinnak Egy hazai magyar dráma - és a téboly Forgács Miklós (középen) elemzi saját művét (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Az Irodalmi Szemle októberi számának tematikus blokkja a tébolyról szól. Mivel az írókat, költőket a „népnyelv” gyakran szent őrülteknek nevezi, a téma - úgymond - adja magát. A lap szerkesztői tudományos igénynyel szedték össze filozófusok, színikritikusok, irodalomtörténészek írásait a témában. Olvasható néhány eklatáns példaként kínálkozó szerző (Sylvia Plath, Csáth Géza) műveivel foglalkozó tanulmány is. A lapszám gerincét egy új hazai magyar dráma, Forgács Miklós Áruló vagy, Halász! című műve adja. A szerzőnek (lapunk egykori munkatársának) ez az első közlése hazai magyar irodalmi folyóiratban. Rendező szakon végzett a pozsonyi színművészeim, jelenleg a kassai Thália Színház dramaturgja. Ez alapján joggal feltételezhetjük, hogy írás közben már látja is szereplőit a színpadon, és tudja, mi kell a közönségnek. „Ebben a darabban minden nyelvből van. Forgács egyedül a nyelv teremtő erejére támaszkodva hoz létre mindent. Ez a bizonyos teremtő erő pedig - drámáról lévén szó - a kimondott szó, a beszéd teremtő ereje. A nyelv a testre, illetve a testi folyamtokra korlátozódik és kopí- rozódik, így a beszéd minden teremtő és többletereje ellenére is azonos önmagával: maga sem több, mint testi folyamat, a test mélyéről születő, feltörő áradás” - olvasható a szerkesztői előszóban. A keddi pozsonyi lapbemutatón kiderült, hogy az egyébként rendkívül közvetlen, élvezetesen sztorizó Forgács Miklós mennyire eltávolítja magától saját darabját. Az est egy pontján olyan benyomást keltett, mint aki feladatul kapta egy mű megrendezését, amelyet szerinte lehetetlen színpadra állítani. Mintha egy „tébolyodott író” darabjából kellene előadást csinálnia. A rendezők ilyenkor gyakran hosszas vitákat folytatnak a szerzőkkel, hogy elmagyarázzák nekik a nyilvánvaló tényt: ami „papíron” működik, nem biztos, hogy színpadon is megállja a helyét. Forgács Miklós, aki bevallottan inkább képekben gondolkodik, mint húsvér emberekben, ezen az estén önmagának és a közönségnek magyarázta el ezt az ellentmondást. Szerinte inkább filmet vagy számítógépes játékot kellene készíteni drámájából, amelyet egyéként két alkalommal már játszott Kassán a Teat- rovás független színházi kezdeményezés. Az egyébként hatszereplős darabot ketten adták elő: maga a szerző és Cibula Péter színész. Az Áruló vagy, Halász! Grendel Lajos egyik korai novellája alapján (Egy este Amerikában, 1979) született. Forgács Miklóst 25 éve foglalkoztatta a szöveg, amelyet végül trambulinnak használt saját élményeinek megfogalmazásához. Az est végén a pozsonyi HomoDram csoport két tagja felolvasószínházi formában mutatott be egy jelenetet a darabból, bizonyítva annak színpadra alkalmazhatóságát. Kíváncsian váijuk, milyen jövője lesz-Forgács „szó- özönének” a színház világában. PENGE Átutazoo-ban vagyunk Végül is ez van. Csak At- utazoo itt mindenki. Nincs végállomás, nincs végtelen és nincs véges, minden csak illúzi(j)ó, még az is, hogy olvasok, még az is, hogy a szöveg szerzője, a debütáló, elsőkötetes Bárdos Kinga magasan fütyül minden hagyományra, és igenis tiszteli a szöveget meg a nyelvet. Méghozzá olyannyira tudja tisztelni, hogy már pimasz is mer vele lenni. Mélyen bent van a nyelvben és a textusban, ott lubickol mindenféle hamvasi filozófiai tételek peremén, mélyén, de nem akar egyáltalán komolykodni, talán még magát sem veszi egészen komolyan, s éppen ezért tud halálosan súlyossá válni a szövege. Máris elkezdtem elemezgetni ezt a könyvet. Szarvashiba! Elég elolvasni, onnantól szabad a vásár, egyénre szabva. Eleve nyitott, több Q mmg . Szászi Zoltán kritikai rovata szólamban, sok regiszterben szóló versek, versszövegek ezek. Nem adnak receptet a túlélésre vagy a megértésre, nem válaszolnak az élet nagy kérdéseire, bár az élet, élni, szeretni, igazság, keresés, ember én, szavak használata mintha azt sugallná, valami nagy és komoly dologra készül a szerző. Bizony arra. Megpróbál (jelzem, sokszor sikeresen) függetlenedni önmagától, a világtól, a helyzettől, az érzéseitől, a gondoBárdos Kinga ÁtutazoG lataitól, s teszi ezt úgy, hogy közben rálát a környezetre. Érzi a világ illatát vagy szagát, látja, tudja, mi, mikor s hogyan történik, s azt is, hogy minek, mikor és hogyan kellene történnie. Bárdos Kinga bátor nő. Még azt is meri vállalni, hogy törékeny és sebzett, hogy csalódott és hogy szövegei olykor öngyógyítói, terápiás szándékkal íródtak. A szövegek pedig mindezektől függetlenül indulnak az olvasói befogadás elé. Nem segítenek, nem ártanak, csak úgy léteznek, benne ebben az egész nagy térben, időben, mozgásban és mozdulatlanságban. Negyven esszészerű, önvallomásként is olvasható textus, álomképek és manda- lák, porba, homokba rajzolt pillanatrajzok és örökkévalóságnak felkarcolt kiáltások. Saját szövegek, saját fotókkal. Ahogy a szerző kínálhatná saját termékét egyik fanyar szövegével: „...tessék jönni,/ mindenkinek jut egy / műanyag/ pink / gyóntatószék...” Szívesen gyónnék, de mivel nem hiszek a feloldozásban, csak beülök Bárdos Kinga verseibe, átutazoo-nak. Bárdos Kinga: Átutazoo. Versek, képek. Median, Pozsony, 2012. Értékelés: >######OOQ Kassán zenés családi revüvel indul az évad Csaó Bambino a Tháliában KOCSIS EDINA Kassa. Rendhagyó darabbal indítja az évadot a kassai Thália Színház: ma este Horváth Péter önéletrajzi ihletésű, Csaó Bambino című darabját mutatja be. A zenés családi revüt Léner András rendezi, aki két évvel ezelőtt Brian Friel Philadelphia, nincs más út című színművével mutatkozott be a kassai közönségnek. „Horváth ezt a darabot 1989-ben írta, a rendszerváltáskori Magyarországon. Tehetséggel és humánusan mutatta be az utolsó negyven évet: nem közvetlenül a szocializmusról írt, hanem egy családról, arról, hogy a különböző generációkon hogyan ívelnek át az emberi tragédiák, örömök” - nyilatkozta a rendező. Az előadás egyik leleménye, hogy gyermeki nézőpontból tárja elénk a múltbeli eseményeket - Nádasdi Péter (Én) középkorúként eldönti, hogy rendet kell raknia a múltjában, családja sorsában, és ide-oda ugrál a gyermekkora és a jelen között. Emlékezetes figurák sokaságát vonultatja fel az író, a főbb szerepekben Nádasdi Péter, Havasi Péter, Bocsárszky Attila, Márkus Judit, Cs. Tóth Erzsébet és Dudás Péter látható. Az előadásban olyan fülbemászó slágerek csendülnek fel, mint a Pancsoló kislány, a Reszket a hold a tó vizén, a Bongó cha- cha-cha, a Marina, a Járom az utam, a Melodie d 'amour. Nádasdi Péter az előadás egyik jelenetében (Fotó: Szaszák György)
