Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-12 / 238. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ. 2013. OKTÓBER 12. Szalon 21 MEDIATER Az újjászületés kultúrája A halott stílusok és divatok iránti étvágy csillapíthatatlan. Vagy nem is múltak ki? Korunk egyik előfeltevése ugyanis, hogy a jelen valójában a múltbeli történelem frissítése, azaz folyamatos újjászületés. A 70-es évek itt vannak a szomszédban. Ha valaki nem hiszi, ugorjon el egy retro buliba. H. NAGY PÉTER Közben figyeljen arra is, hogy a tömeghatás fenntartását - feltámadt a halott - a nosztalgia egy olyan változata biztosítja, amely nem azonosítható a szentimentális múltba révedéssel. A retro persze rekonstruálja, de ezzel együtt általában inkább demitizálja a terepet, és létrehozhat olyasmit is, ami az adott stílusközegben, abban a formában nem volt megtapasztalható. A másféleségen legalább akkora hangsúly van, mint az azonosságon. Ha megszólal a retro mix, azonnal hallható az idegen az ismerősben. Az idő különbségtermelőjátéka megkettőzi a világot, és nyilvánvalóvá teszi, hogy a kulturális valóság nem teljesen az, aminek gondoltuk. Jóval képlékenyebb. Ideológiamagyarázat helyett három példatípust említenék a sok-sok lehetséges közül. Elsőként a Sky kapitány és a holnap világa című Kerry Conran-pro- dukcióra vetnénk egy pillantást, amely jó példa a retro látványvilágra. A film története egy modellezett korban, 1939 alternatív valóságában, tehát a mienktől eltérő múltban játszódik. A díszleteknek, az antikolásnak és a filterezésnek köszönhetően az összhatás nem csak egyedülálló lesz, de rendkívüli módon emlékeztet a 30-as és a 40-es évek sci-fijeinek ábrázolástechnikájára. Vagyis olyan, mintha egy letűnt korszak vizuális rekvizitumainak Cplakátok, fotók, képeslapok, magazincímlapok stb.) mozgóképes rekonstrukcióját látnánk. Kiemelendő ebből a szempontból a városkép, amely az említett eljárásoknak és az utalásrendszernek köszönhetően úgy értelmezhető - a Blade Run- nerhez hasonlóan -, mint a híres filmklasszikus, a Metropolis vizuális retrója. Második példánk az animációs filmek közül való. A Rontó Ralph azért lehetett sokak számára az utóbbi évek egyik legszimpatikusabb alkotása, mert maximális toleranciával viszonyul a videojátékok letűnt generációihoz. A tét mégis az a főhős számára, hogy kiteljesítsen valami olyat, amit a régi játék nem tudott: pozitív figurává szeretne válni. S pont ebben mutatkozik meg, hogy a szerepek leosztása módosítható, a rombolás egyben építés is. A játékprogramokon átívelő kaland Sky kapitány és a holnap világa: mintha egy letűnt korszak vizuális rekvizitumainak mozgóképes rekonstrukcióját néznénk (Képarchívum) Rontó Ralph világában a 8-bites szabályoknak megfelelően a mozgás darabos, a hang pedig a 30 évvel ezelőtti sémát idézi technológiatörténeti érdekessége, hogy Ralph világában a 8-bites szabályoknak megfelelően a mozgás darabos, a hang pedig a 30 évvel ezelőtti sémát idézi, ami egyértelműen alkalmas a nosztalgiafaktor növelésére. Ralphnak viszont más környezetben kell bizonyítania rátermettségét, s innen nézve az animációs film azzal is eljátszik, hogy a retro nem identitásként, hanem inkább oszcillációként ragadható meg. Harmadik példánk egy kihagyhatatlan olvasmány, melyet az irodalomkritika „az új generáció Neurománcaként” határozott meg: Ernest Cline Ready Player One című regénye. A retro ebben tudásszerkezetként funkcionál. A 2044-ben játszódó történet olyan cyber- akció-sorozatra épül, melynek teljesítéséhez a popkultúra speciális ismeretére van szükség. A szimulációt ugyanis egy olyan figura tervezte, aki az 1980-as években nőtt fel, s ennek az évtizednek minden szegmensét a legapróbb részletekig felhasználta számítógépes programjaiban. Feladványainak megfejtése ezért szinte enciklopédikus tudást igényel. „Elolvastam A regény főhősét körülveszi a 80-as évek adatóceánja mondja a főszereplő - Halliday összes kedvenc szerzőjének minden egyes könyvét. [...] Megnéztem, és újranéztem minden egyes filmet. [...] Pop, rock, new wave, punk, heavy metal [...] mindent kipipáltam. [...] Elolvastam minden olyan képregény összes számát, amit Halliday valaha gyűjtött.” Emellett profi tudásra kell szert tenni a számítógépes játékok és az RPG területén. Ahogy a főhőst ezután körülveszi a 80-as évek adatóceánja, úgy merül el az olvasó a korszak mesterséges hangulatában. A retro olykor bizony komoly felkészülést igényel. A retro jelenségek megítélése korántsem egyöntetű. Elizabeth E. Guffey a témáról szóló, Retro - The Culture of Revival című remek monográfiájában így fogalmaz: „Legjobb esetben a retro visszaemlékezés akut ironikus tudatossággal keresi fel újra a múltat; a saját emlékezetétől elfogultan a retro újjászületés leleplezi a történelmi memória önkényességét. Legrosszabb esetben a retro kifosztja a történelmet, kevéssé figyelve az erkölcsi imperatívuszokra és az árnyalt utalásokra.” Fenti példáink arra figyelmeztetnek, hogy a retro komplex látásmód is lehet, amely túlmutat az egyszerű divathullámon. Lady Gaga Retro, Dance, Freak című dala például úgy eleveníti fel a diszkókorszak hangzásvilágát, hogy az új ötvözet - mivel a technokultúra által gazdagabb az előzményeinél - nem helyezhető vissza automatikusan az adott időszakba. Ugyanakkor nem jöhetett volna létre nélküle. Dióhéjban ez a retro lényege. Tárlatok a prágai Nemzeti Műszaki Múzeumban Hetvenöt év után elkészült a múzeum KOKES JÁNOS Prága. 75 év után teljes egészében elkészült és kizárólag kiállítási célokra van berendezve a prágai Nemzeti Műszaki Múzeum. A Letná park szélén álló épületegyüttest 1938-ban kezdték el átalakítani és berendezni a célra, de közbeszólt a második világháború. A háború után az épületegyüttes egyes részeit állami intézmények, hivatalok vették igénybe. Ezek csak az elmúlt években költöztek ki. Az átalakításra 400 millió koronát különített el a kulturális tárca, a munkálatok most fe- jeződtekbe. Karel Ksandr, a múzeum vezérigazgatója elmondta, hogy a prágai múzeum birtokában több mint 65 ezer értékes kiállítási tárgy és berendezés van. Jelenleg 12 állandó tematikus kiállítás látogatható, egyebek között megtekinthető, hogyan működött régen egy szénbánya, egy ércbánya vagy egy kohó. A kiállított ritkaságok között hatezer éves szerszámokat is láthatunk. Nagy érdeklődésnek örvend a fényképészet technikai fejlődését bemutató tárlat, valamint a korábbi évszázadok „spionjainak” munkáját, felszerelését és eszközeit bemutató Top Secret kiállítás is. ZENEBONA Régiségvallatók CSEHY ZOLTÁN Még egészen friss Németh Imre és Homoki Zsolt közös CD-je, amely alcíme szerint régi magyar dalokat tartalmaz. Már a hanghordozó címe (Vallomás) is világosan utal arra az intim viszonyra, amit a két előadó feltár előttünk: a létezés minden fontos területéről találunk itt vallomásnak beillő mozzanatot. A létezés teljes zenei lefedettségét kapjuk a szerelemtől a transzcendenciáig, a vágymegvallástól a létszo- rongatottságon át egészen a perlekedésig vagy a tragédiáig. Bornemisza Péter Cantio optima címen ismert éneke (a legjobb ének jelentésű cím utólagos, a másoló elragadtatásának terméke) a 16. századi, létében és ideáiban veszélyeztetett értelmiségi szorongásait fogalmazza meg: fegyelmezett dallama mintha ellensúlyozni akarná azt a megingást, melyre a szöveg dinamikája épül. Kiemelt szerepbe kerül Balassi Bálint is (Mégis azonról, Bocsásd meg, Úristen), aki mindent egybevetve a legmodernebbnek ható költő a CD-n: a kiemelt szövegek ereje átsüt az intim zenén is. Ä zenei program pilléreként tarthatjuk számon Bakfark Bálint reneszánsz erdélyi zeneszerző és lantművész munkáit. Bakfark virtuozitásának legékesebb bizonysága talán az a meglepő szólásfordulat, melyet a lengyelek (a zeneszerző ma ismert művei lengyelországi éveiből maradtak ránk) állítólag máig használnak a tehetségtelen és nagyot akaró ember jellemzésére: „Bakfark után nyúl a lanthoz”. A CD-n a Vili. és a IX. fantázia hallható. Hangsúlyos szerepet kap a Tabulatura Vietoris is: ez az 1680 körül lejegyzett gyűjtemény számos magyar, szlovák és más külföldi táncdalt, egyházi éneket tartalmaz, nagyrészt kétszólamú virgi- nálátiratban, úgynevezett ta- bulatúrás írással, melyet ma már jobbára csak gitár vagy lant esetében szokás használni. Az Ég lángban... kezdetű dal feledhetetlen dallama a nemes egyszerűség költészetének példája, s ez kiválóan érződik Németh Imre előadásán is. A gyűjtésből előkerült dalok világa (Kodály Zoltán, Szíjjártó Jenő, Veress Sándor és Németh Imre gyűjtései) ragyogóan illeszkedik a klasszikus anyagba: ebben a regiszterben itt és most a Nyitra-vidék dallamkincse válik dominánssá. A zenei kíséret visszafogottsága minden hangzást kiemel: épp ez a meztelenség hozza a leginkább közel ezt a különös világot a ma emberéhez. Homoki Zsolt lantjátéka nem a régi korokból átszűrendő angyali hangzás il- lúziójára tör: a hangzásvilág, melyet megteremt, nagyon is emberi, aktív, élénk és vitatkozó. A régi magyar dalok iránti sokéves szenvedély, az érzékenység ilyen magas hőfoka Németh Imrét kulcsfontosságú előadóművésszé avatta: a Vallomás erről bárkit könnyen meggyőzhet. (Vallomás. Régi magyar dalok. Németh Imre - ének, Homoki Zsolt-lant. 2013.) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
