Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-02 / 229. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 2. Vélemény és háttér 7 Általános frázisokkal nem lehet megváltoztatni a konkrét számadatokat Kevesebb liberalizmus Hiteltelen az a bírálat, amely hadilábon áll a tényekkel. És tisztességtelen is, ha konkrét érvek híján sanda szándékkal gyanúsítja meg a másikat, pusztán azért, mert nem ért vele egyet. MAL1NÁK ISTVÁN Múlt csütörtöki, Nem nyerő a liberális politika című kommentáromra reagált szombaton Ravasz Ábel A markáns liberalizmus címmel. Ami jó dolog, hiszen a véleményeket ütköztetni kell. Ravasz Ábel velem ellentétben arra a következtetésre jut, hogy Európában a leginkább látható vitás kérdésekben „hosszú távon rendre a liberalizmus felé mutatnak a folyamatok. A trend szerintem teljesen egyértelmű - kivéve, ha valaki kifejezetten a liberalizmus ellen drukkol” - írja rólam. Ez személyeskedés, nem vita. Nem, nem drukkolok a liberalizmus ellen, sőt. Európában a választópolgárok drukkolnak ellene azzal, hogy egyre kevesebben szavaznak a liberálisokra, ezért is írtam azt, amit RÁ kifogásolt: „a választópolgár értékrendjében nem a több Európa eszméje a nyerő, hanem a nemzeti érdekeké”. De ezt is hozzátettem: „Ez nem feltétlenül jó a kisebb, gyengébb (uniós) tagországok számára, de mindenképpen alkalmazkodniuk kell hozzá.” RÁ válaszával az a fő bajom, hogy egyeden konkrétumot sem tartalmaz, általános frázisokat emleget a liberalizmus kiválóságáról - ami rendjén is lenne -, de az már vitatható, hogy más, pl. a konzervatív pártok a liberális pártoktól vették volna át programjaikba az általa említett értékeket. A német FDP nem tudta átlépni az 5 százalékos parlamenti küszöböt, a brit liberálisok népszerűsége három év alatt több mint húsz százalékról a felére csökkent, Kelet-Európábán több liberális párt felmorzsolódott. A 2009-es európai parlamenti választásokon közel 3 százalékkal kaptak kevesebbet a liberálisok, frakciójuk tovább zsugorodott (az ALDE nem is tisztán liberális frakció, hanem pártszövetség eredménye). A számok alapján igenis „általánosabb tendenciáról” van szó Európában, nagy a valószínűsége annak - engedtessék meg, hogy tudománytalanul jósoljak -, hogy a német és brit liberálisok vérvesztesége nyomán a 2014-es EP-választásokon a liberális pártok még rosszabbul fognak szerepelni. Ezt nem muszáj szeretni, de ez van, tessék tudomásul venni. Azt is állítottam, a már több mint öt éve húzódó válságot megelégelve a választók vagy a markáns konzervatív, vagy a markáns baloldali megoldásokra szavaznak, nem a simulé- kony, se hús, se hal politikára. Ezt is adatok bizonyítják, ha lenGenscher, az „örökös német külügyminiszter” sokat mesélhetne pártja, az FDP fura bakugrásairól. ne rá hely, rengeteget fel is sorolnék. A „se hús, se hal” megfogalmazást zokon vette RÁ, s fitogtatva közli, hogy a szakiroda- lom megkülönböztet „bal- és jobbliberális, sót libertárius és neoliberális pártokat”. Tegyem hozzá, a szakirodalom tovább is megy a részletezésben, de épp ez igazol engem. A papír - a szak- irodalom - sok mindent elbír, a gyakorlati politikacsinálásban ez a „kavalkád” úgy csapódik le, hogy a pártprogramba innen is lopunk egy kicsit, meg onnan is. „Az FDP a német politika leginkább dogmatikus, markáns formációja volt” - írja RÁ. Azért nem árt emlékezni: az FDP az utóbbi években volt a konzervatívok partnere, korábban a szoc- dem SPD-vel lépett koalícióra, s Genscher, az „örökös német külügyminiszteri’ sokat mesélhetne pártja fura bakugrásairól. Ja, és az sem hat meg, mennyire nehéz kisebb koalíciós pártnak lenni. A kis pártok pontosan tudják, mibe mennek bele, a gazdasági előnyökért, tisztségekért, hatalomért, pénzért cserébe szívesen elvesztik arcukat. Ez az FDP-reisigaz. Számos európai országban erősödött a szélsőjobb. Teret nyer az idegenellenesség, a bevándorlókkal szembeni intolerancia még a hagyományosan demokratikus pártok esetében is mind a konzervatív, mind a baloldalon. Megjelentek a fejken- dótörvények és egyéb korlátozó jogszabályok. Ezek lennének a markáns „liberalizmus felé mutató folyamatok”? Végül RÁ stílusában: a trend szerintem is egyértelmű - kivéve, ha valaki kifejezetten félre akar vezetni. Részemről ezzel a polémiát végérvényesen lezártam. KOMMENTAR A humor nagyágyúja MARIÁN LEŠKO Három dolog történt az után, hogy kitudódott, a földművelési minisztériumban fontos pozícióba került Ľubomír Jahnátek számos rokona és földije. A háromból kettő egészen komikus, egy pedig tragikus. Az első nevetséges dolog az volt, hogy a tárca levette honlapjáról az alkalmazottak listáját, nehogy az újságírók tovább kutassanak, hány rokona és ismerőse dolgozik még Jahnáteknek a minisztériumban. A másik komikus dolog Jahnátek reakciója volt, aki azt mondta, túl becsületesen végzi a munkáját, ezért támadják, és a lista nyilvánosságra hozása mögött egy meg nem nevezett kereskedelmi társaság áll. Teljesítményét Martin Šútovec, alias Shooty karikírozta a legtalálóbban, amikor lerajzolta a verejtékező, ordító minisztert: Le akarnak járatni az üzletláncok. Elárasztották az embereimmel a minisztériumot!!! Jahnátek mindig is jobb humorista volt, mint miniszter. Egyik, örökké emlékezetes száma marad, amikor a Trend újságírójának kifejtette, az állami cégeknek külön alapot kellene létrehozniuk a „nem hagyományos üzletkötésekre”, hiszen ha a magáncégek csúszópénzeket adnak, akkor ezt kellene tenniük az állami cégeknek is. Azzal is jól elszórakoztatta a nyilvánosságot, hogy már miniszterként váratlanul villamos energetikai professzori címet szerzett makromoleku- láris kémiából. Merthogy eddig ez utóbbival foglalkozott, előbbivél egyáltalán nem. Csakhogy nem minden nevetséges, amit a miniszter tesz vagy mond. Tárcája három hete nem hajlandó válaszolni arra, mikor és hol hirdette meg azokat a nyilvános pályázatokat a minisztériumi vezetői posztokra, amelyeken aztán tarolt a rokonság. Arra sincs válasz, hogy egyáltalán voltak-e más jelentkezők. Mint tudjuk, az állami szerveknek és köztisztviselőknek nyilvánosan és a köz érdekében kell eljárniuk, és ezt minden konkrét esetben igazolni is kötelesek. Jahnátek ezt nem tudja, nem akarja és nem is tudná bizonyítani. Már pusztán az is diszkvalifikálja őt, hogy minisztériuma megpróbál valamit eltitkolni. De ez nem elég. Amikor Miroslav Beblavý, a parlament összeférhetetlenségi bizottságának elnöke felszólította, hogy a bizottság előtt adjon magyarázatot „foglalkoztatáspolitikájára”, kijelentette: „Nincs miért magyarázkodnom. Beblavý magyarázza ezt meg magának.” Ha egy normálisan működő országban ragadtatná magát ilyesmire egy miniszter, azonnal le kellene mondania. Ha a kormány valamelyik tagja egyjogállamban nem hajlandó teljesíteni alapvető kötelességét - igazolni, hogy a köz érdekében és a törvények szerint járt el - akkor nem lehet tovább miniszter. Függetlenül attól, hogy mennyire jó humorista. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Perelnek a bencések Európai jogi fórumhoz fordul a Magyar Bencés Kongregáció, hogy visszaszerezze a szlováldai Oroszváron levő (Rusovce) kastélyát, amelyet az utolsó tulajdonos özvegye hagyott a rendre - írta a Kisalföld. A kastélyt később államosította Csehszlovákia. A szlovák állam a tisztázatlan helyzet ellenére 33 millió eurót költené az egykori Lónyay-kas- tély felújítására. (MTI) Az Egyesült Államok valódi fizetésképtelensége valószínűtlen, Argentínától és Görögországtól nagyon messze van Amerika lebénul, de ez még nem az a csőd GÁL ZSOLT Ha az állam azért nem fizet, meri nincs elfogadott költségvetése vagy megemelt adósságplafonja, az más kategória, mint amikor csődbe jut, mert már senki nem akar neki- elfogadható kamatra-kölcsönt adni. Első hallásra sokkolónak tűnhet a hír, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, amely még mindig a világ legnagyobb gazdasága és egyben (az egy főre eső jövedelem alapján) az egyik leggazdagabb országa is, tegnap részben leállt a kormányzat működése, mert az állam nem tud fizetni. A helyzet azonban nem annyira drámai, erre a magyarázat a részleges fizetésképtelenség okában keresendő. Ez pedig az, hogy az októbertől kezdődő következő fiskális évre (amely értelemszerűen nem egyezik a naptári évvel) nincs elfogadott szövetségi költségvetése, ezért az érvényes jogszabályok szerint ilyenkor az állam automatikusan afféle tartalék üzemmódba kapcsol. Amerikában 1976 óta 17 ilyen eset volt, a legutóbbi 1995-ben 21 napig tartott, azaz korántsem jött el a vüágvége. Az Egyesült Államok szövetségi költségvetését a Kongresszusnak kell jóváhagynia, majd az elnöknekszen- tesítenie. Most ez nem sikerült, s mint már annyiszor, az okok a politikai rivalizálásban keresendők: az elnök (demokrata), a képviselőház (republikánus többségű) és a szenátus (demokrata többség) nem tudott egyességre jutni, s ez nem olyan meglepő, mert az utóbbi kettőben már a jövő évi választásokra gyúrnak a politikusok. De eddig még mindig sikerült idővel megegyezni, s ezzel vége lett a mi szóhasználatunkban „költség- vetési provizóriumnak” nevezhető időszaknak. Csakhogy a politikai torzsalkodás miatt most azt sem lehet kizárni, hogy két hét múlva beüt a részleges államcsőd. Az USA-ban 1917 óta ugyanis létezik törvényben megállapított államadósságplafon, amelyen túl az állam nem vehet fel hiteleket. Az egésznek nincs sok értelme, mert a plafon tetszés szerint felemelhető bármilyen csillagászati összegre, ha megvan a politikai akarat. Jelenleg a 16,7 billió (ezer milliárd) dolláros érvényben lévő plafont már elérte a szövetségi amerikai államadósság, s csak a kreatív könyveléssel tudják még valahogy húzni 2-3 hétig. Csakhogy, amennyiben a kormányzat nem dobhat a piacra új kötvényeket (a központi bank pedig a törvény szerint nem adhat hitelt a kormánynak), akkor eljöhet az a pülanat, amikor egy lejáró kötvényt nem tudnak újjal kiváltani. Az amerikai állam így történelme során először nem teljesítené kötelességeit, s ez technikaüag részleges áUamcsődnekminősül. Az igazi államcsődtől azonban mégis lényegesen különbözik, mivel az állam nem azért fizetésképtelen, mert nem tud a piacokról kölcsönözni, hanem mert a törvény tiltja, hogy ezt tegye. Mihelyt megemelik az adósságplafont, Amerika képes lesz viszonylag kedvező körülményekkel (alacsony kamat) hitelhez jutni. Leegyszerűsítve: ez még nagyon messze van Argentínától meg Görögországtól. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója- Felháborító. Ma már többen sorakoznak a munkahivatalban, mint a szódban banánért.
