Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-10 / 236. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 10. Kultúra 13 Ron Howard új filmje a Forma-1 aranykorában játszódik; James Hunt és Niki Lauda harcáról szól Izgalmas hajsza a győzelemért 1976 a Forma-1 legendás szezonja. James Hunt brit és Niki Lauda osztrák versenyző, az 1975-ös világbajnoknéz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Vérbeli ellenfelek, akik bármire képesek a győzelemért. Szeretik a nőket, még inkább az autókat. TALLÓSl BÉLA Ron Howard erősen érzelmekre ható filmet forgatott a látványos száguldó cirkusz világából, az autóversenyzés két legendás alakjának rivalizálásáról. Ennél az életrajzi drámánál nagyon fontos, hogy főleg érzelmileg tudjon erősen hatni, hiszen a két versenyző pályája és eredményeik ismertek a sportág kedvelői számára. A puszta tényekre támaszkodó filmes feldolgozással kevésbé lehetett volna olyan izgalmas mozit alkotni, mint amilyen Ron Howardnak és csapatának sikerült. Hatásosan - a két pilóta élethelyzeteinek már-már bulvárszerű közreadásával - kerekítettek sztorit a sportesemények köré, feszült drámát teremtve az amúgy is izgalmas futamok fűzerezésére, továbbá kellő hangsúlyt fordítottak a riválisok lélektani harcvezetésének ábrázolására. Mindenekelőtt a lélekábrázo- lásban erős a film. Kiélezett az az egymásnak feszülés, amely a két pilóta eltérő származásából, ám főleg ellentétes jelleméből fakad: az alulról jövő James Hunt sztárallűrökkel élő, élv- hajhász vagány, aki szinte mértéktelenül keresi a káros szenvedélyek mámorát. Kihasznál minden adódó alkalmat, hogy a hajlandóságot mutató hölgyekkel a testi gyönyörök mezejére tévedjen akár alkalmi ismeretJames Hunt (Chris Hemsworth) és Niki Lauda (Daniel Brühl) (Fotó: Magicbox) FILMKOCKA Hajsza a győzelemért ■ Eredeti cím: Rush ■ Szlovák cím: Rivali ■ Színes, amerikai-német-angol életrajzi dráma, 123 perc, 2013 ■ Rendező: Ron Howard ■ Forgatókönyvíró: Peter Morgan ■ Zeneszerző: Hans Zimmer ■ Operatőr: Anthony Dód Mantle ■ Szereplők: Daniel Brühl, Chris Hemsworth, Olivia Wilde, Natalie Dormer, Tom Wlaschiha, Alexandra Maria Lara A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. ség után is. Ilyen kalanddal kezdődik a Hajsza a győzelemért, amikor James Hunt kisebb karcolással és vérző orral megjelenik egy klinikán, s természetben fizet az őt kezelő szexi egészségügyi alkalmazottnak. A film enyhe erotikus vonalat bont ki a James Hunt figuráját alakító Chris Hemsworth testi adottságaira építve, talán épp azért, hogy hangúlyozza a két pilóta közötti testi- lelki-szellemi kontrasztot. A gazdag apja elképzelésének hátat fordító Niki Laudát ugyanis nem annyira külső adottságokkal, mintsem belső gazdagsággal áldotta meg a sors - Dániel Brühl meggyőzően alakítja a mély csendekkel befelé élő, fegyelmezett, minden lépését megtervező, szinte látnoki erővel bíró zseniális versenyzőt. Az ellenpontozásra erősen építő ábrázolás döntően befolyásolja a nézőt érzelmi irányultságában. A száguldó cirkusz autentikus ábrázolásának köszönhetően hatásos a látvány is. Olyanok a futamok, mintha itt és most zajlanának. Mintha valós tér győzné le a versenypályák virtuálisterét. Élővé, gyomorszorí- tóvá tud válni a drukk James Hunt és Niki Lauda minden egyes futamán. Katartikus pontja a filmnek Niki Lauda balesete, amelyben súlyos égési sérüléseket szenvedett. Az életért folytatott harca belefojtja a lélegzetet a nézőbe - ehhez a gyógykezelés kegyetlen naturalista képei is sokat hozzátesznek. Nagyfokú érzelmi kötődést alakít ki a nézőben az a teremtő akarat, amely Niki Laudát vezérelte - legalábbis e filmes tanúságtétel szerint. Minden fájdalmán átsegítette bizonyítási vágya. Eltökélte, hogy a kezelések után, eldeformálódott arcát és lelki sebeit nem takargatva a világ elől, visszatér s megvédi bajnoki címét. A film az elején magával ragadja és az utolsó kockáig hatása alatt tartja a nézőt. A két versenyző első találkozásakor vérre menő heroikus küzdelem alakul ki, amely egyre romantikusabb lendületet vesz. Az életszerű szürke filmszerű színessé finomul. Nem zavaró. Miként az a kis csalás sem, amivel a véget alakítják, hogy a néző szemében az egyik versenyző se legyen vesztes, az egyik se legyen sötétebb, mint a másik, egyiküket se hibáztassuk. Ellenkezőleg: meghajoljunk a nagyságuk előtt. Attól függetlenül, hogy ismertük-e a két nagyszerű pilóta halált megvető futamait vagy sem, legendájukhoz erős kötődést alakít ki a film. Fájó sebekből vérző szép álommá színezi a múltat. Budapesten a Falstaff, Pozsonyban a Rigoletto bemutatóját időzítették a jubileumra Kétszáz éve született Giuseppe Verdi ÖSSZEFOGLALÓ Róma. Ma kétszáz éve, 1813. október 10-én született Giuseppe Verdi, a romantikus opera nagymestere. A legenda szerint hatévesen, ministrálás közben hallott először orgonaszót, és annyira lenyűgözte, hogy elhatározta: zenével fog foglalkozni. A milánói konzervatórium felvételijén megbukott (az intézmény ma büszkén viseli Verdi nevét), mégis a városba költözött, és a Scala korrepetitorától vett órákat. Első művét, az Obertót 1839- ben mutatta be a Scala, de a sikert 1842-ben a Nabucco hozta meg a számára. A babiloni fogságban senyvedő zsidók történetét az olasz közvélemény az Ausztria elleni szabadságharc metaforájának tekintette. A zeneszerző neve is politikai jelszó lett, a Viva V.E.R.D.I.-t a hazafiak így olvasták: Viva Vittorio Emanuele Re D' Italia - azaz Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya. Második alkotói korszakában, az 1850-es évektől olyan remekműveket írt, mint a Rigoletto, a Trubadúr, a Traviata, az Álarcosbál, a Don Carlos és az Aida. Népszerűségére jellemző, hogy a század közepén Párizsban az operaévad nagyobb részét az ő művei tették ki. Az Aida után 15 évig nem írt operát, ebből az időszakból kiemelkedő műve az író Alessandro Man- zoni halálára született Rekviem. Már a hetvenes éveiben járt, amikor megírta az Otellót, majd nyolcvanévesen a Falstaf- fot. Művei előadásáról határozott nézetei voltak, megesett, hogy kisebb könyvnyi terjedelemben foglalta össze a legapróbb részletekre vonatkozó instrukcióit a rendező és az énekesek számára. A zenetörténet egyik legnaVerdi Giovanni Boldini híres festményén gyobb operakomponistája a szenvedélyektől fűtött olasz léleknek megfelelő formát az áradó dallamokban találta meg. Áriáit még a velencei gondolások és a nápolyi utcazenészek is énekelték. 1901. január 27-én halt meg, a gyász miatt azon a napon a milánói boltok többsége zárva tartott, egy időre a közlekedés is megbénult. Végrendeletében vagyona nagy részét kórházakra, szociális intézményekre hagyta.vŐ alapította a világon az első menhelyet idős zenészek számára. A Verdi-jubileumhoz szerte a világban bemutatók sora kapcsolódik. A Szlovák Nemzeti Színház operatársulata e hónap elején mutatta be Verdi Ri- golettóját; emellett az Aidát, a Traviatát, az Otellót és a Mac- bethet tartják műsoron Pozsonyban. A Magyar Állami Operaház a Falstaff szeptember végi bemutatójával tisztelgett az évforduló előtt. Budapesten A trubadúr, az Aida, a Nabucco, az Otelló, a Rigoletto és a Traviata mellett Verdi két, viszonylag kevesebbet játszott operájára, A haramiákra és a Luisa Millerre is jegyet válthatnak az érdeklődők. (MTI, ú) Ma jelentik be Stockholmban az irodalmi Nobel-díj nyertesét Stockholm. Ma, közép-európai idő szerint 13 órakor jelenti be az idei irodalmi Nobel-díj nyertesét a Svéd Akadémia. Az irodalmi Nobelre 2013-ban összesen 198 alkotót jelöltek. A Nobel-bizottság májusban ötfősre szűkítette a listát, ezt követően az akadémia tagjai tanulmányozták ajelöltek munkásságát, majd szeptemberben döntést hoztak a legnagyobb presztízsű irodalmi díj sorsáról. A fogadóirodák szorzói szerint az elismerésre Murakami Haruki japán prózaíró a legesélyesebb, továbbra is előkelő helyen szerepel Joyce Carol Oates és Nádas Péter, de az utóbbi napokban előretört Alice Munro amerikai novellista és Szvetlána Alekszejevics fehérorosz írónő is. Tavaly a kínai Mo Jen kapta a díjat, akinek munkáit Márquezéhez és Faulkneréhez hasonlította a Svéd Akadémia. A témával holnapi számunkban részletesen foglalkozunk, (ú) PENGE Nem tudok képzelődni már ezután... Bóna László Mit képzelsz? című könyvével sokáig birkóztam. S hogy mi volt ennek az oka? Egyszerűen az, hogy borzasztóan bensőséges a szöveg, s amit rejtjelnek véltem, azt nyitott ajtóként kellett volna kezelni, amit titoknak írt, azt meg nem lett volna szabad azonnal megértenem. Fájt is sok pillanat. Ami nem baj, mert a jó szöveg olykor fájdalmat is tud okozni. Olyan volt ez, mint psziSzászi Zoltán ■ -AMBMIi kritikai rovata choanalízisben, meseterápiában elmerülve, mintha egy király, a trónörökös és az anyakirályné szerepeit elemezve, sőt a férfiszerepeket ezekből lepróbálva, le is játszva akartam volna valamit megérteni Bóna László (vagy önmagam?) múltjából. Abból az apaszerep-értelme- zéséből, abból a szövegfolyamból, amely nyitva áll ugyan mindenki számára, de igazán csak az értheti meg, aki elvesztett már valakit, aki gyászolt már életében, s akinek a túlparton van legkedvesebbje. Bóna számtalan mondatában magamra ismerhettem. Én a könyv olvasása alatt és után is szomorú maradtam, de ez nem rossz, inkább csak figyelmeztető, hogy még mindig nem számoltam el magamban az apaszerep fontosságával. Valószínűleg egy bő negyed- százada elhunyt apámat sem gyászoltam még el vagy meg a megfelelő módon. Lehet majd ezzel más is így, tessék nagyon odafigyelve, inkább érezve és nem mindenáron megérteni akarva (mint én) olvasni ezt a kötetet. Olyannyira telítve van jelképekkel, hogy csak nagyon figyelmesen lehet benne tájékozódni. Számtalan kérdést tesz fel a szerző, persze, mintha magának tenné fel, csak úgy. De mégsem, mert ezekkel a kérdésekkel szembesülni kell, ezeket át kell rágni! Néhány helyen túlírtnak, nehezen követhetőnek éreztem, de az is meglehet, éppen fáradt receptorokkal, nem megfelelő lelkiállapotban vettem kézbe. Mivel a jelképrendszere oly sok ismerős és ismeretlen elemmel operál, minden előzetes felkészülés nélküli olvasása többször birkózásra kénysze- rített a szöveggel. Abban biztos vagyok, hogy Bóna munkája sokunknak segíthet abban, miként lehet irodalommal, jelképekkel gyógyítani a lelket, hogy igenis lehet furcsa, mesés és szür- realisztikus világba csöppenve istent keresni, magunkkal szembenézni, mást megismerni. „Egy szuszra” semmit nem lehet, a szerző viszont bírja szusszal. Ő biztosan halad az általa teremtett világban, a legvadabb érzést is képes megszelídíteni, a legmerészebb paradoxont is képes feloldani. Aki szereti az önismeretet fejlesztő, misztikumba hajló, öngyógyításnak, gondolkodásterápiának is beülő olvasmányokat, az minden bizonnyal nagyon fogja élvezni. Szép, szomorkás, kínzóan pontos írásmű. Szinte besorolhatatlan, egyedi és különleges. Bóna László: Mit képzelsz? Szövegek a képzeletről. Kalligram, 2012. Értékelés: mit BOX A LÁSZLÓ
