Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-10 / 236. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 10. Vélemény És háttér 7 Mit mondjunk, amikor egy magyar falu képtelen egy magyar mondatot feltenni a weboldalára? Teszünk a jogainkra Nem élünk jogainkkal. Honi kisebbségi vonatkozásban létezik ennél a mondatnál nagyobb klisé? Érdemes még tovább ragozni a témát? Figyelem: az írás további részében fát viszünk az erdőbe! Olykor muszáj. MÓZES SZABOLCS A Pro Cívis Polgári Társulás második éve készítette el a magyarlakta települések ön- kormányzati weboldalainak mélyreható elemzését. A kép ismét lehangoló: minél több és alaposabb információt szeretne megtudni a helyi lakos vagy a község iránt érdeklődő in- temethasználó magyar nyelven, annál kisebb az esélye, hogy megtalálja. Könnyű a belügyminisztériumba belerúgni a megyei választási értesítők miatt (attól függetlenül, hogy könnyű, jogos, hogy erre az MKP felhívta a figyelmet). Kaliňákék a törvény betűjét és szellemét be nem tartva - mondjuk ki őszintén: slendriánságból - nem fordítottak le mindent magyarra. S amit lefordítottak, abban sem volt köszönet, a betűnagysággal sem ül minden. Ez tény, de mit szóljunk ahhoz, hogy egy 70-80 százalékban magyar település - tehát olyan, ahol szlovákot ritkán látnak - önkormányzata képtelen akár csak egy kerek magyar mondatot is feltenni a honlapjára? Nem ismerik pontosan a törvényt, nem szokták meg, nincs rá kapacitás. Nagyjából ezt a három feleletet kapnánk az illetékesektől a fenti kérdésre. Az a legfájóbb, hogy mindegyik elfogadhatatlan. Ha elvárjuk Mari nénitől, hogy betartsa a hatályos törvényeket, akkor milyen indok alapján adhatnánk felmentést egy polgármesternek vagy helyi képviselő-testületnek ez alól? Nem szokták meg, hogy magyarul is fel lehet - sőt, fel kell! - tüntetni az információkat? De hát miért harcoltak itt két évtizeden keresztül országos és helyi szinten politikusaink, ha utána nem használjuk ki a lehetőségeket? Nincs rá kapacitás, túlterheltek a hivatalnokok? Ha az lenne a kérdés, hogy kétnyelvű web- oldalt tartunk fenn, vagy kifűtjük a magyar iskolát, akkor komolyabb lenne a dilemma, de itt nem erről van szó. Persze, macerás minden jegyzőkönyvet lefordítani, minden adatot feltüntetni magyarul is, két nyelven aktualizálni, ám ha ennyire sem becsüljük nyelvhasználati jogainkat, akkor alapvető problémákkal állunk szemben. Nyelvhasználatilag nem tudjuk belakni Dél-Szlovákiát. Mintha idegenek lennénk saját szülőföldünkön. Az asszimilációnak számtalan összetevője van, ezek egyike, hogy vizuálisan, nyelvhasználatilag nem tudjuk belakni Dél-Szlovákiát. Mintha idegenek lennénk saját, szűkén vett pátriánkban. A feliratok nagy része csak szlovák nyelvű, az információk jelentős részéhez államnyelven lehet hozzájutni, a hivatalokkal nagyrészt szlovákul kommunikálunk. Mindez azt jelzi a kisebbségi magyarnak, hogy nyelve és kultúrája másodlagos, eltűnőiéiben van, ha valamit el akar érni, intézni, meg akar tudni, szlovákra kell váltania. Innen pedig már csak egy lépés, igaz, nem kicsi, hogy azt mondja valaki: mirejó akkor az én magyartudásom, miért ne váltsak nemzetiséget, anyanyelvet? A virtuális térben - a Pro Cívis felmérése szerint - ugyanez játszódik le. Alig van jelen a magyar nyelv, pedig itt csak nagyon áttételesen lehet hivatkozni a korábbi évtizedek gyakorlatára, hiszen az internet viszonylag új jelenség. Jogérvényesítés. Ezen a téren jócskán van még hová fejlődnünk. Jövő ősszel önkormányzati választások lesznek. Mi lenne, ha a Híd és az MKP vezetősége a kétnyelvűség - beleértve a virtuális kétnyelvűséget is - terén elért eredmények alapján döntene arról, kit jelöl vagy támogat a polgármesteri és helyi képviselői helyekért vívott harcban?- Úgy tűnik, a Nobel-bizottság egyáltalán nem figyeli a szlovák kormányüléseket (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Ami itt nem bűn MARIÁN LEŠKO Megint valamivel okosabbak lettünk, miután a nemzeti bűnüldöző iroda leállította az eljárást a kvótaeladási botrány ügyében. Megint egy kicsivel többet tudunk arról, mi nem számít „bűn- cselekmény elkövetésének” Szlovákiában. Ha egy miniszter (Jaroslav Izák) leállítja a kvótaeladási tárgyalásokat a japán állami ügynökséggel, amely standard élj árás keretében szén-dioxid-kibo- csátási kvótákat vásárol a térségünkben - az nem bűncselekmény. Hiszen ennek következtében „csak” annyi történt, hogy Szlovákia nem olyan áron adta el a kvótáit, mint Csehország, Magyarország és Ukrajna - hanem féláron. Ha a környezetvédelmi minisztérium két magas rangú hivatalnoka (Pavol Tehlár és Peter Solčanský, Ján Slota akkori SNS-elnök emberei) lehetővé teszi, hogy az állam tulajdonában levő kvótákat egy kétes társaság vásárolja meg - az nem bűncselekmény. Hiszen „csak” annyi történt, hogy az Inter- blue Group garázscég a meleg levegő árán jutott hozzá a kvótákhoz és dupla áron adta tovább azokat a japánoknak. Ha az a pénz, ami az állam bevétele lett volna, egy gyanús céghez vándorol-itt nem bűncselekmény. És nem bűncselekmény az sem, ha az egész anyagot, amely alapján a Fico-kormány az eladást jóváhagyta, a környezetvédelmi miniszter tanácsadója (Norbert Havalec vállalkozó) dolgozta ki - és micsoda véletlen, éppen ő az Interblue Group projektmenedzsere is. Nem bűncselekmény az sem, hogy az anyag számos csúsztatást és hazugságot tartalmazott, amit végül 2009-ben a tényekkel sokáig vitázó Robert Fico is beismert: „Félrevezettek bennünket... egyszerűen hazudtak.” Nem bűncselekmény tehát az sem, ha a végrehajtó hatalom legfőbb képviselője ahelyett, hogy tenné a dolgát és az ország érdekei szerint cselekedne, közel két éven át védi a védhetet- lent - azt az eljárást, ahogy az állam áron alul eladta a tulajdonában levő kvótákat egyjól kiépített bűnszervezetnek. És végezetül az sem bűn, hogy az a pénz, amit az Interblue Group a szlovák kvóták továbbadása után kapott, végül több ismert szlovák vállalkozó számláján kötött ki, akik között ott volt a Smer egyik ismert szponzora is. Jozef Šátek, a bűnüldöző szervek korrupcióellenes hivatalának akkori vezetője 2009-ben kidolgozta azt a nyomozati verziót, amely szerint a kvótaeladás mögött a „központi állam- igazgatási szervekkel összefonódó bűnszervezet áll”. Részletesen leírta a csoport működését és ténykedését is. Feleslegesen. Ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy Szlovákiában nem bűncselekmény az, amiben benne vannak a politikusok, a tanácsadóik, csicskásaik és a szponzoraik. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ A28ezereurós menetoszlop Akadályokat gördít a román úttársaság a székelyek október 27-re hirdetett autonómiamenetelése elé - közölte a Székely Nemzeti Tanács. A társaság egy miniszteri rendeletre hivatkozva díj befizetéséhez köti az engedélyezést, összesen 28 ezer eurót követel. A terv szerint 11 menetoszloppal 45 kilométeres élőláncot alakítanakki. (MTI) Ad hoc módon megváltoztatni egy törvényt persze sokkal egyszerűbb, mint az igazságszolgáltatási masinéria hatékonyságát fokozni Az ároktői példa és az igazságszolgáltatás lassan őrlő malmai KOCUR LÁSZLÓ Veszélyes javaslattal állt elő a Fidesz egy fogolyszökésre reagálva: a legsúlyosabb bűncselekmények gyanúja esetén töröljék el a vizsgálati fogság felső határát, amely Magyarországon - és nálunk is - 48 hónap, azaz 4 év. A javaslatot két héten belül szeretnék benyújtani, s mivel ók még a Smemél is jobb helyzetben kormányoznak, valószínűleg elfogadják. Két hét alatt szeretnének kvalifikált döntést hozni az egyik legfontosabb alapértékről, a személyi szabadságról, amit tán még a zimbabwei alkotmány is garantál. Talán már csak a politikai hírek iránt elkötelezetten érdeklődők és az MSZP megmaradt, fanatikus rajongói emlékeznek rá, hogy 2002-ben az MSZP Létbiztonság Jogbiztonság Köz- biztonság szlogennel kampányolt, amelyet aztán fokozatosan háttérbe szorítottak, és jött Ron Werber kétségkívül hatékony piros dzsekis bohóckodása, meg a meggyespite-osztoga- tás. Akkor 13 évvel voltunk a rendszerváltás után, és az egyszeri MSZP szavazó számára nem jött át az egyébként nem rossz szlogen üzenete. A rendszerváltás után ugyanis a magyar (ide tetszőlegesen behelyettesíthető bármelyik, középeurópai posztszocialista ország) jogrend folyamatosan változott, így műiden volt, csak jogbiztonság nem. Azóta eltelt újabb 11 év, ajogbiztonság akár ki is alakulhatott volna, bár a zsinórban végzett alaptörvénymódosítások nem ezt jelzik. És bizonyosan az sem befolyásolja pozitívan a jogbiztonságot, ha a törvényalkotás nem egy átgondolt folyamat, hanem ad hoc tevékenység eredménye. Persze, ilyenért nekünk sem kell a szomszédba mennünk, nem volt olyan régen, talán még emlékszünk rá, amikor azért kellett törvényt módosítani, hogy a szlovák alvilág rettegett vezére, Mikuláš Čemák nehogy kiszabaduljon, és akkor ennek a kapkodó jogászkodásnak vélhetően össztársadalmi támogatottsága volt, ami Ároktő esetében is megvan. A banda ugyanis 70-80 éves embereket támadt meg és fosztott ki. Áldozataikat brutálisan bántalmazták, ketten belehaltak sérüléseikbe. Mivel a banda tagjai felett a bíróság négy év alatt sem tudott ítéletet hozni, házi őrizetbe kerültek, ahonnan ketten megszöktek (tegnap elkapták Rostás Henriket és Elemért). Már a banda szabadlábra kerülésekor elszabadultak az indulatok a magyar fórumokon és a közösségi médiában - joggal -, amit a fogolyszökés tovább fokozott. Hiszen nem két minist- ránsfiú lépett meg, aki megdézsmálta a perselypénzt... Választások jönnek. Az ároktői zsiványok brutalitása minden jóérzésű embert elborzaszt, főként azokat, akiknek vannak idős, egyedül élő rokonai, vagy ők maguk idősek és egyedül élők. Ha a Fidesz példát tudna velük statuálni, ezeket a szavazatokat a magáénak tudhatná. Abban bizonyosan össztársadalmi konszenzus uralkodik Magyarországon - és e sorok írója sem gondolja másként-, hogy aki nejlonzsákot húz idős emberek fejére, így kényszerítve őket, hogy öreg napjaikra félretett kis pénzüket átadják, az a börtönben rohadjon meg. A magyar igazságszolgáltatási rendszernek azonban volt négy éve rá, hogy jogerős ítéletet hozzon, de nem tette- ésezena ponton több szlovák párhuzam is kínálkozik. .. Ad hoc megváltoztatni egy törvényt, amivel kvázi büntetéssé „léptetnek elő” egy kényszerintézkedést, persze sokkal egyszerűbb, mint az igazságszolgáltatási masinéria hatékonyságát fokozni úgy, hogy hasonlóra a jövőben ne kerülhessen sor.
