Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-07 / 233. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 7. Vélemény és háttér 7 Az uniót bírálók azt „felejtik" el, hogy a közberuházások 65-80%-a uniós pénzből valósul meg „Ať si jdou?” Lépjen ki Csehország az EU-ból, mert minden bajának forrása Brüsszel, jelentette ki Václav Klaus, így népszerűsítve hamarosan megjelenő könyvét. A csehszlovák, majd cseh valóságot figyelő ember meg köpni-nyelni nem tud, mert Klaus elfelejtette - mit is? Saját magát. LOVÁSZ ATTILA Csehország - amelyről a Szlovákiához, Magyarországhoz való nagyfokú hasonlóság és párhuzam miatt szólunk - gondjá- nak-bajának nagy része röviden így foglalható össze: a politika kizárólag az újraelosztás, az azon belüli pénzlenyúlás színtere lett. A pártok a könnyen jött európai forrásokat saját bevételüknek tekintik. A korrupció és az urambátyámviszonyok ilyen mértékű eluralkodására talán csak a maffia szülőhazájának tekintett egykori Dél-Olaszor- szágban lehetne találó hasonlat. A politika olyannyira magasról tesz a közérdekre, hogy már lassan nem is tudja, milyen országban és milyen viszonyok közt kellene közérdeket képviselnie. Ez ma Csehország megoldhatatlannak látszó problémája, s erről a legkevésbé Brüsszel tehet. Ha van Brüsszelnek bűne, akkor az éppen az, hogy túl korán engedte be a posztszocialista államokat, s úgy vélte, a kohéziós és ki- egyenlítést célzó alapok segítségével saját szintjére emelheti a belépőket. S ami ebben nem hiba, hanem bűn, az az a tény, hogy mindezt saját piacának bővülése motiválta. Václav Klaus, aki libertiánus és monetáris közgazdászként - Balczerovicz után szabadon - sokkterápiával gyógyította a szocialista gazdálkodástól beteg csehszlovák gazdaságot, a reform harmadik évében tette ama csodálatos kijelentését, mely szerint „feketegazdaság, illegális pénz” márpedig nincsen. Václav Klaus akkor kényszerült aránylag sikeres kormányzati ciklusok után távozni a kormány éléről, amikor pártja finanszírozásában megmagyarázhatatlan visszásságok bukkantak fel. Klaus a Szlovákiával kapcsolatos, a kilencvenes évek elején nagyon is élő problémák megoldására az „aťsijdou” (akkorcsak menjenek) módszerét választotta, kiváló partnerre találva Vladimír Mečiarban. Aztán Václav Klaus, amikor még tekintéllyel bírt az EU-ban, nem politikus társainak meggyőzésével küszködött, inkább truccolt egy nagyot - a prágai váron ugyanis az ő elnöksége idején még az uniós zászló semlobogott. S ugyanaz a Václav Klaus (aki Davosban komoly pénzügyi szakemberekkel szokott reggelizni) nem látja, legalábbis könyvének leendő olvasóival nem közli, hogy a keleti országokban a közberuházások 65- 80 százaléka európai pénzekből történik, s az unióba befizetett részesedésünket messze felülmúlja az onnan érkező összeg. Magyarán, a kilépés után ennyivel kevesebb lenne a közberuházás - és a lenyúlások mértéke is ennyivel csökkenne. És hát nem Brüsszel okozta, hogy a mélyszegénységet megoldani hivatott projektek tájainkon osztályon felüli szállodákban, csúcs- technikai eszközökkel bemutatott prezentációkkal kezdődnek, olyan honoráriumokért, amelyek óradíja fél évre megoldaná egy mélyszegénységben élő család gondjait. A Václav Klausszal kapcsolatos gondolatokat nem véledenül boncolgatjuk akkor, amikor leírhatjuk: Jahnátek földművelés- ügyi miniszter azt mond, amit akar, rokonai aránya tárcájának alkalmazottai között akkora, amekkorával a minket anno felvevő európai országokban többé portás nem lehetne a közszférában. S korrupció ugyan van, de egy teljes kiskereskedői ágazatot - a trafikokról beszélünk - sem Ausztriában, sem Hollandiában nem lehetne pártcsókosok kezére juttatni. Említjük csak azért, mert lehet Brüsszelre mutogatni, de ott Ficónak, Orbánnak, de még Rusnoknak is szavazati és vétójoga van. Brüsszel olyan, uraim, amilyenné önök is formálják, s közvetetten formálta egy ideig Klaus is. Ha most Brüsszelben azt mondanák „ať si jdou”, nagyon nagy orcára esés tanúi lennének a csehek. Gonoszkodva kissé, nagyon csehül állnának. Nem baj, ha ezt Pozsony, Varsó, Budapest vagy akár Tallin is tudatosítja. A véleménynyilvánítás szabadságáért, amelyre Klaus- nak szintúgy alapvető joga van, pedig csörgették egypáran a kulcsot anno. Vele együtt. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Erőpróbák VERES ISTVÁN Vége a politikai évközi időnek, egy hónap múlva ismét szavazhatunk. A november 9-i megyei választással kezdetét veszi, pontosabban már kezdetét is vette a totális kampány, amely jövőre a köztársaságielnök-választással, majd az európai parlamenti választásokkal folytatódik, 2014 decemberében pedig az önkormányzati választásokkal érvéget. Utánajó egy évig, 2016 márciusáig ismét nyugtunk lesz. Az elkövetkező egy évben sorra kerülő totális kampány ismét kiélezi majd a magyar-magyar viszonyt Szlovákiában. Tegyük hozzá, azonjelenleg sem kell sokat élezni, a megyei választások előtti tárgyalások ugyanis gyakorlatilag konzerválták a 2010 óta tartó időszakot: néhány, helyi szintű együttműködést és kényszermegegyezést leszámítva nincs kézzel fogható eredménye az MKP és a Híd párbeszédének. Ebből kiindulva az a legvalószínűbb, hogy a választási eredményekés a sikeres képviselőjelöltek névsorának ismeretében a két párt könnyebben köt majd koalíciós egyezségeket a szlovák pártokkal, mint egymással. Ez pedig, ha nem is egyenesen szomorú (mert hát maguk amúgy sem szereznének többséget), de mindenképp abszurd. Hiába, a fajon belüli rivalizálás mindig erősebb, mint a fajok közti, mondaná David Attenborough. Ha a 2012 márciusi választások óta eltelt időszak nem volt elég az MKP-nak és a Hídnak arra, hogy megegyezzen egy „együttműködési minimumban”, akkor a totális kampány hamarosan induló időszakában sem várhatunk tőlük ilyesmit. De hát minek is várnánk el tőlük, amikor a megyéket Fi- co hamarosan megrostálja, a köztársaságielnök-választást pedig a Smer gyakorlatilag már most megnyerte. Talán majd az európai parlamenti választásokon. Azt beszélik, az MKP listavezetője Csáky Pál, a Hídé pedig Simon Zsolt lesz. Az a két ember, akik főszerepet játszottak A 2009-es pártszakadás című mozisikerben. Van még kérdése valakinek? FIGYELŐ Harry herceg célpont volt Kész tervei voltak a táli- boknak Harry herceg elrablására, és sok konkrét kísérlet is történt a brit uralkodó unokáját övező biztonsági gyűrű áttörésére a herceg afganisztáni katonai szolgálata idején - mondta egy tálib parancsnok a Daily Mirror- nak. Kunár tartomány tálib katonai parancsnoka, Kari Naszrullah szerint Harry csak a szerencséjének köszönhette, hogy megmenekült, mert érkezése pillanatától a tálib erők célkeresztjében volt. Naszrullah a pakisztáni Pesavarban készült interjúban ugyanakkor kijelentette azt is, hogy Harry a tálibok szemében „közönséges katona volt, aki Amerikáért harcolt”. .Amikor a maguk hercege idejött és Apache helikopterrel lőtte a mudzsahedeket (az iszlám szent háború katonáit), harcosaink nem viseltettek iránta különösebb rokonszenv- vel” - fogalmazott a tálib parancsnok. Harry második afganisztáni szolgálatának idején a brit sajtó olyan értesüléseket közölt bennfentes katonai forrásokból, hogy a herceg tálib parancsnokok likvidálását célzó bevetéseken vett részt. Januári hazatérte után, a BBC-nek Harry ilyen konkrétan nem erősítette meg ezt az értesülést. Arra az újságírói kérdésre ugyanakkor, hogy bevetései során ölt- e embert, Harry azt mondta, „igen, ugyanúgy, mint sokan mások”. (MTI) A republikánusok feltehetően a végsőkig, vagyis a csődközeli helyzetig el fognak menni, mert egyszerűen már nincs más lehetőségük Amerikai leállás: reform vagy csőd JARÁB1K BALÁZS Hetedik napja tart az amerikai „shutdown”, vagyis a leállás. Sok minden látszik, csak a megoldás nem. A világ persze nem érti, miért nem tudnak megegyezni az amerikai politikusok egy eddig szimbolikusnak számító lépésben (az adósságplafon megemelése), aminek ekkora hatása van az egész világra, lévén az amerikai dollár a világ vezető valutája. Bár a világ és az Egyesült Államok nagyobb része is a republikánusokat okolja a helyzetért, véleményem szerint éppen ezért fognak elmenni a végsőkig, vagyis a csődközeli helyzetig. Egyszerűen nincs már más lehetőség számukra, mivel sarokba szorítva érzik magukat. Nos, minden politika helyi, hangzik a régi, klasszikus mondás (Tip O'Neilltől, az amerikai kongresszus legendás demokrata elnökétől származik). Adva van négy demokrata szenátor, aki választás elé néz inkább vörös, vagyis republikánusnak elkönyvelt körzetben. A republikánusoknak megvan az esélyük, hogy ezt a négy szavazatot megszerezzék az Obamacare (vagyis az egészségbiztosítás általános ki- terjesztése) elleni szavazáson. Minden képviselő fő gondja a saját megválasztása, természetesen sokkal inkább érdekli ez őket, mint az, hogy a republikánusok éppen most veszítik el a következő elnökválasztást. Az amerikai politika igazi problémája azonban nem az eredeti struktúra (vagyis az alapító atyák eredeti elképzelése az amerikai demokrácia működtetéséről), hanem annak jelenlegi végrehajtása. A képviselői körzeteket ugyanis rendszeresen átrajzolják (garrymen- dering), hogy minél inkább republikánus vagy demokrata pártiak legyenek. A nagyobb mozgósítás miatt a kampányok egyre radikálisabbak, a polarizáció pedig egyre hatalmasabb. A másik fontos momentum: a republikánusuk mindent elkövettek, hogy a vita ne az államcsődről, hanem az egészségügyi reformról szóljon. Ä republikánusok taktikája ugyanis a reform, illetve bármi ellehetetlenítése, amit Obama kezdeményez, illetve az, hogy a vita a kormány - egyre növekvő - költekezéséről szóljon. Nem túl sikeres taktika, mert a vita most már kizárólag a csődről szól. Már belefolyt a mainstream média is, egyre-másra jönnek a szívszorító sztorik, amilyen a kerekes székes Timmyé, aki ma sem kapta meg a tejét. Úgy fest, a republikánusok ismét elvesztenek egy kommunikációs csatát, mivel megint túlbecsülték az amerikai közvélemény jártasságát a gazdaság működésében. Maradnak és működnek az érzelmek. Ebben az érzelemtől és politikai polarizációtól fűtött helyzetben egyre jobban sarokba szorulnak a republikánusok. És a sarokba szorított állat a végsőkig küzd. Kompromisszumnak helye tulajdonképpen nincs. Obama vagy feladja dédelgetett reformját, az Obamacare-t, vagy bármennyire radikálisan hangozzék is, jön az amerikai államcsőd. Október 17-ig eldől.
