Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-05 / 232. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2013. OKTÓBER 5. 14 ÉVFORDULÓ www.ujszo.com Merániai Gertrudis halálának nyolcszázadik évfordulóján A királynét megölni nem kell? I \ I — — olcszáz évvel ezelőtt, 1213. Jl. ^ J szeptember 28- J án ölték meg II. András magyar király feleségét. A hír bejárta a korabeli Európát, és a merénylet előkészületeinek egyik mozzanata évszázadokon át egyetemi tananyag volt. A magyar irodalom óriásának, Katona Józsefnek köszönhetően pedig a hazai közvélemény körében a legnagyobb port kavart esemény, amely vetekszik Julius Caesar vagy John Fiztgerald Kennedy meggyilkolásának ismeretével. De miért is mozgatta meg annyira a kortársak fantáziáját, és mi okból ismeri — meglehetősen pontadanul - a nagyközönség és minden iskolás Merániai Gertrúd halálának körülményeit? Az összeesküvők nemcsak hogy körültekintően felkészültek, hanem jóváhagyást is kértek tervükre. Nem is akárkihez, az ország egyházi vezetőjéhez, János esztergomi érsekhez fordultak. Az elhíresült, Európát bejárt választ szinte mindenki ismeri: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” Első pillanatra szembeszökő, hogy az írásjelek hiánya kétféle értelmezést tesz lehetővé. Az egyik szerint az érsek ellenzi a tervet: „A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem.” Viszont a másik egyetértést sugall: „A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.” De miért is fordultak János érsekhez? Érintett volt az ügyben: a merániai királyné tékozlásán és nm Brntapp mnritnrtht ; nfotifctpur fagmí ntm «qtwsddK ts^üBfxna tmfaatrorrif !t«anr.iWoí iur.£ ear (p dm fa rrmliim mii Atnmwdm ttt'mrmttífef, tmfjrenK HWttorunnlť nybbt'irati mmit' ubtr «fÜBifiOvaiB ymaJrtt'tídí Mfitúfnm'iT tufasmdcar mfhnnw.#. EJtfé ««• fpia.tfptía Gertrudis és II. András egy szászországi zsoltároskönyvben, 1211 körül a rokonainak osztogatott birtokok láttán felháborodott nagyurak akkor látták elérkezettnek az időt, amikor a halicsi hadjáratban részt vevő uralkodó, II. András felesége férje távollétében öccsét, Bertholdot kinevezte kalocsai érseknek, vagyis az ország második legnagyobb egyházi méltóságának. Az esztergomi érsek két tűz közé került: egyik oldalon egyetértett az elégedetlenkedőkkel, a másikon viszont a tízparancsolat értelmében nyíltan nem állhatott melléjük. Ekkor született meg a nevezetes levél, amely ráadásul latinul íródott. Nyelvészek szerint az eredeti szöveg jóval árnyaltabb, ennek megfelelően többféleképpen értelmezhető, mint a magyar fordítás. A legfelsőbb körök által kitervelt akciót rendkívül gondosan előkészítették: olyan helyet és alkalmat választottak ki, ahol a legkönnyebb feltűnés nélkül, felfegyverkezve a királyné közelébe férkőzni. Erre a legmegfelelőbb az a vadászat volt, amelyet Gertrudis a Magyarországra látogató VI. Lipót osztrák herceg tiszteletére rendezett. A pilisi erdőben a királyné fogatát tőrbe csalták, őt és kíséretének jelentős részét megölték, maga Lipót is állítólag csak a szerencsének köszönhette megmenekülését. A történészek egy része elmarasztalja II. Andrást, hogy hazatérve csak egy merénylőt végeztetett ki, a többiek egy kis dorgálással megúszták a dolgot. Ebben az ügyben érdemes idézni a hatszáz évvel később élt jogász, Katona József drámájának sorsdöntő sorait. Amikor Gertrudis jobbágynak próbálja alázni Bánk bánt, az érintett ekképp válaszol: „Nem úgy van, asszonyom! - Én urad S bírád vagyok; míg a király oda Lészen, királyod is vagyok.” A szerző nemcsak a legnagyobb magyar írók egyike, hanem kitűnő szakember is volt. Soraiból kitetszik a korabeli közjogi helyzet: a király akadályoztatása idején a nádor, esetünkben Bánk volt Magyarország legfőbb ura. Vagyf Htot» tMltUZtlNK . GERTRUDIS MAt.YAR KIRÁLYNÉRA, n, AM-i Hir'i'ortf in v.vi»Mit- H.-JllHifM tuiimtu omiMtrtrb ív. pi. -. Ml M ’ l M. f l.'C nAH YJARA, . fth AKíH i 4KMíf Í»i HORAHf* m.m* 28-Af» Al CBDöStC WJTÖIT i OVIUÜÚS »VANVA AkiSZF.tl CISZ ff-MCI MOHOS TORBAN .HWUODOT! 'RjANA* mLIÁRÁvMiGertrudis királyné halálának 800, évfordul mából Pilisszentkereszten, a plébániatemf emléktáblát lepleztek le (Fotók: MTI,
