Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-05 / 232. szám, szombat
o N Számos mítosszal leszámol a Piafról szóló könyv 12. oldal 2013. október 5., szombat, 7. évfolyam, 40. szám Öreg faházak, működő vagy már bezárt, elhagyatott szállodák, három nagyon csendes kocsma és foltozott lakóházak, illetve néhány semmibe vezető poros mellékutca alkotja a 20. század elején alapított Hyder városkát (A szerző felvételei) Kalandok a mély alaszkai vadonban Feketemedve az út szélén. Komótosan sétált, végigmérte az út szélén álló kocsikat, és bele-beleszimatolt a levegőbe, majd eltűnt az erdőben. V életlenül egy érdekes weboldalra bukkantam. Gleccserekkel és medvékkel szemléltetett főoldal, Alaszka a címben. Egy új utazás lehetősége bontakozott ki előttem, amely a kanadai nemzeti park vadonjába, a Sziklás-hegységen át nyugatra, egészen a Csendes-óceán fjordjaihoz és öbleihez vezetett. Másfél nap alatt 1500 kilométert megtéve értem el a kis összekötő utat, amely magas csúcsok és tavak között kanyargóit ki a párás Portlancf-öböl elejéhez, amely egyben a Kanada és az Egyesült Államok határa. A tűző nap már nyugat felé tartott, amikor elértem az öböl félig árnyékba borult mély völgyét. Magasan fekvő gleccserek fehérlettek itt is, ott is. Nem messze Stewart településtől egy feketemedvét vettem észre az út szélén. Komótosan sétálva majszolta a zöld füvet, végigmérte az út szélén álló kocsikat és bele-beleszimatolt a levegőbe. Nem tetszhettünk neki, mert hamarosan el is tűnt az erdőben, mire a többi ácsorgóval együtt én is tovább hajtottam a városkába. Az út egyben Stewart főutcája is volt. Öreg épületek, szállodák és üresen tátongó házak. Nem álltam meg a hegyek alatt és a Portland-öböl kezdetén elterülő településen, hanem egy magas dombot megkerülve elértem Hydert. Alaszkába gurultam át. Határ nincs, csak egy transzparens jelezte, hogy hol vagyok. Egyenesen a halas patak kilátójához hajtottam ki. Kiváltottam a háromnapos parkjegyet, és máris a kis folyóhoz rohantam. Véges-végig csapkodó lazacok Egymás mellett az árral szemben úsztak Körülöttük mindenhol döglött halak azokat sirályok kóstolgatták Bűzlött az egész erdő. Sokan voltunk a fakerítés biztonságot nyújtó korlátjai között, szót váltottam a többiekkel, és hallgattuk a természet neszeit. Valaki a kis tó felé mutatott, amely mellett egy feketemedve ráncigálta a bokrok ágait, éppen csak látszott. Alig fél óra elteltével megjelent az első grizzlymedve is. Lassan, komótosan haladt a sekély folyó szélében, füvet evett, itt-ott elkapott egy-egy nagyobb lazacot. Nem nagyon törődött a felette felzúgó tömeggel. Látszott, hogy a sok haltól szépen kigömbölyödött. Csattogtak a fényképezőgépek. Közben a kilátó végén a bozótosban egy feketemedve bújt ki a bokrok alól, de nem gázolt bele a folyóba, hanem mozdulatlanul figyelte a grizzlyt. Láthatóan tartott a sokkal nagyobb állattól, inkább visszacammogott a bozótosba, és nesztelenül eltűnt. A madarak és halak is szétrebbentek, ahogy a barnamedve lassan eltűnt a folyó másik végében. Mindenki fellélegzett és izgatottan beszélt a nagy élményről. Méhes Ottó (Folytatás a 17. oldalon)
