Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-04 / 231. szám, péntek
Kultúra 17 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 4. Jirí Menzel vígjátéka a Don Giovanni című opera révén üzen a művészet helyéről napjainkban Graciózus szoknyavadászok Jirí Menzel Donšajni című, új filmje vígjáték az élet szeretetéről, valamint a zene és a nők iránt érzett szenvedélyről. Helyenként jó kedélyű, helyenként keserédes anek- dotázás az élet habos és árnyas oldaláról, a férfiak és a nők bohém szerelméről, amely hányatott sorsokat hagy maga után. Az anekdotákat pedig keretbe foglalja Mozart zenéje. TALLÓS1 BÉLA Mozart Don Giovanni című művének bemutatójára készül a kisvárosi teátrum, tudjuk meg Vítektől (Jan Hartl), az opera rendezőjétől, s közben a film nézőiként részesei leszünk a zenedráma színházi próbáinak. Vítek, a rendező meséli el a film eseményit, sajátos kommentárt fűzve a történésekhez. Nemcsak azokhoz, amelyek a próbákon zajlanak, hanem azokhoz is, amelyek a színház falain kívül esnek meg. Aliim hol az életben, hol az operában játszódik. Ám a színházon kívüli történések - mivel a Don Giovanni szerepeit éneklő színészekhez és az alkotógárda tagjaihoz kapcsolódnak -, ha lazán is, összefüggnek azzal, ami a teátrumon belül zajlik (az élet nem választható el a művészettől). Hogy az operaelőadásnak szenzációt kerekítsnek, még inkább, hogy felhívják rá a média figyelmét (anélkül ma már semmi se működik), Amerikából vendégszereplésre hívják Jakubot (Martin Huba), aki egykor a kisvárosi színházban kezdte karrierjét, és óriási női rajongótábora volt. Bár a férfin nyomot hagyott az idő, még mindig graciózus rámenősségMartin Huba és Jirina Jirásková, aki Menzelnél játszotta utolsó filmszerepét (Fotó: Bontonfilm) FILMKOCKA Donšajni Színes cseh vígjáték, 100 perc, 2013 ■ Rendező: Jirí Menzel ■ Forgatókönyv: Jirí Menzel ■ Operatőr: Jaromír Šofr ■ Zene: Ales Brezina ■ Szereplők: Jan Hartl, Libuše Šafránková, Martin Huba, Jirina Jirásková, Ivana Chýlková, Václav Kopta, Emma Smetana, Eva Josefíková, Václav Jílek A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. gel tesz ajánlatokat fiatal nőknek (ebből egy fura helyzet is kialakul, amikor saját lányát próbálja meg behálózni - természetesen nem tudja, kiről van szó). Jakub érkezése leginkább Markétkát (Libuše Šafránková), az amatőr énekest és ének- tanárnőt zaklatja fel, mivel a múltban nagy szerelem fűzte őket egymáshoz. Mára azonban Markétkát csak felnőtt lánya, Adelka (Ivana Chýlková) emlékezteti a férfira. Az Amerikába kiköltözött hőstenor mit sem tud a létezéséről. A vendégszereplés alkalmával szembesül a ténnyel, hogy van egy lánya. Mi több, unokája is van, mégpedig Adelka lánya, akinek az apukája ugyancsak „egyszeri esemény” volt az anyuka életében. Miként Markétkát is apa nélkül nevelte fel édesanyja (Jirina Jirásková). A film címe, a Donšajni a Ja- kubhoz hasonló „graciózus szoknyavadászok” megnevezése. Ilyen Vítek is, aki azt mondja, nem szereti az operát, viszont - s ezt sorozatban bizonyítja - rajong a szopránokért, akikkel a legszebb áriákat élvezheti az ágyban. A filmben zajló próbák, a kész operaelőadás vagy a Vítek ágyában felcsendülő áriák mögül és a graciózus szoknyavadászok kalandjaiból sok minden kitűnik napjaink visszásságairól s az opera mint műfaj (tágabb értelmezhetőséggel a kultúra) helyéről modem korunkban. A fricskázó anekdotázások érintik egyebek közt a klasszikus operák modern kosztümbe öltöztetésének sokat vitatott kérdését, érintik az operaénekesek megélhetési gondjait (az egyik énekesnő utazási irodát működtet, s éppen a premier idején kapja mobilon a hírt, hogy csődbe mentek, s haza kell hozni a kint rekedteket). Szó van a helyi maffia érdekeltségeiről - az amatőr énekkartól el akarják venni az évek óta bezárt kastély színháztermét, mert anyagilag hasznosítható kincset remélnek benne. Miután kiderül, hogy ér- téketlen lomtár, visszavonulnak a kastélyfoglaló kemény fazonok, hogy nagyobb falatként a színházat foglalják el és le, kaszinónak. A művészet graciózus csábítóit lesöprik a szellem magaslatáról. Fúvószenekarban, katonazenekarban és rockbandában „végzik”. Élni kell. Korunk igényeihez alkalmazkodva. Menzel erről üzen graciózus keserű komédiában. RÖVIDEN Hommage a Mednyánszky Dunaszerdahely. Ma 18 órakor nyitják meg a Kortárs Magyar Galériában a Hommage a Mednyánszky című csoportos kiállítást. A tárlaton festmények és térbeli művek is szerepelnek, magyarországi művészek olyan alkotásai, melyeket Mednyánszky László festő és grafikus munkássága ihletett. A kiállítást Pogány Gábor magyarországi művészettörténész nyitja meg. A műalkotások október 25-ig tekinthetők meg a Vermes-villában, (tb) Rekordár Picasso-műért Chicago. Akár a 35 millió dolláros, a művész szobrainak esetében árverési rekordot jelentő leütési árat is elérheti Pablo Picasso Chicagóban magasodó kubista szobrának makettje a Christie’s aukciósház novemberi licitjén New Yorkban. A spanyol művész bár sohasem járt Chicagóban, mindig is csodálta a várost, ezért ajándékozta neki a 15 méter magas - Chicago Picasso néven emlegetett - hegesztett acél szobrot. Picasso két makettet készített a szoborhoz. Az egyik, amelyet annak idején Chicagóba küldött mintául az életnagyságú alkotás építőinek, míg a másik mintát megtartotta magának. Az utóbbi alkotás - amely most kalapács alá kerül -, hajdanán a művész unokájának, Marina Picassónak a tulajdonát képezte, mígnem a 2008-ban elhunyt híres műkereskedő, Jan Krugier magángyűjteményébe került. (MTI) Az első három dimenzióban forgatott orosz film Küzd az Oscar-díjért is MT1-H1R Moszkva. Fjodor Bondar- csuk Oscar-díjra nevezett Sztálingrád című háborús drámája ez első teljes egészében három dimenzióban forgatott orosz film - hangzott el szerdán, az alkotás moszkvai premierjén. A 22 millió euróból készült produkció, amely részben kormányfinanszírozásból valósulhatott meg, Oroszország hivatalos nevezettje idén az Amerikai Filmakadémia díjára a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A film öt szovjet katona hadszíntéri barátságát ábrázolja, akik Sztálingrádban egy stratégiaüag fontos házat védenek a sokkal jobban felszerelt náci katonákkal szemben. A történet egyik vitatott szála egy orosz nő és egy náci tiszt (TÍiomas Kretschmann) szerelmét mutatja be, amelyben a német katona kedvező színben tűnik fel. Az alkotás részben Vaszilij Grosszman Élet és sors című 1959-es - sokak szerint a 20. század Háború és békéjének számító - nagyszabású történelmi regényén alapul, amely a szovjet érában nem jelenhetett meg, csak a peresztrojka korszakában kerülhetett a könyvesboltokba. Fjodor Bondarcsuk apja, Szergej Bondarcsuk 1969-ben a Háború és béke című filmjével nyerte el az Oscart. Oroszország legutóbb 1995-ben vitte el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart Nyikita Mihalkov Csalóka napfény című filmjével. SZUBJEKTÍV Pikachu a mainstreamben Erik Sille: termékeny tokiói tanulmányút CSANDA MÁTÉ Hogy ezek mit le nem nyomnak az ember torkán, nem elég, hogy van ez az őrülten rohanó, agyonglobalizált világ, a maga színes szemétjével együtt, ahol már nincs különbség reklám és nemreklám közt, ahol a művészet termékbemutatóvá vált, és ahol már egy jútúbvi- deót sem lehet rendesen végignézni. Ahol a formák pózokká vedlettek, ahol az alteritásból ga- gyiság vált, és alig van különbség píár-vacak meg valódi kontent között, mert mindent megfertőztek, mint a divatmárkák nevei az Amerikai psychóban, csak úgy ömlesztik ránk a műkaját és műkultúrát, mindenbe beleteszik, mint az asz- partámot, meg amúgy is, az egész, úgy ahogy van, szépen magyarul, kontaminált, minden csak úgy hemzseg a citátumoktól, a nyelv, pedig, a nyelv, amely megértethetné mindezt, szintén fertőzött, merthogy itt is, ott is csupa- csupa goodie meg update beszél vissza, pedig világos, hogy minél gyorsabban váltakoznak a divatok, annál közelebb vagyunk az összeomláshoz, a nagy, poszthumán nihilhez, de hát a lényeg, hogy ezt is benyeljük, mert már megszoktuk, sőt ismerjük, vagy ismerni véljük őket, hiszen műsoron vannak, és minden nagyon flash és minden nagyon on demand, itt vannak a szomszédban, mi meg csak fogyasztjuk, mintha a nyelőcsövünkkel tennénk, ahogy az a német teoretikus is megmondta, bár ki tudja, mondanak ezek mindent, itt van például a radiáció, az óceánok is szennyezettek, de hát ezt is csak a képernyőkről tudjuk, meg az interneten láttuk, mert ezek mindent megosztanak, naponta többször is, bármit belinkelnek, nem is csodálkozhatunk, mert itt nem valami isteni ítélet forog fenn, az úgynevezett ártatlan emberi segédlettel, éppen, hogy pont fordított a dolog, az embernek a saját ítéletéről van szó, mégpedig a saját ítéletéről, és pedig saját maga felett. Aztán lehet nagyokat beszélni, osztani az eszet, kifejezésről, férfitekintetről, absztrakcióról, mintha ennek ott volna értelme, vagy meztelenségről, mintha ez ott jelentene valamit, a lényeg, hogy ha kell, ha nem, telepakolják mindenféle rikító vacakkal, hozzácsomagolják a férgesét is, mert ezeknek semmi sem szent, ezek a tücsköt is megeszik, hiszen az a szlovén filozófus is leírta, hogy a szent helyét átvette az exkrementum, mert ezeknek minden csak vicc, vicc az egész, közben meg minimum olyan rasszisták és perverzek, mint mi, tessék csak megnézni azt a sok középkori tusrajzukat, múltkor is rajta volt a neten, osztották ezerrel, de hiába ezeknek, ők csak gyártják a sok cuccot, a lényeg, hogy eladható legyen, cserélhető, ezért aztán rányomják a Hellókittyt, hogy vigyék az emberek, miközben már eleve hibásra gyártják, hogy újat kelljen venni majd helyette, ez is csak azt bizonyítja, hogy a konzum egyenlő a leigázással, merthogy a fogyasztás feloldozás is, hát persze, közben pedig furt csak az innovációt nyomatják, aztán meg csoda, hogy az embernek semmit nem ér a bölcsészdiplomája. Persze a kultúrájuk mindig is vonzott, A jelek birodalma, meg az Updi- ke-regényekben is tiszta pozitívan jelennek meg, talán mert arrafelé még van olyan, hogy korrektség, meg tudják, mi fán terem a becsület, ezek, ha úgy hozza a sors, ezek megöngyíl- kolják magukat, na és festeni is tudnak, az biztos, nem is akárhogy, mint ezek a munkák itt: csupa-csupa tisztességesen megfestett akvareli, tussal kihúzott, szép, színes vonalak, nem valami olcsó minimalista süketelés. Made in Japan. Erik Šille kis- formátumú akvarelljei október 11-ig tekinthetők meg a pozsonyi KROKUS Galériában. Pozsgai Zsolt felmondott Budapest. Megerősítette újszínházbeli felmondásának hírét Pozsgai Zsolt, a teátrum művészeti vezetője. Dörner György igazgató a hírre reagálva azt mondta: Pozsgai Zsolt továbbra is dolgozni fog a színházban, új művészeti vezetőt pedig nem neveznek ki. A Blikk információja szerint Pozsgai Zsolt szakmai és anyagi ügyeken különbözött össze Dörner György igazgatóval, ezután mondott fel. Pozsgai Zsolt úgy nyilatkozott: még egy hónapig köti munkaviszony az intézményhez. „De barátok vagyunk továbbra is” - jegyezte meg, hozzátéve: nem felháborodott elro- hanásról van szó, hanem valaminek az „átgondolt véget vetéséről”, amivel együtt jár, hogy folyamatban lévő munkáit még lezárja. (MTI)
