Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-04 / 205. szám, szerda
16 Horgász-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 4. www.ujszo.com Sok horgász nyáron is szeret csukázni, ám az igazi szezonja most, az ősz beálltával kezdődik Érezhetően lehűlt a levegő, peregnek a falevelek; visszavonhatatlanul elmúlt a nyár. A horgászok bizakodva várják, hogy kellemes, napsütéses vénasszonyok nyara áll előttük, amikor végre kiülhetnek csukázni, vagy kézbe foghatják a pergetőbotot. ÖSSZEÁLLÍTÁS A csukáról általánosan elterjedt a nézet, hogy buta hal, s talán a legkönnyebb megfogni. Mint minden igazság, ez is féloldalas, hiszen akadnak jó napok, amikor harsog a víz a rablásoktól, és vannak időszakok, amikor süket az egész környék, és nyomát se látni a rablóknak. Hiába keressük őket a megszokott helyen. Abban is van némi igazság, hogy a csuka kannibál, és mindent megeszik, hiszen elég gyakran felfalja kisebb fajtestvéreit. Ezt azonban leginkább a revújének őrzése okán teszi. Ennek ellentmond, hogy társaságban is előfordul, egy-egy nádszél, bedőlt fa sűrűjében, hinárosban két-három, nem ritkán akár féltucatnyi csuka is együtt várja az áldozatát, de leginkább sziesztázik. Ilyenkor békén hagyják egymást. (Sőt, ha nem éhesek, a kishalakat sem bántják, amelyek nyugodtan úszkálnak az orruk előtt, mintha éreznék, hogy nincsenek veszélyben.) Amikor azonban a kishalak bandákba verődnek, hogy elinduljanak a telelőhelyükre, a csukák is aktivizálódnak, és keresgélni kezdik a táplálékot. Ilyenkor a régi, bevált stupekos módszerrel is könnyen horogra keríthetjük őket. A leggyakrabban használt csali a bodorka, a vörösszámyú keszeg és a sügér, esetleg kis kárász, netán naphal, de ha más nem akad, küszt is feltűzhetünk a horogra. Nagyon jó csalinak számít a jászkeszeg vagy a kis domolykó is, ezeket azonban méretkorlátozás védi, így felejtsük el őket. Az öregek még úgy horgásztak, hogy bevetették az öklöm- nyi „sétáltatósť, s amikor eltűnt az úszó, komótosan elszívtak egy cigit, és azután vágtak be. Ez a módszer már csak azért is kerülendő, mert ennyi idő alatt a legsűrűbb bokorba sétálhat be a zsákmányunk, és a falánk ragadozók kisebb egyedei ezalatt akár gyomorra képesek nyelni a csalit. Ember legyen a talpán, aki onnan képes kibányászni a kettes-, hármashorgot úgy, hogy a szerencséden hal életben maradjon. Mivel a csuka fejjel befelé forgatva nyeli áldozatát, a kishal bőre alatt fűzőtűvel átvezetett horgot úgy helyezzük el, hogy a fejétől visszafelé álljon a horog hegye. így már a nyelés kezdeti fázisában is meg tudjuk akasztani a halat (pláne, ha méretes). A csuka a kishal megragadása után elindul áldozatával, majd megáll, elkezdi beforgatni, nyelni a csalit. Aztán újra elindul. Ilyenkor nyugodtan bevághatunk. Bármily meglepőnek tűnik, a legnagyobb csukákat fenekezve, döglött hallal foghatjuk. Ragadozónk ugyanis, mint említettük, mindenevő, így nem veti meg az elhullott állatokat sem. Az öreg csukák pedig korukból és súlyukból adódóan lusták, így nem csoda, hogy haldarabbal, döglött hallal foghatjuk a legszebb példányokat. Pergetve vidámabb Gyakran hallani, hogy a per- getés a horgászat - ha nem is Kövezés mentén is előfordulhatnak egyeteme, mert az a legyezés - főiskolája. Mások szerint nirvánája. Szó se róla, egyik peca sem ér fel vele. Ez nem a nyug- ágyas ücsörgés műfaja, ennél a módszernél hatványozottan érvényes, hogy keressük a halat, és különböző furfangokkal próbálunk túljárni az eszén. Hol keressük a csukát? Természetesen ott, ahol legtöbb az akadó, amely megfelelő búvóhellyel szolgál a számára. Bedőlt fák közelében, nádasok, gyékények szélén, öbleiben, hínármezők lyukaiban találunk rá leggyakrabban, de - különösen folyóvízen - elég gyakran előfordul .jellegtelen”, akadóra nem utaló helyeken is. Például gyorsan mélyülő lángokban, meredek kövezések mentén. Sebes sodrásban ne keressük, szülte kizárólag a lassú vizeket kedveli. Akinek van csónakja, nyert ügye van, mert a csukák általában a parttól a meder felé fordulva „dekkolnak”. Ha tehát a part felé dobjuk a csalit, általában a csuka mellett-fölött, majd az orra előtt húzzuk el, amit az hátulról támadva ragad meg. Akinek nincs csónakja, a part mentén, esetleg a meder felé dobálva keresheti a csukákat, íratlan szabály, hogy legyező- szerűen fésüljük át a terepet, különösen akkor, ha mélyebbre eresztjük a műcsalit. Mert a csukának olykor elég harmincA SÉF AJANLASAVAL Pikáns lazacsteak hagymasalátával görbülő, tűhegyes fegyverek haláíos harapásából nem egykönnyen menekül el a megragadott zsákmány. Ennek megfelelően élőkét kell használnunk, hiszen ezek a fogak könnyen £5^ í aÉSSÖ* m ____i_________ü M - M Gyakori mücsalik Ha ősz, akkor csukázás Bindics Imre a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa A Horgász melléklet legközelebb 2013. szeptember 18*án jelenik meg. Ötleteiket, beszámolóikat a horgasE@ujsto.com dmen oszthatják meg velünk. horgászati ás vadászati kellékek Bős, Mlynársky rad 250. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 325 052 Vásárút, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 Hozzávalók 4 személyre ■ 4 darab, 200 g-os lazacsteak ■ 3 db csilipaprika ■ 1 dl Sungarden olaj ■ 2 dl kecsup ■ csipetnyi só, bors ® 3 nagyobb fej lilahagyma «1 dl ecet * 150 g cukor ■ 3 db babérlevél Elkészítése (Fotók: Kanovits Gábor) A rovat támogatója a Buslah ' Dunatőkés - Dunajský Klátov A lazacokat sózzuk, borsozzuk, forró olajon bőrrel lefelé fordítva előpírítjuk, majd 200 fokos sütőben 15 percig sütjük. A kecsupba belevágjuk a csilit, majd bevonjuk vele a lazacszeleteket. Saláta: Fél liter vízben felforraljuk az ecetet, egy csipet sót és a babérleveleket, majd egy percre beletesszük a cikkekre metélt lüahagymát. Leszűijük, és fagyasztóba tesszük. Hidegen tálaljuk, a forró lazaccal. (A szerző felvételei) Félelmetes fogazat negyven centis vízmélység, máskor azonban - főleg a legnagyobb példányokat - a fenék közelében találjuk őket. Volt olyan napom, hogy órákon keresztül kapásig sem jutottam, míg eszembe jutott, hogy mélyebben keressem a csukeszokat. Hagytam a fenéken koppanni a villan- tót, és alig indítottam el, azonnal jött a kapás. A szabály az szabály! elcsettintik a monofii vagy akár a fonott zsinórt is. Régente drót- előkével csukázott mindenki (sőt, láncon fityegett a nagy hármas kampó), ma már a kevlár élőké sokkal finomabb lehetőséget nyújt. Már csak azért is, mert nem butítja le a villantó, vobler mozgását, mint a merev drót. Élőké nélkül felelőtlenség csukázni. Nem is annyira az elveszített szerelék miatt, hanem azért, mert szegény halnak hónapokig tart, míg megszabadul a szúrós horogtól. A szlovák horgászrend tiltja a szájbilincs használatát. Őszintén szólva fel nem foghatom, hogy miért, hiszen az állkapocs alatti vékony, szívós, hártyaszerű részt átszúrva a vékony kampóval, a hal alig sérül. Mindenképp humánusabb, mint kopoltyún keresztül felfűzni, hiszen ezzel a hal érzékeny szilványai sérülhetnek. A haltartó hálóba beleakadó csukafogakat kihámozni pedig elég veszélyes mulatság. De a szabály az szabály, igyekezzünk betartani. Ha hosszabb ideig horgászunk, és meg akarjuk tartani a zsákmányunkat, inkább a kegyes halált válasz- szűk, és koppintsuk fejbe a halat. Ez sokkal kíméletesebb eljárás, mint igelitzacskóba tenni, és fulladásos halálra ítélni szegény párát, (ki) A csuka fogazata félelmetes. A hátrafelé MP130011 Méretes csuka
