Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-28 / 226. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 28. Szalon 21 Ősbemutatókkal és nemzetközi hírű alkotók sorával tegnap elkezdődött Közép-Európa egyik legnívósabb színházi fesztiválja Nyitrán Színházi Nyitra - a megtisztulás ígéretével A Reflex című magyar előadás egyik jelenete. Létezik-e objektív olvasata egy megfigyelésnek? (Fotók: Divadelná Nitra) Nyitra. Közép-Európa égjük legnívósabb színházi fesztiválja, a Színházi Nyitra (Divadelná Nitra) hat napon át 13 darabot, ebből 6 vadonatúj produkciót kínál magyar, cseh, horvát, francia, német, lengyel, román, szlovén és hazai társulatok előadásában. A szervezők idén is eredetiségre törekedtek, és olyan színházi alkotókat, rendezőket hívtak Nyitrára, akiknek nevük van a szakmában. TALLÓSI BÉLA Két évvel ezelőtt a (ne) áruld el a titkodat, tavaly a bűn és bűntelenség volt a mottója, illetve tematikai vezérmotívuma a. nyitrai nemzetközi színházi fesztiválnak. A 2011-es előadásoka totalitárius rendszerekben „szerzett titkok” megszellőzte- tésével foglalkoztak, amelyeket a rendszerváltás után teherként hordott magával az ember, akár bevallotta és vállalta, akár elhallgatta és leplezte. A 2012-es előadások a társadalom és az egyén bűnösségét vagy éppen bűntelenségét vizsgálták. Az idei évfolyam témája az egyéni és társadalmi megtisztulás. Az előadások arra keresik a választ, hogyan lehet - ha lehet egyáltalán - tisztára mosni a nevünket a múlt bűneitől, megszabadulni a ránk nehezedő vádaktól, újraindulni tiszta lappal. „Az idei fesztivállal azt kérdezzük, hogy a társadalmi válság, a növekvő szociális és faji feszültség, a politikai vezetők autoritásának, valamint az egyén erkölcsi elveinek csődje már maga a megtisztulás-e, vagy egy még szörnyűbb valaminek az előjátéka. Uj kérdéseket és válaszokat fogunk kiprovokálni, hogy kiderüljön, milyen megtisztulási koncepteket kínál mai világunk - fogalmazott Darina Kárová fesztiváligazgató. - Nem utolsósorban azt vizsgáljuk, hogy a művészet, ezen belül a színház képes-e az egyén és a világ megtisztulásának előmozdítására.” A fesztivál főprogramjában meghatározó részt képvisel a Párhuzamos életek - a 20. század a titkosrendőrség szemével című, egyedülálló nemzetközi projekt. Elismert hazai, valamint magyar, cseh, német, lengyel és román művészek hónapokon keresztül kutattak saját hazájuk titkosrendőrségi aktáiban, és azok alapján alkottak előadásokat a nyitrai fesztivál felkérésére. A nyitrai nemzetközi bemutatót követően a darabokat a társulatok hazai színházaikban is repertoáron tartják, 2014-ben pedig vándorfesztiválokon mutatják be a projektben részt vevő országokban. Ezek az előadások olyan személyekről mondanak el autentikus történeteket, akik a kommunista rendszerben ki voltak téve a titkosrendőrség üldözésének, vagy esetenként éppen a másik oldal képviselői, vagyis az ügynökök állnak a drámai játék középpontjában. „A 20. század mind messzebbre kerül tőlünk az időben, társadalmi traumáival, egyéni tragédiáival, le nem zárt ügyeivel együtt. Egyre kevesebben vannak az események résztvevői vagy tanúi - hangsúlyozta Katarína Dudáková, a projekt koordinátora. - Ideje ilyen módon, a színjátszás eszközeivel is megörökíteni a még elérhető tanúságtételeket.” A projekt magyar, Reflex című előadását Kovács D. Dániel rendező szakos egyetemi hallgató állította színpadra Zá- vada Péter titkosrendőrségi akták alapján írt műve nyomán. A darab abból az alaphelyzetből indul ki, hogy 1956 nyarán egy fiatal pszichológust elmegyógyintézetbe szállítanak. Az orvosok paranoid skizofréniára gyanakodnak, ő pedig arra, hogy egykori kollégái az államvédelmi hatóságokkal vállvetve próbálják meg félreállítani. A színpadi játék egyebek között ahhoz a kérdéshez vezet el, hogy létezik-e objektív olvasata egy megfigyelésnek. A Reflex című egyfelvonásos hisztérium- játékot, mely a Szputnyik Hajózási Társaság - Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet-labor előadása, novemberben Kassán is láthatja a közönség a Kassa - Európa kulturális fővárosa rendezvénysorozat keretében. Érdekes kezdeményezéssel érkezik a Drezdai Állami Színház. Az aktám és én című előadásuk (Clemens Bechtel rendezésében) megtisztulás egyenes adásban. A monológokból összeálló dokumentarista játékban ugyanis az egykori kelet-német titkosrendőrség, a A főprogram gerince a Párhuzamos életek - a 20. század a titkosrendőrségszemével című nemzetközi projekt. Stasi által üldözött nyolc valós személy (az események részesei, nem színészek!) vall a színpadon saját traumáiról: a róluk vezetett aktákból olvasnak fel részleteket. Egyikük, Jürgen 14 évesen nyugati propagandairatokat talált, amiért saját apja adta fel. A legellentmondásosabb a kilencedik szereplő, Peter, aki velük szemben állt. Az ő monológjából kiderül, Moszkvába szeretett volna kijutni tanulni, ezért lett besúgó. 25 éven át dolgozott a Stasinak. 1981-ben egy román kisvárosban valaki krétával felírta egy falra: „Nem tűrjük tovább az igazságtalanságot ebben az országban”, „Szabadságot. Az emberi jogok betartását akarjuk!”. Innen indul a bukaresti Gianina Carbunariu rendezése, a Tipográfia majuszkula című előadás. Hosszú nyomozás eredményeként kiderült, a feliratok „szerzője” Mugur, egy 16 éves fiú. A Securitate vizsgálódását követően elfordult tőle az egész város, még saját apja is, csupán az édesanyja tartott ki mellette. Ezt a kitaszítottságot tetézte, hogy a vizsgálatok idején a fiú leukémiában megbetegedett, s egy éven belül meghalt. A román előadás a fiú tettének és rejtélyesen gyors halálának körülményeit próbálja megvilágítani archív akták bejegyzései alapján. Ä hazai színeket ebben a projektben a pozsonyi SkRAT Színház képviseli A belügy belseje című előadással Ľubomír Burgr és Dušan Vicén rendezésében. A darabot Premysl Coufal kettős ügynök és titokban felszentelt pap halálának máig tisztázatlan körülményei ihlették. A 25 671 című szlovén előadás nem tartozik ebbe a projektbe, viszont ugyanúgy a közelmúlt bűneire figyelmeztet, a politikai és a személyes felelősség kérdéseit boncolgatva. Azon a tényen alapul, hogy a jugoszláv háborúk első szakaszának lezárásával, az önálló Szlovénia megalakulásakor, 1992- ben 25 671 személyt fosztottak meg állampolgárságától. Közülük hárman a darabban személyes bizonyságot adnak arról, hogyan élnek, miközben 21 évvel a tragédia után sem léteznek az ország számára. A darabot a „színházi terroristának” is nevezett, több díjjal elismert Oliver Frljic horvát rendező állította színpadra, aki munkáiban a jugoszláv háború tabutémáival, a háborús bűnök, a kollektív felejtés és a büntetlenség kultúrájával foglalkozik. A Drezdai Állami Színház Az aktám és én című előadásában nyolc valós személy vall a színpadon saját traumáiról ZENEBONA Pompeji falfirkák kórusra és zenekarra CSEHY ZOLTÁN „Üdv minden szeretőnek! Vesszen a sok fatökű hím!/És aki tüt, azt is érje a végzet utol!” - éneklik latinul Magnus Lindberg (1958) Graffiti című, 2009-ben komponált kórusművében. A fenti disztichon nem egy közismert epigrammarészlet, hanem csak egy közönséges verses graffiti Pompejiből, a városból, mely, mint köztudott, anno domini 79. augusztus 23-án pusztult el, áüítólag a tűz istenének szentelt Vulcanalia napján. A kortárs finn zeneszerző több mint félszáz falfirkát dolgozott fel, melyek között versek, mágikus négyzetek, felkiáltások, bevásárlólisták, politikai csúfolok és trágár feliratok is szerepelnek. A beszélt nyelvi és irodalmi szövegek ilyen furcsa tematikus kavargása és a hozzájuk rendelt archaizáló zene képes feltámasztani a halott várost. Lindberg az emberi lét tü- nékenységének állít emléket, miközben történeti vagy irodalmi források helyett a város falaiba rótt élet szélsőséges dokumentumaira támaszkodik. Hatalmas, sokalakos freskóvá áll össze ez a furcsa hangzásképzet: a nyomok megszólalnak és megszólaltatják azok létrehozóit. A tárgyi jelenlét kiolvasása speciális történelemmé áll össze, mely ugyanúgy megjeleníthető, mint az a tudás, mely az intellektus szűrőjén keresztül került át a köztudatba. A kórusra és zenekarra írt alkotás stílusa radikálisan eltér Lindberg szokványos zeneszerzői stílusától: szinte „régimódi”, rituálisan régies. A CD másik kompozíciója, a Secht die Sonne (2007) című háromtételes szimfonikus költemény egyszerre tisztelgés Schönberg előtt és szembeszegülés vele. A cím Schönberg híres Gurre-dalok című kantátájának záró kórusára utal. A Schönberg-mű Waldemar dán király kárhozatos szerelmét meséli el Tóve iránt az istenta- gadás, a bűn és a megtisztulás fázisain keresztül. Lindberg szimfonikus műve az utolsó fázis analízise kíván lenni: Schönberg műve naplementével indul és egy optimista napkeltével zárul. Ez az ígéretként megjelenített kozmikus napkelte Lindberg művének tulajdonképpeni tárgya: létezik-e egyáltalán valamilyen transzcendens igazság a természet rendjében, s ha igen, azonos-e minden napkelte, minden remény-pillanat? Lindberg e munkája a romantikával, illetve a posztromantikával is farkasszemet néz: Sibelius zenei örökségének is (görbe) tükröt tart. És persze saját magának is: ifjúkorában sokat hezitált, hogy a klasszicizmust vagy az avantgárd örökséget válassza-e inkább. Aki ismeri valamelyest Lind- berg nemzetközi hírű munkásságát, érezni fogja, hogy mindkét mű különleges helyet fogLINDBERG CRAFFtI! • UHT PIE SOKJÁÉ J t - V Ifink, cn«mb*r ÉmW MNN&H HAUKJ »YMPMONI Of*CMi»HíA SAKA» OKAMC lal el az életműben: hol van már az a hangzásvilág, mely egykor egyebek között a Clash nevű punkegyüttes, a destruktív performanszok (Kraft) vagy egy ásványkiállítás ihletésében (Related Rocks) jött létre? (Magnus Lindberg: Graffiti, Seht die Sonne. Helsinki, Ondine, 2010.) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-maü: szalon@ujszo.com
