Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-28 / 226. szám, szombat

PRESSZÓ ■ 2013. SZEPTEMBER 28. www.ujszo.com INTERJÚ 15 esz a Vidám Park helyén tén felépülő, Pannon ősvadon elnevezé- nokról (Fotók: MTI) lesz. Ezek közé tartozik az állatsimoga- tót is magában foglaló gyermekrész, a honfoglaló magyarok állatait bemutató terület, valamint a mesepark kialakítása, amely néhány hagyományos, de „szelíd” vidámparki elemet is magában foglal majd. A kéthektáros területre tervezett Pannon park egyik területén a Pannon ősvilág kap majd helyet, benne a Pan­non ősvadon elnevezésű csarnokkal, amely az elképzelések szerint Európa legnagyobb biodómja lesz. Ez egy fedett, helyenként 40 méter belmagasságot is elérő szubtrópusi csarnok lesz állatokkal, növényekkel és kalandparkkal, a vele összekötött Pannon-tenger akvárium­mal, valamint a hozzá csadakozó mese­várral, magyar majorral, madárkórházzal és gyereklovardával.A területen kialakí­tanak egyebek mellett bemutatótereket, amelyek kiállítások és előadások megtar­tására lesznek alkalmasak, valamint az állandó parkolási gondok megoldására mélygarázst is létesítenek. A Budapes­ti Vidám Park Zrt. szeptember 30-án szünteti be tevékenységét. (MTI) i 1 §ŕ? ./n k“fxr£ 1 % MAGYAR FESTŐK EGRY JÓZSEF (1883-1961) Magyar avantgárd festő. Született Zalaújlakon, meghalt Badacsonytomajon. Az expresszionis­ta és a konstruktiv stilusok mentén alakította ki egyedi természetetvíi szemléletét. Napszámos paraszti családban született. Autodidakta módon kezdett festeni, majd Lyka Károly segítségével egy évet Párizsban töltött. Onnan került a Képzőművészeti Főiskolára Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellé. 1910-től volt kiállító művész. 1911-ben kijutott Belgiumba, ahol nagy ha­tással voltak rá Meunier festő és szobrász ki­kötőmunkásokat formáló alakjai. Az első világháborúban gyakorlat közben sú­lyos baleset érte, mely után a badacsonyi hadi­kórházba került gyógyulni, itt ismerte meg ké­sőbbi feleségét, Vizkeletyné Pauler Juliskát, aki önkéntes ápolónőként tevékenykedett a kórházban. Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Eleinte az exp­resszionista szimbolikával közeledett a nap­kultuszhoz, egyéni erővel festett zaklatott, nyug­talan képeket. A fénytől átjárt atmoszféra ma­radt a témája mindvégig. 1924 és 1929 között megtalálta a rendet. „Ünnepi ruhát veszek a telkemre, mikor festek." „Aki belép a természetbe, elveszti reális való­ját." Szivárvány képét a Grünewald isenheimi ol­tárán látott szivárványos félkör, a halál utáni lét szimbóluma inspirálta. Ezt bevonta saját fény­jelenség-megfigyeléseibe. Önarcképei és a Ki­kiáltó, ami rejtett Önarckép, magányosságának dokumentumai. Részben a háborús sérülése kö­vetkeztében bekövetkező egészségi állapot- romlása miatt olaszországi utakra ment, főleg Szicíliába. Taormina (1930), majd Nervi (1938) cimü alkotásai ezekről az utakról származtak. Az ott látott erős fények megszilárdították el­képzeléseit. Müvei egy témát variáltak, legfő­képpen a balatoni tájat. Utolsó befejezett müve az 1944-es Aranykapu. 1948-ban az elsők között kapta meg a Kossuth- díjat. A badacsonytomaji temetőben nyugszik. mji „Olyan vagyok, mint egy horgász” Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze még Jordán Tamás igazgatása idején szerződött a Nemzeti Színház társulatához. Az Alföldi Ró­bert vezetése alatt eltöltött ciklus után Vidnyánszky Attila társulatát erősíti tovább. A népszerű művésznek, nincs kedvére a szakmai . megosztottság, ugyanakkor nem hozzák lázba az igazgatóváltások. Esztergom árnyas fái alatt beszélgettünk a művésszel. A ránylag korán ráis­mertem vagy inkább kiismertem az új igazgatóm stílusát. Az Ügynök című darab próbáin sikerült részemről ez a galádság, de véleményem szerint megértjük majd egymást a munká­ban is. Lényegében egy kávé mel­lett át is beszéltük az elképzeléseit, amiket megvalósíthatónak tartok. A Nemzeti Színház direktori szé­ke sokáig beszédtéma volt a ma­gyar sajtóban. Sokan a politikát is bele akarták szőni. Alfölditől elbúcsúzott? Ez csak természetes. Robit sokan támadták és bántották, amit egy­általán nem érdemel meg. Nagyon tehetséges és szorgalmas művész. Az ügy politika vonalába pedig nem akarok belemenni. Természe­tesen nekem is, mint mindenkinek, megvan a magam véleménye, de ez nem tartozik senkire. Nagyon elítélem azokat a művészeket, akik politikai pengecsatákba képesek be­lemenni az érvényesülésük érdeké­ben. Az már persze egyáltalán nem tetszik, hogy a szakmám, illetve az ország is ketté van szakítva. Azt szeretem, ha a különböző formák kiadnak valami egészet. Legalább egy szakmán belül. Rögtön igent mondott a Nemzeti „Nekem is, mint mindenkinek, megvan a magam véleménye, de ez nem tartozik senkire" Színház új igazgatójának a felké­résére? A hosszú pályafutásom alatt ren­geteg igazgatóváltásnak voltam a szemtanúja, de áldozata soha. Azt is mondhatom, hogy immúnis let­tem ezekre a dolgokra. A mostani váltás kissé „szemtelenül” zajlott, de azért, legyünk őszinték, az álpá­lyázatoknak is komoly hagyomá­nyai vannak Magyarországon. A múltban, az igazi színházban, mi, színészek azt sem tudtuk, hogy ki az igazgató. A színház legfontosabb emberei a színészek és a rendezők voltak. A legújabb színházi divat szerint manapság az igazgató sze­mélye a legfontosabb. De miért? A színházi bársonyszék is kezd a hatalom „tulajdona” lenni? Az jut erről az eszembe, hogy kér­dezték egyszer tőlem: miben nyil­vánul meg nálunk a demokrácia? Mondtam, abban, hogy bárki bár­kit végtelen elszántsággal és szaba­don utálhat. Ami szomorú, de egy­szer csak elmúlik ez a dili is. Nem szabad nagyon komolyan venni. A válasza ön szerint most felért egy politikai hitvallással? Mindenki azt gondol rólam, amit akar. Egyik oldalnak sem adom magam, főleg, mint azt már emlí­tettem, nyilvánosan nem. Hajói emlékszem, Bodrogi Gyu­lahúsz évig volt aVidám Színpad igazgatója. Vállalna napjainkban igazgatóságot? Isten ments! Azon is sokáig teljesen ki voltam akadva, hogy húsz évig igazgató voltam. De a színészeim számára láthatatlan voltam, illetve sokszor csak egy kolléga, amikor én is játszottam a darabokban. A társulatomban mindenki szívesen és örömmel játszott. Valóban olya­nok voltunk, mint egy hatalmas család. Állandóan teltházas előadá­saink voltak, ami a mai „szegény világban” sajnos elképzelhetetlen. Amikor ön direktor volt, az aktu­ális hatalom mennyire szólt bele a színházi deszkák recsegésébe? Emlékeim szerint mindenki végez­hette a saját munkáját. Senkit nem érdekelt a politika... De most nem mondtam igazat. Igenis érdekelt minket a politika, ugyanis a poli­tikából, helyesebben annak a törté­néseiből éltünk. Arra törekedtünk, hogy a színpadon, darabjainkban minél nagyobb „pofonokat” tud­junk adni neki. Amikor pedig egy- egy politikus megnézte az előadá­sunkat, ők nevettek a legjobban. Még egy fontos dolog, soha senki sem tudott pártba beléptetni. Új főnökének, Vidnyánszky At­tilának, ha tanácsra lenne szük­sége, segítene neki, illetve dol- goztak-e már valaha közösen? Nem hiszem, hogy valaha is a taná­csomra fog szorulni. Mint színészt, öreg rókát, ha kérdez, természete­sen a magam véleményét mindig elmondanám neki. Vidnyánszkyval pedig még soha nem volt alkalmam dolgozni, de nemzetközileg is elis­mert, tehetséges rendezőnek és mű­vésznek tartják. A most kezdődő színházi évad­ban milyen szerepek várják Bod­rogi Gyulát? Két darabban fogok majd játszani. Nekem lényegében már nincs lé­nyeges küldetésem, mert olyan va­gyok, mint egy horgász, élvezetből Pályafutásom alatt rengeteg igazgatóváltásnak voltam a szemtanúja, de áldozata soha. csinálom az egészet. Ami viszont baj, kezdem észrevenni magamon, hogy az erőm sem a régi. Attól tartok, kezdek megöregedni, de a lendület még visz előre valameddig. Albert József Bodrogi Gyula budapesti otthonában

Next

/
Thumbnails
Contents