Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-02 / 203. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 2. Vélemény És háttér 7 Nehéz időkben, Nagyszombatban pedig kimondottan válságos helyzetben áll a hívők elé az új érsek Ján Orosch keresztje Fiat! (vagyis legyen) - fogadta nyár elején a megbízatást, múlt héten pedig elfoglalta hivatalát. Az ország egyik legjelentősebb katolikus egyházi méltósága saját bevallása szerint „bár az Úr gyarló szolgája, alázattal lát neki a munkának”. Adjuk meg neki az esélyt, hogy így is legyen. LOVÁSZ ATTILA Nehéz időkben, Nagyszombatban pedig kimondottan válságos helyzetben áll a hívők elé az új érsek. Nehéz helyzetben, mert bár Ferenc pápa egyre barátságosabb arcát mutatva még a legádázabb ateisták szerint is , jó fej”, a civilizált világról és Európáról pláne évek óta elmondható, hogy missziós terület. Az egyház megélte a maga kellemetlen válságos helyzeteit, a pénzügyi botrányok és a pedofí- liás cselekedetek, majd azok el- tussolása hatalmi szóval, nem tettek jót az intézménynek. Nagyszombatban meg kimondottan nem kedvező az új egyházi méltóság helyzete. Mindenki, aki volt már vezetője akár egy kis szervezeti egységnek, tudja, hogy könnyebb átvenni egy roskadozó, nem teljesítő, válságban lévő csapatot, szervezetet, uram bocsá’ firmát, mint egy jó vezető után egy összeszokott csapatot. A válságkezelés könnyebb vezetői feladat, egy népszerű vezető után érkezni Id- fejezettenkellemetlen. Nagyszombatot Róbert Be- zák vette át úgy Ján Sokoltól, hogy a főegyházmegye gazdasági botrányoktól sem volt mentes. Bezák egyrészt takarítani kezdett, másrészt olyan lelkipásztori arcot mutatott, amelyhez a katolikus egyház néhány megyéjében nem voltak hozzászokva: az emberi, mosolygós, a hitet örömként prezentáló főpap csodákat tehet, ha hagyják. Gyerekekkel dolgozó lelkipásztorok a megmondhatói, hogy a megváltást örömhírként hirdető, a hívőkhöz emberileg is közel álló attitűddel mi mindent érhetnek el, pedig hányán, de hányán emlékszünk haragos, a hit tanításainak megszegéséért állandóan büntetéssel és poklok tüzével fenyegető lelkipásztorokra, akiktől inkább féltünk, mintsem bíztunk volna bennük. Arról meg nem is beszélve, hogy a népszerű Bezák érsek rámutatott, elődje, Ján Sokol bizony nehezen tud magyaráNem csak a hívők várnak arra, hogy tisztázódjanak az egyházmegye le- nyúlásgyanús pénzügyei, mert közpénzről van szó. zatot adni euró- és dollárszázezrek különös mozgására, a hivatalos egyház pedig a szó legszorosabb értelmében elzárkózott bárminemű információ- közléstől. Ján Orosch akkor érkezik, amikor a nagyszombati főegyházmegye hívő sokasága Bezákhoz hasonló, emberi és érzékeny lelkipásztort vár, de amikor nemcsak hívők várnak arra is, hogy tisztázódjanak a lenyúlásnak kinéző pénzügyek. Merthogy Szlovákiában az egyház finanszírozása a mindenki által fizetett közpénzekből történik - így tehát nem és nem belügy. Nagyon is nyilvános téma, közügy. Ján Oroscht segédpüspökként a magyar hívők gondjainak kezelésével is megbízták. Amolyan reakció volt ez az önálló magyar püspökség iránti igényre. Ónálló püspök és püspökség ugyan nem lett, de Ján Orosch sem lett díszpinty. Szolgált, magyarul is szolgált, legutóbb pont a televízió első magyar miséjét celebrálta Komáromban, így némi kilátás van arra, hogy a legtöbb magyar hívő által lakott főegyházmegye vezető lelkipásztora a magyar katolikusok gondjaival körültekintőbben foglalkozik majd, mint elődei. Nem lesz könnyű itt és most érseknek lenni, de adjuk meg az esélyt Oroschnak, hogy jó érsek lehessen. Ő pedig, alázattal, mint mondta volt, éljen vele. KOMMENTAR Kormányfő, férj, apa RAVASZ ÁBEL Őszintén szólva nem különösebben érdekel, hogy Robert Ficónak van-e szeretője. Ismerem az érvelést: egy közszereplőnektöbbet el kell viselnie; aki a feleségét csalja, az a választókat is be tudja csapni; biztonsági kockázat, zsarolható, a nő kém lehet satöbbi. Ennek ellenére mondom, hogy a dolog nem érdekel, ugyanis a miniszterelnökpozíciója végrehajtói, nem reprezentatív; nem azt várom el tőle, hogy feddhetetlen legyen, hanem azt, hogy alkalmas legyen a posztjára, hogy agilisén tudja képviselni egy ország érdekeit. A Smer ma hatalmas fölénnyel vezeti a közvélemény-kutatásokat, hónapok óta, kormánypozícióban is megtartva előnyét. Ezen a Fico-affér sem fog változtatni. Nyilván vannak, akik személyes sértésként fogják fel a miniszterelnök (vélt vagy valós) botlását. De ezzel ellenirányban hat az a folyamat, amely által a magukat potensnek mutató politikusok szimpátiaszavazatokat szereznek. A klasszikus példa természetesen az olasz Silvio Berlusconi, aki nem annak ellenére, hanem sok tekintetben éppen azért népszerű, hogy idős korában is potens, sőt szuperpotens férfinak mutatja magát. Fico egy államfő-választási kampányban sem sokat veszítene ezzel az afférral. De játszunk el a gondolattal, mi történne, ha Fico a titkárnő- ügy hatására lemondana. Vajon van valaki, aki át tudná venni a kormányrudat? A Smerben nagyon félnek Fico esetleges távozásától: a hírek szerint pont azért nem hivatalos elnökjelölt még, mert pártjában az utódlásharcoktól tartva sokan nem szeretnék elengedni tisztségéből. Az ellenzék még kevésbé tű- nikkormányképesnek: az egykori Radičová-koalíció pártjai nem hogy nem tudtak ellenszert találni a döcögő együttműködésjavítására, a Népi Platform kudarcai és az SaS felbomlása a helyzet további romlására utalnak. Mindez feltárja a politikai elitek állapotát és Robert Fico központi szerepét. Akárhogy is, jelenleg ő az egyetlen politikus, akiről elhihető, hogy tartósan képes fenntartani a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget. A Smert lehet szeretni és gyűlölni, intézkedéseit joggal kritizálni, de a stabilitást nehéz elvitatni tőle. Ebből a szemszögből nézve a moralizálás talajtalannak tűnik. Ha van egy személy, aki többet képes tenni saj át politikai pólusának stabilitásáért, mint bárki más, akkor a munkáját „pusztán” magánéleti és morális szempontokból megítélni édeskevés. Fontos lenne megérteni, hogy a szavazás nem arról szól, hogy kit kedvelek, kivel ülnék le kártyázni, kit vinnék el magammal nyaralni, hanem arról, hogy kiről hiszem el, hogy képes kormányozni egy országot. Fico persze ettől nem lesz-Dosztojevszkij után-többre jogosult, „kiválasztott ember”; hibáinak súlyával neki is szembe kell néznie. De nem miniszterelnökként, hanem férjként és apaként. FIGYELŐ A riadt Obama Az USA „történelmi visszakozásának kezdeteként” értékelte a szíriai kormánylap, hogy Barack Obama a kongresszus felhatalmazását kérte a katonai fellépéshez. Az Aszad-kormány véleményét tükröző Al-Tavra szerint ez Washington vereségének közvetett beismerése, Obama megriadt, hogy a beavatkozás nyílt háborúba csap át, és esélyt teremtett a visszalépésre. (MTI) Egy amerikai katonai csapás talán megváltoztathatja a jelenlegi katonai erőviszonyokat, de biztosan nem tudja megállítani a vérontást A szíriai konfliktus a Nyugat válságáról is szól JARÁB1K BALÁZS A szíriai polgárháború tovább szállítja a meglepetéseket. Múlt héten a brit parlament leszavazta David Cameron miniszterelnök - puszta formalitásnak hitt - javaslatát a szíriai beavatkozásról. Ez után Barack Obama amerikai elnök bejelentette, a britek nélkül is kész kiadni a parancsot az amerikai beavatkozásra, de kéri a kongresszus jóváhagyását - erre a második világháborúba óta nem volt példa. Vagyis Obama meggondolta magát és visszakozott. De miért? Nem ez az első kapkodó reakció. Obama 2011-ben, a szíriai konfliktus elején kijelentette: Aszadnak mennie kell. Azonban politikai vagy katonai lépéseket nem tett. Majd 2012-ben, amikor világossá vált, hogy a lázadók nem tudnak győzni (katari és szaúdi segítséggel sem), jött az óvatosabb, „nem műiden lázadó demokrata” vélemény, és a vegyi fegyverek bevetését jelölte meg vörös vonalként az amerikai katonai beavatkozáshoz. Ezt nevezhetjük érdekes koreográfiának, de koherens politikának semmiképpen. Másodsorban a vegyi támadásról készült felvételek, valamint a lehallgatott telefonbeszélgetések, műholdas felvételek egyértelműek. Azonban elgondolkodtató az orosz érv, hogy ostobaság lett volna a szíriai kormány részéről akkor bevetni vegyi fegyvert, amikor a hadserege éppen fölénybe került, az ENSZ ellenőrei pedig éppen az országban vizsgálódnak. Nehéz elképzelni, hogy Aszad elnök ennyire biztos lenne a dolgában, és a Nyugat erőtlenségét akarná bebizonyítani. Ezzel együtt az amerikai katonai akció vélhetően éppen a vegyi fegyverek megsemmisítésére irányul majd, hiszen Szíria beismerten rendelkezik ilyen fegyverekkel. A szíriai vegyi fegyverek valóban veszélyes regionális tényezővé váltak, akkor is, ha Aszad kezében vannak, s akkor is, ha a felke- lőkkezérejutnak. Harmadszor, mindenki számára'világos, hogy Líbiához hasonlóan nem lesz megegyezés az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Amerika hagyományos szövetségesei közül csak Törökország és Franciaország tart ki a katonai akció mellett. Még a lengyel külügyminiszter közleménye is az orosz véleményhez hasonlít. Az egyiptomi vérengzés, a líbiai katonai beavatkozás politikai következményei, és elsősorban az iraki háborúra kísértetiesen emlékeztető helyzet eredményezte a Nyugat apátiáját. Negyedszer, a humanitárius alapokra és a vegyi fegyverekről szóló konvenciókra támaszkodó beavatkozási érvek eltörpülnek a szíriai beavatkozás lehetséges regionális és globális kihatásai mellett. Egy amerikai katonai csapás talán megváltoztathatja a jelenlegi katonai erőviszonyokat (Aszad hadserege van fölényben), de biztosan nem tudja megállítani a vérontást. Sőt, várhatóan még véresebb és kegyetlenebb folytatáshoz vezetne. Stabilitás - bármennyire brutálisan is hangzik - csak akkor következhet be, ha mindkét fél belefárad a háborúba. Obama nincs könnyű helyzetben: nagyobb nyomás nehezedik rá, mint Aszadra! Hogy hogyan szavaz az amerikai kongresszus, az elsősorban attól függ, mi történik a következő két hétben Szíriában. Mivel Obama külpolitikájának megítélése éppen Amerika háborúinak befejezésétől függ, semmiképpen nem akar hűbelebalázs módjára odacsapni. Ám az amerikai külpolitika hiánya ékes példája a Nyugatválságának. Béke
