Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-04 / 205. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 4. Vélemény És háttér 7 Sem ész, sem szív nem képes legyőzni az önámító rögeszme romboló hatását Csak azért is szlovákba! Sem racionális érvekkel, sem az érzelmekre való hatással nem megyünk sokra egy rögeszme ellenében. Mégis e rögeszme következményei vállalhatatlanul súlyosak még a benne hívők számára is, ezért újra és újra szót kell emelnünk ellene. GÁL ZSOLT Megkezdődött a tanév, több mint félmillió diák ült be újra az iskolapadokba Szlovákiában, közöttük magyar gyerekek tízezrei - sokan szlovák iskolában. Ha vegyes házasságból jönnek, azért, ha „színma- gyať’ családból, azért. Ha szórványban élnek, azért, ha tömbben, akkor azért. Azért, mert így jobban érvényesülnek, jobban megtanulnak szlovákul, minimum kétnyel- vűek lesznek, vagy úgymond nem lesz problémájuk az életben abból, hogy magyarok. Ürügy mindig akad, bármely élethelyzetben bárki meggyőzheti magát (aztán győzködheti erről környezetét), miért jobb a magyar gyereknek a szlovák suli. Pedig magyar szülő ebben az országban sem józan ésszel mérlegelve, sem az érzelmeire hallgatva nem dönthetne úgy, hogy jobb lesz gyerekének a szlovák iskolában. Mert ugye - elmondtuk ezerszer, de ismétlés a tudás anyja - semmilyen hiteles statisztika nem árulkodik arról, hogy a magyar gyerek a szlovák iskolával jobban érvényesülne. Ellenben ott van több száz személyes példa minden régióban, hogy magyar iskolával a háta mögött úgymond „sokra vitte” valaki, orvos, atomtudós, üzletember, egyetemi tanár, parlamenti képviselő, élsportoló, színész stb. lett belőle. A szlovákiai magyar elit túlnyomó többsége magyar iskolát (utána meg szlovák egyetemet) végzett. Pont. És akkor még nem szóltunk a könyvtárnyi pedagógiai szakirodalomról, mely szerint a gyermeknek az anyanyelvén a legjobb elsajátítania az ismereteket. Eddig a tények, de érzelmi oldalról közelítve még egyértelműbb a helyzet: hogyan nézhetnénk szüléink, nagy- szüleink szemébe, akik közül sokan átestek jó pár meghurcoltatáson, mégsem tagadták meg magyarságukat. Mi meg - amikor szinte semmi hátrány nem érhet - önként és dalolva adjuk fel identitásunkat (illetve a gyerekünSem józan ésszel, sem az érzelmekre hallgatva nem lehet arra jutni, hogy magyar gyereknek jobb a szlovák iskola. két) sosem igazolt vélt előnyökért. Egy rögeszmével állunk szemben, és aki ezt a fejébe vette, tanítanának bár a magyar iskolában Nobel-díjasok, úgyis szlovákba adja a gyerekét, mert jobban érvényesül, és kész. Hiába veri ki a szemét egy tucat személyes példa a saját környezetében is. Csakhogy a szlovákba íratott gyerekből nagy eséllyel szlovák lesz (az unoka meg megnyik- kanni sem tud majd magyarul) vagy gyökértelen és identitászavaros egyén, aki természetesen ími-olvasni sem tud majd magyarul, nemhogy kétnyelvű lenne. Persze mindig vannak szabályt erősítő kivételek. De ezek nem mentik fel a szülőket. Ha a rögeszmébe kapaszkodva szlovákba adják a gyereküket, jó eséllyel szlovákot is csinálnak belőle (még nagyobb eséllyel az unokából), de sikeresebb embert nem. Nyilván egyesek pontosan ezt akarják, de nyíltan ők sem merik ezt beismerni, sokszor még önmaguknak sem, ezért jön az ürügyek sorolása, önmaguk és mások győzködése. Mi, a rögeszme élő cáfolatai meg nem tehetünk mást, mint újra és újra elmondjuk: nincs igazatok. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Olyan országokban vizsgálják a mintákat, amelyek nem érintettek a csatározásban Szétküldték a Szíriában gyűjtött mintákat MTI/APA-ÖSSZEÁLLÍTÁS Több ország laboratóriumaiba küldte szét az ENSZ azokat a mintákat, amelyeket a világ- szervezet szakértői vettek az augusztus 21-ei feltételezett szíriai gáztámadások helyszínein. Az ENSZ szóvivője New Yorkban közölte, hogy az összegyűjtött mintákat Hágából indították útnak, és elemzésük haladéktalanul megkezdődik, a kiválasztott laboratóriumok felkészültek a feladatra. Az ENSZ azt nem közölte, mely országokról van szó. Korábban olyan információk voltak, hogy a mintákat világszerte legalább fél tucat laboratóriumba küldik szét elemzésre, olyan országokba, amelyek poli- tikaüag nem érintettek a csatározásokban. Annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb eredmények szülessenek, minden mintát legalább két laboratóriumban vizsgálnak meg. A szövet-, vér- és talajminták elemzése várhatóan körülbelül három hétig tart. A svéd Ake Sellström vezette csoport csaknem két hetet töltött Szíriában, ahol a kormány és a fegyveres ellenzék egymást vádolja azzal, hogy mérgező gázt vetett be a polgárháború egyes színterein. A világszervezet szóvivője bejelentette azt is, hogy Ban Ki Mun főtitkár továbbra is szoros kapcsolatban áll a Biztonsági Tanács öt állandó tagjával, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Kínával, Nagy-Britanniával és Francia- országgal. A főtitkár a szíriai fejleményekről tájékoztatja a BT nem állandó tagjait is. Búcsú Kiss Józseftől Tegnap kora délután hívott a felesége, meghalt Jóska, mondta, a szíve... Elakadt a szavam, hiszen vasárnap beszéltem vele telefonon, elmesélte, tulajdonképpen mint földinek, előző este - noha egy ideje már csak ritkán tudott kimozdulni pozsonyi otthonából - részt vett a bodrogköziek és Ung-vidékiek hagyományos csallóközi találkozóján Padányban, ő mint nagykaposi születésű. Annyit megjegyzett, nagyon fárasztó volt, megviselte az utazás is. A hangjában ugyanakkor azt a lendületet, optimizmust éreztem, mint három havonkénti beszélgetéseink során, amikor például valamilyen történelmi kérdés okán hívtam, illetve ő engem, ha a véleményemet akarta hallani tanulmányról, irodalmi műről, folyóiratról, politikáról. És most azt kell írnom, vége szakadt beszélgetéseinknek. Kiss József levéltárosi oklevelet szerzett, 1978-ban a tudományok kandidátusa lett. Levéltárosként dolgozott a Kiss József (1944-2013) (Somogyi Tibor felvétele) Csemadokban, a Párttörténeti Intézetben, 1986-tól 1990-ig az Új Szó főszerkesztője, a rendszerváltás után a kulturális rovat szerkesztője, majd a Szlovák Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének munkatársa. Legmesszebbre történészként és publicistaként jutott, tehetségét, széles körű műveltségét mindenekelőtt a szlovenszkói és (cseh) szlovákiai magyarságról, történelméről, kultúrájáról írt alapos tanulmányaiban, esszéiben, cikkeiben, művelődéstörténeti dolgozataiban kamatoztatta. Az 1978-ban Major Istvánról út, magyar és szlovák nyelven megjelent monográfiáját később válogatott munkáinak olyan beszédes című kötetei követik, mint a Múltfaggatás és kisebbségi önértéktudat (Kalligram, 1996), Kötődések és távlatok (Nap, 2002), Irodalom - társadalmi-politikai erőtérben (Nap, 2004). Ezeknek a könyveknek az ismerete nélkül nem lenne szabad egyetlen sort sem papírra vetni főként honi magyarságunkról. Minthogy a bennük szereplő sok-sok írás születésének, egyáltalán Kiss József alkotói módszerének közvetlen tanúja lehettem kollégaként napilapunk kulturális rovatában, elmondhatom, kevés újságíró fordult meg annyiszor a pozsonyi egyetemi könyvtárban, mint ő, vagy talán senki. Kételkedő, tépelődő természete, legendás emlékezőtehetsége, valamint a benne szenvedéllyel munkálkodó történész nem engedte, hogy a mások szemében akárcsak egyetlen jelentéktelennek tetsző mozzanat hiányozzék a cikkéből vagy tévesen lásson napvilágot. Hogy mennyire otthon volt a jelenben is, íme a 2002-es könyvének előszava, melynek a végén azt írja Kiss József: „S talán azt is érzékeltetik (mármint a kötet írásai - B. Gy. megj.)..., hogy - amikor a magyarság körében, egy találó megállapítás szerint, képtelen harc kezdődik »a múlt és a jövő újraelosztásáért« - a múltunk közös, nem sajátítható ki ideológiai-politikai alapon, nem hasíthatok ki belőle szeletek tetszés szerint... E közös múlt csak úgy válhat jövőalakító erővé, ha tudatosítjuk: a történelem is többféleképpen szemlélhető, látható és láttatható.” Kiss József halálával újabb veszteség érte honi magyarságunk szellemi életét. Jóska, nyugodj békében. Bodnár Gyula KOMMENTAR Nem gondolják komolyan MARIÁN LEŠKO A civil szervezetek évek óta követelnek egy olyan törvényt, amely megvédené azokat az embereket, akik a tisztább közéletért harcolnak és ezért még a saját bőrüket is hajlandók vásárra vinni. Talán hihetetlen, de vannak olyan emberek is, akik a nyilvánosság elé tárják egy-egy hivatal, cég, szervezet packázását, jogsértő eljárását, még akkor is, ha ebből nekik valamilyen hátrányuk származik. Tisztességes állam az ilyen embert megvédi például a felettese bosszújától. Bár nálunk a kormányzat a nyilatkozatok szintén biztatja az állampolgárokat, azonban egyáltalán nem igyekszik elfogadtatni azt a törvényt, amely a közérdekű bejelentést tevőket, nemzetközileg elteijedt megnevezésük szerint a whistleblowereket védené. Idén tavasszal úgy tűnt, változik a helyzet. Két ellenzéki képviselői csoport is előterjesztette saját (egyébként nagyon hasonló) tervezetét a „a korrupciós bűncselekmények leleplezését segítő személyek védelméről”. Most, a törvényelőkészítési folyamat vége felé a kormány bejelentette, hogy az év végéig elkészíti saját verzióját, mert a két ellenzékijavaslat pusztán gyenge „törvény-előkészítési nyersanyag”. Robert Kaliňák belügyminiszter nyilatkozott így, aki a választási törvénytervezet ismertetésekor arra a kérdésre, hogyjavaslata szerint miért a pénzügyminisztériumnak kellene felügyelnie a választási szabályok betartását, azt válaszolta: „Ezt nem gondoltuk komolyan”. Viszont a törvénynek, melyben olyan rendelkezések is vannak, amelyet előterjesztőjük sem gondol komolyan, pár hónap múlva, 2014. január 1-én életbe kellene lépnie. Tehát Kaliňák jómaga is nyers törvénytervezetet terjeszt elő, miközben azt mondja, zavarja, ha más nyújt be ilyen nyersanyagot. Tehát valószínűleg más oka van annak, hogy a közérdekű bejelentésekről szóló törvényt elölről kezdik kidolgozni, nem pedig az, amit Kaliňák mondott róla. Az igazságügyi, valamint a belügyminiszter közös sajtótájékoztatójából ítélve a Fico-kormány számára csak egy dolog fontos: a közérdekű bejelentést tevők ne kapjanak pénzjutalmat azért, hogy a társadalom számára hasznos dolgot csinálnak. Az ellenzéki javaslatokban az szerepelt, hogy a bejelentést tevő pénzjutalmat kaphat, maximum 16 885 eurót (a minimálbér ötvenszeresét) - mert tettével esetleg milliókat mentett meg az államkasszának. A miniszterek sokallják ezt az összeget, mert az az igazi jótett, amit az ember ingyen tesz, az igazi jócselekedet nem kér jutalmat. Szlovákiában létezik egy civil kurázsi díj, a Fehér Holló, pontosan az ilyen közérdekű bejelentők számára, akik bizonyos társadalmi célok érdekében hajlandók szembe menni a hatalommal stb... Ha a miniszterek vennék a fáradtságot és beleolvasnának a díjazottak életútjába, tudnák, hogy ebben az országban semmi sem rendíti meg jobban az ember anyagi helyzetét, mint az, ha bátran ki mer állni valamilyen ügy mellett, a közjó érdekében. A szerző a Trend című hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Ezrével menekülő kínai hivatalnokok Az erősödő ellenőrzések következtében egyre több korrupt hivatalnok szökik külföldre Kínából - írta a Csinghua Sibao napilap, három friss példát említve. Az első számú politikai tanácsadó szervezet, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (CPPCC) kuangcsoui elnöke június óta állítólag „orvosi kezelés” alatt áll, Jüan- hua város pénzügyi igazgatóját több mint 50 napja nem látták, a hopeji közbiztonsági iroda egykori elnökének pedig két hónapja veszett nyoma. Ezek az esetek csak apró töredékei az egész országban jellemző trendnek: az elmúlt öt évben 6 200 szökésben lévő állami hivatalnokot fogtak el, tőlük összesen 53,2 milliárd jüan (70 milliárd euró) elsikkasztott pénzt sikerült visszaszerezni. A Kínában meghirdetett korrupcióellenes kampány minden szintre kiteljed, a média és az oknyomozó internetezők pedig „sportot űznek” a hivatalnokok leleplezéséből. Idén január és június között hivatali korrupció miatt több mint 13 800 főt, kenőpénzek elfogadása és központi források elsikkasztása miatt pedig 9 800 főt vizsgáltak a hatóságok. A külföldre menekülők közt egyre több a vidéki, kisebb hivatalt betöltő hivatalnok. Ók a „nagy halaknál” kevésbé feltűnőek, s köny- nyebben menekíthetik pénzüket és családjukat a határokon kívülre. (MTI)
