Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-27 / 225. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 27. Vélemény és háttér 7 Ha egyszer a gáz valamennyibe kerül, akkor azt meg kell fizetni Gáz alakban terjedő tévhitek Képzeljék el, hogy jövőre nem 19, hanem 60 százalékos adót fizet minden polgár - ennek fejében a vizet, gázt, villanyt és tűzifát ingyen kapja. Abszurd? LOVÁSZ ATTILA A kormány lakossági gázárakról alkotott véleménye, mely szerint amíg hatalmon van, nem emelkedik a lakossági gázár, ugyanilyen blődség. Csak a szá- mokmások. Ha a világpiaci gázár emelkedik, a szlovák lakossági meg nem, úgy járunk, mint a hitelbe csokit vásárló apuka, aki egy nap szépen elmegy pici családjától, a csokihiteleket meg anyukára és a gyerekekre hagyja. De ő azért jó volt. Ha egyszer a gáz valamennyibe kerül, akkor azt meg kell fizetni. Ha nem ma tesszük, annál nagyobb sokkokat élünk majd meg, ha a kormány már nem tudja tartani a gázárakat. S ez az idő igenis bekövetkezik, a 20 éves szlovák állam történetében máris két példa van rá. Meg aztán tegyük föl a kérdést: miért JÓ a minél kisebb rezsi, és miért ROSSZ a magas rezsi? Mert ezzel úgy bánunk, mintha legalábbis evidencia lenne: alacsony rezsi, jó élet, magas rezsi, rossz élet. Az összehasonlítás nem áll meg. Nem állhat meg, mert egyrészt a jó ég tudja, mi a kicsi rezsi (leginkább persze a nulla), és mi az, ami már magas. A gáz energiahordozó, és ha fűteni, vüágí- tani akarunk vele, energiát fogyasztunk. Az idestova negyvenéves technológiai gyakorlat azt mutatja, ha sikerül bármilyen műszaki fejlesztésnek köszönhetően kevesebbet fogyasztó lámpát gyártani, többet világítunk. Ha olcsóbb lesz a technológia révén a fűtés, akkor többet fűtünk. Ha olcsó a benzin, többet autózunk. Ez jó? Valóban? És a következő generációk gondjai nem érdekelnek? Az örökségünk- gyermekeinknek, unokáinknak küldött üzenetünk - az, hogy dögöljetek meg? Mert így viselkedünk. Meg aztán: ha már a lakossági gázárat csökkentjük, miért jó, ha a gazdagokat, a 600 négyzetméteres házban élőket, medencetulajdonosoknak, járdát fűtőket is támogatjuk? Főleg azon adófizetők szemével nézve, akik nem is gázzal fűtenek. Hol itt a szolidaritás? Hol itt a szegények megértése és támogatása? Nem tudunk más megoldást? Ennyire hülyék lennénk? Azt nem lehet megtenni, hogy bizonyos meny- nyiségig dotált árat fizetünk? A matematika egyszerűen kezeli ezt. Például 1000 köbig 50 cent, fölötte 1,50. Nagyon nehéz? Vagy 100 négyzetméterig támogatjuk a lakásfűtést, fölötte nem. Esetleg a lakásban élő személyek számával arányos alapterületben határozzuk meg a támogatást. Hogy ezt is kijátsszák? Persze, de nem annyian és nem annyiért. És ellenőrizhető. Volt már a történelemben rezsitámogatás, botrányos is, de miért kell mindig hülyének nézni az adófizetőt, és azt is vele fizettetni meg, aminek a társadalmi szolidaritáshoz semmi köze? És még egy apróság. A kormány éppen tegnap tudta meg, hogy az Európai Bizottság rossz szemmel nézi az ún. kereszttámogatásokat - tehát a tranziton megkeresett pénz lakossági árakba való csempészését. Tudtuk ezt az EU-csatlakozás előtt is, most meg csodálkozunk? Megint Brüsszel a rossz? Egy egyébként értelmes korlátozás miatt? Mert éppen azt célozza, hogy az energia ne legyen fillérekért és ne pazaroljuk. Menjenek el egy gazdag német családhoz és nézzék meg, mennyit mutat a hőmérő a szobában. Legalább 3-4 fokkal kevesebbet, mint nálunk. De nem azért, mert olyan fegyelmezettek (a belgák nem azok, a hollandok sem, mégis takarékoskodnak). Egyszerűen azért, mert a fűtés nem olcsó. Az olcsó fűtés mindannyi- unkat lerohaszt - még akkor is, ha (e sorok írójával együtt) nemrég kaptuk meg a tavalyi elszámolást és levegő után kapkodtunk. De azért bekapcsoltuk a fűtést az őszi időben. Hiszen úgysem lesz drágább a gáz.- Tévedésből még a Riska is minisztériumi osztályvezető lett. (Peter Gossónyi rajza JEGYZET Értékrendünk dióhéjban LAMPL ZSUZSANNA Egy2012-es, a Dél-Szlovákiá- ban élő magyarok és szlovákok körében végzett felmérésben az értékrendet is kutattuk. íme, egy nyúlfarknyi ismertetés az eredményekről. Újra bebizonyosodott, hogy az emberek számára nemzetiségre való tekintet nélkül az a legfontosabb, hogy biztonságban, nyugalomban éljenek. Ezzel a magyarok 44, a szlovákok 26 százaléka azonosul teljes mértékben, s alig van olyan személy, aki ne tartaná fontosnak. A huszonhárom értéket tartalmazó listából a magyarok következő legfontosabb értékei a családért, barátokért való élet, a természet és a környezet védelme, az elődök nemzetiségének megtartása, valamint egy erős, polgárait megvédeni képes állam. A szlovákok számára az ilyen állam a második legfontosabb érték, ezt követi a családért és barátokért való élet, a környezet védelme, valamint az, hogy minden ember egyenlő megítélésben részesüljön, azonos lehetőségeket kapjon. Az elődök nemzetiségének megtartása, s egyáltalán a nemzethez tartozás csaknem minden második magyarnak s minden ötödik szlováknak nagyon fontos. Azonban a magyarok közül minden tizedik, a szlovákok közül minden tizenhetedik nem azonosul ezzel az értékkel, ami azt jelenti, hogy a nemzetiség, a szülők nemzetiségéhez való igazodás nem téma számukra. A magyarok között tehát többen vannak azok is, akiknek fontos, hogy magyarok maradjanak, de azok is, akiknek nem. További figyelemre méltó adat, hogy bár a szlovákok számára fontosabb érték az erős, polgárait védelmezni tudó állam és kormány, mint a magyarok számára, hiszen az előbbiek fontossági sorrendjében a második, az utóbbiaknál az ötödik helyen van, a magyarok jobban azonosulnak ezzel, mint a szlovákok. 42 százalékuknak nagyon fontos érték egy ilyen állam, a szlovákok csak 25 százalékának. Ez az „anomália” abból ered, hogy a magyarok erőteljesebben azonosulnak az egyes értékekkel, határozottabban „színt vallanak”, mint a szlovákok, akik mértékletesebben, de úgy is mondhatnánk, langyosabban nyüat- kozhak az egyes értékek fontosságáról. Ezzel együtt vannak olyan értékek, amelyekhez a két népesség nagyjából egyformán ragaszkodik. Ilyen a pénz, a gazdagság, a sikeresség, a kalandos, izgalmas, illetve az örömteli és szórakoztató élet. Az ezekhez való ragaszkodás nagyjából húsz százalékig mozog. Az összes többi értékkel - például alkotókészség, találékonyság, önállóság, szabadság, függetlenség, a szabályok betartása, másokhoz való igazodás, tisztesség - a magyarok közül többen azonosulnak. A több nem jelent többséget. Például azt, hogy tisztességes legyen, csak minden negyedik magyar és minden tizedik szlovák tartja nagyon fontosnak. GL0SSZA Családbarát miniszter MOLNÁR IVÁN Az ellenzéki sajtó újabb rágalomhadjáratot indított a talpig becsületes Fico-kabinet ellen. Ezúttal Ľubomír Jahnátek földművelésügyi miniszterre csapott le, azzal a gyermeteg váddal, hogy az általa irányított tárca egyes posztjainak betöltésénél saját rokonságának kedvez. Az egész rágalomhadjárat természetesen egy hatalmas félreértésen alapszik, amiért az ellenzéki újságíróknak hamarosan bocsánatot kell kérniük a tárcavezetőtől. A földművelésügyi miniszter egész egyszerűen csak a legújabb trendeket szeretné bevezetni. Lehet, hogy az ellenzéki újságírók még nem hallottak a családbarát munkahelyekről, ettől azonban még világszerte léteznek, s egyre népszerűbbek. Olyan munkahelyi környezetet értünk ez alatt, amely elősegíti a munka és magánélet összeegyeztetését, a családi, magánéleti és munkahelyi kötelezettségek összehangolását. Jahnátek természetesen ezt tartotta szem előtt, amikor unokahúgát, unokaöccsét, keresztfiait és szeretett szülőfaluja, Romját több lakosát is alkalmazta a minisztériumnál. A szakemberek szerint a családi élet és a munkahely feladatok ösz- szeegyeztetése alapvető érdeke a munkaadóknak, hiszen kiegyensúlyozott munkaerővel hatékonyabban lehet dolgozni, és persze a munkavállalóknak is, mivel családi életük és munkájuk kiegyensúlyozottabbá válik. Figyelembe véve a minisztériumi fizetéseket, ez utóbbi Jahnátek rokonainak esetében hatványozottan érvényes, a miniszter így joggal pályázhatna a családbarát munkahely díjára. Ehelyett mit kap? Megvetést, lejáratást, ellenzéki köpködést. így tegyen jót az ember ebben az országban. Jahnátek persze nem teljesen korrekt, hiszen a családbarát munkahely ötletét csak lopta. A projektet az előző kormányok idején is széles körben alkalmazták több tárcánál. Függetlenül attól, hogy ezek a kormányok bal- vagy jobboldaliak voltak, és attól is, hogy a családbarát tárcákat szlovák vagy épp magyar pártok miniszterei igazgatták, a barátok, rokonok és azok ismerősei is megtalálták a megélhetésüket. A családbarát munkahelyek tekintetében még ennél is jobb a helyzet az alsóbb szinteken, a megyei, a városi és a községi önkormányzatok egyjelentős részének különdíjat kellene adni a családbarát munkahelyek létrehozásáért. A nyugati pénzekből finanszírozott civil korrupcióellenes szervezeteknek természetesen ez sem tetszik, Szlovákia ezért rendszeresen előkelő helyeken szerepel a világ korrupciós toplistáin. Persze, lehet, hogy valamiben igazuk van. Családbarát munkahely alatt talán valami egész mást kell érteni, mint amire Jahnátek, és a hozzá hasonló miniszterek, megyefőnökök és polgármesterek gondolnak. Mindenkinek tudatosítania kellene azonban, hogy Szlovákia egy független ország, a családbarát munkahelyet ezért úgy határozzuk meg, ahogy az nekünk tetszik: ha kell, akár a józan észtől is függetlenül. FIGYELŐ Variációk elüldözésre Emlékművet emelnek a csehországi Pilsenben a II. világháború előtt a Szudéta- vidékről elűzött cseheknek. A Lidové Noviny napilap szerint a tervet bírálta a Csehországból kitelepített szudéta- németek ausztriai szervezete, „politikai legendának” minősítette az elűzésről szóló cseh álláspontot. Az 1938. szeptember 29-én Münchenben aláírt nemzetközi megállapodás alapján Csehszlovákiának át kellett engednie Németországnak a döntően németek által lakott határ menti Szudéta-vidéket. A cseh álláspont szerint ezután csehellenes megnyilvánulásokra, atrocitásokra került sor, és mintegy 250 ezer cseh kényszerült elhagyni a térséget. „Szó se volt kiűzetésről” - állítja Gerhard Zeichsel, a kitelepített szudétanémetek ausztriai szervezetének elnöke. „A cseh hivatalnokok, akiket 1918 után helyeztek ki a Szudétákra, egyszerűen elveszítették közigazgatási feladataikat, ezért visszatértek az ország belsejébe” - olvasható a szervezet nyilatkozatában. Ezért tartja elfogadhatatlannak, hogy az „elűzött csehek” emlékművet kapjanak. „Valóban nagyon sokan menekültek a Szudétákról, mert veszélyeztetve érezték magukat” - jegyzete meg a vita kapcsán Oldrich Tuma cseh történész. Az antifasiszta szövetség elismeri, hogy a kiűzetés nem volt hivatalos döntés. „Fizikai és pszichikai nyomásról volt szó, gyilkosságok is előfordultak” - állítja Jaroslav Bukovsky, a szövetség képviselője. Az emlékmű egy három méter magas kő- obeliszk lesz, amelyen egy felirat, valamint Csehország térképe lesz látható a müncheni egyezmény előtti és utáni határokkal. Amikor 1918-ban létrejött Csehszlovákia, 3,5 millió német élt az országban, nagyjából a lakosságharmada. (MTI)
