Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-26 / 224. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 26. Vélemény És háttér 7 A valóban liberálisnak nevezhető erők Kelet-Európábán sem tudtak megkapaszkodni Nem nyerő a liberális politika Mindenki azt találgatja, kivel alakít kormányt a vasárnapi történelmi győzelem után Európa nagyasszonya, s hogy ez milyen hatással lesz az uniós politikára. MALINAK ISTVÁN De a választások érdekes mozgásokra is rávilágítottak a német belpolitikai palettán, aminek szintén lehetnek összeurópai vonatkozásai. Az egyik szenzáció mindenképpen az, hogy az eddig a CDU/CSU-val közösen kormányzó liberális FDP - 64 év után - kiesett a szövetségi törvényhozásból, bár négy évvel ezelőtt még több mint 14 százalékot szerzett. Arról van-e szó, hogy a nagyobbik párt felmorzsolta a kisebbik partnert, vagy általánosabb tendencia is húzódik e mögött? Valószínűleg mindkettő igaz. Az FDP-nél sokkal erősebb SPD is kipróbálta már Merkel „halálos ölelését”, viszont a szabad demokraták az utóbbi négy év alatt teljesen elveszítették az arcukat, semmit nem mutattak fel, s ha láttatták is magukat, akkor csak a botrányaikkal. A német liberálisok mélyrepülése nem egyedi jelenség. Amikor Nagy-Britanniában megalakult a konzervatív-liberális koalíció, a liberálisok még 20 százalék fölött álltak, de mára ez a felére csökkent. Ha David Cameron mond valamit, arra odafigyel a világsajtó. Nick Clegg liberális pártvezér és miniszterelnök-helyettes még a kis hírekben sem szerepel, ezért mára a liberális táborban egyre erőteljesebben fogalmazódik meg: a konzervatívokkal való közösködés óriási hiba volt. Mások abban látják a fő okot, hogy Cleggnek a kormányban mutatott teljesítménye színtelen és súlytalan. Mellesleg a valóban liberálisnak nevezhető erők Kelet-Euró- pában sem tudtak megkapaszkodni, Szlovákiában például Dzurinda mesélhetne sokat arról, hogyan kell valakit időzítve felfalni, Magyarországon az MSZP-vel való szövetkezés épp úgy felőrölte az SZDSZ-t, miként a másik oldalon a Fidesz bedarálta a kisgazdákat. Tájainkon a liberalizmust előszeretettel jellemezték amolyan „se hús, se hal” politizálásnak, szűk városi értelmiségi csoportok gittegyletesdijének. Németországban és Európa más országaiban nem csak erről lehet szó. Amióta nyilvánvaló, hogy a pénzügyi és gazdasági válság nem átmeneti jelenség, az európai polgár nem Amióta nyilvánvaló, hogy a válság nem átmeneti, a polgár nem simu- lékony, hanem határozott megoldásokat vár. simulékony, hanem határozott megoldásokat vár el. Vagy markáns baloldali, vagy markáns jobboldali megoldásokat. Németországban ezért erősödtek a nagy, néppártnak nevezett formációk, a CDU/CSU nagyon, 9 százalékkal, az SPD kevésbé, 2,5 százalékkal. Általános jelenség Európában a szélsőjobb erősödése is, Németországban szerencsére nem ez történt, ott egy új, eu- roszkeptikus párt ért el hatalmas sikert. Bár az áprilisban alakult AfD nem jutott be a Bundestagba, de annyi szavazatot szerzett, mint az „ősöreg” FDP. A magát markánsan megjelenítő AfD 2,1 millió szavazójából közel ötszázezer a korábbi FDP-hívek száma. Az AfD a német nemzeti érdekekkel érvel a gazdaságpolitikában, amikor pl. elutasítja a „lusta görögök” megmentését a német adófizetők pénzéből. De jó ideje már Merkel is ezt teszi, amikor a német jólét stabilizálása mellett csökkentené Brüsszel kompetenciáit, elutasítja az eurókötvényeket és erőteljesebben akarja ellenőrizni a sokmilliárdos mentőcsomagok felhasználását. A tanulság: a választópolgár értékrendjében nem a több Európa eszméje a nyerő, hanem a nemzeti érdekeké. Ez nem feltétlenül jó a kisebb, gyengébb tagországok számára, de mindenképpen alkalmazkodniuk kell hozzá. KOMMENTAR Megoldások helyett KOCUR LÁSZLÓ Szeptember 16-án megreszkettek a Tipos szerverei, amikor a lakosság ráugrott a Nemzeti Számlalottó nyitóoldalára, hogy a 10 000 eu- rós főnyeremény vagy a vigaszdíjként megnyerhető autó igézetében beregisztrálja 16 napon át gondosan gyűjtögetett számláit. Csak az első nap 499128 pénztári bizonylatot regisztráltak. A pénzügyminisztérium hátradőlhet, legalább valami sikerült, hiszen ha a benevezett blokkokon csak a minimális nevezhető érték, azaz egy eurót szerepelt volna, akkor is durván legalább abból a félmillióból már stabil adóbevétel származik. De valószínű, hogy a nevezőknek azért a reggelinél komolyabb kiadásai is voltak, így a tuti (állami) haszon biztosan nagyobb. A számlalottó kétségtelen előnye, hogy többletenergiát és -kiadást nem igényel. Nem kell szisztémákon gondolkodni^ elég venni egy kenyeret meg egy tejet, amit amúgy is meg- « tennénk, nincs pluszkiadás, mint az egyéb szerencsejátékoknál, jóllehet a haszonlehetőség is szerényebb. Talán az egyszerűségnek köszönhető, hogy az első hét alatt 3,2 millió számlát regisztráltak be. A szerző maga is szemtanúja volt, amint a komáromi egyetemi kollégium közelében levő bevásárlóközpontban élelmes fiatalok húzogatták ki az egymásba tolt bevásárlókocsikat, számlák után kutatva... Már az új szerencsejáték létrejöttéhez szükséges törvény módosításakor írtunk róla, hogy nem a számlalottó lesz az, ami megoldja a szlovák költségvetés problémáit. Az adóellenőrök kreatív technikáinak tárháza határtalan, Magyarországon legutóbb legénybúcsút rendeltek, majd amikor a sztriptíztáncosnő nem adott számlát, megbírságolták... A boltokban a számlaadási fegyelemmel eddig sem voltak problémák. Az alapvető fogyasztási cikkek szegmensében erős múl tiknál a számlaadás egyébként is alap, a kisboltok jelentéktelen összegek miatt nem fognak kockáztatni, nagyobb összegű vásárlásról pedig az esetleges jótállás végett egyébként is kér számlát a vevő. A számlaadási kötelezettség elkerülése azonban továbbra is nyugodtan virágozhat a szolgáltatások terén - ahogy eddig is -, ahol a tranzakció négyszemközt történik, a szolgáltató pedig gyakran ismeri is az ügyfelet, így tudja, van-e köze az adóhatósághoz, vagy nincs. Mert míg a boltból többen el fogják hozni a számlát, addig azt, hogy egy nagyobb értékű szolgáltatásért, építkezési munkálatokért, lakásfelújításért stb. biztosan 20 százalékkal többet fizessenek-e a bizonytalan nyeremény érdekében, továbbra is meg fogják gondolni az állampolgárok. Ezzel nem azt szeretnénk mondani, hogy ez helyes, de attól még ez a gyakorlat. És akkor eddig még csak a szürkegazdaság vizeit érintettük, a szintén tetemes forgalmat kizárólag számlamentes módon generáló feketegazdaság tengerét érinteüenül hagyva. Pedig azt már a rendőrszakközép kezdő tanulói is tudják, hogy egy savasmaffia-szerű csoport rövid idő alatt lényegesen nagyobb adóbevétel-kiesést képes okozni, mint amekkora bevételt a számlalottótól megszeppent „kőművesjoghurt- árusító” újságosbódék tulajdonosai generálni tudnának. És ilyen csoportok továbbra is szép számmal léteznek, csak a strómanok „feldolgozásának” kevésbé agresszív technikáit választják. A számlalottó tipikus smeres látszatmegoldás, „ópium” a népnek, csekély haszonnal, mely a valódi problémát nem oldja meg. A melegjogok és az élethez való jog témáját le kell emelni a progresszív-maradi tengelyről, hogy méltó vitát lehessen folytatni róluk Erőltetett menetek - két fordulóban MÓZES SZABOLCS A hétvégi, békésen lezajlott menetek után a publicisztikai térben folytatódott a menetelés. Olykor meglehetősen hisztérikusan. Második forduló. Mint minden eseménynek, a hétvégi meneteléseknek - melegjogokért, az élethez való jogért - is két fordulója van. Az egyik, amikor lezajlik az akció, a másik, amikor ezt meghányja-veti a köz. Ezúttal ez utóbbi volt cifrább, s nem is a szombati melegvonulás miatt. (Már nem újdonság, a szervezőknek idén nem sikerült semmi újat bedobni, ezért kisebb lett a médiafelhajtás is.) A szlovák lapokat és biogokat olvasva - a honi magyar térfélen alig rezonált a téma - feltűnik, hogy baloldali és liberális körökben nem várt felzúdulást, hisztérikus reakciókat váltott ki a vasárnapi kassai menet. Nem véletlenül - ugyanis nem illik abba a sablonba, amelyet az említett térfél szereplői korábban felvázoltak és el is hittek. Az ún. kulturális vagy etikai (valójában inkább fundamentális társadalmi) témák közül az utóbbi évtizedekben a meleg-, az abortusz- és az ún. gendertémában van alapvető nézetkülönbség a jobboldali és a baloldali, konzervatív és a liberális oldal (van, ahol az előbbi, máshol az utóbbi felosztás érvényes) között. Liberális - nyugaton inkább baloldali - nézőpont szerint a nevezett témákhoz való hozzáállás a maradiság-progresz- szivitás tengelyen vizsgálható. Aki pride-on vonul, az haladó és modern, aki pedig ellenzi, hogy pl. meleg párok gyerekeket fogadhassanak örökbe, az a társadalmi fejlődést lassítja (és persze még homofób is) - mivel előbb-utóbb ő is ezt fogja mondani, csak most még nem látja a „helyes utat”. A folyamatok meggyorsításáért pedig „osztályharcot” kell vívni. E logika szerint Kassán egy kis, érdektelenségbe fulladó összejövetelnek kellett volna lennie, rózsafüzért morzsoló vénasszonyok szélsőséges megnyilvánulásokkal és buzizásokkal teli menetének. Nem így lett, sőt, a szervezőknek a fotók és tudósítások alapján nagyon sok fiatalt sikerült megmozgatniuk. így el kellett dobni a korábbi sablonokat, ami nehezen megy. „Ezek a legfontosabb problémák, ezért kell menetelni?” - köszön vissza a kérdés több írásból is, ami részben elfogadható lenne, ha ugyanezt a kérdést immár negyedik alkalommal feltették volna a büszkeségnapi vonulóknak is. Persze a kérdés alapvetően elhibázott, csak üdvözlendő, hogy tömegek vonulnak az utcára mélyebb társadalmi kérdések (legyen szó melegjogokról vagy a családot érintő kérdésekről), s nem csak aktuális, szociális vagy politikai részproblémák miatt. Az év eleji francia eseményekhez hasonlóan (ott a hagyományos családért, a melegházasságok bevezetése ellen tüntetett a jobboldal) pedig többen igyekeztek szélsőséges megmozdulásként, vagy szélsőségesekkel karöltve vonuló tömegként leírni a menetet. Az ún. etikai témák terén Európában a jobboldal az utóbbi évtizedekben komoly lemaradásba került, ötlettelen lett. Ezen a terepen nagyrészt a baloldal diktálja a témákat és a ritmust. Ennek egyik oka, hogy a gazdaságpolitikai kérdéskörben a baloldal teljes csődöt jelentett, így más ügyek után kellett néznie. A múlt vasárnapihoz hasonló akciók megmutathatják a jobboldalnak, hogy nem temetkezhet be a technokrata ügyekbe. Egyben esély arra, hogy a témát le lehessen emelni a progresszív-maradi tengelyről (ami az elejétől hamis felvetés volt), s méltó vitát lehessen róla folytatni. A társadalmi diskurzus alapja ugyanis a másik fél meghallgatása, véleményének tolerálása - még akkor is, ha nem értünk vele egyet.- A Polacsek néni látta, ahogy a gázóra mellett elkezd világítani a Fico-fénykép.
