Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-25 / 223. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 25. Vélemény és háttér 7 Az okok kezelése jórészt elmaradt, ezért a krízis bármikor újult erővel folytatódhat Válság után, válság előtt? Öt évvel az után, hogy az amerikai jelzáloghitel-finanszírozási és bankválság egy csapásra globális pénzügyi válsággá alakult a Lehman Brothers csődjével, a krízis okai még mindig hasonló intenzitással vannak jelen. GÁL ZSOLT Azonban válságellenes harc címén csupán tüneti kezelés folyik, ami csak tovább tolja a problémákat, de az okokat nem orvosolja. A 2008 szeptemberében világméretűvé váló krízis fő okai között a pénzbőséget (olcsó hitelkínálat) és az ezzel párhuzamos gyorsan növekvő adóssághegyeket találjuk. Ezeket a jegybankok laza monetáris politikája és a pénzügyi rendszer túlzott expanziója tette lehetővé, de a legtöbb helyen a laza fiskális politika (állami túlköltekezés) is jelen volt. Fontos szerepet játszottak az elhibázott kormányozási szabályozási politikák is. Elsősorban az Egyesült Államokban annak a támogatása, hogy jel- záloghitellel bárki házat vehessen, akkor is, ha nincs munkája, jövedelme és vagyona (a hírhedt NINJA hitelek), továbbá a szerteágazó állami garanciák. Ezek lehetővé tették a kaszinókapitalizmus kialakulását, amely Hans Werner Sinn német közgazdász találó megállapítása szerint abban különbözik egy Las Vegas-i játékkaszinótól, hogy a játékos - a kertvárosi átlagpolgártól a Wall Street tőzsdecápájáig - nem veszíthet. Ha nyer, a nyereményt zsebre teszi, ha veszít, azt az adófizetők állják (a nyereség privatizálása, a veszteség államosítása). Olyan ez, mintha a kormány garanciát vállalna a zsetonokra. Nem is csoda, hogy egyre többen vetették mohón rá magukat minden idők legnagyobb morális hazárdjátékára. Öt év után az adóssághegyek a legtöbb helyen nagyobbak, mint valaha. Ha a lakossági, a vállalati hitelállomány, meg a banki tőkeáttétel csökkent is, az államadósság növekedése ezt bőven ellensúlyozza. A jegybanki alapkamatok a válság előtti rekordoknál is alacsoA kaszinókapitalizmusban a játékos nem veszíthet. A nyereményt zsebre teszi, ha veszít, azt az adófizetők állják. nyabbak, de mivel nulla alá természetesen nem lehet menni, a nemzeti bankok egy sor újszerű eszközzel pumpálják a pénzt a gazdaságba. Ennek meg is van a hatása, no nem annyira a növekedésben és munkahely- teremtésben, inkább újabb buborékok kialakulásában az államkötvények piacain, a New York-i tőzsdén és egyre több ingatlanpiacon (Kínában és Nagy- Britanniában, és ismét az Egyesült Államokban). A „túl nagy, hogy hagyjuk csődbe menni” típusú pénzintézetből több van, mint valaha, az amerikai Fannie Mae és Freddie Mac jelzáloghitel-intézetek államosítása óta pedig az ingatlanhitelekből gyártott kötvényeken explicit állami garancia van. A morális hazárd rizikója ezért jelentősen nőtt. Egyedül a bankok tőkemegfelelési mutatói javulnak némileg, de ez is hosszú és lassú folyamat. Ä világgazdasági helyzet továbbra is labilis, a válság következő hulláma bármikor kialakulhat valamelyik sebezhető térségben, s ha ezt sikerül is elkerülni, akkor is csak csigatempójú kilábalás valószínűsíthető. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója JEGYZET Erőltetett arcok VERES ISTVÁN Nevetséges, szánalmas és gyenge. Ezt állapítottuk meg a novemberi megyei választások nemrég elindult kampányáról tegnap egy ismerősömmel, aki az érsekújvári elektrotechnikai középiskolában érettségizett. Mivel kampányrendezvényekre szerencsére nem járunk, leginkább az óriásplakátok alapján alakítjuk ki véleményünket, és itt-ott elolvasunk néhány, ezzel kapcsolatos hírt. Amellett, hogy gyenge, kimondottan fárasztó is a pártok igyekezete, az óriásplakátok többségére ugyanis rossz ránézni. Pozsonyban különösen sivár a kínálat: Daniel Krajcer hatalmas krumpliorrával, Pavol Frešo borostás tokájával próbál a választók bizalmába férkőzni. Nagy odafigyelésről és profizmusról tanúskodik a pozsonyi megyeelnöki poszt smeres jelöltje, Monika Flašíková-Beňová kampánya is. De hiába kupálódott ki férje, Fedor Fiasík Vladimír Mečiar 90-es évekbeli kampányaiban (majd később a Smemél), Beňová arca az utóbbi tíz év során jelentősen meglódult azon az úton, amelyen Viera Tomanová volt szociális miniszter arckoponyája oly messzire jutott. Felnagyított arcmása jelenlegi állapotában nagyjából annyit javít a pozsonyi városképen, mint a Dimitrovka. Robert Kaliňák belügyminiszter a héten egyeztet az ellenzékiekkel az új választási törvényről, amely a kampányban is bevezet néhány újdonságot. Kaliňák megtiltaná például a civil kampányt, vagyis elképzelése szerint csak politikai pártok óriásplakátjai bukkanhatnának fel. Ha így lesz, az sajnálatos, mert emlékezzünk csak a 2010-es kampányra: a legemlékezetesebb elemei éppen a civil plakátok voltak. Shooty felnagyított karikatúrái, és az OKS három disznót (Robot, Janót és Vladót) ábrázoló óriásrajzai (meg persze a „Lebo Béla”, de az más kategória). Kaliňáknak inkább azt kellene betiltania, hogy az óriásplakátokra politikusok fényképe kerüljön. Akadályozza már meg a mélyen tisztelt belügyminiszter úr, hogy a politikus a választókra erőltesse az arcát. Pla- kátolják ki a mondanivalójukat, majd ha akarjuk, elolvassuk, de ne mosolyogjanak ránk minden harmadik reklámfelületről, ne bámuljanak igézőén a szemünkbe, amikor délután megsemmisülten hazafelé ballagunk, és főleg ne várják el, hogy mindezek után még rájuk is szavazzunk. KOMMENTAR Fico, a hazaáruló MARIÁN LEŠKO A médiának általában igaza van, amikor az ellenzéki pártokat ostorozza azért, mert tétlenkednek. De vannak esetek, amikor az ellenzéki politikusok is joggal bírálhatnák a médiát, mert nem a legjobban végezte a dolgát. Most éppen Ivan Miklós tehetne szemrehányást. Miklós egészen kivételes beszédet mondott a rendkívüli parlamenti ülés második éjszakáján. A média viszont arról közölt részletes és precíz beszámolót, hogyan verekedtek meg kormánypártiak és ellenzékiek Fico makettfigurájáért, és reggel hány üres üveget talált a takarítónő a Smer parlamenti klubjában. Miklós azt elemezte, milyen változásokat vitt végbe a Szlovák Gázmüvekben (SPP) közösen az állam és Peter Kellner, valamint Daniel Kretinský cége, valamint a J&T, de felszólalása a média részéről gyakorlatilag észrevétlen maradt. Pedig egy lényegbevágóan fontos felszólalásról van szó. Miklós rámutatott, hogy az EPH társaság, melynek egyik vezetője Kretinský, felajánlotta a kormánynak, hogy az SPP olcsóbban fogja adni a gázt az átlagos fogyasztóknak, és drágábban azoknak, akik például a medencéiket fűtik vele. Csak egyetlen lehetséges válasz van arra a kérdésre, hogyan lehetséges, hogy a „világ legeslegszociálisabb kormánya” visz- szautasít egy ilyen ajánlatot: a kormányfő kimondottan azt akarja, hogy az SPP összes veszteségét az állam vállalja magára. Ha a Smer választói tapsikolnak is örömünkben, hogy a gázzal fűtők számlája nem lesz magasabb (mert a különbséget összedobja az összes adófizető), egy rejtély még mindig marad. Miért járt úgy el az állam, hogy egy 51 százalékban állami tulajdonban levő cégben az eddiginél jóval nagyobb befolyásra tegyen szert az EPH és a J&T befektetői csoport? Miklós összevetette a régi és az új befektetői szerződést, és kiderült, hogy ami korábban az állam ellenőrzése alá tartozott (mert képviselői többségben voltak a közgyűlésben és a felügyelő tanácsban is), az most az EPH és a J&T kezébe került. Áz új szerződés szerint a csúcsvezetés úgynevezett minősített többséggel dönt a gázművek több milliárd eurós vagyonának sorsáról. Az EPH-nak és a J&T-nek négy tagja van a testületben, az államnak három. A minősített többség öt szavazatot jelent a hétből, tehát elég, ha az állam valamelyik képviselője átszavaz, és a magánbefektetők javaslatát támogatja. Ebben az esetben az EPH és a J&T teljesen szabadon rendelkezhet a milliárdos vagyon felett. És egyáltalán nem mellékes, mint ahogy Miklós is rámutatott, hogy az állam egyik képviselője a testületben az a Robert Hančák, aki korábban a J&T-nél dolgozott. A gazdasági hazaárulás fogalmát Robert Fico használta a korábbijobboldali kormányokkal kapcsolatban. Ivan Miklós leleplezte, hogy a gazdasági hazaárulás fogalmát az szemlélteti a legjobban, ami a gázmüvekben történt. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Visszatér az erős állam A Hospodárské Noviny cseh lap a Közép-Európába „visszatérő” erős államról közölt írást. Nemcsak Magyar- országon, de az egész poszt- kommunista Közép-Európá- ban kezd visszatérni az erős állam, Orbán Viktor ebben messze nincs egyedül - írja Martin Ehl, a lap külpolitikai rovatvezetője. A szerző a kormányfő azon kijelentésére reagál, miszerint Magyar- országon nonprofit szervezetekké alakítanák az energia- szolgáltatókat. Úgy véli, hogy szavait a választás előtti helyzettel és a magyar gazdaság bizonytalan helyzetével lehet magyarázni. Ugyanakkor Közép-Európában számos olyan folyamat játszódik le, amelyeket a térségbe 1989-ben betört gazdasági liberalizmus felszámolásának lehet minősíteni. „Európa figyelme joggal irányul Orbánra, akinek a választásig biztos lesz még számos érdekes ötlete. Gazdaságpolitikáját unortodoxnak szokás minősíteni, a magyar hivatalnokok és miniszterek bizonyos büszkeséggel a hangjukban beszélnek róla” - olvasható a jegyzetben. A szerző szerint „a posztkommunista Közép-Eu- rópa számára a liberális gazdasági rendszertől való elhajlás azonban éppen azért veszélyes, mert a térség továbbra is posztkommunista”. A gyönge intézményekkel - mint például a bíróságok -, az EU- és NATO-tagság és más nyugat-európai szervezetekben meglévő tagság ellenére is alacsony hatékonyságú államapparátussal a térség hajlandó megtűrni és támogatni még annál nagyobb szélsőséget is, mint amilyet „Orbán ötlete”, hat vagy hét víz-, gáz- és áramszolgáltató megvétele jelent - zárja eszmefuttatását a szerző. (MTI)
